Katasztrófák árnyékában - A Johnstowni gátszakadás, 1889, Pennsylvania, USA
1889 május 31-én Pennsylvania hegyek közé szorult völgyeiben egész nap szüntelenül esett az eső, akkor már napok óta, mintha dézsából öntenék. Ez nem volt szokatlan: a tavasz ott mindig hozott áradásokat. De azon a napon valami végérvényesen megváltozott. A South Fork víztározó fala – amelyet évtizedekkel korábban építettek, majd gondatlanul alakítottak át – lassan telítődni kezdett. A víz már délelőtt átfolyt a gát tetején, de amikor a gát kiadta az első tompa, reccsenésszerű hangot, már túl késő volt.
A Johnstowni gátszakadás nem egyszerű természeti katasztrófa volt. Ez egy ember által előidézett tragédia, amelyet a gondatlanság és hanyagság okozott. A dombok között fekvő tó partján ott állt a South Fork Fishing and Hunting Club – az aranykor jómódú urainak játszótere, Carnegie-vel, Mellonékkal és társaikkal. A gát karbantartására szánt pénz a zsebükben maradt, a figyelmeztetéseket félresöpörték. A tó szintjét megemelték a szebb és jobb horgászélmény kedvéért; a biztonsági túlfolyót pedig elbontották. Mindent megtettek azért, hogy egy közel 20 millió tonnás víztömeg elsöpörje a várost - bár a szándékuk nem ez volt.
Délután három óra után néhány perccel a gát egyszerűen feladta. Nem volt látványos előjáték, nem volt lassú repedés: csak egy rettenetes, mennydörgő robaj, majd a víz kiszabadult, és végigsöpört a völgyön. Óránként 60 km-es sebességgel száguldó, húszméteres vízfal – hordalékkal, házakkal, hidakkal, fákkal, állatokkal, emberekkel.
Johnstownba alig egy óra alatt érkezett meg a végzet, a városnak esélye sem volt. A vasúti hidat pillanatok alatt eltorlaszolta a romokból összeálló, szinte élő massza, majd az elvonuló víz után maradó olajjal átitatott törmelék lángra kapott. Aki nem fulladt meg, azt a tűz és a füst fenyegette. A tragédia apokaliptikus képei akkoriban bejárták az egész országot — és még ma is szinte felfoghatatlanok.
A halottak száma végül közel 2200 fő, ez az Egyesült Államok történelmének egyik legsúlyosabb civil katasztrófája. A várost gyakorlatilag újra kellett építeni.
De talán a legmegrázóbb nem is maga a pusztítás volt, hanem az, ami utána következett:
a vizsgálatok során nem találtak felelőst.
A per, amelyben kimondták: a klub gazdag tagjai nem hibáztathatók.
A felismerés, hogy a társadalmi egyenlőtlenség néha egészen szó szerint halálos.
És mégis történt valami jó is: a johnstowni gátszakadás idővel hozzájárult az amerikai jogrendszer reformjához, a felelősségi normák átalakulásához. A tragédia árnyékában megszületett a modern gondatlansági kártérítés gondolata – az elv, hogy a nagy hatalomhoz valóban nagy felelősség is tartozik.
A johnstowni katasztrófa ma is emlékeztet rá, milyen törékeny az emberi világ. Hogy egyetlen rossz döntés, egyetlen elmaradt karbantartás, egyetlen túl sokáig figyelmen kívül hagyott repedés elég ahhoz, hogy egész városok sorsát döntse romba.
Megjegyzés küldése