A jelen embere Pompejiben turistáskodik és belecsöppen 79. augusztus huszonharmadikába, amikor is másnap kitör a Vezúv és mindenki elpusztul a környéken. Szórakoztató és egyben történelmi eseményekbe ágyazott filozofálás egyetemes igazságokról, zsidó gyökerekről. 

KÖNYVAJÁNLÓ

HOLNAP KITÖR A VEZÚV

Szerző: Sági György

Kiadó: Jaffa kiadó

Kötés: füles kartonált, 216. oldal 

Hiszen azé a nép, aki megműveli - csap bele a tények közepébe Sági Görgy, a Holnap kitör a Vezúv című alkotásában. Nem érted, ugye, hogy kerül a csizma az asztalra, és miért pont ezt a mondatát emeltem ki? Nos, azért, mert a történelmi események citálásán túl a szerző edukálni kívánja az olvasóit. Összefüggéseket láttat, konzekvenciákat von le és nagyobb területek egymással való kapcsolataira mutat rá, hogy az átlagember kilásson abból a katyvaszból, amit saját életének hívnak. 

Főhősünk a jelenben éppen Pompejiben nézelődik, szívja magába az ókori kultúrát, és valahogy belecsöppen 79. augusztusába, egészen pontosan huszonharmadikára, egy nappal a Vezúv kitörése előttre, amikor is másnap elpusztul a város. Van abban valami torokszorító, amikor gyanútlan emberek között te vagy az egyetlen, aki tudja, másnap mi fog történni. Ilyen színezettséget kapnak a vele megtörténtek. és értékelnek át minden hétköznapinak tűnő történést.

Bárki, bármilyen csapat része lehet, ha befogadják, az, hogy kik a civilizáltak és kik a barbárok, mindig nézőpont kérdése. Számos bölcseleti, filozófiai kérdés kerül megtárgyalásra, de legalább érintőleges említésre. A szerző zsidó ember, aki szeret gyökereivel foglalkozni, minden írása a zsidóságról szól. A Holnap kitör a Vezúv című könyvében a helyszín Pompeji, ahová főhősünk egy turistacsoporttal érkezik. Titokzatos idegen csatlakozik hozzá, aki szinte mindent tud a településről, szinte mintha Pompeji élő lelke volna. A laza városnézés súlyos kérdéskörökbe hajlik, ahol az identitás, az idegenség, a hit, isten, a szabadság és a mulandóság kerül középpontba, miközben idegesítően tudatában van az olvasó annak, hogy dehát ez mind mire? Hiszen holnap kitör a Vezúv! Létezik-e olyasmi, ami túléli ezt a kataklizmát? Elvek? Eszmék? Emberi gyarlóság ugyanúgy, mint fennkölt gondolatok? Hogy lesz a krízis másnapján?

Az élet törékeny, egy olyan esemény, mint a Vezúv kitörése, derékba tör életeket,  miközben a főhős a múltban révedezik, felfedezi, hogy a megtörtént események bizonyos szempontból akár tükörként is működhetnek a közel kétezer év távlatában is. Milyen volt a zsidó-római kapcsolat akkoriban? Milyen a viszony istenhez? A komoly kérdések mellett milyenek voltak a hétköznapok, mit ettek, milyen élményekbe burkolózva mulatták az időt? A mű egyszerre szórakoztat és ébreszt gondolatokat. Olvasás közben azt érzi az olvasó, hogy a narrátor maga a szerző, aki saját karakterét hozza felszínre a regényben.

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

Sági György új regénye Pompeji ősi városában játszódik, ahol a mából a múltba tévedt főhős az emberi lét alapkérdéseit vitatja meg újdonsült barátjával, miközben a Vezúv kitörésének vészjósló előjelei árnyékolják be a város lakóinak utolsó napjait.

A szerző egyes szám első személyű hangja nem titkoltan azonosul a váratlanul a múltba cseppent főszereplővel, aki egy turistacsoporttal érkezik a Vezúv lábához. Az út során találkozik egy titokzatos idegennel, aki mintha a város élő lelke volna. Kísérőjéül szegődik Pompeji felfedezése közben, segít feltárni az ókori település múltját és rejtélyeit. Izgalmas találkozásokon keresztül vet fel olyan kérdéseket, mint az identitás, az idegenség, a hit és a szabadság. Végig követjük őket a kocsmába, a korabeli fürdőbe, majd egy előkelő házba, az úton végig társuk a kettőjük közti diskurzus, érzéki élvezetekről, judaizmusról, zsidókról és rómaiakról. Helyszín a Római Birodalom, Pompeji utcaképe, tógát viselő lakóival, gladiátorokkal az amfiteátrumban, gazdag lakomákkal és a hordóban érlelt római különlegességgel, a garummal.

A regény központi szimbóluma, a vulkán, tökéletes metafora az élet kiszámíthatatlanságára és törékenységére, az egyre jobban kibontakozó filozófiai beszélgetések pedig rávilágítanak a mindenség alapvető kérdéseire. A könyv egyszerre szórakoztató és elmélyült, tele szimbólumokkal és irodalmi utalásokkal, amelyek elmélyítik a történet mondanivalóját.

„A kultúrák, civilizációk, világok ideje lejár, a nemzedékek jönnek és mennek. Ami nem szervesen pusztul el, furcsa módon néha megmarad, mint Pompeji, és intenzív, halott jelenléte alkalomról alkalomra zavarba ejtően közel hozza a múltat.

Pompeji időkapuként tárul ki ebben a könyvben a teremtő fikció előtt, s hirtelen megmutatkozik, hogy kétezer év távolság ellenére mennyire összeszövődik az I. század válságkorszaka a miénkkel. Vannak idők, amikor mindenki úgy érzi, hogy a dolgok nem mehetnek tovább úgy, ahogy eddig mentek. Sági György új regénye azt igyekszik megérteni, milyen fontosságot fenyegetett akkor, és milyet fenyeget ma a válság; hogyan válik bizonytalanná a folytonosság és a béke, és hogyan igyekszik mindennek ellene szegülni a kultúrtörténeti esszéregény erotizáló nyelve. Hogy mire jók az egymással rivalizáló hagyományok, kínálnak-e kapaszkodót, vagy csak a káoszt növeli versengésük, amelyből kinő a születő kereszténység.

Egy nap a történelem két oldalán, a katasztrófa előszelében, úgy, mintha a béke, a Pax Romana tárgyi és szellemi kultúrájával együtt örök volna. Úgy, mintha közben mindenki tudná, hogy a régi világ halálra ítéltetett. Úgy, hogy közben aktuális marad, fenyegető és felemelő. Mint Pompeji romjai mindmáig.”

Vári György irodalomtörténész, kritikus

Sági György felmenői iránti tiszteletből, na meg azért, mert azzal a feltétellel mehetett egyetemre, ha előbb szakmát tanul, kitanulta a varrást. Utána elvégezte a jogot. Az ügyvédkedés mellett egyre többet írt. Első próbálkozásai a Ludas Matyiban jelentek meg. Aztán az írással hosszabb időre felhagyott. Tizenkét éve tért vissza hozzá, novelláit a Remény című zsidó kulturális folyóiratban publikálta, az első regénye 2012-ben jelent meg.

Minden írása a zsidóságról szól. Arról, hogy mi köt valakit egy közösséghez. Milyen az a közösség, amelyhez tartozik? Mennyit akar, és mennyit kell megtartania a szabályokból és a hagyományokból, hogy a közösség befogadja őt? 

Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a könyveiben.

Korábbi kötetei:
Hajó Hamburgból (2012)
Gilgul (2014)
Vagy nem (2016)
Hiszen ti ismeritek (2020)