Billeg a csónak

 Könyvajánló - Nádasdy Ádám: Billeg a csónak

Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön szökünk fel szobákba. A kötet versei költő-elődöket idéznek meg vagy feltörő emlékeket próbálnak megszelídíteni. Az összegzés, a számvetés mindig lehetetlen, hiszen útközben vagyunk.



Nádasdy verseskötetéek már a címe is elgondolkodtató: Billeg a csónak — de nem borul fel: valami tartja? Kapaszkodik benne a lírai én, hol egyik oldalra dőlve, hol a másikra. Az élet hullámverésén egyensúlyozunk, nem csak rajtunk áll, felborulunk-e, vagy csak billegünk. Az egész kötet ilyen: bizonytalan, mégis kitartó egyensúly a létezés hullámain.

Az írások nem összegzésként születtek meg, nem is búcsúként: inkább meg-megállók a pillanatok között, szemelvények a hosszú vagy rövid - nézőpont kérdése - utazásról, amelyen mind részt veszünk.

HATÁRFAJTÁK

Lehet egy kő, a földből épp kilátszó,
lehet szögesdrót, ravasz, többszörös,
lehet a nyílt tenger is körbe-körbe,
ahol az égbolttal húz vonalat.

Lehet egy év, ami után soha.
Egy nap, amelytől kezdve mindig is.
Egy fölismerés, amitől a lábad
a csempéhez tapad, és nincs tovább.

Lehet utolsó vasútállomás,
légyzümmögés, tűző nap, őrkutya,
mozdony jön odaátról, más olajszag,
szabadság-szag, magáncég, más betűk.

Határ lehet a szó is, megafonból.
Lehet bénító, kis áramütés.
A vágyott tárgy kudarcos remegése.
Egy öv, melyet tilos megoldani.

A könyv nem ragad le puszta lírai látomásoknál: konkrét hangulatok, testmozgások, hajnalok, nappalok, autózás, lépcsőmászás, mosolyok, „szív kipottyanása”  — megannyi költői kép jelenik meg, de mindezeket egyfajta költői fölény nélkül, inkább az ember, a velünk egyenlő ember hangján szólaltatja meg. Nem minden költő képes erre, sokszor süt a fölényesség a versekből, de Nádasdyt épp azért szeretem: költőként is két lábbal a földön járó ember marad.

NEM MUTATTA SENKI

A tudásszomjat nem mondták neki,
hogy hegyezni kéne a füleit,
hogy bátor dolog szépen tükröződni,
s a mások fénye tényleg melegít.

A feltárulkozást se javasolták,
ezért vonzóbbnak tűnt a duzzogás,
hogy miért nem jön (mert ugye emlegették)
a toronymagas lépték, a csodás.

A szépséget, azt nem mutatta senki,
úgy leste el: ragadt véletlenül.
A szentélybe csak besettenkedett,
tájékozatlanul és egyedül.

Hogyan kell erősödni, nem mutatták,
se azt, hogy mire jó egy kapcsolat,
hogy mélyen bevághat, ha nem vigyázunk,
és vígan használjuk a láncokat.

Ha szereted az olyan verseket, amelyek nem megmagyaráznak, hanem rávezetnek: nem akarnak választ adni, hanem kérdéseket vetnek fel; ha nem félsz a bizonytalanságtól, ha szeretsz megállni a pillanatokban — akkor a Billeg a csónak kiváló útitárs. 

Számomra ez a kötet arról szól, hogyan maradsz mozgásban, amikor a táj állandónak akar látszani. És hogyan maradhatsz egyhelyben, amikor a táj rohanni látszik. Hogyan igazodsz a másikhoz, miközben az önmagad is mozgásban van. És hogyan tartod meg magad, még ha billeg is a csónak?

A kötet a Magvető oldalán, a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.



Share:

Megjegyzés küldése

Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes