Az élet végül is nem más, mint "szaros kenyér, amit meg kell enni". Milyen intézetis gyermeknek lenni? Ilyen? Vagy még ilyenebb?
KÖNYVAJÁNLÓELHAGYTÁL NAPOT, HOLDAT
Szerző: Avar BellaKiadó: Joshua Könyvek
Mostanában egyre gyakrabban találkozom olyan tartalmú könyvekkel, amelyek a halál bekövetkeztét dolgozzák fel, vagy azokét a hozzátartozókét, akiknek sorsa éles irányt vett szerettük elhunytával. Nagyon nehéz téma, hát még ha a főhős alig 12 éves a történtek kezdetén. Erdős Rita tudja, hogy az anyja soha többé nem fog hazatérni hozzá, ezért mielőtt befekszik az anyja ágyába, rágyújt annak csikkjére, majd körömollóval tarra (és véresre) vágja fején a hajat. Így találnak rá a gyámügyisek és viszik el megfelelő helyre. Egy nap a pszichológus közli vele, hogy az édesanyja meghalt, apja pedig lemondott felügyeletéről az állam javára. És innentől bekövetkezett Rita intézeti elhelyezése.
A karcsú kötet zsúfolásig megtelik eseményekkel, amelyekkel a lány egy év alatt találkozott. Szeretetre éhes, kóbor kamaszlányként került be, annak biztos tudatával, hogy hiába akart, nem tudott segíteni az anyján, pedig mennyit kereste az orvosságot, ami segíthet. (Megdöbbentem az anyja állapotán, senki sem kezelte? Végstádiumos rákbeteg volt, senki sem adott neki morfintapaszt, egyéb nagyágyú fájdalomcsillapítókat, hogy otthonában valamennyire csillapítsák szenvedéseit? Tudom, hogy létezik az a fájdalom, amit teljesen csillapítani nem lehet, de hogy semennyire...?)
Rita 1980. október 16-án került a gyűjtőbe, ahonnan átszállították a neki kijelölt intézetbe. Szerencséje volt, amikor abba a szobába került, ahol a pár nappal korábban megismert Anikó is helyet kapott.
A mű elénk tárja az intézetis gyerekek dinamikáját, gondolati rutinját, Rita gyászfolyamatának hely adta speciális vonásait. Mindig van mire büszkének lenni, például Anikó barátságára, vagy arra, hogy csak kényszerhelyzet előidézte ok miatt van intézetben, az anyja halála miatt, és 12 évet nem ilyen falak között töltött el. Az összetartás egészen kínos szem előtt levősége komoly krízishelyzeteket idéz elő, a lojalitás pedig folyamatos találékonyságra ösztönzi a gyerekeket - bár, nem elfelejteni, hogy 12 évesen már nem kisgyerekek, hanem szárnyat bontani kész ifjú hölgyek, a kamaszodás minden hátrányával együtt. A nevelők többsége fáradt, kiégett, cinikus, sőt, némelyikük kimondottan gonosz, nem találják meg a hangot velük, így ellenségek számukra, ahogy ellenség számukra a legtöbb felnőtt is. Szeretetre vágyásuk sokszor vezet én jobban tudom helyzetekhez, amikor makacsul rohannak inkább a vesztükbe, semmint egy felnőtt embernek higgyenek. Számot vetnek az irracionalista gondolattal, amikor az igazgató hívja őket, azt hiszik, hogy valami rokon megkönyörült rajtuk és kiviszi innen őket, végleg vagy legalább karácsonyra. Az eltört lelkű lányok unatkozó civódása a könyvtárszobába kergeti a lányt (amit megtagadnak tőle végül), annak dacára, vagy inkább éppen azért, mert Rita az első iskolai napján megértette, hogy sivár, megalázó évek következnek, és neki ezt a nagykorúságáig ki kell bírnia. Ki kell bírni! Hat év. Ki kell bírni. Addig is, traumái alatt meg kell keresnie abban az elvadult, lázadó és engedetlen intézetis gyerekben azt a Ritát, aki tudott örülni, akinek tervei voltak, akinek kíváncsisága volt környezete dolgaira.
Leülök az Életem partjára és
látom az örvénylő vizet.
Felettem Napotok és Holdatok és
a Csillagaitok teszik dolgukat.
Ingyen-kenyerem kettétöröm és
morzsát hajítok galambjaitoknak.
Nem vagyok "közületek való", de ti
a komiszak közül valók vagytok.
Nos, a fenti sorok néhány pszichológusnak élethosszig tartó kutatást jelenthetnének. "Amikor a valóság már fabatkát sem ér, és megsiratni sem érdemes, égig bomlik a képzelet folyondáros virága, a menekülés hatalommá válik. " Az élet végül is mi más, mint "szaros kenyér, amit meg kell enni"?
Gyenge lelkűek, mentális defektekkel küzdők kerüljék messzire Avar Bella Elhagytál napot, holdat című kisregényét. Mindenki más viszont vegye a kezébe és merüljön el a mai napig is hasonlókon átmenő intézeti gyerekek sorsában. Talán akkor nem lesz akkora probléma, ha nem a legújabb modell került hozzájuk a mobiltelefonkínálatból. (Igen, túlzok ezzel az utolsó mondattal. Hiszen mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb. Értem én.) Senki sem akar sírni egy könyv tartalmán. De itt muszáj. Még az utolsó lapokon szereplő aprócska reménysugár felbukkanása sem tud igazán örömet okozni, pedig...
Fülszöveg
Kövess minket Facebookon is!
Termékadatok
Megjegyzés küldése