Sunset Park

2008, a gazdasági összeomlás sötét hónapjai. Miles Heller félbehagyta az egyetemet, és már hét éve menekül a saját múltja elől. Most mégis ott kell hagynia a barátnőjét Floridában, és vissza kell térnie New Yorkba. Egyenesen Sunset Parkban, ebben az olcsó brooklyni szomszédságban köt ki, régi barátja, Bing lakhelyén, aki két nővel osztozik egy foglalt házon.

A Sunset Park az önismereti munka regénye: hogyan találod meg újra a helyedet abban a világban, ahonnan elszöktél, és hogyan kezdesz el kapcsolódni embertársaidhoz egy önkéntes száműzetés után.

Paul Auster könyve eredetileg 2010-ben látott napvilágot az Egyesült Államokban. Magyar megjelenésével, ami a regényeket illeti, csaknem teljessé vált az életmű.

Van az a típusú regény, ami nem harsány, nem akarja mindenáron magára vonni a figyelmet, és mégis hosszan velünk marad. Paul Auster Sunset Parkja pontosan ilyen. Egy lassú lefolyású történet a kiüresedésről, a veszteségekről, a visszatérésről – és a kapcsolódás lehetőségeiről.

A főszereplő, Miles Heller egy olyan fiatal férfi, aki nemcsak az iskolát hagyta ott, hanem lényegében az egész életét. Menekül, mert egy múltbéli esemény megbénította, és mert könnyebb kívül maradni mindenen, mint beleállni és megvívni a maga harcát. Aztán mégis hazatér – nem haza igazán, inkább egy ideiglenes, rozoga, mégis élő közegbe: egy brooklyni foglaltházba, ahol a válság sújtotta élethelyzetek és vágyak közös nevezőre próbálnak jutni.

Auster nem ítélkezik. Finoman rajzol, sok nézőpontból: Miles mellett megismerjük Binget, a régi barátot, a két nőt, akik szintén próbálnak kapaszkodókat keresni, és persze ott vannak a szülők is, akik a saját magányukban élik túl a távolságot. Mindenki valahol félúton van a múlt és a jövő között, és a jelen, akármilyen sivár vagy épp reményteljes, mégiscsak a legvalódibb terep.

A Sunset Park nem ad könnyű válaszokat, de kérdései elgondolkodtatóak. Milyen az, amikor valaki önkéntes száműzetésbe vonul? Lehet-e visszatalálni azokhoz, akiket magunk mögött hagytunk? Mit kezdjünk egy világgal, amely gazdaságilag, érzelmileg és morálisan is épp összeomlóban van?

Olvasás közben sokszor éreztem azt, hogy Auster inkább megfigyel, mint mesél. Nem vezet kézen fogva, de figyelmes társ. És néha épp ilyen könyvekre van szükség.

Paul Auster (1947–2024) amerikai író, költő, esszéista és filmrendező volt, akinek életművét az identitás, a véletlen, a történetmesélés és a nyelv rejtett törvényszerűségei határozzák meg. Brooklynban élt, New York városa szinte állandó szereplője regényeinek – ahogy a magányos, a saját útjukat és identitásukat kereső emberek is, akiknek belső útjai gyakran éppoly fontosak, mint a cselekmény eseményei. 

Auster különösen ismert a New York trilógia révén, de életműve jóval sokrétűbb: hol noir-szerűen sejtelmes, hol személyes és vallomás-szerű a hangvétele, de mindig rendkívül tudatos szerkezettel. Írásaiban a valóság és fikció határai gyakran elmosódnak – nem ritkán szerepelteti saját nevét vagy alteregóját is a történeteiben. Auster 2024 áprilisában hunyt el, de könyvei továbbra is azokhoz a különös olvasmányélményekhez tartoznak, amelyek nemcsak gondolkodásra, hanem figyelmes belső csendre is késztetnek.