Mi volt a nők társadalmi szerepe a 19-20. század fordulóján? Mi volt az elvárás szépség, egészség, termékenység és szexualitás terén velük szemben? Hogyan tudtak kitörni és mozgásteret találni a családi szerepeken túl? Ezekről és sok minden másról értekezik Szécsi Noémi a Lányok és asszonyok aranykönyve című könyvében.

KÖNYVAJÁNLÓ

LÁNYOK ÉS ASSZONYOK ARANYKÖNYVE

Szerző: Szécsi Noémi

Kiadó: Park Kiadó

Szécsi Noémi a Lányok és asszonyok aranykönyvének előszavában részletesen ecseteli az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma életútját, mintegy felvezetésként a szépség, egészség, termékenység és szexualitás témaköreibe, a 19-20. század fordulóját górcső alá véve. A nőket akkoriban még aszerint különböztették meg, milyen státuszban volt a férje, így kerültek Hugonnai Vilma kezelt betegeit nyilvántartó könyvébe olyan szavak, hogy "csarnokszolga neje, házmester neje, villamosellenőr neje, gyári felügyelő neje, napszámos neje, kocsis neje, asztalos neje, mérnök neje, bíró neje, katonatiszt neje, és így tovább." Kisebb arányban szerepeltek olyan asszonyok, akik saját jogukon nyerték el, hogy nevük mellé varrónő, újságíró vagy építész foglalkozást írjanak. Cselédből akadt ugyan sok, de nekik meg pénzük nem akadt gyógykezelésre, legfeljebb végszükségben tették be a lábukat orvosokhoz (Hugonnai a szegényebbeket ingyen látta el és igyekezett nekik olcsó gyógyszereket felírni a bajukra.) A nőket akkoriban nem tekintették megfelelőnek felelős foglalkozásokra, a Borsszem Jankó kegyetlenül ki is figurázta őket, lásd alább a karikatúrákat. 

A betegségeket a kor tudásának megfelelően olyan szerekkel gyógyították, amelyek súlyos mellékhatással rendelkeztek vagy akár függőséget is okoztak, de a női  panaszokat általában vízkúrával gyógyították, legyen szó meddőségről vagy vérszegénységről. A lánytól szépséget, kellemet, bájt, gondoskodó természetet vártak el. A házassági piacon a fiatalság és a csinos külső volt eladható, a nő erre alapozva tudta megteremteni magának a férj státuszán keresztül a jólétet mind társadalmilag, mind gazdaságilag. Aki nem volt egészséges, férjhez adhatatlanná vált. A terhességet is titkok és misztikumok övezték, míg a fogamzásgátlásra való lehetőségek minimális száma és megbízhatatlansága erősen kiszolgáltatottá tették a lányokat, asszonyokat. 

A 19. századi nő még nem sporttal edzette és tette csinossá testét, hanem fűzővel, aminek egészségtelen hatásain folyamatosan szörnyülködik az utókor. Akadtak azonban már ekkortájt is a gyengébbik nem képviselőiből olyanok, akik elhagyták ezt a kínzóeszközt, és sporttal, testápolással kezdtek foglalkozni. A jelenlegihez képest kezdetleges szinten álló fogyasztói kiszolgálók felfigyeltek erre a tendenciára és különféle sporteszközöket, sportruházatot és testápolószereket kezdtek piacra dobni, a lehetőségeikhez mért legnagyobb reklámozás közepette. A szépségipar megkezdte a napjainkig a nyomuló hadjáratát. A változások meghozták a mai napig is uralkodó felfogást a kívánatos társadalmi szerepekről: "a tanuló, dolgozó, a családon kívül is mozgástérrel rendelkező nőét, akit már egyre kevésbé csupán csak a külseje és termékenysége határoz meg a társadalom szemében."

Ez a kötet arra vállalkozik, hogy a 19-20. század fordulóján uralkodó viszonyokat és a női test meghatározó szerepét bemutassa, kamaszkoruktól az időskorukig. Sok minden változatlan maradt, de elindult egyfajta szemléletváltás is. Mik ezek és hogyan változtak meg az idők folyamán? Tessék kézbe venni a könyvet hozzá! Valós és fiktív történeteken keresztül mutatja ne a nagyérdeműnek, hogyan okították a fiatal lányokat a tisztálkodáson túl bármilyen eshetőségre, és hogyan váltak láthatatlanná a termékenységüket elvesztő idősödő asszonyok.

Szerintem olvassátok!