Mi történt 1944 nyarán Magyarországon a kisemberek mindennapjaiban? Hogyan hatott rájuk a közeledő front tudata? A háborús erőfeszítések során óhatatlanul bekövetkező igazságtalanságok milyen okosságokat, elkerülő módszereket és ügyeskedéseket kívántak a hétköznapokban? Mit kellett tenni ahhoz, hogy egyáltalán kenyér kerüljön az asztalra?
KÖNYVAJÁNLÓAZ UTOLSÓ NYÁR
Szerző: Ablonczy BalázsKiadó: Jaffa Kiadó
Ki kollaborált, ki szaboltált, ki próbálta menteni a menthetőt az államigazgatásban, különös tekintettel a deportálásokra? Hogyan ürült ki Magyarország a zsidóktól? Fontos megjegyezni, hogy ez a kötet nem holokausztkönyv, inkább azt firtatja, hogy az utánuk maradó vagyonnal mit tett a magyar közigazgatás, hogyan vélekedett az egészről a közvélemény. Vagy más: éppen a 96. Ünnepi Könyvhét után vagyunk egy nappal, amikor ez a cikk megjelenik - milyen volt az 1944-es hasonló esemény? Nem volt más, mint egy átlagos csütörtök, írta Polcz Alaine, amikor "utoljára ragyogtunk s voltunk boldogok". De főhelyen a jobb és szélsőjobb irodalma kínálta magát, az biztos, mint ahogy az is, hogy akármi nem kaphatott helyet a könyvnapokon.
Hogyan működött a színházi világ? Milyen darabok voltak játszhatóak? Hóman Bálint (kultúrpolitikus) működése hogyan fedte le az ahogy lehet, úgy lehet megoldásait? Aki egyszerre simult a regnáló rendszerhez és háttérben mentette a lengyeleket, zsidókat, aki interveniált a deportálások brutalitása miatt Sztójay miniszterelnöknél és Serédi Jusztinián hercegprímásnál. Mit tettek a kormányban a technokraták? Hogyan viszonyult a vezérkari főnök a hadi eseményekhez? Szórtak-e le robbanó gyerekjátékokat magyar légtérben? 1944-ben sosem látott embertömegek keltek útra az országban, a népességben félelem munkálkodott a német megszállás, majd a feltételezett szovjet megszállás miatt, a várható SAS-behívók miatt, amiket a nép szája egyszerű Siess Adolfnak Segítenire alakított át az állítólagos Sürgős, Azonnal, Siess jelentésről. Aki csak tudott, pakolt, menekült. Emeletről magasföldszintre, belvárosból külvárosba, városból vidékre, SAS-behívó vagy deportálás elől valahová, bárhová, ahol viszonylagos biztonságban lehetett a vésztől.
Azon a nyáron a szállodák ugyanúgy fogadták a vendégeket, a sportolók ugyanúgy rúgták a bőrt, mintha nem is lenne fejük felett Damoklész kardja - vagy éppen azért? A balatoni nyaralásokat is átszínezte a háború és annak lehetséges végkifejlete: sokan azért utaztak - költöztek tóparti ingatlanjaikba, vagy kértek menedéket rokontól, ismerőstől, baráttól ott, hogy onnan egyszerűbb nyugat felé menekülni, Sopronban vagy még arrébb átvészelni a történéseket, ahonnan aztán vagy visszatérni - vagy nem.
Ablonczy Balázs érdekfeszítően ír hétköznapokról a magyar történelem viharaiban edzett 1944. év nyaráról, az utolsó nyárról, amikor már sokan tudták, hogy minden veszve, itt a magyarok szépek lehetnek, de okosak nem. Olvasmányos, laikusoknak is élvezhető előadásmódja lebilincseli a művet kézbe vevőt, kulisszatitkokról, háttéralkukról, mindennapi kisemberek rutinjáról értekezik, miközben észrevétlenül edukálja olvasóit a témában. A második világháború alulról, ha úgy tetszik.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Ablonczy Balázs 1974-ben született Budapesten. Történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója és a HUN REN BTK Történettudományi Intézetének kutatója, a Horthy-kori osztály vezetője. Szakterülete a huszadik század első felének magyar történelme. Családjával Budapesten él.
Megjegyzés küldése