A nők neveltetése és szereplehetőségeik a 19-20. század fordulóján - ezt az alcímet viseli Szécsi Noémi művelődéstörténeti könyvének, a Régen minden lánynak jutott férj című kötet. Igazi kuriózum, strukturált tudásanyag, amely laikusok számára is élvezetes olvasmány lehet.
 |
| Fortepan / Schmidt Albin |
KÖNYVAJÁNLÓRÉGEN MINDEN LÁNYNAK JUTOTT FÉRJ
Szerző: Szécsi NoémiKiadó: Park Kiadó
Mielőtt bárminek a leírásába is belekezdek, muszáj leszögezni: egy könyvajánló terjedelmi keretei nem teszik lehetővé a kötet teljes anyagának kivonatolását, pedig a legtöbb fejezetcím nagyon megérne egy tartalmi kibontást, ezért muszáj rövidíteni. A szerző óriási tényanyagot halmozott fel a 19-20. század fordulóján a nők neveltetése és szereplehetőségeik tárgyalása során. Igazi gyöngyszem ez a kötet, egyfajta kulturális kitekintés a 21. századi nők-asszonyok számára, hogy mennyi minden változott meg (gyakran előnyére) a jogképességgel, cselekvőképességgel, társadalmi elvárásokkal kapcsolatban a nemünket illetően. Jelentős kutatómunka előzte meg a művelődéstörténetileg jelentős mű születését. Számtalan, a korból fennmaradt naplóbejegyzés és újságcikk idézetét tartalmazza, mennyivel másabb volt akkoriban a nők részéről a szabadság, a lehetőségek, a stressz és a karrier fogalma.
Először is, a legtöbb lány, nő és asszony alárendelt szerepet töltött be mind a családban, mind a kor társadalmában. Másodszor, nem volt jogképes, nem volt cselekvőképes a mai értelemben véve, minden juttatás, státusz, jövedelem a család férfiján keresztül volt elérhető számára. Ha a családfő nem értett egyet a nő iskoláztatásával, nem ment iskolába, ha a családfő nem értett egyet a nő választásával a jövendőbelijét illetően, akkor nem ment férjhez hozzá a reménybeli ara, és a sort így lehet folytatni tovább a végtelenségig. A társadalmi-erkölcsi elvárások kettős mércét jelentettek, aminek megszegése egy férfinál legfeljebb egy ejnye-ejnyét vont maga után (pl. házasságon kívül gyermeket nemzeni), az egy nőnél maga a társadalmi megsemmisülés volt.
Egy patriarchális társadalomban a gyermek neme fiú legyen, ez elvárás volt a kor notabilitásainál, de legalább egy fiú legyen a több születendő gyermekből, hogy tovább vigye a vagyont, a rangot és a nevet. A kor tehetősebb asszonyai nem vették ki részüket a gyermek körüli foglalatosságból, mások szoptatták, fürösztötték, öltöztették, altatták csecsemőkortól a dedeket, és látták el szükségleteiknek megfelelőn nagyobb korában is. Mindenki jobban örült a fiúnak, akár szegény volt, akár gazdag. Például a hitbizomány fiágon öröklődhetett csak, egy fiú léte a lehetőségek széles tárházát jelentette, ő volt az, aki teljes cselekvőképessége és jogi lehetőségei birtokában gondoskodhatott rászoruló nőrokonairól, de idősödő szüleiről és leszármazóiról is. Ehhez képest egy lánnyal mindig több baj adódhatott: először is egy lánynak mindig bizonyítani kellett hasznosságát, másodszor a kettős mérce miatt egyetlen rossz lépéssel szégyent hozhatott a családjára, harmadszor, egy lány kiházasítása roppant költséges mulatság volt, hírnevet, vagyont nem lehetett tőle remélni. A szegényebb rétegek meg azért örültek jobban a fiúnak, mert az erős, hasznos, hatékony és ingyen munkaerő a családban. A lányok innen is csak vittek, a kelengyét ki kellett adni vele, amikor férjhez ment. A családban csak akkor jelentett valamit a léte, ha felfelé házasodott, vagy lemondott saját családról és otthon maradt végig, saját szüleit gondozni azok öregségében.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Régen minden lánynak jutott férj, siránkozott a kiházasítandó lányok anyja egy 1893-as regényben, mire legidősebb leánygyermeke azzal vágott vissza, hogy „az nagyon régen lehetett”. Amióta világ a világ, mindig pontosan ugyanannyi lánynak jutott férj, ahány férfinak feleség, de a 19. és 20. század fordulóján a nők már egyre kevésbé mertek kizárólag erre az egyetlen lehetőségre, a házasságra hagyatkozni az egzisztenciájukat illetően. A kötet a lánynevelés, a tanulás és a szereplehetőségek szempontjából veszi szemügyre a kiegyezés (1867) és az első világháború (1914) közötti korszak nőtörténetét: a nők tanulási esélyeit, feleségszerepre való felkészítését, társasági helytállását, munkaköreit. Milyen tevékenységek töltötték ki a nők napjait akkor, ha cselédek, munkásnők, középosztálybeli feleségek vagy éppen arisztokrata hölgyek voltak? Mi várt az árva lányokra és hová kerültek a törvénytelen gyerekek? Kikre ügyelt a „gyermekkertésznő” és milyen neveltetést adtak a zárdaiskolák? Mit jelképezett a tanítónői diploma, mihez fogtak a szegény, de tisztességüket őrző lányok, és mihez azok, akik készen álltak normát szegni? Milyen kötelezettségekkel járt az anyaság a főúri asszony és milyen a munkásnő számára? Milyen lehetőségei adódtak egy nőnek, ha nagy nehezen elvált vagy hirtelen megözvegyült?
Szécsi Noémi
Megjegyzés küldése