Könyvajánló - Kaffka Margit: Színek és évek
„Független, erős, küzdésre képes asszonyok kora következik, akik erősen meg tudnak állni a bajban is…”
Hogyan lehetséges és hogyan érdemes nőként érvényesülni a világban? Ezek még napjainkban is megosztó, sokféle szempontot mozgósító témák, nemhogy a 20. század elején! Pedig pontosan ezekre a kérdésekre keresi a választ Pórtelky Magda, a Színek és évek elbeszélője és egyben főszereplője. Az önmegvalósító élet vágya ott lakozik a fiatal, vidéki lányban, szemben a környezetében élőkkel, akik ragaszkodnak a hagyományos életmódhoz és szerepekhez. Ahogy telnek az évek, Magda szembesül vele, hogy csak úgy juthat előre az életben, ha alkalmazkodik, azaz férjhez megy egy társadalmilag hozzá illő férfihoz. De elég ennyi a boldogsághoz? A regényben örökös, bár hétköznapi harcok dúlnak nemcsak a szereplők között, hanem Magda lelkében is, ahogyan évről évre változik, és képes kívülről látni magát az idő hozta új nézőpontokból. Kaffka Margit hősnőjének története egyszerre mutat rá azokra a lehetőségekre, amelyek ma jóval elérhetőbbek, de arra is, hogy nem minden korábbi tapasztalatot érdemes veszni hagyni. Megjelenésekor a Színek és éveket a női egyenjogúság regényeként olvasták, de család- és történelmi regényként is olvashatjuk, és most, a 21. században is találhatunk benne új szempontokat az életünk értelmezéséhez. A regény modern, izgalmas nyelven mutatja be a dzsentrivilág változásait, és azt, hogyan rajzolódik ki a romantikus lányregények korából egy függetlenedni akaró, társadalmi kérdéseket boncolgató új világ képe.
Magda, az idős, ötvenéves asszony, aki apró kertjében ülve mesél nekünk. (Ne feledjük, ebben a korban az ötvenéves már idős volt, hiszen felnőtt, családos gyermekei vannak - bizony az ötvenéves ma sem fiatal, hiába nem szeretünk rá még középkorúként sem hivatkozni. Ez persze nem jelenti azt, hogy illik szürkében, feketében, fejkendőben és maximum a temetőbe járni, mint egykor.) Mesél a fiatalkoráról, a lehetőségeiről és a vágyairól - és az a gondolat forog a fejemben, hogy de jó, hogy ennek a kornak vége. Amikor a férfiak határozzák meg, mi lehet egy nőből, amikor egy nőnek saját jogán nem nagyon lehet semmije, nem nagyon tanulhat, nem nagyon vállalkozhat, egyáltalán, nem teheti, amit szeretne. Persze mindig voltak üdítő kivételek, olyan nők, akik kitörtek ebből, akiknek sikerült egy vállalkozást üzemeltetni (pl. Bertha Torgersen és párja, Hanna Brummenæs, akik Norvégiában üzemeltettek a 19. század végén, 20. század elején sikeresen egy boltot, majd egy hajótársaságot is), vagy akik el tudtak merülni az őket érdeklő tudományos világban (mint Marie Curie), esetleg akik ki tudtak törni egy szintén férfiak uralta világban, és koruk jelentős írójává tudtak válni (mint Kaffka Margit, akit Ady "nagyon-nagy íróasszonynak" nevezett).
Milyen jó volna mindent visszakeresni; ifjúságunk tarka perceit, szavaink dallamát, ruhánk, hajunk régi színét s az akkori napsugárét, mely szökdelt és fényesedett rajtunk! És minden velünk történtnek elfeledett, nem is tudott okait, melyek ott rejtőznek bizton e kiveszett vagy begubózott napok szürke mélyén, a lelkünk valami titkos redője mögött. Jó volna most- mert minden dolog közül e nagyvilágon magamnak mégis én vagyok a legérdekesebb –, s ha itt egyszer színét hagyja minden, és elszürkül körülöttünk a tájék ; -csak azokat a napokat vesztettuk el igazán, amelyekre nem emlékszünk…
De ezek voltak a ritka kivételek. A legtöbb nő az előző századfordulón hasonló életet élt, mint Magda. Lehet, hogy voltak álmaik, vágyaik, céljaik, de a közeg nem kedvezett csak a legerősebbnek, legkitartóbbnak, és mindenki nem lehet a leg. A legtöbb nő betagozódott a társadalmi elvárásokba, és keresett egy rangban hozzáillő férjet, aki eltartotta, és akinek gyerekeket szült, a feladata onnantól pedig a konyha-hálószoba-konyhakert háromszögben korlátozódott leginkább. Meg kellett teremtenie az otthont. Magda is egy ilyen nő, aki azonban mindent megtesz azért, hogy a lányainak ne ez jusson feltétlenül - csak akkor, ha ők is ezt akarják. Taníttatja őket, és jobb életet szán nekik.
Ezek a területek ritkán jelennek meg a korabeli regényekben, ezek a legbenső, intim területek, de Kaffka Margit nagyon sok regényében éppen ezekbe enged bepillantást, amelyek a korabeli életben éppen annyira fontosak, mint más, nagyon sok szerző mégis szemérmesen elfordult ezektől a helyiségektől és az ott folyó élettől.
Ahogy a gyerekek azt mondják: boltocskát játszom vagy papát vagy tengeri vihart – úgy játssza belé magát a felnőtt ember is a célratörő, a szorgos, a léha, a szenvedélyes vagy a gyűlölködő szerepébe. Valamivel ki kell tölteni az időt: el kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy az fontos. Mert különben egybekulcsolt kezekkel ülnénk az útszélen, és talán ez volna a természetes – minden egyéb csak magahitető fontoskodás.
Kaffka Margit saját bevallása szerint saját édesanyjáról mintázta a hősnőjét és narrátorát, Magdát, akinek lassú elbeszéléséhez és nyugodt tempójához kell egyfajta nyugodt hangulat és környezet is. A rohanó világunkban néha nehéz lelassulni erre a szintre, de amikor sikerül, akkor hihetetlen jó élmény. Nekem nem okoz gondot, mert napi szinten ügyelek rá, hogy kikapcsoljak, és szakítok időt rá, hogy olyan tevékenységeket végezzek, amelyek segítenek lelassulni és egyfajta relaxációs vagy flow állapotba kerülni. Ilyen pl. nyaranta az esti locsolás. Nagy kertünk van és ásott kút, az esti 45-60 perces locsolások igazi flow-élmények legtöbbször (bár nem mindig sikerül belecsúszni az állapotba, olyankor kevésbé vagyok alapos, gyorsan végzek és kapkodva), vagy egy séta a környéken, amikor semmi dolgom utána, vagy épp üldögélés és beszélgetés 1-2 baráttal. De pontosan ilyes sokszor az olvasás is. Ezért szeretem pl. a modern skandináv szépirodalmat, mert az pontosan erre képes, de nagyon sok más szerző is Rachel Cusktól Donatella di Pietrantonión és Nádas Péteren keresztül Kaffka Margitig. Egészen más élmény magyar szerzőtől olvasni olyan könyvet, ami segít ebben a lelassulásban. Ugyanakkor megértem, ha valakit zavarnak a lassú leírások - tényleg kell hozzá egy alaphangulat, talán egy beállítottság is. Mégis, ha sikerül belecsúszni, egy hihetetlenül gazdag, színes világot ismerünk meg, most épp a 19. század végét jellemző polgáriasodó dzsentrik világát.
Egyébként ma is rengeteg olyan nő él, mint Kaffka Margit főhőse. Aki megteremti az otthont, aki betagozódott a társadalmi elvárások kereteibe, még ha esetleg mást is akart, és aki emellett tudatosan dolgozik azon, hogy a saját gyerekének, a következő generációnak már jobb legyen, több lehetősége legyen akár párválasztásról, akár továbbtanulásról és szakmáról van szó. Elvégre az egyes korok és tapasztalatok, csakúgy, mint a szokások és elvárások egymásra rakódnak: nem lehet függetlenként tekinteni az évszázadokra, korszakokra, mert egyik a másiknak a következménye és okozója.
Kaffka Margit 1880-ban született Nagykárolyban, a ma Romániához tartozó városban, aki a századforduló és a Nyugat legjelentősebb női írója volt. Tanárként dolgozott, és szoros barátságot (időnként szerelmi viszonyt) ápolt több jelentős magyar íróval, szerkesztővel is. Első házassága boldogtalan volt Fröhlich Brúnó erdőmérnökkel, ezért hamar elváltak, majd néhány kapcsolat után 1914-ben hozzáment Bauer Ervin elméleti biológushoz. 1914-től csak az irodalomnak élt. 1918-ban az akkor 12 éves kisfiával együtt a spanyolnátha áldozatává vált.
Köszönöm a lehetőséget a Multiverzum Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron. Most a kiadó weboldalán elérhető akciós csomagban két olyan klasszikussal együtt, mint Kosztolányi Dezső Pacsirtája és Petőfi Sándor A hóhér kötele c. műve.
Megjegyzés küldése