Kivégzik Budapesten, a Beatles együttes 1966-os koncertjén az egyik angol technikust. Az összes közjogi méltóság (belügyminiszter, miniszterelnök) Kádár János budapesti főkapitány nyakában liheg az ügy gyors lezárása miatt, de az eljárásra ráállított magyar és angol nyomozópáros kivételesen súlyos verzióra bukkan az eljárás során, ahol nagyon magasra vezetnek a szálak.
Könyvajánló - Kondor Vilmos: Második magyar köztársaság
Van abban valami pikáns, amikor egy olyan ország a bűntény helyszíne, amihez igazán semmi közünk, de mégis ismerős: egy alternatív Magyarországról van szó a hatvanas években, amelyben az állam semleges, és éppen hasít a gazdasága. Olyan eseményeket sző, gondol bele Kondor Vilmos ebbe a műbe, amelyek megtörténtek ugyan a valóságban is, ugyanakkor olyan kontextusba helyezi, amelyekhez megint csak semmi közünk nincs a valóságban. A könyv Magyarországában a II. világháborúban sikerült különbékét kötni, a Marshall-segélyt elfogadtuk, köztársasági elnökünk az ifjabb Horthy Miklós, Budapest főpolgármestere Bibó István, főkapitánya pedig nem más, mint Kádár János. Nincs szocializmus, a kommunista párt be van tiltva, igaz, a nyilasok pártja is, de ettől még a közbiztonságot továbbra is fenyegeti az alvilág: virágoznak a csempészbandák, uralják a dunai kikötőket, a jampecek meg vég nélküli Hungária számokat nyúznak.
Főhősünk a fiatal és tehetséges Nemes Albert nyomozó, az ügy pedig nem más, mint az 1966-os Beatles koncerten az egyik angol technikust (az együttes roadját) holtan találják a hangfalak mögött. Ettől a puszta ténytől, hogy Beatles és gyilkosság, az ügy már az elején kezd kínossá válni a belügyminiszter és a miniszterelnök folyamatos érdeklődése miatt. Az áldozat neve Thomas Beresford, az esetnek nem akad sem gyanúsítottja, sem szemtanúja, sötétben tapogatóznak a nyomozók. Nem szokványos módon ölték meg, egy hegyes tőrrel tarkón szúrták. Ez bizony nem hétköznapi dolog, nincs szó hirtelen felindulásról, szenvedélyről vagy a pillanat hevéről, ez kitervelt gyilkosság, méghozzá egy hozzáértő kezétől, aki pontosan tudta, hogy mit csinál. Nem szabotázs, nem rablás, de akkor mi? Személyes ügy? De miért pont itt, Magyarországon?
Az áldozat angol állampolgársága, a Beatles és a közjogi méltóságok heveny érdeklődése miatt az ügy kiemelt figyelmet kap Kádár főkapitánytól, aki egyértelműen körvonalazza nyomozónknak, hogy mit vár el tőle a témában. Nemes Alberthez hamarosan egy különc skót detektív is csatlakozik, de az összeszokás eléggé nehezen megy nekik, egyrészt a kötelező titkolózás miatt, másrészt a két férfi eltérő habitusa miatt, amikből nagyon sok humoros helyzet adódik - már amennyire humoros lehet egy krimi (Richard Osman óta pontosan tudjuk, hogy a humor mekkora erőt tud adni egy kriminek, anélkül, hogy a fajsúlyos műfajt gyengítené). Úgy néz ki, elég hamar nyomra bukkan a szokatlan páros, hogy aztán az egész vonalat pillanatokon belül feladják, mert jóval súlyosabb bűnöket tár fel a nyomozás, mint azt az elején gondolhatták volna. Szerepet kapnak az angol földön lévő, világháborús árvaházak rettenetes titkokat őrző emberei, de az emberi lélek legsötétebb bugyraiban és magas helyeken hivatást gyakorlóknál is kutakodni kell.
Mint könyv a könyvben, talál az olvasó a lapok között egy testvérpárról szóló történetet is, akik kindertranszporttal kerülnek Angliába a második világháborúban. A fiúk németül és magyarul beszélnek, de hamar belerázódnak az angol nyelvbe is. Nevelőszülőkhöz kerülnek, akik kizárólag dolgoztatásuk céljából vállalták őket, majd az anyjuk halála után a gyásztól sújtott, szinte katatón gyerekeket - mert a továbbiakban nem veszik hasznukat - bentlakásos nevelőintézetbe küldik. A kötet rejtélyei megoldásának egyik kulcsa az, hogy mi köze egy angol bentlakásos intézetnek Maria Regnumhoz - Mária országához, Magyarországhoz és Gstaad 6.9.99.-hez, akármit is jelentsenek ezek a számok.
Kondor Vilmos kiforrott, jótollú író, ehhez kétség sem fér. Olyan feszültségeket tud teremteni a krimiben, amely viszi előre az olvasót, ugyanakkor remekül ért a hangulat oldásához is, a mindennapi teendők citálása, társasági összejövetelek embereinek csipkelődése, az elképzelt helyszínek aprólékos, mégsem túlzott mértékű leírásai olyan kontextusba helyezi az olvasót, hogy hajtja a kíváncsiság a végkifejletet illetően. A szerző biztos kézzel nyúl a dramaturgiához, karakterei élnek, lélegeznek a lapokon, nem hagyja kétségekben az olvasót elvarratlan szálakkal (csak amikor muszáj, és az abszolváló fantáziájára bízza, mi is hozható ki a cselekményből). A történetépítés során semmi kétség nem marad az olvasóban, hogy akár ilyen Magyarországnak is lehetősége nyílt volna a második világháború lezárása után. Miért is ne?
Természetesen létezik egy valóban megtörtént esemény is, amely a krimi magját adja, amit viszont óriási spojler lenne itt és most citálni. Mindenesetre elég elképesztő történet volt a maga korában, és ami a lényeg, ma sem tudunk róla sokkal többet, mint a második világháború után.
Szóval: szerintem olvassátok! Nekem két éjszakámba, és két egymás utáni délelőtt pár doboz kólámba került a mű maradéktalan abszolválása (valami koffeines cucc azért kellett a kötelességekkel teli délelőttökhöz, mert igen gyatrán néztem ki és teljesítettem az átolvasott hajnalok utáni napokon).
Fülszöveg
1966. június 26-án a Beatles a Nemzeti Stadionba készül első magyarországi koncertjére, amikor az egyik technikust holtan találják a hangfalak mögött.
A gyilkos fegyvernek nyoma veszett, sem gyanúsítottja, sem szemtanúja nem akadt az esetnek, miközben a Budapesti Rendőrkapitányság vezetője, Kádár János türelmetlenül várja az eredményeket.
Az ügyet a fiatal és tehetséges Nemes Albert nyomozó kapja, akihez egy különc skót detektív csatlakozik; de az összeszokás nehezen megy, a páros rendre zsákutcába fut.
Amikor már úgy tűnik, hogy a csepeli Szabadkikötő csempészbandájának vezére, a Játékos érintett lehet a gyilkosságban, a nyomozás váratlanul jóval súlyosabb bűnöket tár fel; a rejtély megoldását az emberi lélek legsötétebb bugyraiban kell keresni, és a világháborús árvaházak néma titkokat őrző falai között.
Kondor Vilmos egy sosemvolt Magyarországot épít fel e regény lapjain. Egy titkon vágyott országot, mely a háborúban különbékét kötött a szövetségesekkel, és melynek ifjabb Horthy Miklós a köztársasági elnöke. Egy országot, melyben sem kommunistákat, sem nyilasokat nem találni, de a dunai kikötőket csempészbandák és jampecek uralják, miközben szól a Hungária. Egy országot, ami úgy idegen tőlünk, hogy mégis ismerős, melyben otthonosan vagyunk otthontalanok.
Kondor Vilmos
Író. A magyar krimi megteremtőjeként is emlegetett Kondor Vilmos 1954-ben született a Rottenbiller utcában. Szegeden végezte egyetemi tanulmányait, majd a Sorbonne-on diplomázott. Első regényével, a Budapest noirral 2008-ban hívta életre a modern magyar krimit. Az azóta Bűnös Budapest-ciklus néven közismertté vált sorozat kötetei tizennégy nyelven olvashatók Amerikától Ausztráliáig, Oroszországtól Franciaországig. A szerző kerüli a nyilvánosságot, éppen ezért alakját mendemondák, legendák övezik.
Megjegyzés küldése