Nádasdy Ádám műhelynaplóit olvasva a műfordítás kulisszatitkaiba nyerhetünk betekintést. Hogyan írható újra egy másik nyelven egy irodalmi mű? Máshogy kell-e fordítani az olvasás és a színpadi előadás számára? A műfordítói gyakorlat hogyan írja felül a fordítás természetéről tanult ismereteinket? Miért és hogyan fordítják máshogyan más korok Shakespeare drámáit? Miért volt épp Dante Isteni Színjátéka az első, mai értelemben vett világirodalmi mű?
A kötet fejezeteit az a fajta, Nádasdytól megszokott világos, élvezetes előadás jellemzi, amelyben mindig van egy meglepő, ám megvilágító hasonlat.
Nagyon sokan ma elutasítják az újrafordításokat, mindenből, mondván, hogy miért kell újrafordítani, amikor van egy teljesen jó, tökéletesen érthető és szép fordításunk egy-egy fontosabb világirodalmi műből? Régebben sok újrafordítás született, sokkal sűrűbben, mint manapság, ez bevett szokás volt. Aztán a nagy költőink változtattak ezen is, bár nem szánt szándékkal.
Amikor egy művet, egy drámát egy Vörösmarty, egy Arany, egy Kosztolányi, egy Babits vagy egy Szabó Lőrinc fordít, akkor a későbbi korok a nagy költőkre való tekintettel inkább nem nyúlnak hozzá, elvégre van már belőle egy tökéletes. De miért is nem az valójában, és miért van szükség az újrafordításokra időről időre?
A középkorban a vers volt a film. A szonett volt az, ami ma a klip, a románc volt az egész estét betöltő játékfilm, az Isteni Színjáték pedig a százrészes tévésorozat.
Nem kosztümös szöveget akartam csinálni, hiszen ez a könyv Istenről és az emberi természetről szól, márpedig Isten hétszáz év alatt nem változott, az emberi természet meg végképp nem.
Nagyon szeretem Nádasdy fordításait, és saját verseit is, nagyon jó előadásokat hallgatni tőle, és éppen olyan élmény volt ez a könyv, mintha egy előadását hallgatnám vagy éppen egy beszélgetést figyelnék vele. Az is kitűnik belőle, mennyire nehéz munka a fordítás, mennyi mindent kíván, és hogy ilyen régi darabok esetén, mint pl. Shakespeare, akinek többszáz éve is többféle kiadása forgott, melyik az, ami egyáltalán eredetinek tekinthető. Érdekesek voltak a Dantéról írt részek is, bár azt eleve kevésbé ismerem és kevésbé is szeretem, mint Shakespeare egyes műveit. Jó volt egy kis bepillantást nyerni abba, miben különbözik egy olvasásra és egy színpadra szánt fordítás, és egyáltalán, mennyi intellektuális agymunka összehozni egy tényleg jó szöveget, ami közben hű is marad az eredetihez, de nem vesz át unásig ismert fordulatokat a régi nagy fordításokból. Egy kicsit a színfalak mögé láthattunk ezzel a könyvvel.
Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése