Szédületes Budapest

Mit lehet még megmutatni Budapestről, amit ne láttunk volna ezerszer? Harcz Balázs Dániel fotóművész és Lackfi János költő együttműködése magas színvonalú verses fotóalbumot hozott létre, megmutatva, milyen is Budapest, amikor szédületes. 

KÖNYVAJÁNLÓ

SZÉDÜLETES BUDAPEST

Szerzők: Harcz Balázs Dániel és Lackfi János

Kiadó: Corvina Kiadó

Kötés: keménytábla, 224 oldal

Mit lehet még megmutatni Budapestről, amit ne láttunk volna ezerszer? Az Országházat, a Szabadság hidat, a Duna-partot, a belvárosi palotákat és templomokat már megszámlálhatatlan alkalommal megörökítették fényképeken, képeslapokon és útikönyvekben. A Szédületes Budapest azonban nem egyszerűen megmutatja a magyar fővárost, hanem újra felfedezteti azt az olvasóval. Olyan nézőpontokból, olyan részleteken keresztül, amelyek mellett nap mint nap elsétálunk anélkül, hogy észrevennénk őket. Harcz Balázs Dániel fotóalbuma és Lackfi János versei külön-külön is figyelemre méltó alkotások lennének, együtt azonban valami egészen különleges élményt teremtenek. A kötet egyszerre művészeti album, városi kaland, költészeti játék és szerelmeslevél Budapesthez.

Amikor a város életre kel - a fotós előszavából hamar kiderül, hogy számára Budapest nem pusztán helyszín, hanem élő organizmus. A város épületeinek hangulata van: lehetnek komorak, ünnepélyesek, lehangolók vagy éppen lélekemelők. Különösen érdekes gondolat, hogy a legjobb felvételek sokszor nem a legismertebb látványosságokról készültek, hanem a régi, kevésbé hivalkodó épületekről, kapualjakról, tetőkről, térkövekről vagy éppen szűk utcákról. Harcz Balázs Dániel nem egyszerűen dokumentál. Felfedez, kutat és új perspektívákat keres. Fotóin Budapest gyakran szinte felismerhetetlenné válik: egy pocsolya tükrében megfordul a világ, egy lépcsőház végtelen spirállá alakul, egy ködbe burkolózó épület pedig meseszerű díszletté válik. A képek technikai kivitelezése mellett leginkább a látásmód ragadja meg az embert. Olykor azon kapjuk magunkat, hogy percekig nézzük ugyanazt a felvételt, és azt próbáljuk megfejteni: ezt vajon hogyan készítette? Milyen szögből? Milyen pillanatban? Hogyan vette észre azt, amit mások észre sem vesznek? Az album lapozgatása közben könnyen eltűnik az idő. Egy-egy képhez többször visszatérünk, új részleteket fedezünk fel, és megértjük, mit jelent a címben szereplő „szédületes” szó.

Lackfi János, az album másik alkotója, ő a város bűvészsegédje, ezt bátran leszögezhetjük. A költő az előszavában önmagát hol magányos harcosként, hol „gombkészítőként” írja le. Ez a játékos önmeghatározás tökéletesen jellemzi szerepét a könyvben. Nem magyarázza a képeket, nem alárendeli magát nekik, hanem új dimenziókat nyit meg körülöttük. Versei egyszerre humorosak, szellemesek, csipkelődők és filozofikusak. Gyakran a szürrealitás határán egyensúlyoznak, miközben olyan természetességgel játszanak a nyelvvel, mintha maga Budapest beszélne rajtuk keresztül. A költő különösen szép gondolata, hogy Budapest „kicsit a testem meg a lelkem is”, ami személyes kötődés minden sorában érezhető. Nem turistaként szemléli a várost, hanem olyan emberként, aki együtt lélegzik vele, érzi rezdüléseit, fájdalmait és örömeit. 

A Deák téri pocsolyában tükröződő Anker-ház fotójához írt vers remek példája Lackfi játékos világának:

Ez ugyan nem az a kép, de a szerepel a kötetben. A fotó Harcz B. Dániel Facebook oldaláról származik.

Közhírré tétetik!
Elveszett a házam teteje,
aki elvitte, adja vissza!
Nemrég még megvolt, 
bádogborításával ragyogott a napon,
de aztán valami csavargó lecsavarta,
akár egy kupacot a PET palackról,
és fogalmam sincs, hová rekkentette!
Vajon van neki fogalma arról,
milyen az, amikor az ember 
húslevesébe beesik az eső?
Mikor a szél lesöpri 
a polcról a könyveket?
Mikor a nap szénné süti 
az asztalra kitett szendvicset?
Ez már aztán mindennek a teteje!

Az alaphelyzet abszurd: valaki „ellopta” a ház tetejét. A költő a tükröződést szó szerint értelmezi, mintha a ház valóban elveszítette volna felső részét. A humor mögött azonban a nézőpontváltás öröme rejlik. A vers arra tanít, hogy a megszokott látvány mögött mindig ott lapulhat egy másik történet. A hétköznapi panaszlevélből fokozatosan költői játék lesz, miközben a fénykép és a szöveg kölcsönösen erősítik egymást.

A lépcsőház, amelyet maga az Úristen épített - a kötet egyik emlékezetesebb darabja a díszes budapesti lépcsőház(ak)hoz kapcsolódó vers:

A kép Harcz B. Dániel Facebook oldaláról származik.

A Jóisten megpödörte magyaros bajszát,
és megsuhintotta karikás ostorát,
mellyel a magyarok történelmét
terelgette ide meg amoda, 
idegen uraktól saját királyokig,
árulóktól hősökig,
honfoglalóktól huszárokig,
csípős paprikától gulyáslevesig, 
szatmári szilvától sírva-vigadásig,
és csördített vele egy csattanósat.
De olyan betyárosat, hogy belezengett
Buda is meg Pest is,
de még a Duna vize is 
meglötykölődött medrében,
és a Teremtő olyan faintos
lépcsőházat rittyentett,
amiben éjjel is, nappal is
felfelé és lefelé keringett a fény,
az árnyék meg az öröklét,
az emberi testek és lelkek tánca.
És látta az Úristen, hogy ez igen jó!

A szöveg népmesei és biblikus hangot ötvöz. Az Úristen magyaros bajusszal és karikás ostorral jelenik meg, majd egyetlen nagy csattanással létrehozza a lenyűgöző építészeti remekművet. A humor itt sem öncélú: a vers a magyar történelem, a népi hagyományok és Budapest épített öröksége között teremt kapcsolatot. A legszebb sorok talán azok, amelyek szerint a lépcsőházban „keringett a fény, az árnyék meg az öröklét”. A kép így nem csupán építészeti fotóvá válik, hanem az idő és az emberi lét metaforájává is.

Az Optikai Csaló mutatványának lehetünk tanúi a századik oldalon található esővízi tükröződéshez írt versnél, ami már szinte performanszként működik:

A kép Harcz B. Dániel Facebook oldaláról származik.

Kifordítom, befordítom,
mégis világ a világ!
Rikkantja az Optikai Csaló,
és itt-a-piros-hol-a-pirost 
játszik a hirdetőoszloppal,
megpördíti és visszaismétli 
a fa fájdalmas görbületét,
a szemünk láttára,
fényes nappal, közterületen
követhetetlen gyorsasággal 
pakolász ide-oda
láncokat, vaskuglikat,
tornyokat, autókat, ablakokat.
Kérem, ez közönséges ámítás,
ez szemfényvesztés...
Tegyék meg tétjeiket!

Az „Optikai Csaló” alakja a várost mágikus színpaddá változtatja. Az utcák, láncok, autók, tornyok és ablakok ide-oda vándorolnak a szemünk előtt, miközben a költő a szemfényvesztés és a valóság határán egyensúlyoz. A vers legnagyobb ereje, hogy pontosan ugyanazt az élményt fogalmazza meg szavakkal, amit a fénykép vizuálisan létrehoz: a bizonytalanságot. Amit látunk, valóban ott van? Vagy csak a víztükör játéka az egész?

Két nyelven, két kultúra között - a kötet egyik legnagyobb erénye, hogy teljes egészében kétnyelvű kiadásban jelent meg. A magyar szövegek mellett az angol fordítások azonnal olvashatók, ami nemcsak a külföldi olvasók számára jelent értéket, hanem a könyvet kulturális híddá is teszi. Külön elismerés illeti Adrian Hartot és Sarkady-Hart Krisztinát, akik nemcsak prózai szövegeket, hanem verseket is átültettek angol nyelvre. Ez a feladat messze túlmutat a hagyományos fordítói munkán: a ritmus, a humor, a szóképek és a nyelvi játékok átmentése komoly költői érzékenységet igényel. A fordítások így nem pusztán kísérik az eredeti műveket, hanem méltó partnereivé válnak azoknak.

A Szédületes Budapest elsősorban azoknak szól, akik szeretik Budapestet, de azoknak is, akik azt hiszik, már mindent láttak belőle. Ajánlható fotóművészet iránt érdeklődőknek, verskedvelőknek, építészetrajongóknak és mindazoknak, akik szeretnek elidőzni egy-egy szép könyv lapjai között. Kiváló ajándék lehet külföldiek számára is, hiszen a kétnyelvű megjelenésnek köszönhetően Budapest szépségeit nemzetközi közönség előtt is hitelesen és művészi színvonalon mutatja be.

A Szédületes Budapest különösen hálás anyag a műhöz könyvajánlót író személynek, mert ritkán találkozik ilyen harmonikusan három dolog, ami ebben az alkotásban tapasztalható: a magas színvonalú fotóművészet, a játékos, mégis mély költészet és a városszeretet - ezért bátran deklarálhatjuk, hogy a kötet ritka könyv. Egy idő után már nem lehet eldönteni, a képek vagy a versek érdeklik-e jobban az embert, ami annak a jele, hogy két önmagában is erős művészi teljesítmény nem kioltja, hanem felerősíti egymást. Egy ilyen album esetében ez talán a legnagyobb dicséret, amit meg lehet fogalmazni. Nem egyszerűen fotóalbum, és nem is verseskötet, sokkal inkább párbeszéd kép és szó között, két alkotó között, valamint a város és az olvasó között. Harcz Balázs Dániel fényképei új szemeket adnak Budapesthez, Lackfi János versei pedig új gondolatokat. Együtt olyan élményt teremtenek, amely után az ember legszívesebben sétára indulna a városban, hogy megnézze, vajon tényleg ott van-e az a csoda, amit a könyv lapjain látott. A válasz pedig valószínűleg igen. Csak eddig nem vettük észre.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Harcz Balázs Dániel varázslatos fotóihoz Lackfi János fűzött szeretnivalóan derűs verseket.

A díjnyertes fotográfus kedvenc témáit örökíti meg: a budapesti épületek, épületelemek- kapualjak, lépcsőházak, boltívek, mennyezetek és más izgalmas részletek – mellett a természet is megjelenik az oldalakon. A külső és belső terek egyedi ábrázolása, a pocsolyákból visszatükröződő nagyvárosi témák, a sajátosperspektívák és fények teszik különlegessé ezt az albumot, amelynek világát a játékos-szép szövegek keltik életre: szereplőkkel népesítik be és apró történetekkel színesítik. A magyarul és angol műfordításban is olvasható versek és a csodaszép fotók a főváros új, eddig ismeretlen arcát tárják elénk.

A kép Harcz B. Dániel Facebook oldaláról származik.

Harcz Balázs Dániel magyar fotóművész, aki elsősorban Budapest építészeti és városi arcának megörökítésével vált ismertté. Munkáiban különösen fontos szerepet kap a fények, tükröződések és szokatlan perspektívák használata. Fotói nem csupán dokumentálnak, hanem újraértelmezik a városi tereket, megmutatva azok rejtett szépségeit és különleges hangulatát.

A kép Lackfi János Facebook oldaláról származik.

Lackfi János József Attila- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító és publicista, a kortárs magyar irodalom egyik legismertebb és legsokoldalúbb alkotója. Műveit a nyelvi játékosság, a humor, az emberközeliség és a mély emberismeret jellemzi. Versei és prózai művei egyaránt széles olvasóközönséget szólítanak meg, miközben magas irodalmi értéket képviselnek.

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó oldalán.

Kövess minket Facebookon is!

Sir Gawain és a Zöld Lovag

 
Könyvajánló - Sir Gawain és a Zöld Lovag

Artúr király éppen karácsonyi lakomát tart cameloti udvarában, amikor váratlanul egy hatalmas termetű, tetőtől-talpig zöld színű lovag toppan be az ünnepség közepére. A különös bajnok hatalmas bárddal a kezében érkezik, és hátborzongató játékra hívja ki a jelenlevőket. Felajánlja, hogy annak adja pompás fejszéjét, aki lesújt vele csupasz nyakára. Egyetlen kikötése, hogy aki ezt megteszi, annak egy év múlva meg kell jelennie az ő otthonában, a zöld kápolnában, ahol visszaadja neki ezt a csapást. A kihívásra a lovagi erények mintaképe, Artúr unokaöccse, Sir Gawain vállalkozik. Kiderül azonban, hogy a különös vendég természetfeletti erővel rendelkezik, és Gawainnek szinte a biztos halálba kell indulnia, hogy az évfordulókor felkutassa őt. Ha ez nem lenne elég, a zöld kápolnába vezető úton Gawaint újabb kihívás várja egy gyönyörű, őt elcsábítani szándékozó várúrnő személyében. Mindezen kalandok, vérre menő fogadások, becsületbeli és szexuális játszmák eredményeként a főhősnek újra kell értékelnie az ideálokhoz, becsülethez, hírnévhez, sőt, magához az élethez való viszonyát.

A középkori irodalom sokaknak nem jelent mást, mint távoli, nehezen érthető szövegek, lovagok, királyok és hosszú leírások egy olyan világból, amelynek már semmi köze hozzánk. Pedig akadnak olyan több mint hatszáz éves történetek, amelyek meglepően modern kérdéseket tesznek fel. A Sir Gawain és a Zöld Lovag pontosan ilyen.

A történet első jelenete már önmagában emlékezetes. Artúr király karácsonyi lakomájára egyszer csak belovagol egy hatalmas, tetőtől talpig zöld férfi, aki különös játékot ajánl. Bárki lesújthat a fejszéjével a nyakára, de egy év múlva ugyanazt a csapást neki is el kell fogadnia a Zöld Kápolnában.

Sir Gawain vállalja a kihívást.

Már ez az alaphelyzet is olyan, mintha egy népmese, egy fantasy és egy pszichológiai regény találkozna egymással. A valódi történet azonban nem a lefejezésről vagy a természetfeletti lovagról szól, hanem arról, mi történik azzal az emberrel, aki tudja, hogy egy év múlva talán a saját halálába kell belovagolnia.

Gawain útja közben számtalan próbával találkozik. Nemcsak karddal kell helytállnia, hanem olyan helyzetekben is, ahol a becsület, a hűség, a vágy és az önvédelem kerül egymással szembe. Éppen ettől érződik meglepően kortársnak ez a több száz éves mű. Nem azt kérdezi, hogy léteznek-e tökéletes emberek, hanem azt, mit érnek az elveink akkor, amikor valóban kockára kell tenni értük valamit.

Mindig szerettem az Arthur-mondakört. Van benne valami különös elegye a történelemnek, a mítosznak és a fantáziának. Camelot, a Kerekasztal lovagjai, Merlin, Excalibur – ezek a történetek évszázadok óta újra és újra megszületnek, mégis mindig képesek valami újat mondani. A Sir Gawain és a Zöld Lovag ennek a világnak az egyik legfontosabb darabja, és nem véletlenül maradt fenn ekkora tisztelet övezte műként.

Maga a kézirat története is figyelemre méltó. A mű egyetlen ismert példányban maradt ránk, és egy könyvtártüzet is túlélt. Könnyen lehet, hogy hajszálon múlt, hogy ma egyáltalán olvashatjuk. Mindig lenyűgöz az a gondolat, hogy egy-egy ilyen szöveg milyen hosszú utat jár be, mire több száz évvel később valaki a kezébe veheti egy magyar kiadásban. És belegondolni abba, hogy mennyi értékes tudományos és irodalmi, történelmi mű veszett kárba akár szándékos, akár véletlen tűzvészek által... ha visszamehetnék, megpróbálnám megmenteni az ókori, kora középkori iratokat a pusztulástól.

Irodalomtörténeti szempontból is különleges alkotás. Ismeretlen szerzője a 14. században az ősi angolszász alliteráló verselést ötvözte a normann hatásra elterjedt rímes formával, így egy egészen sajátos ritmusú mű született. Ez persze fordításban sem könnyű feladat, ezért külön öröm, hogy Vaskó Péter nemcsak a történetet ültette át magyarra, hanem a költői formából is igyekezett minél többet megőrizni.

A történetben ráadásul sokkal több a bizonytalanság, mint elsőre gondolnánk. Vajon mi számít valódi bátorságnak? Az, ha valaki nem fél a haláltól, vagy az, ha fél, mégis elindul? Hol húzódik a határ az önvédelem és a becstelenség között? Létezhet-e hibátlan lovag, vagy éppen az tesz emberré bennünket, hogy időnként elbukunk?

Talán ezért is maradt ennyire időtálló ez a mű. A páncélok, a várak és a lovagi tornák ma már egy letűnt korszak kellékei, de azok a kérdések, amelyeket a történet feltesz, egyáltalán nem öregedtek meg.

A Sir Gawain és a Zöld Lovag nem csupán a középkori angol irodalom egyik legfontosabb alkotása, hanem olyan történet, amely hatszáz év távlatából is képes megszólítani az olvasót. Ha valaki szeretne közelebb kerülni az Arthur-mondakörhöz, vagy egyszerűen kíváncsi arra, hogyan született meg a modern fantasy egyik legfontosabb előzménye, ennél jobb kiindulópontot nehéz találni.

Vaskó Péter költő, műfordító, filmkritikus 1970-ben született, az ELTE magyar nyelv és irodalom, valamint film szakára járt, majd az egyetem Középkortudományi Doktori Programjában folytatta tanulmányait. Chrétien de Troyes Lancelot, a Kordé Lovagja című művét 1999-ben, míg Chrétien másik, Perceval avagy a Grál meséje című lovagregényét 2023-ban fordította magyarra. Önálló verseskötete Árnyéklovasság címmel jelent meg. 
A Sir Gawain és a Zöld Lovag c. kötet a Prae Kiadó jóvoltából jelent meg, a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Skyshade

Könyvajánló - Alex Aster: Skyshade (Lightlark 3. rész)

Amikor a szerelem, a hatalom és a sors egymásnak feszül, már egyetlen rossz döntés is egész birodalmak vesztét okozhatja... A Skyshade minden eddiginél sötétebb, romantikusabb és fordulatosabb fejezete a Lightlark világának.

Ha szeretted Alex Aster izgalmas sorozatának a világát (Lightlark és Nightbane), akkor már biztosan izgatottan vártad a folytatást. Ez a Skyshade, ami ott folytatódik, ahol az előző rész a legnagyobb sokknál abbamaradt. Ez már a Lightlark-sorozat harmadik kötete, és érezhetően sötétebb, érzelmesebb és jóval nagyobb tétekkel játszik, mint az elődei. Csak a szokásos, ami a hősök dolga: Islán múlik Lightlark jövője, miközben egy ősi prófécia és a saját ereje is egyre nagyobb veszélyt jelent. Ha lemaradtál a sorozat korábbi köteteiről, a címekre kattintva találod róla az ajánlóimat:

#1 Lightlark

#2 Nightbane

A történet ott folytatódik, ahol a Nightbane a legizgalmasabb pillanatban véget ért. Isla végre kezdi megérteni, milyen hatalmas erő lakozik benne, de ezzel együtt egyre több ellenség is felfigyel rá. Hamar világossá válik, hogy nem mindenki az, akinek mutatja magát. Régi szövetségek bomlanak fel, újak születnek, és Isla kénytelen eldönteni, kiben bízhat meg, amikor már szinte senki sem mond igazat.

Persze a romantika ezúttal sem marad háttérben. Isla szíve továbbra is két férfi között őrlődik: ott van Grim, Nightshade titokzatos és veszélyes uralkodója, akivel különleges, szinte elkerülhetetlen kötelék fűzi össze, és Oro, Lightlark királya, aki egészen másfajta biztonságot és jövőt jelent számára. A szerelmi háromszög még mindig fontos része a történetnek, de sokkal inkább a bizalomról, a hűségről és az áldozathozatalról szól, mint egyszerű kis love storyról.

Ami nekem nagyon tetszett ezúttaé, hogy Isla karaktere rengeteget fejlődik. Már messze nem az a bizonytalan lány, akit az első részben megismertünk. Erősebb, magabiztosabb, még szerencse, mert a hatalmával együtt a felelőssége is egyre nagyobb. Többször kerül olyan helyzetbe, ahol nincs jó döntés, de pont ettől lesz igazán izgalmassá a története.

A könyv tele van látványos mágikus jelenetekkel, politikai játszmákkal és váratlan fordulatokkal. Alex Aster tovább bővíti a világot, új helyszíneket, új szabályokat és új veszélyeket ismerünk meg, miközben a cselekmény szinte egy pillanatra sem lassul le. Egymást érik a meglepetések, és gyakorlatilag minden fejezet végén történik valami, ami miatt muszáj tovább olvasni.

Filmszerű, pörgős és nagyon érzelmes. Grim továbbra is nyerő karakter, és az Isla–Grim páros között végig érezhető a feszültség, de ezúttal a mellékszereplők is jóval nagyobb szerepet kapnak, ami jót tett a történetnek, mert még összetettebbé vált.

Utóbbi miatt néha azt érezheti az olvasó, hogy túl sok minden történik egyszerre, plána a rengeteg fordulattal, de szerintem nem baj, ha nem mindig tudjuk merre is haladunk tovább a sztoriban. Szeretem, hogy nem éreztem azt, hogy előre tudom, mi következik, és ez szerintem egy fantasy esetében jól is van így.

Összességében a Skyshade méltó folytatása a sorozatnak. Ha szereted a romantasykat, amelyekben a mágia, a politika, a titkok és a lassan kibontakozó érzelmek egyszerre vannak jelen, akkor ezt a részt sem érdemes kihagyni. Izgalmas, fordulatos és tele van olyan pillanatokkal, amelyek után csak annyit tudsz mondani: "Csak még egy fejezet..."

Köszönöm a lehetőséget a Maxim Könyvkiadónak!

A borítóra kattintva elérhető a könyv a kiadó oldaláról, kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Sötét mágia és egy gyűrű, ami mindent megváltoztat

Ellie Black visszatér

Amikor összetört a világ

Veled teljes a világ

Két fiatal, testi fogyatékos kapcsolata egyéjszakás kalandból származó terhességgel kezdődik - küzdenek magukért, egymásért, és még az is lehet (esetleg), hogy életre-halálra egymásba szeretnek? Hogyan tanul meg két sérült lélek bízni egymásban? Nos, rögös az út, akármi is lesz a történet vége. 

KÖNYVAJÁNLÓ

VELED TELJES A VILÁG

Szerző: Hannah Bonam-Young

Fordító: Felszeghy Ildikó
Kiadó: General Press Kiadó

Kötés: puhatábla, 384 oldal

Hannah Bonam-Young Veled teljes a világ című regénye első pillantásra romantikus történetnek tűnik egy váratlan terhességről és két, egymást alig ismerő ember kapcsolatáról. Valójában azonban sokkal többről szól: önelfogadásról, gyógyulásról, sérülékenységről, családról és arról, hogy néha éppen azok mellett találunk rá önmagunkra, akik előtt a leginkább félünk megmutatni valódi énünket. Hannah Bonam-Young kortárs kanadai romantikus szerző, aki különösen érzékenyen és hitelesen ábrázolja a fogyatékossággal élő karakterek mindennapjait, valamint az emberi kapcsolatok érzelmi mélységeit. Műveiben fontos szerepet kap az elfogadás, a mentális egészség, a trauma feldolgozása és a közösség megtartó ereje.

A szerző személyes tapasztalatai különösen jelentősek a Veled teljes a világ esetében. Bonam-Young ugyanis - főhősnőjéhez, Winnifredhez hasonlóan - végtaghiánnyal él. Ez nem pusztán életrajzi érdekesség, hanem a regény egyik legfontosabb eleme hitelesség szempontjából. A szerző pontosan ismeri azokat a mindennapi kihívásokat, amelyekkel egy ilyen állapot együtt jár: az önállóságért folytatott küzdelmet, a környezet gyakran túlzó segítőkészségét vagy éppen bántó előítéleteit, valamint azt a folyamatos alkalmazkodást, amelyet a legtöbb ember észre sem vesz.

Ennek köszönhetően Win karaktere nem válik sem szánalom tárgyává, sem inspirációs klisévé. Egyszerűen ember marad: esendő, vicces, makacs, szerethető és összetett. A fogyatékosság nem a személyiségének teljes meghatározója, hanem az életének egyik része – és talán ez a regény egyik legnagyobb erénye. 

A történet középpontjában Winnifred McNulty áll, aki egy halloweeni buli során megismerkedik Bo-val. A különös, humorral átszőtt találkozásból egy egyéjszakás kaland lesz, amelynek váratlan következménye egy terhesség. A romantikus regények világában ez a felütés nem számít szokatlannak, Hannah Bonam-Young azonban nem a megszokott irányba viszi a történetet. A hangsúly nem a drámai félreértéseken vagy a mesterséges konfliktusokon van, hanem azon, hogyan tanul meg két sérült lelkű ember bízni egymásban. Win egész életében azt érezte, hogy terhet jelent mások számára. Bo pedig saját múltjának sebeivel és önértékelési problémáival küzd. Amikor kapcsolatuk egyre szorosabbá válik, mindkettejüknek szembe kell néznie azokkal a félelmekkel, amelyek addig meghatározták az életüket.

A regény egyik legfontosabb üzenetét talán Win felismerése foglalja össze a legszebben:

Rátaláltam önmagamra. Rájöttem, ki vagyok a félelmeim és a haragom nélkül. Elkezdtem olyan dolgokra alapozni az identitásomat, amelyek növelték az önbizalmamat. Inkább arra koncentráltam, hogy ki vagyok, ahelyett hogy ki nem vagyok vagy nem lehetek soha.

A Veled teljes a világ elsősorban kortárs romantikus regény, ugyanakkor számos olyan elemet tartalmaz, amelyek túlmutatnak a műfaj hagyományos keretein. Egyszerre olvasható romantikus regényként, érzelmi fejlődésregényként, önismereti történetként, valamint a fogyatékossággal élők reprezentációját bemutató kortárs irodalomként. A könyv különlegessége, hogy a romantika és a humor mellett komoly társadalmi és emberi kérdéseket is felvet, mégsem válik nehézkessé vagy didaktikussá.

A regény egyik legnagyobb erőssége a fokozatos építkezés. A szerző nem sieti el sem a kapcsolat fejlődését, sem a karakterek érzelmi útját. A kezdeti könnyed, olykor kifejezetten humoros jeleneteket fokozatosan váltják fel a mélyebb, önfeltáró pillanatok. A történet középpontjában nem a külső konfliktusok állnak, hanem a belső változások. Különösen szép, hogy Win és Bo nem egymást „javítják meg”, nem megmentői a másiknak, hanem olyan társakká válnak, akik biztonságos teret teremtenek a gyógyuláshoz. A regény érzelmi íve ezért rendkívül hiteles: két ember találkozik, akik önmagukban nem tökéletlen felek, hanem teljes személyiségek, mégis együtt válnak erősebbé. 

Win (Winnifred) az egyik legemlékezetesebb női főszereplő a kortárs romantikus irodalomban. Intelligens, önironikus, erős és érzékeny egyszerre. Bár egész életében megtapasztalta a kívülállóság érzését, nem hagyta, hogy ez teljesen meghatározza önmagát. A regény során végigkövethetjük, hogyan jut el az önvédelmi falak mögül az önelfogadásig. Különösen fontos, hogy a szerző a testképről is rendkívül egészséges módon beszél:

Nem akarok a testemre semmilyen elvárást ráerőltetni, és nem is akarok semmilyen élvezetet megvonni tőle. Olyan, amilyen. És én éppen ilyennek szeretem.

Ez a gondolat nemcsak Win fejlődését mutatja meg, hanem a könyv egész szemléletét is.

Bo könnyen az olvasók kedvencévé válhat, dacára térd alatt hiányzó egyik lábának. Első pillantásra ő a tökéletes férfi főhős: kedves, figyelmes, vicces és gondoskodó, de a szerző azonban szerencsére nem áll meg itt. Bo múltja, bizonytalanságai és érzelmi sérülései fokozatosan bontakoznak ki, így valódi, háromdimenziós karakterré válik. Humora már a történet elején megmutatkozik:

„El sem hiszem, hogy gyerekem lesz egy Gyűrűk Ura-szűztől.”

A könnyedség mögött azonban mély empátia és szeretet húzódik meg. Bo nem azért különleges, mert hibátlan, hanem azért, mert hajlandó fejlődni és tanulni. Win és Bo fokozatosan kialakuló és dinamikusan változó kapcsolata a regény fontos vonulata. Kettejük története nem a mindent elsöprő szenvedélyről szól, hanem a bizalom lassú kialakulásáról. Arról, hogy a szeretet nem birtoklás, nem önfeláldozás és nem megmentés, hanem jelenlét. Talán ezt fejezi ki legszebben a következő részlet:

Megcsókolom, mert hálás vagyok... Megcsókolom, mert tényleg gondoskodni akar rólam... Megcsókolom, mert szeretem. Napról napra egyre jobban.

Ez a történet végső soron a bátorságról szól. Arról a bátorságról, amely szükséges ahhoz, hogy elfogadjuk önmagunkat, segítséget kérjünk, szeressünk és hagyjuk, hogy szeressenek minket. A kötet ideális választás azoknak, akik szeretik az érzelmekben gazdag romantikus regényeket, akik hiteles karakterközpontú történeteket keresnek, akik kedvelik a lassan kibontakozó kapcsolatokat, akik fontosnak tartják a sokszínű és valósághű reprezentációt, valamint mindazoknak, akik bármikor érezték már úgy, hogy nem elég jók, nem elég szépek vagy nem elég szerethetők. A Veled teljes a világ messze több egy véletlen terhességről szóló romantikus történetnél. Hannah Bonam-Young regénye az önelfogadás, a gyógyulás és a feltétel nélküli szeretet regénye. Olyan könyv, amely egyszerre képes megnevettetni, összeszorítani az olvasó torkát és reményt adni. Win és Bo története arra emlékeztet bennünket, hogy nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy teljes életet élhessünk. Néha elég, ha találunk valakit, aki segít meglátni azt az értéket önmagunkban, amely mindig is ott volt – csak mi nem hittük el róla, hogy valódi.

A képek a Líra Könyvkiadó oldaláról származnak.

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

Ez az egyéjszakás kaland egy életre szól.

Winnifred „Win” McNulty mindig is kitartott a függetlensége mellett. Veleszületett végtagkülönbsége miatt az élete nagy részét azzal töltötte, hogy bebizonyítsa: mindent meg tud csinálni egyedül is. És ez többnyire sikerült is neki. Egészen addig, amíg egy halloweeni buliban futó kalandba nem bonyolódott a hihetetlenül megnyerő, ám vadidegen Bóval. Ez az egy éjszaka pedig mindent megváltoztatott.

Miközben Bo meglepő módon hatalmas lelkesedéssel venné ki a részét a feladatból, Win elbizonytalanodik, vajon egyedül is meg tud-e birkózni az új kihívással, vagy ezúttal mégiscsak segítségre lesz szüksége. Win és Bo úgy döntenek, hogy először kizárólag barátokként ismerik meg egymást. De, mint arra már az eddigi tapasztalataik alapján is rájöhettek volna, az élet nem mindig alakul úgy, ahogy előre eltervezik…

2024 egyik legjobb romantikus regénye az Elle magazin szerint.

Hannah Bonam-Young (a kép forrása a szerző Instagram fiókja)

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó oldalán.

Kövess minket Facebookon is!

Az alvajáró

 Könyvajánló - Lars Kepler: Az alvajáró (Joona Linna 10.)

Stockholmban kihalt és fekete az éjszaka, az utcai lámpák sárga fényében hópelyhek kavarognak. Két rendőr ül csendben egy járőrkocsiban, amikor hívás érkezik, hogy egy kempingből betörést jelentettek. A helyszínre érkezve valóban fényt látnak kiszűrődni az egyik lakókocsiból, és amikor belépnek, iszonytató látvány tárul a szemük elé. A padlót, a falakat és a bútorokat is vér borítja, és mindenütt emberi testrészek hevernek. A szomszédos szobában egy fiatalembert találnak, aki – fejét egy levágott karon nyugtatva – mélyen alszik. Miután letartóztatják, kiderül, hogy a neve Hugo Sand, tizenhét éves, és egy közismert író fia.

Hugo az alvajárás egy szokatlan típusában szenved, amelyet rémálmok váltanak ki, és azt állítja, semmire sem emlékszik abból, ami az éjjel történt. Vajon igazat mond, vagy joggal gyanúsítható a gyilkossággal?

Az eset Joona Linna asztalára kerül, aki felveszi a kapcsolatot régi barátjával, Erik Maria Barkkal, hogy hipnózis segítségével próbáljanak meg rájönni, mi is történt valójában a lakókocsiban. Ám hamarosan kiderül, hogy az eset csak az első szem egy hátborzongató láncban, és a sorozatgyilkosnak, akit hajszolnak, határtalan a vérszomja.

Kevés olyan krimisorozat van, amely tíz kötet után is képes ugyanazzal az erővel meglepni. Lars Kepler könyvei számomra mindig is külön kategóriát jelentettek a műfajon belül. Nem egyszerűen azért, mert kegyetlenek vagy fordulatosak, hanem mert ritka érzékkel egyensúlyoznak a nyomozás, a pszichológiai feszültség és a valódi horror határán. Az alvajáró sem kivétel.

A nyitójelenet már önmagában elég ahhoz, hogy az ember ne akarja félbehagyni a könyvet. Egy havas stockholmi éjszaka. Egy betöréshez riasztott rendőrpáros. Egy lakókocsi, amelynek belsejében olyan vérengzés nyomai fogadják őket, mintha egy rémálomba léptek volna be. A szomszédos helyiségben pedig egy tizenhét éves fiú alszik mélyen, fejét egy levágott karon nyugtatva.

Az ilyen jelenetek könnyen válhatnának öncélúvá, a Lars Kepler néven író házaspár azonban mindig tudja, hogy a valódi feszültség nem a vérből fakad. Hanem a kérdésekből és abból a filmszerű, pörgős, az áldozat(ok) szemszögébe való helyezkedésből.

Mi van, ha Hugo Sand valóban nem emlékszik semmire? Mi van, ha nem hazudik? És mi van, ha valami sokkal nyugtalanítóbb történt annál, mint amit elsőre el tudunk képzelni?

Az alvajárás témája önmagában is hátborzongató. A legtöbben valószínűleg találkoztunk már történetekkel emberekről, akik álmukban felkeltek, sétáltak, beszéltek vagy olyan dolgokat tettek, amelyekre később egyáltalán nem emlékeztek. Kepler erre az alapvető emberi félelemre épít: mi történik, ha nem bízhatunk a saját elménkben? Mi történik, ha a legveszélyesebb dolgokat akkor tesszük, amikor nem is vagyunk tudatában annak, hogy cselekszünk?

A történet középpontjában ismét Joona Linna áll, aki számomra még mindig az egyik legérdekesebb krimiszereplő. Nem azért, mert szuperhős vagy tévedhetetlen zseni lenne, hanem mert annyi mindenen ment keresztül a sorozat során, hogy minden új ügy mögött ott húzódik az egész múltja is. Jó volt újra találkozni Erik Maria Barkkal is, akinek a hipnózissal kapcsolatos munkája ezúttal különösen fontos szerepet kap.

Ami mindig lenyűgözött Lars Kepler könyveiben, az a tempó. Sok krimi próbál feszült lenni, de gyakran inkább csak gyors. Az alvajáró másképp működik. Folyamatosan halad előre, mégis hagy időt arra, hogy a bizonytalanság beférkőzzön az olvasó fejébe. Egy idő után már nemcsak azt akarjuk tudni, ki a gyilkos, hanem azt is, hogy egyáltalán milyen valóságban mozognak a szereplők.

A hóval borított Stockholm különösen jól áll ennek a történetnek. Régóta érzem úgy, hogy a skandináv krimik egyik legnagyobb erőssége maga a környezet. A sötétség, a hideg, az üres utcák, a befagyott vizek és a hosszú éjszakák olyan légkört teremtenek, amelyben minden fenyegetőbbnek és nyugtalanítóbbnak hat. Az alvajáró ezt a hangulatot szinte tökéletesen használja ki.

Olvasás közben többször eszembe jutott, miért szeretem ennyire Lars Kepler könyveit. Nem pusztán a rejtély miatt. Nem is a gyilkosságok vagy a fordulatok miatt. Hanem azért, mert mindig képesek elérni azt a ritka állapotot, amikor az ember már nem egyszerűen olvas, hanem folyamatos készenlétben van. Minden új információ gyanús. Minden szereplő rejteget valamit. Minden válasz újabb kérdéseket szül.

Az alvajáró számomra a sorozat egyik legerősebb kötete lett. Sötét, feszült, intelligensen felépített történet, amely egyszerre működik klasszikus nyomozásként és pszichológiai thrillerként. Az utolsó oldalak után pedig még jó ideig ott marad az emberben a gondolat: vajon mennyire ismerjük valójában a saját elménket? Nagyon értékelem a szerzőpárosban azt is, hogy sokszor használ túlzásokat a dramaturgia érdekében, de a kötetben mégis mindig tisztázzák, hogy egy adott jelenségből mi igaz valójában. Az alvajárás ezen formája is bár meglehetősen ritka, mégis valószerűen van leírva.

A kötet a Joona Linna-sorozat tizedik része, de Lars Kepler ismét bebizonyította, hogy ennyi könyv után sem fogyott ki az ötletekből. Sőt. Mintha még mindig pontosan tudná, hogyan kell az olvasót kényelmetlenül közel vinni a félelmeihez.

A kötet az Animus Kiadó jóvoltából, Erdődy Andrea fordításában jelent meg. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Nyugati ​szél

Könyvajánló - Alexandria Warwick: Nyugati ​Szél (Négy Szél 2.)

Mit ér egy biztosnak hitt élet, ha egy napon belép az ajtón egy sérült szélisten, és mindent felforgat? A Nyugati Szél egy varázslatos, lassan kibontakozó romantasy a hitről, az önismeretről és két megtört lélek egymásra találásáról egy mágiával, tündérekkel teli világban.

Alexandria Warwick Négy szél című sorozata azok közé a romantasyk közé tartozik, amelyekben a romantika, a mitológia és a sötét tündérvilág tökéletes egyensúlyban van. A történetek középpontjában a négy szélisten áll – Észak, Nyugat, Dél és Kelet –, akik mind saját regényt kaptak. Bár a kötetek ugyanabban a világban játszódnak, mindegyik más főszereplőpárt követ, így önálló regényként is megállják a helyüket.

A sorozat különlegessége, hogy görög mítoszokból, népmesékből és legendákból merít, miközben igazi romantasy hangulatot teremt átkokkal, istenekkel, veszélyes mágiával és persze lassan kibontakozó szerelmekkel. Ezek a történetek nem a folyamatos csatákról szólnak, hanem az önismeretről, a gyógyulásról, a bizalomról és arról, hogyan találhat egymásra két sérült lélek a leglehetetlenebb körülmények között.

Az Alexandra Kiadónak köszönhetően magyar nyelven olvasható az első és a második kötet. Ha lemaradtál az első részről írt beharangozómról, kattints a címre:

#1 Északi ​Szél

A Nyugati szél egyik főszereplője Brielle, aki egész életét egy apátság falai között töltötte. Kovácsként dolgozik, mélyen vallásos és úgy gondolja, pontosan tudja, milyen élet vár rá. Nem vágyik kalandokra, sőt inkább a szabályok és a biztonság világában érzi jól magát. Persze egy romantikus fantasy hősnőjének esetében sejthető, hogy ez az elképzelés nem sokáig marad így.

A fordulat akkor érkezik, amikor Brielle rábukkan egy sérült idegenre, akiről hamarosan kiderül, hogy nem más, mint Zephyrus, a Nyugati Szél istene. Zephyrus elsőre minden, ami Brielle nem. Szabadságszerető, kiszámíthatatlan, csipkelődő és néha kifejezetten idegesítő. Ahogy azonban egyre többet megtudunk róla, kiderül, hogy a laza külső mögött rengeteg fájdalom, bűntudat és magány rejtőzik.

A történet során Brielle egy különleges, mágikus világba kerül, ahol veszélyes lények, ősi titkok és sötét erők leselkednek rájuk. A cselekmény ugyan izgalmas, de számomra inkább a karakterek álltak a középpontban. Nagyon jó volt látni, ahogy Brielle fokozatosan kilép a saját korlátai közül, és elkezdi megkérdőjelezni mindazt, amit addig magától értetődőnek hitt.

Ami igazán szerethetővé teszi ezt a könyvet, az Brielle és Zephyrus kapcsolata. Ez nem az a villámcsapásszerű szerelem, hanem egy lassan építkező, sok beszélgetéssel, bizalommal és közös sebekkel teli történet. Kettejük között remek a kémia, a viccelődés és a feszültség, miközben mindketten végig saját démonjaikkal is küzdenek.

Ez a kötet picit érzelmesebbre sikerült, mint az Északi Szél. Kevésbé a nagy csatákon és politikai konfliktusokon van a hangsúly, inkább a karaktereken, a hit kérdésén, az önelfogadáson és a kapcsolat fejlődésén. Viszont, ha szereted a lassú kibontakozású romantikát, az isteneket, a tündérvilágot és az érzelmes karakterközpontú fantasykat, ahol mesés és varázslatos a hangulat, de kicsit szívszorító is, akkor ez a történet neked íródott.

Köszönöm a lehetőséget az Alexandra Kiadónak!

A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

A szélfonó

Esther Wilding hét bőre

Gyilkosság Mallowan Hallban

Nők, hormonok, táplálkozás

A test nem ellenség, hanem rendszer, nem küzdeni kell ellene, hanem együttműködni vele - ez a legfontosabb üzenete Dr. Sara Gottfried könyvének, a Nők, hormonok, táplálkozás című alkotásának.

KÖNYVAJÁNLÓ

NŐK, HORMONOK, TÁPLÁLKOZÁS

Szerző: dr. Sara Gottfried

Fordító: Farkas Veronika

Kiadó: Lumen Kiadó

Kötés: puhatábla, 368 oldal

Amikor a test már nem úgy működik, mint régen, ilyen bizony előfordul. Van egy pont az életben, amikor a „többet mozgok, kevesebbet eszem” képlet egyszerűen felmondja a szolgálatot. A mérleg makacs marad, az energia elfogy, a hangulat ingadozik - és mindez úgy, hogy közben látszólag mindent jól csinálunk. Dr. Sara Gottfried könyve, a Nők, hormonok, táplálkozás pontosan erre a frusztráló állapotra ad választ: arra, amikor a testünk már nem a régi szabályok szerint működik, mert valójában sosem a kalóriák voltak a főszereplők – hanem a hormonok.

A könyv központi állítása egyszerre provokatív és felszabadító: a női test működését nem lehet pusztán kalória-egyenlegként értelmezni. Gottfried szerint a hormonális egyensúly az egészség, a testsúly és a közérzet kulcsa - különösen 35 év felett.

A szerző részletesen bemutatja a hormonrendszer működését (különösen az inzulin, kortizol, ösztrogén és tesztoszteron szerepét), az anyagcsere és a hormonok összefüggéseit, valamint azt, hogyan hat az étrend közvetlenül ezekre a folyamatokra. A könyv egyik legnagyobb erőssége, hogy rámutat: a legtöbb diéta azért nem működik a nők számára, mert férfiakon tesztelték őket, és nem veszik figyelembe a női biológia sajátosságait.

A gyakorlati részben egy négyhetes program (Gottfried-protokoll) kap helyet, amely: 

- az étrend összetételére,
- az étkezések időzítésére,
- és az életmódbeli tényezőkre (stressz, alvás, mozgás) épít.

A cél nem pusztán a fogyás, hanem a metabolikus rugalmasság visszaállítása – vagyis az, hogy a szervezet hatékonyan tudjon alkalmazkodni és energiát használni. A kötet leginkább tudományos alapokra épülő életmód- és egészségkönyv, amely a következő műfajok határán mozog:

- ismeretterjesztő orvosi könyv,
- táplálkozástudományi útmutató,
- önfejlesztő, életmódváltást támogató kézikönyv.

Fontos kiemelni, hogy nem klasszikus „diétás könyv”: Gottfried kifejezetten elhatárolódik a gyors fogyást ígérő trendektől, és inkább hosszú távú, személyre szabható megközelítést kínál. 

Bár nem szépirodalmi műről van szó, a könyvben mégis megjelennek „karakterek”, a szerző páciensei, és maga Gottfried is, aki saját hormonális problémáin keresztül válik hitelessé. Ez a személyes hang teszi igazán átélhetővé a könyvet. Nem egy távoli szakértő beszél, hanem egy orvos, aki maga is végigment ugyanazon az úton, mint az olvasói.

A kötet több ponton is kiemelkedik a hasonló témájú könyvek közül:

1. Tudományos alapok, mégis érthetően
Nem leegyszerűsít, de nem is válik száraz szakirodalommá.

2. Nőközpontú megközelítés
Kifejezetten a női test működésére fókuszál, ami ritkaság a diétás irodalomban.

3. Komplex szemlélet

Nem csak az étkezést vizsgálja, hanem az életmód egészét: stressz, alvás, hormonok, anyagcsere.

4. Gyakorlati alkalmazhatóság
A négyhetes program konkrét kapaszkodókat ad, nem marad elméleti szinten.

Bár a könyv erősen épít tudományos kutatásokra, időnként általánosít, miközben hangsúlyozza az egyéni különbségeket, így egyes olvasók számára túl komplex lehet a hormonális magyarázatok mélysége. Emellett fontos, hogy a könyv maga is kiemeli: nem helyettesíti az orvosi konzultációt, ami különösen lényeges egészségügyi problémák esetén.

A Nők, hormonok, táplálkozás egyik legfontosabb üzenete, hogy a testünk nem ellenség, hanem rendszer, nem „romlik el”, hanem alkalmazkodik. Ha megtanuljuk megérteni ezt a nyelvet, amelyen kommunikál velünk, akkor nem küzdenünk kell ellene, hanem együttműködni vele. Gottfried könyve nem csodát ígér, hanem tudást – és talán épp ez az, ami hosszú távon valódi változást hozhat.

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

Dr. Sara Gottfried ebben a könyvben egy forradalmi, nők számára kifejlesztett diétás programot mutat be, amely figyelembe veszi a női szervezet egyedi hormonális igényeit. Az olvasók így nemcsak könnyebben szabadulhatnak meg a felesleges kilóktól, de az elért súlyt is könnyebben megtarthatják, miközben hangulatuk kiegyensúlyozottá válik, erőnlétük, állóképességük növekszik, fizikai és szellemi frissességük fokozódik.

A legtöbb diétás program férfiak által, férfiak számára készült, miközben a női test másképp működik. A népszerű étrendek kifejezetten megnehezíthetik a nők fogyását, mivel felboríthatják hormonrendszerük összetett és érzékeny egyensúlyát. Dr. Sara Gottfried egész karrierjét annak szentelte, hogy közérthetően magyarázza el a hormonok működését, és személyre szabott orvoslással segítse pácienseit az egészségük helyreállításában.

A Nők, hormonok, táplálkozás egy úttörő módszert mutat be, amely hormonális egyensúlyteremtéssel támogatja a zsírégetést és a közérzet javítását. A program egy női szervezetre szabott ketogén étrendből, hormonméregtelenítésből, mediterrán étrendből és időszakos böjt protokollból áll, kiegészítve több mint 50 finom és laktató recepttel. Egy hatékony, tudományos alapú megoldás, amely valóban működik.

Dr. Sara Gottfried orvos, kutató, oktató és egészségügyi tanácsadó. A Harvard Orvostudományi Karán és a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT) szerzett diplomát, rezidensképzését pedig a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetemen (UCSF) végezte. Mégis, nagyobb eséllyel írja fel pácienseinek a folyamatos vércukorszintmérőt, valamint a személyre szabott étrendi és táplálékkiegészítő-programot, mint a legújabb gyógyszerkészítményeket.Dr. Gottfried világszerte keresett előadó, és négy New York Times Bestseller szerzője, amelyek a hormonok és az egészség kapcsolatát vizsgálják. A Thomas Jefferson Egyetem Integratív Orvoslást és Táplálkozástudományt oktató tanszékének klinikai adjunktusa, valamint a Marcus Integratív Egészségtudományi Intézet precíziós orvoslással foglalkozó igazgatója.Kutatási és szakmai fókusza a mentális és fizikai egészség határterületeire, a személyre szabott molekuláris profilalkotásra, a viselhető egészségügyi eszközök alkalmazására, valamint ezek egészségügyi kimenetelre gyakorolt hatására irányul. Korábban egy egészségügyi technológiai vállalat orvosigazgatójaként is dolgozott, jelenleg pedig az Integratív Orvoslási Akadémia igazgatótanácsának tagja.

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó oldalán.

Kövess minket Facebookon is!

Hideg polgárháború

A Hideg polgárháború – Csonka-Magyarország születése 1919–1922 nem csupán egy korszak történetét meséli el, hanem azt is megmutatja, hogyan született meg az a politikai és társadalmi valóság, amelynek következményei még ma is velünk élnek. 

KÖNYVAJÁNLÓ

HIDEG POLGÁRHÁBORÚ

Szerző: Hatos Pál

Kiadó: Jaffa Kiadó

Kötés: keménytábla, 360 oldal

Amikor a béke csak látszat: Hatos Pál Hideg polgárháború című könyvéről

Azt gondolnánk, hogy az első világháború utáni Magyarország, Trianon, Horthy Miklós felemelkedése vagy a fehérterror eseményei látszólag jól ismert fejezetei a magyar történelemnek - Hatos Pál azonban legújabb könyvében arra figyelmeztet: a történelem valójában ritkán olyan egyszerű, mint ahogyan az iskolai tankönyvek lapjain megjelenik. A Hideg polgárháború – Csonka-Magyarország születése 1919–1922 nem csupán egy korszak történetét meséli el, hanem azt is megmutatja, hogyan született meg az a politikai és társadalmi valóság, amelynek következményei még ma is velünk élnek.

A kötet az 1919-es Tanácsköztársaság bukásától indul, és az 1922-re megszilárduló bethleni rendszerig követi végig Magyarország útját. Hatos nem egyszerű kronológiai rendben sorolja az eseményeket, hanem tematikus fejezeteken keresztül tárja fel a korszak legfontosabb jelenségeit. Kiemelt figyelmet kap a román megszállás időszaka, a fehérterror működése, a politikai emigráció élete, Trianon társadalmi és lelki következményei, IV. Károly sikertelen visszatérési kísérletei, valamint Bethlen István hatalomépítésének kulisszatitkai. A szerző ugyanakkor nem áll meg a politikai elit világánál: bemutatja a hétköznapi emberek életét, a fővárosi szórakozóhelyek újjáéledését, a vallásosság változásait, a házasodási és válási szokásokat, sőt a korrupció és klientúra működését is.

Hatos Pál szerint az 1919 és 1922 közötti Magyarország nem lezárt polgárháború utáni ország volt, hanem egy olyan társadalom, amelyben a konfliktusok csupán befagytak. A politikai táborok, ideológiák és társadalmi csoportok közötti ellentétek nem oldódtak meg, csak más formában folytatódtak tovább. A szerző részletesen bemutatja a fehérterror kegyetlenségeit, a politikai bosszúhadjáratok működését és az antiszemitizmus erősödését. Megrázó sorokban ír arról, hogy 1920 elején még a mérsékelt szociáldemokrata vezetők sem érezték magukat biztonságban Magyarországon:

„Az országban dühöngő fehérterror miatt 1920 elején a magyar politikai baloldal szinte egész vezérkara Bécsben tartózkodott…”

A könyv ugyanakkor nem elégszik meg a terror és az erőszak bemutatásával. A szerző folyamatosan azt vizsgálja, miként működött a társadalom a politikai válság közepette - miközben vidéken és a határvidékeken katonai konfliktusok zajlottak, Budapesten újra megnyitottak az orfeumok:

„A budapesti orfeumokban újra szólt az édes muzsika, és folyt a pezsgő, a jazz tébolya pedig hamarabb megérkezett a bűnös Budapestre, mint Horthy Miklós Nemzeti Hadserege.”

Ez az állandó kettősség – tragédia és normalitás, összeomlás és alkalmazkodás – végigkíséri az egész könyvet. Különösen izgalmasak a Trianonról szóló fejezetek. Hatos nem csupán a veszteség érzését mutatja be, hanem azt is, hogyan alakult át az ország a békeszerződés után. Meglepő példákat hoz arra, hogy egyes városok gazdasági vagy kulturális értelemben még profitálni is tudtak az új helyzetből. A kötet egyik legerősebb gondolata, hogy a történelem nem fekete-fehér szereplők története. A szerző nem hősöket és gonoszokat keres, hanem embereket, akik saját koruk korlátai között próbáltak eligazodni - éppen emiatt válik a könyv egyszerre történelmi munkává és társadalmi önvizsgálattá. A stílus szintén figyelemre méltó. Hatos Pál barokkosan hömpölygő mondatai, finom iróniája és szarkasztikus humora különleges olvasmányélményt teremtenek, a korabeli források gyakori idézése pedig élővé és kézzelfoghatóvá teszi az eseményeket.

A Hideg polgárháború elsősorban azoknak ajánlható, akik szeretnének mélyebben megérteni egy olyan korszakot, amely alapvetően meghatározta a 20. századi Magyarország sorsát. Nemcsak történelemrajongóknak szól, hanem mindazoknak is, akik kíváncsiak arra, hogyan születnek politikai mítoszok, miként öröklődnek tovább társadalmi traumák, és miért olyan nehéz lezárni bizonyos történelmi konfliktusokat. A könyv különösen értékes lehet azok számára, akik a Trianon körüli leegyszerűsített narratívák helyett árnyaltabb képet szeretnének kapni a korszakról. Emellett azoknak is élvezetes olvasmány, akik szeretik a gazdag forrásanyaggal dolgozó, mégis lendületesen megírt történelmi műveket.

A kötet történettudományi ismeretterjesztő mű, ugyanakkor jóval több egy hagyományos politikatörténeti összefoglalónál. Hatos Pál a társadalomtörténet, a mentalitástörténet és a kultúrtörténet eszközeit ötvözi, miközben olvasmányos stílusban mutatja be a korszak eseményeit. A könyv a szerző első világháború utáni Magyarországot feldolgozó trilógiájának harmadik, lezáró darabja.

Hatos Pál könyve nem egyszerűen az 1919 és 1922 közötti évekről szól. Arról beszél, hogyan él tovább egy társadalomban a feldolgozatlan múlt, hogyan merevednek meg az ellentétek, és miként válik a politika a mindennapi élet szinte minden területének meghatározó erejévé. A Hideg polgárháború egyszerre hiánypótló történelmi munka és elgondolkodtató társadalmi tükör. Talán nem véletlen, hogy a könyv egyik legemlékezetesebb gondolata magáról a történelemről szól:

„A »korszak« – minden korszak – elgondolás, konstrukció eredménye, mely oly kényelmesen és hasznosan szolgál, akár egy túrabakancs, ha a múltnak erdejében járt és járatlan ösvényein elindulunk, de egyáltalán nem objektív valóság, nem maga a múlt.”

Aki elolvassa ezt a kötetet, valószínűleg más szemmel tekint majd nemcsak a Horthy-korszak kezdetére, hanem a jelen politikai és társadalmi törésvonalaira is. Ez pedig minden igazán jó történelmi könyv ismérve.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Tanácsköztársaság megbukott, Kun Béla elmenekült, Tolnában már Prónay Pál katonái akasztottak kegyetlen élvezettel bűnöst és ártatlant egyaránt. „Zsidó szadizmusra fehérbosszú” – írta le elkeseredetten Jászi Oszkár 1919 forró augusztusában a fehérterrortól izzó magyar helyzetet. Nyers, indulatos szavak. „Háborúban vagyunk, sőt amiben vagyunk, az rosszabb, mint a háború” – indokolta Horthy Miklós egy másik bizalmas embere, Kozma Miklós huszárszázados a fehérterror elkerülhetetlenségét.
A magyar történelem egyik mélypontjához érkezett. Az ország nagy része román, szerb, cseh megszállás alatt állt, a vörös rongyait levetett Budapest szinte éhezett, s az elkövetkező hónapokban hetenként változott, hogy milyen kormánya van az országnak. Ám a kommün napjaiban alámerült fővárosi félvilág hamar újjászületett, a budapesti orfeumokban újra szólt az édes muzsika és folyt a pezsgő, a szabad szerelmeiről hírhedtté lett Becker Baby vetkezett, egy snájdig fiatal miniszteri titkár – a budapesti pszichoanalitikus kör tagja –, Jellinek Morton pedig milliókat sikkasztott. És aztán jött Trianon, gyászpompa és harangzúgás, nagy fogadkozások: „Nem, nem soha”. 1920 nyarán megszületett a jelszó is: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország.”

Az 1920-június 4-én aláírt békeszerződés megfosztotta Magyarországot területei kétharmadától, a magyarság egyharmada a határon kívül került. Trianont korszakválasztónak tekinti mindenki, de az ország szétdarabolásának fájdalmas emlékezete eltakar más, mélyebb törésvonalakat. Elhomályosítja, hogy a 400 év után újra függetlenné lett Magyarországot egyéb módon is szétszabdalták, megcsonkították belső konfliktusai. A bűnbakká lett, meghasonlott zsidóság, az egymásra is fenekedő keresztények, a panamázó politikusok és dühös kispolgárok, a vagonlakó menekült vagy éppen hirtelen beérkezett erdélyiek, az egyaránt földre vágyó cifra kisgazdák és rongyos parasztok, a gátlástalanul gazdagodó nagypolgárok és az úri muriban tönkremenő földesurak küzdelméből az elkövetkező években kiformálódott a felemás, boldog-boldogtalan Csonka-Magyarország. Amely ma is velünk van abban a „hideg polgárháborúban” amelynek 1919–1922 közötti, Kun Béla bukásától Horthy Miklós felemelkedésén át Bethlen István hatalmának megszilárdulásáig tartó nyitó korszakát tárgyalja ez a kötet. Azt az időszakot, amikor – egy rezignált bölcs politikus szavaival – „a korszak kérge még nem hűlt ki, és a jósok kétheti felmondásra sem mertek jósolni.”

Hatos Pál történész, egyetemi tanár, a modern magyar történelem kutatója. Munkásságának középpontjában a 19–20. századi magyar társadalom- és politikatörténet áll. Számos jelentős mű szerzője, amelyek közül különösen nagy visszhangot váltott ki az első világháború utáni összeomlást feldolgozó trilógiája: Az elátkozott köztársaság, Rosszfiúk világforradalma és a trilógiát lezáró Hideg polgárháború. Kutatásaira jellemző a forrásgazdagság, a társadalomtörténeti szemlélet és az olvasmányos előadásmód.

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva

a kiadó oldalán.

Kövess minket Facebookon is!