Ködös Balaton

Egy eltűnés, ami után nem marad más, csak egy fél pár cipő, a novemberi köd és a kérdés, amelyre senki sem tudja a választ: hová lett a lány? Zajácz D. Zoltán Ködös Balaton című regényében ez a nyugtalanító atmoszféra ad otthont egy rejtélyes eltűnésnek, amelynek hátterében egyre több kérdőjel és gyanús körülmény sorakozik fel.

KÖNYVAJÁNLÓ

KÖDÖS BALATON

Szerző: Zajácz D. Zoltán

Kiadó: General Press Kiadó

Kötés: puhatábla, 272 oldal 

Zajácz D. Zoltán: Ködös Balaton – Eltűnés a novemberi ködben, titkok a tóparton

Egy eltűnés, ami után nem marad más, csak egy fél pár cipő, a novemberi köd és a kérdés, amelyre senki sem tudja a választ: hová lett a lány? A Balaton ilyenkor már nem a nyári szabadság, a napsütés és a gondtalan fürdőzések helyszíne, a kihalt sétányok, a hideg víz és az egyre korábban leszálló alkonyat egészen más arcát mutatják. Zajácz D. Zoltán Ködös Balaton című regényében ez a nyugtalanító atmoszféra ad otthont egy rejtélyes eltűnésnek, amelynek hátterében egyre több kérdőjel és gyanús körülmény sorakozik fel.

Egy futás, amely után csak a kérdések maradnak

Lovász Petra végzős gimnazista egy ködös novemberi délutánon futni indul Balatonfüreden, a Tagore sétányon, de nem tér haza. A rendőrség a tópart átkutatásakor csupán egy fél pár cipőt talál, a lánynak pedig nyoma vész. Vajon baleset történt? Valaki elrabolta? Esetleg Petra maga döntött úgy, hogy eltűnik a környezete elől? A nyomozás során a lehetséges magyarázatok egyre szaporodnak: Petra családi viszonyai, magánélete és korábbi kapcsolatai mind újabb kérdéseket vetnek fel, az ügy súlyát pedig tovább növeli, hogy az édesapja a szovjet űrprogram egyik kutatója, ezért az eltűnés hamar túllép a helyi rendőrség hatáskörén.

Bogdán főhadnagy Adorján Máté és Lendvay Laura segítségével próbálja összerakni a mozaikdarabokat. A gyanúsítottak köre folyamatosan változik, a nyomok pedig nem feltétlenül oda vezetnek, ahová első pillantásra gondolnánk. A regény egyik érdekes kiindulópontja, hogy nem egy megtalált holttest, hanem egy hiány áll a középpontjában. Petra eltűnése egyszerre bűnügyi rejtély és személyes tragédia: a nyomozóknak nemcsak azt kell kideríteniük, mi történt, hanem azt is, ki volt valójában a lány, akit keresnek.

A karakterek és a nyomozás dinamikája

Bogdán főhadnagy a történet rendőri oldalának meghatározó alakja. Munkájában a tények, a bizonyítékok és a következtetések kapják a főszerepet. Az ő jelenléte biztosítja a nyomozás hagyományos krimiszerkezetét, amelyben a részletek összeillesztése és az ellentmondások feloldása vezethet el a megoldáshoz. Adorján Máté közreműködése a nyomozás emberi és szakmai oldalát kapcsolja össze, Lendvay Laura pedig pszichiáterként sajátos nézőpontot hoz a történetbe. Laura képes olyan viselkedési mintázatokat és személyiségjegyeket észrevenni, amelyek a többiek figyelmét elkerülhetik (ez a képessége azonban a regény egyik vitatható pontjává is válik).

Néha azt érezni, hogy Laura túlságosan kivételes képességekkel rendelkezik: szinte minden helyzetben gyorsan átlátja az emberek viselkedését előidéző mozgatórugókat, és olyan következtetésekre jut, amelyekhez másoknak jóval több időre lenne szükségük - márpedig ha egy szereplő rendre megelőzi a nyomozás valamennyi résztvevőjét, az könnyen felboríthatja a történet egyensúlyát. A krimi izgalmát ugyanis nemcsak a rejtély, hanem a szereplők közötti szakmai együttműködés és az eltérő értelmezések feszültsége is adja.

Lovász Petra karaktere másképpen érdekes. Hiányzó szereplőként fokozatosan, mások elbeszéléseiből és a nyomozás során feltárt részletekből rajzolódik ki. Az olvasó így nem egyszerűen egy eltűnt lányt próbál megtalálni, hanem egy fiatal ember életét is igyekszik rekonstruálni. A családi konfliktusok, a személyes döntések és a titkok egyaránt befolyásolhatják, hogyan értelmezzük a történteket.

A retro krimi ma: több mint nosztalgia

Zajácz D. Zoltán regénysorozatának egyik fontos vonzereje a múltidézés. A retro krimi azonban nem pusztán régi tárgyak, korabeli ruhák és ismerős helyszínek felvonultatását jelenti, olyan világot idéz meg, amelyben a technológia még nem uralja a mindennapokat, az információhoz jutás lassabb, a nyomozás pedig nagyobb mértékben támaszkodik személyes megfigyelésre, kihallgatásokra és az emberi kapcsolatok feltérképezésére. A retro krimik mai népszerűsége részben abból fakadhat, hogy az olvasók egyszerre kapnak izgalmas bűnügyi történetet és betekintést egy letűnt korszakba. A fiatalabb olvasók számára ez a világ felfedezés, az idősebbeknek pedig ismerős hangulatok, emlékek és életérzések felidézése lehet. A múlt ugyanakkor nem csupán díszlet: a korabeli lehetőségek és korlátok magát a nyomozást is alakítják. A Balaton különösen alkalmas erre. Nyáron a szabadság jelképe, novemberben viszont a csend, a magány és a bizonytalanság terepe. A Ködös Balaton címében megjelenő köd ezért nemcsak az időjárást jelöli, hanem a történet erkölcsi és érzelmi homályát is: sokáig nem tudjuk, kinek hihetünk, és melyik részlet visz közelebb az igazsághoz.

A szerzőről röviden 

Zajácz D. Zoltán 1966-ban született Kisvárdán. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi és drámai tagozatán tanult, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett bölcsészdiplomát. Huszonöt éven keresztül dolgozott a médiában, többek között a Friderikusz Show szerkesztőjeként, később pedig visszatért a pedagógusi pályához. A zene is fontos szerepet játszik az életében: a nyolcvanas évek elején Bódi László Cipő szerzőtársa volt a Cipőfűző zenekarban.

Első regénye, a Véres Balaton 2021-ben jelent meg, és elindította azt a krimisorozatot, amelynek világában a balatoni helyszínek, a múlt titkai és a klasszikus nyomozás hagyományai találkoznak. A szerző számára a nyolcvanas évek nem csupán történelmi korszak, hanem személyes emlékekkel átszőtt világ is.

Kinek ajánlom?

A Ködös Balaton elsősorban azoknak lehet jó választás, akik kedvelik a magyar helyszíneken játszódó bűnügyi történeteket, vonzódnak a nyolcvanas évek világához, és szívesen követik a már megismert nyomozók újabb ügyeit. Azok is találhatnak benne érdekességet, akik a klasszikus krimik nyomkereső, gyanúsítottakat mérlegelő világát szeretik, és szívesen időznek el a Balaton kevésbé képeslapra illő arcánál.

Zárszó

A Balaton nemcsak nyáron tud történeteket mesélni, néha pont a kihalt sétányok, a hideg szél és a víz fölé ereszkedő köd teszi igazán emlékezetessé. Zajácz D. Zoltán regénye ezt a kevésbé ismert balatoni világot állítja a középpontba, miközben egy eltűnt lány sorsán keresztül titkokról, családi konfliktusokról és az emberi viselkedés nehezen megfejthető oldaláról beszél. A Ködös Balaton nem minden olvasónál találja el ugyanazt a hangot, és egyesek szerint a nyomozás logikája, valamint Laura karaktere is vitákra adhat okot - mégis van benne valami, ami miatt a sorozat hívei újra és újra visszatérnek ehhez a világhoz: az ismerős tájak mögött megbúvó idegenség, a múlt felidézésének ereje és az eltűnés örök rejtélye. Amikor a köd mindent eltakar, a legfontosabb kérdés nem az, mit látunk, hanem az, vajon mi rejtőzik a szemünk elől – és észrevesszük-e időben azt az apró nyomot, amely végül az igazsághoz vezet?

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

A végzős gimnazista Lovász Petra egy ködös novemberi délutánon futni indul a balatonfüredi Tagore sétányon, de soha nem ér haza. A rendőrség hiába kutatja át utána a tópartot, csupán egy fél pár cipőt találnak; a lánynak nyoma veszett. Az emberrablás mellett hamar felmerül annak a lehetősége is, hogy Petra önszántából távozott, amikor azonban kiderül, hogy az édesapja a szovjet űrprogram egyik kutatója, az eset az Országos Rendőr-főkapitányságon landol.
Bogdán főhadnagy Adorján Mátéval és a férfi pszichiáter kedvesével, Lendvay Laurával karöltve azonnal beleveti magát az ügy felgöngyölítésébe. Nyomokból és gyanúsítottakból nincs hiány, ám úgy tűnik, mind zsákutcába vezet. Vajon hová tűnhetett a lány? Egyáltalán életben van-e még? És ha igen, sikerül a rendőrségnek időben a nyomára bukkannia?

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó érdekeltségébe tartozó oldalon.

Kövess minket Facebookon is!

Eső

Könyvajánló – William Somerset Maugham: Eső

„Az emberek gyakran azért írnak homályosan, mert sohasem vették a fáradságot, hogy világosan írjanak” – mondta egyszer William Somerset Maugham, és azt hiszem, ennél jobban nehéz lenne összefoglalni az írói hitvallását. Maugham novellái nem akarnak többnek látszani annál, amik: jól felépített, pontosan megírt történetek, amelyekben az emberi természet sokszor kevésbé szép oldalával találkozunk. Az Eső című kötet öt novellát tartalmaz, amelyek meglehetősen különböző témákat dolgoznak fel, de engem leginkább a címadó történet fogott meg.

A történet a Csendes-óceán egyik szigetén, Pago Pagóban játszódik, ahol egy misszionárius házaspár, egy orvos és annak felesége, valamint egy fiatal nő kénytelen hosszabb időre egy helyen maradni a folyamatos esőzés miatt. A helyzet önmagában is elég kellemetlen, de a bezártság csak fokozza a szereplők közötti feszültséget. Különösen a szigorú erkölcsi elveket valló Davidson tiszteletes és Miss Thompson között alakul ki egyre élesebb konfliktus. Két egészen különböző ember, két egészen különböző világkép, és egy olyan történet, amelyben hamar kiderül, hogy az erkölcs és a tisztesség nem feltétlenül ugyanazt jelenti mindenkinek.

Maugham nagyon jól bánik az emberi jellemekkel. Nem magyarázza túl a szereplőit, nem tesz hozzájuk hosszú lélektani elemzéseket, egyszerűen hagyja, hogy a viselkedésükből és a döntéseikből megismerjük őket. Sokan unalmasnak és fantáziátlannak tartják Maugham írásmódját, de szerintem ez inkább annak szólhat, hogy magát az elbeszélés műfaját nem kedvelik. Én úgy gondolom, hogy ez a forma nagyon is megállja a helyét, és Maugham éppen azt mutatja meg, mennyi minden elfér egy viszonylag rövid történetben. A karaktereit ráadásul sok esetben a saját élményei, az útjai során megismert emberek ihlették. Davidson alakja is érdekes ebből a szempontból. Az ember olvasás közben folyamatosan figyeli, hogyan viszonyul másokhoz, mennyire biztos a saját igazában, és vajon mennyire látja azt, ami valójában történik körülötte. A történet pedig éppen attól működik olyan jól, hogy nem adja meg a válaszokat.

És van még valami, ami különlegessé teszi ezt a novellát: Maugham nem a képzeletéből választotta a helyszínt. 1916-ban valóban járt Pago Pagóban, amikor egy utazás során a hajója karantén miatt hosszabb időre ott rekedt. Az ott megismert emberek és a saját élményei adták az ötletet a történethez, amely eredetileg Miss Thompson címmel jelent meg. Vagyis az eső, a sziget és a bezártság nem pusztán egy jól kitalált irodalmi háttér. Maugham maga is megtapasztalta ezt a világot, és az ott látottakból építette fel az egyik legismertebb novelláját.

A kötetben a címadó Eső mellett a Mr. Mindentudó, a Kerti mulatság, Az ezredes felesége és Az áruló kapott helyet. Az utóbbi különösen érdekes lehet annak fényében, hogy Maugham az első világháború idején maga is dolgozott a brit hírszerzésnek, így a kémhistóriák világa sem volt teljesen idegen számára. Az öt történet más-más helyzeteket és emberi viszonyokat mutat be, de közös bennük Maugham éles megfigyelőképessége és az a fajta irónia, amellyel az emberi természetet szemléli.

Maugham stílusa könnyed, olvasmányos, néhol kifejezetten szórakoztató, de az iróniája mögött sokszor elég keserű tapasztalatok húzódnak meg. Nem ítélkezik, hagyja, hogy az olvasó maga vonja le a következtetéseket. A novellák rövidek, feszesek, nincs bennük felesleges körítés, és a befejezések között akadnak igazán emlékezetesek is. Nem véletlenül tartják Maughamet a novella műfajának egyik nagy mesterének, még ha egyesek fantáziátlannak is gondolják. A tájleírásai vagy éppen a helyszínek említése során is elmerengtem azon, hogy nekem most, 2026-ból milyen egyszerű dolgom van: tudom, hogyan néznek ki Nebraska tájai, hegyei, még ha nem is jártam ott, és egy pillanatba telik utánanézni Pago Pagónak, ahogy gyakorlatilag bárminek. Az ő korában, száz éve, és persze még korábban is, az ember kétféleképpen tudhatott meg bármit ezekről a helyekről: vagy fáradságos munkával, sok időt, veszélyes utakat és jelentős költségeket vállalva odautazott, vagy azoknak a szavára hagyatkozott, akik már jártak ott. Sok útleíróval szemben Maugham egyszerű szavaiból ténylegesen árad a saját tapasztalat. Érezni, hogy ő maga is járt ezeken a helyeken, ha nem is feltétlenül mélyrehatóan ismerte meg őket, de látott, tapasztalt, és mindezt valahogy bele tudta szőni a történeteibe.

Az Eső jó választás azoknak, akik szeretik a klasszikus irodalmat, de nem feltétlenül szeretnének egy több száz oldalas regénybe belekezdeni. A novellák önállóan is jól működnek, így akár egyenként is olvashatók. Nekem a címadó történet vitte el a pálmát, de a többi írás is érdekes betekintést ad Maugham világába. Érdemes kézbe venni, különösen akkor, ha valaki szívesen olvas rövid, jól megírt történeteket az emberi természet különböző oldalairól.

William Somerset Maugham 1874-ben született Párizsban, angol író és drámaíró volt. Orvosi tanulmányokat folytatott, de végül az írást választotta. Az első világháború idején hírszerzőként dolgozott, később pedig rengeteget utazott: megfordult többek között Amerikában, Kínában, Délkelet-Ázsiában és a Csendes-óceán szigetein is. Utazásai számos művéhez szolgáltattak alapanyagot, így az Eső című novellához is. Regényei, színdarabjai és elbeszélései révén a 20. századi angol irodalom egyik legismertebb szerzőjévé vált. 1965-ben hunyt el a francia Riviérán.

A kötetet a Magvető Kiadó adta ki, az egyes novellákat Benedek András, Nagy Péter, Réz Ádám, Gy. Horváth László, és Vályi Nagy Ervin fordította. A könyv elérhető a kiadó oldalán, a borítóra kattintva, kedvezményes áron.

Ezredéves körhinta

1896 - amikor Budapest egyetlen év alatt ünnepelt, építkezett, botrányoktól volt hangos, és közben mit sem sejtett arról, hogy történelmet ír. Morcsányi Elza a fentieket érzékelteti gördülékenyen megírt és gazdagon illusztrált művében, az Ezredéves körhintában.

KÖNYVAJÁNLÓ

EZREDÉVES KÖRHINTA

Kalandok, szenzációk a millennium évéből

Szerző: Morcsányi Elza

Kiadó: Athenaeum Könyvkiadó

Kötés: keménytábla, 208 oldal 

Morcsányi Elza

Ezredéves körhinta

Kalandok és szenzációk a millennium évéből

1896 - amikor Budapest egyetlen év alatt ünnepelt, építkezett, botrányoktól volt hangos, és közben mit sem sejtett arról, hogy történelmet ír.

Magyarország történetében az 1896-os év önmagában is képes megidézni egy egész korszakot. A honfoglalás ezredik évfordulójának ünneplése, a millenniumi kiállítás, a főváros látványos fejlődése, az új közlekedési lehetőségek és a kulturális élet pezsgése mind a boldog békeidők emblematikus időszakává tették - ám a fényes ünnepségek mögött ott volt egy másik Budapest is: bűnügyek, politikai viták, társadalmi változások, különös emberi sorsok és újságok címlapjára kívánkozó botrányok városa.

Ebbe a kettős világba invitál bennünket Morcsányi Elza Ezredéves körhinta – Kalandok és szenzációk a millennium évéből című kötete.

Egy év, tizenkét hónap, megszámlálhatatlan történet

A könyv műfaját tekintve történelmi ismeretterjesztő, dokumentarista igényű várostörténeti munka, amelyben a sajtótörténet, a művelődéstörténet és a társadalomtörténet elemei találkoznak. Nem hagyományos történelmi monográfia, és nem is regény: korabeli újságcikkekből, tudósításokból, beszámolókból építkezik, miközben az olvasót egy szubjektív válogatás segítségével vezeti végig az esztendő eseményein.

Részlet a könyvből

Nem túlzás azt állítani, hogy május 2-a volt a hónap (sőt talán az év) legjobban várt napja.
Az ünnepélyes megnyitón mindenki, aki számított, jelen volt - és azokból is rengetegen, akiknek nevét nem őrizte meg a történelem. Pompás hintókon, szebbnél szebb fogatokon, de rozoga fiákereken, omnibuszokon és a ,,megtelt" cédulát a szokásosnál jóval sűrűbben kihelyezni kénytelen villamoskocsikon (a földalatti átadására még egy napot várnunk kell!), valamint gyalogosan is elképesztő tömegek indultak meg a Városliget felé és lepték el az utcákat. És nem csak a városból, az egész országból, sőt az egész világból is voltak látogatók, a megnyitóra Európa számos országából és az Egyesült Államokból is érkeztek újságírók.
A kiállítás főkapujánál - Frommer Lajos építész által megálmodott nagyon tetszetős, könnyed francziarenaissance modorú építmény; arányai sikerültek, egyöntetűek és az egész mégis monumentális jellegű, mely bár csak ideiglenesnek készült, a kőépítkezésnek csalódásig hűen sikerült utánzata - nyújtották át belépőiket a középkori ruhába öltözött őröknek a frakkba öltözött urak és elegáns, világos tavaszi toilettjeikben pompázó hölgyek, hogy a megnyitóünnepség helyszínére eljussanak. A főkapuval szemben csodásan izgalmas látványosság, egy léggömb várta utasait a felszálláshoz, de nem érünk rá erre a kalandra - később azonban még szólunk róla - most vár minket a megnyitó!
Az 1885-ös Országos Általános Kiállításra épült Iparcsarnok impozáns épülete előtti teresedésen gyűlt össze a meghívott közönség, ennek közepén állították fel a királyi sátrat, amely fehér selyemben ragyogva, bíbor virágok tüzében égve, aranynyal elárasztva lebegett a királyi házat váró pódium és úgyszólván az egész ünnepi kép fölött. (...) A sátor előtt és mögött földre ereszkedett színes felhő, a spektrum minden színében tüzelő és nevető díszruhák tömege. A sátor előtt a magyar mente és a diplomaták aranyos frakkja, a sátor mögött a katonaság tiszti uniformisa ezrével. A díszruhás urak e nagy sokadalmát, mint a tavasz minden pazarságával meglepett virágágyak, alacsony tribünök fogták körül, megszállva hölgyek seregétől. A díszruhás urak között természetesen a kor legnagyobb nevei kivétel nélkül megjelentek. Apponyi Albert, Tisza Kálmán, Kossuth Ferenc, Bánffy Dezső díszmagyarban, Zichy, Karácsonyi, Batthyány és Andrássy grófok drágakövekkel ékesítve.

A szerző tizenkét fejezetre osztja a könyvet, minden hónapnak saját címet adva. Már ezek is sokat elárulnak a történetek hangulatáról: A haladás hajnala, Bálok és árnyak, Egy botrány első szikrái, A megszökött szenzáció, Tündérváros a Ligetben, A korona útja, Lángok fölött, A szárnyalás vége, Lágymányos Disneylandje, A király hídja, Szamaritánus vagy szélhámos? és végül A bulvár örök receptje. Ez a szerkezet nem egyszerű kronológiai felsorolás, inkább olyan, mintha egy korabeli újság szerkesztőségében járnánk, ahol minden nap újabb hír, szenzáció vagy rejtély kerül az asztalra.

A szerző bevezetőjében megfogalmazott hasonlat tetszetős: a tizenkét hónap történetein úgy haladunk végig, mint egy virágról virágra szálló méhecske, egyik eseménynél tovább időzünk, a másiknál csak röviden állunk meg. Ez a mozaikosság egyszerre erőssége és sajátossága a könyvnek, nem akarja elhitetni, hogy 1896 valamennyi fontos eseményét feldolgozza, hanem megmutatja, mi minden izgatta a korabeli emberek fantáziáját.

A millennium ragyogása és árnyoldalai 

Az 1896-os esztendő valóban a magyar modernizáció látványos időszaka volt, a millenniumi kiállítás májustól októberig közel hatmillió látogatót fogadott. Budapest közlekedése, építészete, vendéglátása és kulturális élete egyaránt fejlődött, a városlakók új technikai vívmányokkal találkozhattak, miközben a régi társadalmi normák is átalakulóban voltak. 

A könyv egyik legérdekesebb vonása, hogy a nagy történelmi események mellett a kevésbé ünnepélyes történeteknek is helyet ad, hiszen a történelem nem csupán uralkodókról, politikusokról és monumentális építkezésekről szól, ugyanúgy része egy kasszafúró banda, egy szerelmi botrány, egy szökés vagy egy különös csalási ügy.

Jó példa erre Pulszky Károly esete, ami a korszak egyik jelentős kulturális botrányává nőtte ki magát: az Országos Képtár igazgatójaként műtárgyvásárlásokra fordított közpénzekkel nem tudott megfelelően elszámolni. A különösen nagy értékű Sebastiano del Piombo-festmény megvásárlása után 1895-ben vizsgálat indult ellene. A történet azonban árnyaltabb annál, mint amit a sikkasztás vádja sugall: Pulszkyt 1898-ban a bíróság felmentette, vagyis a sikkasztás nem bizonyosodott be. Az ügy mégis súlyosan megviselte, és egész életére rányomta bélyegét.

A könyvben felbukkanó másik fontos társadalomtörténeti szál a nők helyzetének változása, ahol érdemes itt megemlíteni Veres Pálnét, született Beniczky Hermint (1815–1895), a magyar nőnevelés úttörőjét. Az Országos Nőképző Egyesület alapítójaként azért dolgozott, hogy a lányok és nők ne csupán a hagyományos családi szerepekre készülhessenek fel, hanem valódi műveltséghez és önálló megélhetési lehetőségekhez is jussanak. Az általa létrehozott intézmény 1869-ben nyitotta meg kapuit. Veres Pálné 1895-ben meghalt, de munkájának eredményei 1896-ban már egyértelműen jelen voltak a magyar társadalomban. Az ő története arra emlékeztet, hogy a millenniumi fejlődés nemcsak az épületekben, hanem a gondolkodásban is mérhető.

Tűz a Vásárcsarnokban – amikor a modernizáció (is) lángra kapott 

Nagyon érdekes az 1896-os Központi Vásárcsarnok építésének története (igen, a mai budapesti ikonikus piaccsarnok épülete). Pecz Samu tervei alapján a Fővám téren emelt monumentális épület a modern Budapest egyik jelképe lehetett volna már 1896-ban is, ám az átadás előtt komoly szerencsétlenség történt. A millennium éve nyarán tűz ütött ki az épület középhajójának tetőszerkezetében, a lángok a tető jelentős részét elpusztították. Pecz Samu később, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében megjelent beszámolójában mintegy 47 ezer forintra becsülte a kárt, és azt írta, hogy a helyreállítás körülbelül négy hónappal késleltette a befejezést. A korabeli műszaki leírások szerint a tűz oka nem tisztázódott teljes bizonyossággal; a korabeli sajtóban a tető alatt dolgozó bádogosok figyelmetlensége is felmerült.

A csarnok végül 1897. február 15-én nyílt meg. A történet különösen jól érzékelteti, hogy a millenniumi Budapest látványos fejlődése mögött mennyi munka, kockázat és váratlan akadály húzódott meg.

A szerző és a könyv hangulata 

A kép Morcsányi Elza Facebook oldaláról származik.

Morcsányi Elza író és városi sétavezető, aki Budapest múltját nem száraz évszámokkal, hanem történetekkel, emberi sorsokkal és különleges részletekkel teszi átélhetővé. A város iránti érdeklődése és a történetmesélés iránti érzéke ebben a kötetben is meghatározó.

A korabeli újságírás nyelvezete külön hangulatot ad a könyvnek, a szerző maga is megjegyzi, hogy a régi sajtó túláradó jelzői, hosszú mondatai, iróniája és nosztalgikus bája nem mindig az objektív történelmi igazságot képviselik, éppen ezért olvasás közben érdemes különválasztanunk a korabeli tudósító értelmezését a történelmi tényektől. A mű nem akarja megszelídíteni a múltat, hanem megengedi, hogy annak ellentmondásait is felfedezzük.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Ha egyetlen évet kell választani, amiben a boldog békeidők minden akarása, tettvágya és lendülete megjelenik, keresve sem lehet megfelelőbbet találni, mint az 1896-os esztendő. Ekkor tartotta lázban az országot és a fővárost a honfoglalás ezeréves évfordulójának megünneplése, aminek csúcspontja a májustól októberig közel hatmillió látogatót fogadó Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás volt, változatos kísérőprogramjaival.
Ám ez az időszak számos más szenzációt is tartogatott, szerelmi botrányregénytől váltóhamisításon át a kasszafúrásig, ezekből válogat Morcsányi Elza író, sétavezető, akinek kíséretében visszarepülhetünk az időben, és végigkövethetjük a millenniumi év ünnepségeit, pletykáit és szenzációit.

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó érdekeltségébe tartozó oldalon.

Kövess minket Facebookon is!

Miért fáj a szerelem?

Könyvajánló - Eva Illouz: Miért fáj a szerelem - Egy szociológiai magyarázat

Eva Illouz provokatív szociológiai műve azt mondja, hogy a modern szerelmi csalódások és a magány hátterében nem a személyes hibáink, hanem a szabad piac és a digitális világ könyörtelen logikája áll. Szerinted miként változtatták át a párkapcsolatokat a mai kor láthatatlan társadalmi viharai?

Miért fáj a szerelem? Annyiszor és annyi helyen merül fel ez a kérdés... Olyasmi, ami mindenkit izgat. Sajnos sokan ismerik azt a furcsa, fojtogató ürességet, amikor a harmadik sikertelen randi után azon rágódnak, vajon mi romlott el bennük. A modern szerelem ugyanis mintha egy végtelen akadálypálya lenne, ahol a szabadságunk ellenére egyre magányosabbak vagyunk, és ahelyett, hogy közelebb kerülnénk a boldogsághoz, csak a bizonytalanság hálójában vergődünk.

És ezen a ponton lép be a képbe Eva Illouz, ez az éleslátású izraeli-francia szociológus professzor – aki a Jeruzsálemi Héber Egyetem mellett olyan intézményekben is kutatott, mint a Princeton –, hogy darabjaira szedje a mindennapi érzelmeinket irányító láthatatlan szálakat. Ő nem holmi elvont elméleteket gyárt a papíron, hanem kíméletlen pontossággal világít rá arra, hogyan formálja át a társadalmi gépezet a legbensőbb magánéletünket.

A kötet legnagyobb feloldozása rögtön az elején az, hogy ráébreszt: a magányod vagy a szerelmi kudarcaid nem a te egyéni hibáid, és nem attól vagy elromolva, mert eddig nem találtad meg az igazit. Ezzel a felszabadító felismeréssel végre leveheted a válladról azt a mérgező terhet, amit eddig önostorozásként magaddal cipeltél minden egyes rosszul elsült kapcsolat után.

A szerző nagyon jól mutatja be, hogyan jutottunk el történelmi léptékben a Jane Austen-féle udvarlásoktól és a családi érdekeken alapuló házasságoktól a tiszta szerelem eszményén át egészen a mai, hideg, algoritmusvezérelt randipiacig. Megmutatja, hogy a szerelem története valójában a modernizáció története is, amely lépésről lépésre kiforgatta a romantikát a régi kereteiből.

Aktívan jelen van a mindennapi életben az online társkeresés, mi sok esetben kísértetiesen hasonlít egy bevásárlóközponti kiruccanáshoz. Ahol embereket katalogizálunk, hasonlítunk össze és a maximális haszonra törekve válogatunk. Ebben a virtuális plázában már senki sem akar kompromisszumot kötni, hiszen a digitális kínálat azt ígéri, hogy bármikor lecserélhetjük a kiválasztottunkat egy frissebb, csillogóbb opcióra.

Ez a korábban soha nem látott, határtalan bőség és választási szabadság azonban paradox módon nem boldogabbá, hanem rettegővé tesz sokakat, mert folyamatosan ott motoszkál a fejekben, hogy a tökéletesebb partner talán csak egy kattintásra van. Emiatt a kényszeres maximalizmus miatt a kapcsolatok törékennyé válnak és az első kisebb hibánál inkább a menekülést választják legtöbben ahelyett, hogy esélyt adnánk a valódi építkezésnek.

Ez a bénító valamiből kimaradok életérzés aztán egyenesen vezet a modern kapcsolatok legnagyobb rákfenéjéhez, az elköteleződési félelemhez, amikor már senki sem mer igazán megállapodni, mert fél, hogy lemarad valamiről. Ennek a rettegésnek a következménye az az érzelmi kiégés, amely a harmincas-negyvenvenes korosztályt tömegesen sújtja a randizás mezején.

Nyilván a kötetben olvasottak nem igazak mindenkire. Tuti, hogy legtöbben tudunk hozni az olvasottakra ellenpéldát, épp ezért a szerző azzal kezdi a könyvet, hogy kiemeli, a szociológusokat nem az egyén, nem az egyes ember egyedi tettei foglalkoztatják, hanem a tetteket, érzéseket szervező struktúrákat vizsgálják.

Számos dologgal egyet értek, akad, amivel kevésbé, de érdekes volt tudományos szemmel vizsgálni a szerelmet, a randizás világát. Bátran ajánlom a kíváncsi olvasóknak, akik jobban meg akarják érteni a modern romantikát.

A könyvet a Typotex Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Többet szeretnél megtudni a könyvről?

Kattints a képre és rendeld meg kedvezményesen a kiadótól!

Kövess minket a Facebook-on is!

A véletlen matematikája

A fi bámulatos története

Obabakoak

A bőr-mikrobiom egészsége

Paula Simpson A bőr-mikrobiom egészsége című könyve olyan szemléletet kínál, amelyben a bőrápolás, a táplálkozás, az emésztőrendszer működése és a lelkiállapot nem egymástól elszigetelt területek, hanem szorosan összefüggő folyamatok. A kötet legfontosabb üzenete, hogy a bőr egészségét nem kizárólag kívülről kell támogatnunk: a valódi változás belülről is kezdődhet.

KÖNYVAJÁNLÓ

A BŐR-MIKROBIOM EGÉSZSÉGE

Pre- és probiotikumokkal a tiszta és ragyogó bőrért

Szerző: Paula Simpson

Fordító: Szepes András

Kiadó: Corvina Könyvkiadó

Kötés: füles, kartonált, 232 oldal 

Paula Simpson
A bőr-mikrobiom egészsége

Amikor a szépség nem a bőr felszínén kezdődik

A bőrünkre naponta krémeket, szérumokat, tisztító- és ápolószereket kenünk, miközben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a bőr nem egyszerűen egy külső védőréteg, hanem önálló, élő ökoszisztéma, mikroorganizmusok milliárdjainak ad otthont, amelyek láthatatlanul, mégis meghatározó módon vesznek részt egészségünk megőrzésében. Vajon lehetséges, hogy a szép és egészséges bőr titka nem a minél több kozmetikai készítmény használatában, hanem éppen a természetes egyensúly megóvásában rejlik? Paula Simpson A bőr-mikrobiom egészsége című könyve erre a kérdésre keresi a választ. Olyan szemléletet kínál, amelyben a bőrápolás, a táplálkozás, az emésztőrendszer működése és a lelkiállapot nem egymástól elszigetelt területek, hanem szorosan összefüggő folyamatok. A kötet legfontosabb üzenete, hogy a bőr egészségét nem kizárólag kívülről kell támogatnunk: a valódi változás belülről is kezdődhet.

A testünk láthatatlan ökoszisztémája

A szerző először a mikrobiom fogalmát járja körül, majd a bőr és a bélrendszer, illetve az agy közötti kapcsolatokra irányítja a figyelmet. A könyv kilenc fejezetben építi fel mondanivalóját. A bevezetést követően megismerjük a bél–agy–bőr tengely működését, a bőr-mikrobiom szerkezetét, a bőr természetes védőrétegét, valamint azokat a környezeti és életmódbeli tényezőket, amelyek befolyásolhatják mikrobiális egyensúlyunkat. 

Különösen érdekes a negyedik fejezet, amely a bőr és a bélmikrobiom összefüggéseivel hozható kórképeket tárgyalja, az ekcéma, a pikkelysömör, a rosacea vagy az akné nem pusztán kozmetikai kellemetlenségként jelenik meg a könyv szemléletében. A szerző arra ösztönöz, hogy a tünetek mögött meghúzódó összetettebb folyamatokat is próbáljuk megérteni. A következő fejezetekben a prebiotikumok és probiotikumok világába kapunk betekintést. A szerző elmagyarázza, hogyan működnek ezek az anyagok, milyen szerepet tölthetnek be a mikrobiom támogatásában, és mire érdemes figyelnünk a készítmények kiválasztásakor. A könyv egyik különösen hasznos részének tartom, hogy a kozmetikumok összetevőinek értelmezésével is foglalkozik. A kötetben bemutatott táblázatok egyikén például olyan összetevőkkel találkozunk, mint a glicerin, a Lactobacillus, az olívaolaj, a szőlőlevél-kivonat, az inulin, a lenmagolaj, a nátrium-hialuronát és a tokoferol. Ez már nem egyszerű elméleti ismeret: segítséget adhat ahhoz, hogy vásárláskor tudatosabban olvassuk el a termékek címkéit. Fontos azonban, hogy egy összetevő jelenléte önmagában még nem bizonyítja a készítmény hatásosságát.

A bél–agy–bőr tengely: három terület, egy rendszer

A könyv egyik legizgalmasabb része a bél–agy–bőr tengely bemutatása arra világít rá, hogy az emésztőrendszer, az idegrendszer és a bőr működése nem független egymástól. A bélmikrobiom részt vesz az immunrendszer szabályozásában, különféle anyagcseretermékeket állít elő, és befolyásolhatja a szervezet gyulladásos folyamatait. A stressz ezzel párhuzamosan hatással lehet a bélműködésre, az immunválaszokra és a bőr állapotára is. Nem véletlen, hogy egy megterhelő időszakban sokan tapasztalják bőrük érzékenyebbé válását, pattanások megjelenését vagy meglévő bőrproblémáik erősödését.

A kapcsolat kétirányú, és nem egyszerű ok-okozati láncról beszélünk, a tudomány egyre több összefüggést tár fel, de ezek pontos mechanizmusainak megértése még folyamatban van. A témával foglalkozó szakirodalom is hangsúlyozza, hogy a mikrobiom egyensúlyának felborulása több bőrbetegséggel társulhat, ugyanakkor az összefüggés nem minden esetben jelent bizonyított közvetlen okozati kapcsolatot.

Mit tehetünk a mindennapokban?

A hatodik fejezet a mikrobiombarát táplálkozással foglalkozik. Simpson alapgondolata, hogy nem csupán az számít, mit kenünk a bőrünkre, hanem az is, mivel tápláljuk a szervezetünket. A rostban gazdag növényi élelmiszerek, a változatos zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek és a fermentált ételek mind hozzájárulhatnak a bélmikrobiom sokféleségének támogatásához. A szerző receptekkel is segíti az olvasót: találunk többek között quinoát, lazacos fogásokat, csicseriborsót, kimchis omlettet, salátákat, leveseket és különféle smoothie-kat. Ez különösen jó megoldás, hiszen az elméleti tudást rögtön átültethetjük a konyhai gyakorlatba.

A hetedik fejezet visszatér a külső bőrápoláshoz. Megismerhetjük a mikrobiombarát kozmetikumok kiválasztásának szempontjait, a természetes összetevők szerepét, valamint azt, hogyan olvassuk helyesen a termékcímkéket. A nyolcadik fejezet egy átfogó életmódtervet kínál, amelyben a táplálkozás, a bőrápolás és a mindennapi szokások egységes rendszerré állnak össze.

Számomra a könyv egyik legértékesebb gondolata a 80/20-as szabály alkalmazása. Nem tökéletes étrendre és szigorú megszorításokra biztat, hanem olyan változtatásokra, amelyeket hosszú távon is képesek vagyunk betartani. A szerző hangsúlyozza az egyéni különbségeket is: életkorunk, életmódunk, környezetünk és szervezetünk sajátosságai mind befolyásolják, mire van szükségünk. Érdemes ugyanakkor kritikusan olvasni a tanácsokat. A mikrobiomkutatás ígéretes, de nem minden probiotikus készítményről vagy étrendi beavatkozásról bizonyított, hogy konkrét bőrbetegséget képes kezelni. A könyv javaslatai nem helyettesítik a bőrgyógyászati diagnózist és kezelést.

A szerzőről röviden 

A fotó a kiadvány hátoldallapjáról készült

Paula Simpson táplálkozástudományi szakember, regisztrált táplálkozási tanácsadó és klinikai gyógynövényszakértő. Egyetemi tanulmányait követően holisztikus táplálkozástudománnyal és gyógynövényismerettel foglalkozott. Szakmai munkájának középpontjában a táplálkozás, a természetes hatóanyagok, az egészséges öregedés és a szépségápolás kapcsolata áll. Klinikai kutatásokban, oktatásban és termékfejlesztésben is részt vesz. Nemzetközi szakmai tevékenysége során a belülről fakadó szépség és az egészségtudatos életmód szemléletét képviseli.

Kinek ajánlom?

Paula Simpson könyvét elsősorban azoknak ajánlom, akiket érdekel az egészségtudatos életmód, a táplálkozás és a bőrápolás összefüggése. Hasznos olvasmány lehet azok számára is, akik visszatérő bőrproblémákkal küzdenek, szeretnének tudatosabban kozmetikumot választani, vagy egyszerűen többet szeretnének megtudni testük láthatatlan mikrobiális világáról.

A bőrünk nem csupán az, amit a tükörben látunk, hanem egy összetett, élő rendszer, amelynek állapotára a táplálkozásunk, a stresszkezelésünk, a környezetünk és a mindennapi szokásaink egyaránt hatással vannak. Paula Simpson kötete arra emlékeztet, hogy a szépségápolás nem feltétlenül újabb és újabb készítmények beszerzésével kezdődik, néha azzal tesszük a legtöbbet magunkért, ha megtanuljuk megőrizni azt az egyensúlyt, amelyet a természet már eleve megteremtett bennünk.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Bőrünk alkotja testünk legnagyobb szervét, megfelelő ápolása pedig elengedhetetlen. A bőr egészségének érdekében az egyik legfontosabb lépés, hogy a bőrünkön élő baktériumokat egészséges állapotban tartsuk. Meglepően hangozhat, miszerint táplálnunk kell a bőrünkön lévő baktériumokat, azonban a bőrmikrobiom kritikus szerepet játszik a ragyogó, fiatalos kinézetű bőr fenntartásában. Ebben a könyvben felfedezhetjük az összefüggéseket mikrobiomunk és bőrünk azon képessége között, hogy megvédje magát az ekcémától, a pikkelysömörtől, a felgyorsult öregedéstőlés az aknétól, valamint fontos tippeket és tanácsokat ad a következőkkel kapcsolatban:
– A legjobb probiotikumok kiválasztása a tisztább bőrért
– Egyszerű tisztítók a szervezet méreganyagoktól történő megszabadításáért
– Teljes mértékben természetes bőrápolási rutinok
– Bőr- és mikrobiombarát receptek
– A bőr mikrobiális egyensúlyát felborító ételek elkerülése

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó érdekeltségébe tartozó oldalon.

Kövess minket Facebookon is!