Kimenekítés

A Kimenekítés nem a Jack Reacher-sorozat csúcspontja, de egyértelműen a sikerültebb közös Lee Child–Andrew Child-regények közé tartozik. Nem akarja újra feltalálni a sorozatot, inkább visszatér azokhoz az alapokhoz, amelyek három évtizede működnek: egy magányos férfi, aki mindig rosszkor van rossz helyen – vagy talán éppen a lehető legjobbkor.

A kép a Líra Kiadó oldaláról származik.

KÖNYVAJÁNLÓ

KIMENEKÍTÉS

Szerzők: Lee Child, Adrew Child

Fordító: Gieler Gyöngyi

Kiadó: General Press Kiadó

Kötés: puhatábla, 288 oldal

Lee Child – Andrew Child: Kimenekítés – Jack Reacher harmincadszor is úton van

Jack Reacher karaktere alig változik az idővel: nem öregszik meg a szó klasszikus értelmében, nincsenek hosszú távú tervei, nincs otthona, és továbbra is ugyanazzal az egyetlen hátizsákkal száll fel arra a buszra, amely éppen először indul. Talán éppen ezért működik még mindig ez a sorozat harminc kötet után is. Az olvasó pontosan tudja, mire számíthat – és mégis reméli, hogy a következő állomáson ismét valami egészen váratlan várja. A Kimenekítés ezt az ígéretet próbálja valóra váltani: egy látszólag jelentéktelen incidensből bontakozik ki egy olyan ügy, amely korrupciót, régi bűnöket és napjaink társadalmi problémáit is érinti.

Tartalom – amikor egy apró véletlen lavinát indít el

Jack Reacher ismét úton van. Egy kávézóban megáll egy csésze kávéra, majd felszállna az első buszra, amely éppen indul valamerre. A terve azonban pillanatok alatt felborul, amikor észrevesz egy csalást. Ahogy mindig, most sem tudja szó nélkül hagyni az igazságtalanságot. A gyors közbelépés után olyan események láncolata indul el, amelynek során egy titokzatos üzenet kerül a zsebébe – csakhogy azt eredetileg nem neki szánták. Ettől kezdve Reacher egy olyan ügy kellős közepén találja magát, amelyben régi sérelmek, szervezett korrupció, veszélyes bűnözők és nagy befolyással rendelkező emberek érdekei fonódnak össze. Ahogy a nyomozás egyre mélyebbre vezet, egyre világosabbá válik, hogy a háttérben meghúzódó igazság sokkal sötétebb annál, mint amit elsőre sejteni lehetett.

Dramaturgia – a régi recept ismét működni kezd

A Kimenekítés felépítése ismerős lehet a sorozat régi olvasóinak, egy apró incidensből fokozatosan bontakozik ki az országos jelentőségű ügy, miközben Reacher szinte véletlenül sodródik bele az eseményekbe. A regény első harmada különösen erős. A szerzőpáros ügyesen adagolja az információkat, a különállónak tűnő események lassan kapcsolódnak össze, az olvasó pedig ugyanúgy próbálja megfejteni az összefüggéseket, mint maga Reacher. A középső részben a történet elsősorban akciókra és nyomozásra épül, míg az utolsó fejezetek egy látványos fináléban csúcsosodnak ki egy elhagyott mészkőbánya környékén. A végső magyarázat nemcsak meglepő, hanem kifejezetten aktuális társadalmi kérdéseket is érint. Bár a regény tempója végig feszes, néhány olvasó hiányolhatja a korábbi részekre jellemző összetettebb rejtélyeket és nagyobb érzelmi súlyt. A történet inkább sodor, mint elmélyít.

Karakterelemzés

Jack Reacher

Harminc kötet után sem változott meg lényegesen – és valószínűleg éppen ez a legnagyobb erőssége, hozza az olvasói által elvárt papírformát. Továbbra is kivételes megfigyelő, hidegvérű stratéga és könyörtelen igazságosztó. Nem keres konfliktust, de ha belebotlik, soha nem hátrál meg. Reacher karaktere most is ugyanazokat az értékeket képviseli: becsületet, egyszerűséget és azt a sajátos erkölcsi iránytűt, amely sokszor fontosabb számára, mint maga a törvény.

„– Nagyon siet valahová?
– Nem.
– És hová tart?
Reacher egy pillanatig hallgatott.
– Ahová a legelső busz visz.”

Ez a néhány mondat tökéletesen összefoglalja a karakter lényegét: nincsen célállomás, csak az út – és azok az emberek, akiknek szükségük van rá.

Nathan Gilmour

A regény egyik legjobb mellékszereplője. Intelligens, talpraesett partner, aki nem egyszerű segítőként funkcionál, hanem valódi társává válik Reachernek a nyomozás során.

A női szereplők

Kellemes meglepetés, hogy ezúttal két erős, önálló női karakter is fontos szerepet kap. Nem pusztán mellékalakok vagy veszélybe került áldozatok, hanem aktív résztvevői a történetnek.

Az ellenfél

A főgonosz ezúttal inkább az eszével, mint fizikai erejével veszélyes. Bár nem minden olvasó találta igazán emlékezetesnek, motivációja jól illeszkedik a történet társadalmi hátteréhez.

A régi Reacher-hangulat visszatérése

Az utóbbi években sok vita övezte a Lee Child és öccse, Andrew Child közös regényeit. Többen úgy érezték, hogy a sorozat veszített korábbi mélységéből, a történetek rövidebbek és kevésbé kidolgozottak lettek. A Kimenekítés ugyan nem éri el a klasszikus első tíz-tizenkét kötet színvonalát, mégis érezhetően közelebb áll azok hangulatához, mint néhány közvetlen elődje. Visszatérnek a jól ismert elemek: a kávézók, a véletlen találkozások, a feszes akciók, a logikus következtetések és Reacher ikonikus, sallangmentes problémamegoldása. A történet filmszerűen pereg, az akciójelenetek könnyen maguk elé képzelhetők, a párbeszédek pedig továbbra is hozzák a sorozatra jellemző száraz humort.

A szerzőkről röviden

Lee Child (eredeti nevén James Dover Grant) brit író, a modern akcióthriller egyik legismertebb alakja. 1997-ben jelent meg első Jack Reacher-regénye, a Csak egy lövés, amely azonnal világsikert aratott. A sorozat több mint százmillió példányban kelt el, számos nyelvre lefordították, és film- illetve televíziós adaptációk is készültek belőle.

Andrew Child (Andrew Grant) szintén sikeres thrilleríró. Néhány éve kapcsolódott be bátyja legendás sorozatába, hogy fokozatosan átvegye annak folytatását. A közös regények megosztották az olvasókat, ugyanakkor a Kimenekítés sokak szerint már ismét közelebb került ahhoz a hangulathoz, amely a Jack Reacher-sorozatot világhírűvé tette. 

Műfaji besorolás

A Kimenekítés klasszikus akcióthriller, amely egyszerre krimi és road movie hangulatú kalandregény. A történetben megtalálható a nyomozás, az összeesküvés, a feszült akciójelenetek és a morális igazságszolgáltatás is, amelyek a Jack Reacher-sorozat védjegyeivé váltak.

Kinek ajánlható?

A Kimenekítés elsősorban a Jack Reacher-sorozat rajongóinak ajánlható, akik örömmel találkoznak újra kedvenc hősükkel. Azoknak is jó választás lehet, akik kedvelik a gyors tempójú akcióthrillereket, a katonai precizitással felépített nyomozásokat és a látványos leszámolásokat. Ha valaki most ismerkedik Reacher világával, valószínűleg nem ez lesz a sorozat legerősebb belépőpontja – a korábbi klasszikus kötetek mélyebb benyomást hagyhatnak. Viszont aki már hosszú ideje követi a magányos vándor történeteit, az itt ismét sok olyan ismerős elemmel találkozhat, amelyek miatt annak idején megszerette ezt a karaktert.

Zárszó

A Kimenekítés nem a Jack Reacher-sorozat csúcspontja, de egyértelműen a sikerültebb közös Lee Child–Andrew Child-regények közé tartozik. Nem akarja újra feltalálni a sorozatot, inkább visszatér azokhoz az alapokhoz, amelyek három évtizede működnek: egy magányos férfi, aki mindig rosszkor van rossz helyen – vagy talán éppen a lehető legjobbkor. A történet lendületes, filmszerű és könnyen olvastatja magát. Talán nem marad örökre emlékezetes, de újra bebizonyítja, hogy Jack Reacher még harminc kaland után is képes felállni, leporolni a kabátját, meginni egy kávét, majd felszállni az első buszra. Mert valahol odakint mindig akad valaki, akinek szüksége van rá.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Jack Reacher, a volt katonai rendőr napja szokványosan indul, de váratlan fordulatot vesz.
Délelőtt beül egy baltimore-i kávézóba. Helyet foglal a sarokban, az ajtóval szemben. Megiszik három csésze kávét, feketén, és közben figyel. Gyorsan elrendez egy simlis ügyet, de ez sem zökkenti ki. Kifelé menet egy fickó beleütközik. Reacher ösztönösen ellenőrzi, hogy nem lopták-e el a pénzét vagy az útlevelét. Mindene megvan.
Ezután bemegy egy ruhaboltba. Kabátot venne. Semmi különlegeset, csak olyasvalamit, amit szívfájdalom nélkül otthagyhat, ha melegebb éghajlatra veti a sors. Amikor előhúzza a tárcáját, talál valamit a zsebében, ami eddig nem volt ott. Egy kézzel írott cetlit. Rajta kétségbeesett segítségkérés.
Ő pedig megy, amerre ez az új fordulat viszi. Az üzenet – és a fickó lenyűgöző módszere, amivel elrejtette nála a cetlit – felkelti az érdeklődését. Reacher úgy határoz, ennek az ügynek a felderítésére szánja a napot…

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó oldalán.

Kövess minket Facebookon is!

Esőisten

 Könyvajánló - Jonas Karlsson: Esőisten

Egy nyugdíjas férfi, egy rózsakert, egy szokatlanul forró nyár és egy régi, rozsdás kerti csap. Első pillantásra nem éppen egy olyan történet kezdete, amelyből bármi különös következhetne. Pedig Jonas Karlsson Esőisten című regénye éppen ebből az egyszerű helyzetből indul, és nagyon hamar egy olyan világba vezet, ahol már a valóság sem pontosan úgy működik, ahogyan megszoktuk.

Ingmar özvegy, nyugdíjas rendező, akinek a felesége halála után valahogy újra kell rendeznie az életét. Ebben sokat segít a nő rózsakertje. A növények gondozása lassan visszahozza az életkedvét, ritmust ad a napjainak, és közben valamiféle kapcsolatot is jelent a feleségével. Aztán jön a nyár, amely szokatlanul hosszú és forró, az eső elmarad, a föld kiszárad, a rózsáknak pedig egyre nagyobb szükségük lenne vízre.

Ekkor kerül elő a régi kerti csap, és kiderül róla valami, amire Ingmar nyilvánvalóan nem számított.

Nagyon szeretem azokat a történeteket, amelyek egy teljesen hétköznapi tárgyból indulnak ki, majd észrevétlenül elmozdítják a valóság határait. Egy régi ajtó, egy padlás, egy fénykép, egy könyv vagy éppen egy kerti csap önmagában semmit sem jelent. Aztán egyszer csak kiderül, hogy több van mögötte, mint amit elsőre gondoltunk. Az Esőisten alapötlete szerintem pontosan ettől érdekes, ettől a kis finom valóságtorzulástól, amitől már a mágikus realizmus világába lépünk.

Közben viszont nem maga a különleges kerti csap az egyetlen fontos elem. Ingmar karaktere legalább ennyire érdekes. Egy idősödő férfit látunk, aki elveszítette a társát, és valahogy megpróbál új életet kezdeni anélkül, hogy valójában új életet szeretne. A kertben ott maradt valami a régi közös életből, ő pedig ebbe kapaszkodik bele. Ez szerintem nagyon emberi kiindulópont egy olyan történethez, amely aztán egészen más irányba indul.

A rózsakert ráadásul több egyszerű helyszínnél. Van benne valami szimbolikus is, de nem kell feltétlenül mindenáron megfejteni. A kiszáradó növények, az eső hiánya és Ingmar gyászban töltött élete valahogy természetesen kapcsolódnak össze. Mintha a kert is ugyanabból a veszteségből próbálna feléledni, amelyből a férfi.

És talán ez az, ami miatt igazán érdekes a könyv: hogyan lehet egy különös alaphelyzetből egészen hétköznapi emberi kérdésekhez eljutni? Mit kezdünk a veszteséggel? Van-e lehetőségünk újrakezdeni? És ha kapnánk valami rendkívüli lehetőséget, vajon tényleg azt tennénk vele, amit elsőre gondolunk?

Az időjárás is fontos szerepet kap a történetben. A tartós hőség és a szárazság önmagában is nyomasztó, ráadásul a vízért való küzdelem egy olyan erőforrás köré építi fel a cselekményt, amelyről hajlamosak vagyunk megfeledkezni mindaddig, amíg van belőle elegendő. Egy száraz nyár egészen másképp mutatja meg, mennyire alapvető része az életünknek a víz, mint ahogy tette ezt az elmúlt hetekben is.

Hol ér véget a realitás és hol kezdődik a fantasztikum? Az ilyen regényeknél sokszor nem is az a legérdekesebb, hogy "hogyan működik" a különleges jelenség, hanem az, hogy mit tesz az emberrel. Hogyan változtatja meg a gondolkodását, a döntéseit, az életét.

Az Esőisten számomra elsősorban egy furcsa, melankolikus és kíváncsiságot ébresztő történetnek tűnik. Egy gyászoló férfiról, egy rózsakertről, egy kiszáradt világról és egy olyan felfedezésről, amely mindent megváltoztathat. De megváltoztatja magát az embert vagy az érzéseit is?

A könyvből film is készül Hannes Holm rendezésében, akinek Az ember, akit Ovénak hívnak című filmjét is köszönhetjük. Már csak ezért is kíváncsi vagyok, hogyan lehet ezt a különös, egyszerre hétköznapi és fantasztikus történetet képre átültetni.

A kötet az Athenaeum Kiadó gondozásában, Papolczy Péter fordításában jelent meg. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Nocticadia: a gótikus romantasy találkozik a sötét akadémiai hangulattal

Könyvajánló - Keri Lake: Nocticadia (Nocticadia 1.)

Egy titkokkal teli egyetem, egy rejtélyes betegség, egy veszélyesen vonzó professzor... A Nocticadia egyszerre gótikus, thriller és romantasy, amit szinte lehetetlen letenni.

Keri Lake engem meggyőzött Az Elemésztő Erdők sorozatával, hogy olyan könyveket ír, amik az én ízlésemnek tökéletesen megfelelnek. Így nem is volt kérdés, amikor megjelent az új sorozat, a Nocticadia nyitány azonos címmel, akkor én azt is el akarom olvasni. A 21. Század Kiadó ezúttal is pazar munkát végzett a meseszép borítóval és gyönyörű élfestéssel. Szóval a külső remek, izgatottan vártam és szerencsére nem kellett csalódnom, mert a belső is betalált nálam.

Na, de nézzük, mi is a Nocticadia? Egyszerre gótikus romantika, thriller és egy csipetnyi horror. Egy olyan történet, ami végig ott motoszkál a fejedben, még akkor is, amikor éppen nem olvasod. Titkokkal teli kastélyok, különös betegségek, tiltott vonzalom és olyan atmoszféra, amit szinte érezni lehet olvasás közben. Furán fog talán hangzani, de egyszerre szép és nyugtalanító.

"Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte.  
Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják.
De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten. 
Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat. 
Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak. 
Neki feloldozásért sajog a teste. 
Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák. "

A történet főszereplője Lilia, aki egy rangos orvosi egyetemre érkezik ösztöndíjasként. A hely azonban messze nem olyan, mint amilyennek elsőre tűnik. A kampusz egy elszigetelt, ódon kastélyban működik, ahol furcsa szabályok uralkodnak, a folyosókon régi legendák keringenek és mindenki mintha tudna valamit, amiről nem hajlandó beszélni. Lilia hamar rájön, hogy az iskola múltja tele van sötét titkokkal és egy különös, rejtélyes betegség szálai is ide vezetnek.

A történet másik kulcsszereplője Devryck Bramwell professzor, az egyetem egyik legelismertebb oktatója. Hideg, távolságtartó és rendkívül titokzatos fazon, akit saját démonai és múltja is kísértenek. Kettejük kapcsolata eleinte klasszikus tanár-diák szitu, de hamar sokkal összetettebbé válik. A köztük lévő feszültség szinte tapintható, ugyanakkor Keri Lake ügyesen építi fel ezt a lassan kibontakozó kapcsolatot, így nem csupán a romantika, hanem a mögötte húzódó érzelmi és lelki konfliktusok is hangsúlyosak.

Ami nálam nagyon-nagyon nyerő, az a regény hangulata. Az egész olyan, mintha egy ködös, esős novemberi estén sétálnál egy hatalmas, omladozó kastély folyosóin, ahol minden ajtó mögött újabb titok vár. A szerző elképesztően részletgazdag világot épít fel: az anatómiai laborok, a régi könyvtárak, a föld alatti járatok és a különös botanikai kutatások mind hozzájárulnak ahhoz az egyedi atmoszférához, amitől ez a könyv ennyire jó és emlékezetes.

Persze nemcsak romantikáról van szó. A történet középpontjában egy komoly nyomozás is áll, amely során Lilia egyre mélyebbre ás az egyetem múltjában. Régi halálesetek, eltitkolt kísérletek, családi örökségek és egy baljós legenda lassan összeállnak egy sokkal nagyobb képpé. Ahogy fogynak az oldalak, egyre nehezebb eldönteni, hogy ki mond igazat, kiben lehet egyáltalán megbízni.

Mitől jó? Különleges, filmszerű atmoszféra, rendkívül erős feszültségteremtés és a romantikus szál mellett valódi misztikus thrillerként is működik. És a sötét akadémia nem csak egy díszlet, hanem a történet egyik meghatározó eleme.

Már a hangulatából is sejthető, hogy ez nem egy könnyed romantikus kötet. Érint sötét témákat is, helyenként kifejezetten nyomasztó és több jelenete is erősen felnőtt olvasóknak szól. Azoknak ajánlanám igazán, akik szeretik a komorabb, lassan építkező történeteket és nem riadnak vissza a morálisan szürke szereplőktől vagy a nyugtalanító fordulatoktól.

Számomra a Nocticadia pontosan azt nyújtotta, amit egy igazán jó regénytől várok: folyamatos kíváncsiságot, hátborzongató hangulatot és olyan titkokat, amelyeket muszáj megfejteni. Egyszerre romantikus, misztikus és thriller is, mindezt úgy hogy egyik műfaj sem nyomja el a másikat.

Szeretnél többet megtudni a könyvről?

Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, 21. Század Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

Igézet

A leszálló éj napja

Vörösbegy ​a tölgytrónuson

Fitten egy életen át!

A hosszú, egészséges élet nem szerencse kérdése, hanem döntések sorozata. Hogyan szolgálhat egy könyv mankóul a fitt időskor eléréséhez? A Kortalanul atléta című alkotás legfontosabb üzenete, hogy az elméleti és gyakorlati tudáson túl milyen fontos minden megtett séta, minden megemelt bevásárlószatyor, minden jól átaludt éjszaka és minden tudatos döntés afelé, hogy ne csupán hosszabb, hanem valóban jobb életet éljünk. 

KÖNYVAJÁNLÓ

KORTALANUL ATLÉTA

Fitten egy életen át!

Szerző: Lakatos Péter

Kiadó: Jaffa Kiadó

Kötés: puhatábla, 294 oldal

Kortalanul atléta – A hosszú élet nem szerencse kérdése, hanem döntések sorozata

Mi lenne, ha az öregedést nem elszenvednénk, hanem felkészülnénk rá? Mi lenne, ha a hatvanas, hetvenes vagy akár nyolcvanas éveinket nem fájdalmak, gyógyszerek és korlátok, hanem mozgás, önállóság és életkedv jellemezné? Lakatos Péter Kortalanul atléta című könyve pontosan erre a kérdésre keresi a választ. Nem ígér csodaszereket, nem kínál háromnapos életmódváltást és nem árul illúziókat. Ehelyett tudományos kutatásokra, saját több évtizedes tapasztalatára és rengeteg gyakorlati példára támaszkodva mutatja meg, hogy a jó öregkor nem genetikai kiváltság, hanem a mindennapi döntéseink következménye. Hiszen, ahogy már a könyv elején olvasható:

„Fitten egy életen át!”

Ez nem hangzatos reklámszlogen, hanem a kötet filozófiájának esszenciája.

A könyv tartalma

Lakatos Péter abból indul ki, hogy az emberi test elképesztő alkalmazkodóképességgel rendelkezik, de csak akkor, ha használjuk. A modern élet azonban éppen ennek ellenkezőjére ösztönöz: ülünk, kényelmesen élünk, folyamatosan eszünk, és igyekszünk minden kellemetlenséget elkerülni. A szerző szerint azonban éppen ez a folyamatos komfort vezet a legtöbb civilizációs betegséghez.

„Mondhatjuk, hogy a modern ember egyik legnagyobb ellensége… a komfort.”

Ez elsőre talán túlzásnak tűnik, de a könyv fejezetről fejezetre bontja le ezt a tévhitet. Megmutatja, hogyan romlik az izomtömeg, az egyensúlyérzék, az anyagcsere és a mozgáskoordináció már negyvenéves kor után, ha nem teszünk ellenük semmit. A számok kijózanítóak: negyven év felett az emberek túlnyomó része már metabolikusan beteg, tízévente jelentős izomtömeget, erőt és robbanékonyságot veszít. A szerző azonban nem riogat, inkább azt hangsúlyozza, hogy ezek a folyamatok nagy részben visszafordíthatók vagy legalább lassíthatók.

Az öregedés nem ellenség

A könyv nem az idő múlását tekinti problémának, a valódi kérdés nem az, hány évesek vagyunk, hanem az: mit tud még a testünk?

Lakatos Péter egyik legerősebb gondolata talán ez:

„A hosszú élet valódi titkai nem rejtélyes laborparaméterek vagy genetikai trükkök… Hanem az, hogy mit tudsz megcsinálni a testeddel.”

Ez a szemlélet végigvonul az egész köteten: nem a mérlegen lévő szám a fontos, nem a testzsírszázalék és nem is az életkor, hanem az, hogy fel tudunk-e állni a földről, tudunk-e cipekedni, lépcsőzni, egyensúlyozni, játszani az unokákkal vagy hosszú éveken át önálló életet élni. 

Nem fogyókúra, hanem életstratégia

A táplálkozásról szóló fejezetek különösen érdekesek. Lakatos Péter nem újabb divatdiétát ajánl, hanem szemléletváltást, ahol a könyv egyik legfontosabb mondata szinte mottóként is szolgálhat:

„Ne kevesebbet egyél, hanem jobbat.”

A szerző részletesen beszél az időszakos böjtről, az autofágiáról, az ultrafeldolgozott élelmiszerek veszélyeiről és arról, hogyan alakult ki az a modern szokás, hogy szinte reggeltől estig folyamatosan eszünk. Meglepő felismerés, hogy sokszor már az is jelentős egészségügyi előrelépés, ha nem állandó nassolással töltjük a napot, hanem hagyunk időt a szervezet regenerációjára.

A mozgás mint gyógyszer

A könyv talán legfontosabb üzenete, hogy a mozgás nem csupán kalóriaégetés, hanem biológiai szükséglet.

„A mozgás az egyetlen dolog, amit a test nem tud hamisnak tekinteni.”

A szerző különösen nagy hangsúlyt helyez az alapvető emberi mozgásmintákra:

- gyaloglás,
- cipelés,
- guggolás,
- függeszkedés,
- mászás,
- egyensúlyozás.

Ezek azok a mozgások, amelyekre evolúciósan "tervezve" vagyunk. Ezért írja azt is:

„És ne feledd: nem futásra születtünk, hanem gyaloglásra.”

Különösen érdekes a cipelés jelentőségének bemutatása is.

„A cipelés nem csodaszer, de az egyik legjobb fittséget építő gyakorlat…”

A könyv számos olyan gyakorlati tanácsot ad, amelyet szinte bárki beépíthet a hétköznapjaiba különösebb sportmúlt nélkül is.

A regeneráció fontossága

Lakatos Péter egyik legszimpatikusabb vonása, hogy nem a végletek embere, nem azt mondja, hogy mindenki jeges fürdővel kezdje a napját vagy harminchat órás böjtökkel sokkolja a szervezetét, éppen ellenkezőleg. A fejlődés alapja szerinte sokszor a pihenés. Ha valaki túlterhelt, kialvatlan és állandó stresszben él, előbb az alvását kell rendeznie, csökkentenie kell a terhelést, és csak utána lehet komolyabb edzésben gondolkodni.

Ahogy fogalmaz:

„Ez nem gyengeség. Ez stratégia. Ez a fejlődés valódi terepe.”

Mítoszrombolás

A könyv külön fejezetekben számol le számos egészségügyi tévhittel. Valódi erőssége, hogy nem dogmákat hirdet, hanem gondolkodásra ösztönöz. Szó esik többek között:

- az izomtömeg szerepéről,

- a menopauza és andropauza kérdéseiről,

- a stresszhez való alkalmazkodásról,

- az öregedés biológiájáról,

- az ülő életmód veszélyeiről,

- a modern táplálkozási hibákról.

A könyv egyik legerősebb mondata talán ez:

„Minél több izmod van, annál kevésbé lesznek súlyosak a betegségek, amikkel találkozol. Az izom olyan, mint egy gyógyszer.”

Nem motivációs könyv

Bár rendkívül inspiráló olvasmány, a Kortalanul atléta nem motivációs irodalom a klasszikus értelemben. Lakatos Péter nem lelkesítő szólamokkal próbál hatni az olvasóra, hanem inkább tudást ad. Megérteti, hogy mi történik a testünkkel, és ettől válik hitelessé minden tanácsa, mert nem bűntudatot kelt, hanem cselekvési kedvet.

Kinek ajánlható?

A Kortalanul atléta elsősorban a negyven év feletti korosztálynak szól, de valójában minden felnőttnek hasznos olvasmány. Különösen ajánlható azoknak,

- akik szeretnék megőrizni mozgékonyságukat idős korukra is,

- akik most szeretnének életmódot váltani,

- akik tudományosan megalapozott, mégis közérthető egészségügyi könyvet keresnek,- akik túl vannak már néhány sikertelen fogyókúrán, és végre tartós megoldást szeretnének,

- valamint azoknak, akik hisznek abban, hogy az egészség nem ajándék, hanem befektetés.

Zárszó

A Kortalanul atléta messze több, mint edzéskönyv. Olyan szemléletformáló mű, amely arra emlékeztet bennünket, hogy a testünk nem arra született, hogy kényelmesen vegetáljon, hanem hogy mozogjon, alkalmazkodjon és fejlődjön. Lakatos Péter nem azt ígéri, hogy örökké fiatalok maradunk. Azt viszont igen, hogy sokkal tovább maradhatunk erősek, önállóak és életképesek, mint azt ma a legtöbben gondolják. Talán ez a könyv legfontosabb üzenete is: az öregedést nem tudjuk megállítani, de azt igenis eldönthetjük, milyen állapotban érkezünk meg az időskorba. Minden megtett séta, minden megemelt bevásárlószatyor, minden jól átaludt éjszaka és minden tudatos döntés egy lépés afelé, hogy ne csupán hosszabb, hanem valóban jobb életet éljünk. És ha létezik valódi fiatalságforrás, talán éppen ez az: megőrizni azt a képességünket, hogy a testünk még sokáig azt tegye, amire eredetileg teremtetett – mozogjon, alkalmazkodjon és szolgáljon bennünket.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Amikor az ember fiatal, azt hiszi, hogy az izom, az erő, a gyorsaság olyan, mint a levegő: van. Nem kell érte küzdeni, nem kell róla gondoskodni. Aztán egy nap észreveszi, hogy amikor fel akar ugrani a kanapéról, valami más történik, mint húsz évvel ezelőtt. Nem ugrik, hanem tápászkodik. Nem sprintel, hanem csak elindul. És amikor meg akar emelni valamit, az nem a karjában nyöszörög, hanem a derekában.

Veled is megtörtént? Nem kell, hogy így legyen! Lakatos Péter legújabb könyvében feltárja az öregedés biológiai okait a hormonális változásoktól a sejtek működésén keresztül az izmok elvesztéséig. Megmutatja, hogyan lehet a táplálkozást, az edzést és a regenerációt a korunkhoz igazítani, hogy ne veszítsünk, hanem nyerjünk energiát, izmot, állóképességet és mentális frissességet. Nem a fiatalság hajszolását és az örök életet tűzi ki célul, hanem megmutatja, hogyan maradhatunk hosszú távon mozgékonyak, egészségesek, és hogyan lehetünk a legjobb formánkban akár ötven-, hatvan- vagy hetvenéves korunk fölött is.

LAKATOS PÉTER StrongFirst Master-oktató, Carlson Gracie Jiu Jitsu fekete öves gyakorló. Harminc éve oktat fitnesszel, légzéssel és mozgással kapcsolatos szakmai programok keretében itthon és külföldön egyaránt. A Ground Force Method megalkotója, krav maga fekete öves instruktor

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó oldalán.

Kövess minket Facebookon is!

Idegen világok

 Könyvajánló – Lisa Kaltenegger: Idegen világok

Gyerekkorunkban szerintem sokan ugyanazt csináltuk: kiültünk egy nyári estén az udvarra, felnéztünk az égre, és eljátszottunk a gondolattal, hogy vajon tényleg egyedül vagyunk-e az Univerzumban. Hány csillag lehet odafent? Hány bolygó kering körülöttük? És vajon valamelyiken éppen most néz fel valaki ugyanígy az égre, és ugyanezeket a kérdéseket teszi fel?

Sokáig ezek a kérdések inkább a sci-fi világába tartoztak, ma viszont már egyre kevésbé. Az elmúlt évtizedekben olyan műszereink lettek, amelyekkel már nemcsak találgatni tudunk, hanem valóban vizsgálni is a távoli bolygókat. Lisa Kaltenegger könyve arról a különleges pillanatról szól, amikor egy évezredes filozófiai kérdésből lassan valódi tudomány lesz.

Mindig szerettem azokat az ismeretterjesztő könyveket, amelyek nem egyszerűen adatokat sorolnak egymás után, hanem megmutatják azt is, hogyan dolgoznak a kutatók. Az Idegen világok ilyen könyv. Nemcsak azt tudjuk meg belőle, milyen exobolygókat ismerünk ma, hanem azt is, hogyan lehet egy több száz vagy több ezer fényévre lévő világ légköréből következtetni arra, hogy vajon létezhet-e rajta élet. Egészen lenyűgöző belegondolni, hogy miközben mi innen, a Földről néhány apró fénypontra nézünk, valójában már azoknak a bolygóknak a légkörét elemzik, és olyan molekulák után kutatnak, amelyek akár az élet nyomai is lehetnek.

A könyv egyik legnagyobb erőssége szerintem az, hogy folyamatosan képes fenntartani a rácsodálkozás érzését. Egymás után ismerjük meg a különlegesebbnél különlegesebb világokat. Magányosan sodródó bolygókat, amelyeknek nincs csillaguk. Két nap körül keringő világokat. Lakható holdakat óriásbolygók mellett. Olyan helyeket, amelyek néhány évtizede még kizárólag a science fiction írók fantáziájában léteztek, ma pedig már valódi kutatási területek.

Olvasás közben többször is azon kaptam magam, hogy leteszem a könyvet, megnyitom a böngészőt, és elkezdek képeket keresni. A szerző rengeteg galaxist, ködöt és különleges égitestet említ, én pedig egyszerűen látni akartam őket. Persze a kötetben is találunk számos ábrát és rajzot, amelyek jól segítik a megértést, de bevallom, nagyon hiányoztak a színes fotók. Folyton a James Webb-űrteleszkóp elképesztő felvételei jártak a fejemben. Ahogy sorra említette a különböző ködöket, csillagkeletkezési régiókat vagy távoli galaxisokat, szinte kényszert éreztem, hogy rájuk keressek. A Webb által készített képek egyszerűen lélegzetelállítóak, és szerintem még tovább emelték volna az olvasás élményét. Ugyanakkor ennek lett egy pozitív mellékhatása is: sokkal több időt töltöttem ezeknek az objektumoknak a felfedezésével, mint amennyit egyébként valószínűleg rászántam volna.

Azt is nagyon szerettem, hogy Lisa Kaltenegger nem tesz úgy, mintha minden kérdésre tudnánk a választ. Inkább megmutatja, hol tart most a tudomány, mit tudunk biztosan, mit valószínűsítünk, és melyek azok a kérdések, amelyekre talán csak évek vagy évtizedek múlva kapunk választ. Ez szerintem sokkal izgalmasabb, mint amikor valaki mindenáron biztos kijelentéseket akar tenni.

Külön öröm volt olvasni arról is, hogy a modern csillagászat ma már mennyire összetett tudomány. Nemcsak csillagászok dolgoznak ezen a területen, hanem fizikusok, kémikusok, geológusok, biológusok és még számos más tudományág kutatói is. Hiszen ha valóban választ szeretnénk kapni arra, hogy létezik-e élet a Földön kívül, akkor ehhez egyszerre kell értenünk a bolygók kialakulásához, a légkörök működéséhez, a kémiához és magához az élethez is.

Az Idegen világok számomra pontosan azt nyújtotta, amit egy jó ismeretterjesztő könyvtől várok. Rengeteg új információt kaptam, közben mégis végig azt éreztem, hogy egy lelkes kutató mesél nekem arról, amit a legjobban szeret a világon. Informatív, közérthető és rendkívül érdekes olvasmány, amely újra és újra emlékeztet arra, milyen hihetetlenül különleges korban élünk. Abban a korban, amikor már nemcsak elképzeljük az idegen világokat, hanem lassan valóban meg is ismerhetjük őket.

És ki tudja? Lehet, hogy néhány évtized múlva már nem az lesz a kérdés, hogy egyedül vagyunk-e a Világegyetemben, hanem az, hogy mikor és hogyan vehetjük fel a kapcsolatot velük. A magam részéről úgy gondolom, hogy már csak a nagy számok törvénye alapján statisztikailag lehetetlen, hogy egyedül legyünk. Csak a legtöbb helyen az élet lehet, hogy megmaradt mikroszinten, máshol most alakul, megint máshol már évmilliókkal, akár milliárdokkal ezelőtt kihunyt. Úgy vélem, hogy sok szempontból izgalmas és kihívásokkal teli korban élek. Talán megérhetem, hogy ezekre a kérdésekre valódi válaszok szülessenek.

Talán nem meglepő, hogy ez a téma különösen közel áll hozzám. Az Univerzum, a kozmológia, az asztrofizika és az élet eredetének kérdése évtizedek óta az egyik legnagyobb érdeklődési területem. Tizenhat éves voltam, amikor Timothy Ferris egyik könyvéből készítettem egy fizikaelőadást az iskolában. Nem értettem mindent elsőre, sőt sokszor újra kellett olvasnom egy-egy részt, kutakodni az iskolakönyvtárban és az interneten, számtalan rajzot és egyebet készíteni, hogy egyáltalán megértsem, miről is szól, de éppen ezt szerettem benne. Azt az érzést, amikor az embernek dolgoznia kell egy gondolatért, aztán egyszer csak összeáll a kép. Azóta Carl Sagantól Stephen Hawkingen, Brian Greene-en, Leonard Mlodinowon, John Gribbinen, John D. Barrow-n, Paul Daviesen, Michio Kakun, Neil deGrasse Tysonon, Brian Coxon és Carlo Rovellin át rengeteg szerző könyve került a polcaimra. Éppen ezért külön öröm volt ismét egy olyan kötetet olvasni, amely egyszerre közérthető, tudományosan hiteles és képes átadni azt a lelkesedést is, ami ezt a kutatási területet ennyire különlegessé teszi. Ezt a fajta lelkesedést ritkán érzem olvasás közben, és általában azon tudósok könyvénél sikerül, akik valami újat is mondanak, és akiknek a könyvén át süt a lelkesedésük, a rajongásuk is a téma iránt.

Lisa Kaltenegger osztrák születésű asztrofizikus, az exobolygók és a földön kívüli élet kutatásának egyik legismertebb alakja. A Carl Sagan Institute alapító igazgatója, kutatásai pedig elsősorban arra irányulnak, hogyan lehet távoli bolygók légkörében az életre utaló nyomokat azonosítani. Munkatársaival olyan módszereket fejleszt, amelyek segítségével a James Webb Space Telescope megfigyeléseiből következtetni lehet arra, hogy egy exobolygó lakható-e, vagy akár jelen lehet-e rajta valamilyen életforma. Tudományos munkája mellett fontos céljának tekinti, hogy a legújabb kutatási eredményeket a nagyközönség számára is érthetően és izgalmasan mutassa be – ennek kiváló példája az Idegen világok is.

A főképen a James Webb űrteleszkóp által készített kép látható a Teremtés Oszlopai nevű nebuláról.

A kötet Both Előd fordításában, a Typotex Kiadó jóvoltából jelent meg nálunk. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!

Madarak nagykönyve

Könyvajanáló - Robin Crofut-Brittingham: Madarak nagykönyve

Közel 400 madárfaj, lenyűgöző akvarellfestmények és rengeteg érdekesség vár egy meseszép és különleges albumban. Ismerkedj meg a Madarak nagykönyvével!

Robin Crofut-Brittingham gyönyörű könyve, a Madarak nagykönyve nem az a fajta kötet, amit elolvasunk és visszateszünk a polcra. Ez egy meseszép kötet, amiben órákra el tud veszni az ember. Nem egy átlagos madárhatározó, hanem egy lenyűgöző művészeti album a természet csodáival tele.

Robin Crofut-Brittingham és lenyűgöző alkotásai (forrás: mymodernmet.com)

A könyv közel 400 madárfajt mutat be, méghozzá egészen különleges módon. Nem egy-egy faj hosszú leírását kapjuk, hanem gyönyörű, kézzel festett akvarell illusztrációkat, rövid érdekességekkel kiegészítve. Az egész úgy néz ki, mintha egy középkori díszes kódex és egy modern természetrajzi album találkozott volna. A képek hangulata nekem a régi, gazdagon díszített kéziratokat idézi.

A világ körüli utazás Latin-Amerikában kezdődik, majd Afrikán, Ázsián, Óceánián, Észak-Amerikán és Európán keresztül vezet tovább. Külön fejezetet kapnak a röpképtelen madarak, a különleges fajok és még a már kihalt madarak is. Nem csak egymás mellé dobálta a szerző a fajokat, hanem földrajzi régiók szerint rendezte őket, így egy-egy fejezetet lapozgatva olyan érzésünk van, mintha egy kontinens madárvilágába csöppentünk volna.

A könyvben minden régió egy nagyméretű festménnyel indul, ahol az adott terület jellegzetes madarai együtt jelennek meg, szinte egy természetrajzi diorámát alkotva. Ezután következnek az egyes fajok, amelyek mind kapnak egy saját illusztrációt és néhány rövid, érdekes információt. Nincsenek többoldalas tudományos leírások, inkább olyan apró érdekességek, amelyeket olvasva többször szembesültem vele, hogy ezt nem is tudtam.

Robin Crofut-Brittingham egyébként nem ornitológus, hanem festőművész. Ezt ő maga is hangsúlyozza, és szerintem pont ettől működik ennyire jól a könyv. Nem akar tudományos kézikönyv lenni, inkább azt szeretné elérni, hogy észrevegyük a madarak szépségét. Az illusztrációkon látszik, hogy minden egyes madár rengeteg szeretettel készült, és sokszor nem is a tudományos pontosság az elsődleges cél, hanem az, hogy sikerüljön megragadni az adott faj hangulatát és karakterét.

Én különösen szerettem, hogy ez nem az a könyv, amit leülsz és két óra alatt kivégzel. Sokkal inkább olyan, amit leveszel a polcról egy csésze tea vagy kávé mellé, fellapozol valahol, nézelődsz tíz percet, aztán másnap megint előveszed és mindig találsz rajta valami újat.

Tényleg gyönyörű. Áhitattal néztem a festményeket. Azt érzi az ember lapozgatás közben, hogy ez a könyv nem terepi határozónak készült, hanem arra, hogy felébressze vagy újraélessze a madarak iránti kíváncsiságot. Ez a könyv művészeti albumként is gond nélkül megállja a helyét.

Ami nekem nagyon tetszett a látványvilág mellett, hogy a szerző nem csak a jól ismert fajokat válogatta be. Természetesen találkozunk flamingókkal, baglyokkal vagy kolibrikkel, de ugyanúgy helyet kaptak kevésbé ismert egzotikus madarak, ritka fajok és kihalt madarak is. Ennek köszönhetően még akkor is van benne meglepetés, ha egyébként szereted a természetfilmeket és úgy érzed, már rengeteg madarat ismersz.

Ha madárhatározót keresel túrázáshoz, akkor ez nem a megfelelő könyv. Ha viszont szereted a természetet, a gyönyörű illusztrációkat, vagy egyszerűen csak olyan könyvet keresel, amit jó kézbe venni és lapozgatni, akkor ez a páratlan album igazi kincs. Egyike azoknak a köteteknek, amelyeket nem azért veszünk elő újra és újra, mert elfelejtettük, mi volt bennük, hanem mert egyszerűen jó érzés újra végignézni őket. És szerintem ez legalább akkora dicséret egy könyvnek, mint amikor azt mondjuk róla, hogy letehetetlen.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel be is szerezheted!

Köszönöm a Corvina Kiadónak az élményt!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebookon!

A madarak lenyűgöző sokszínűsége

Fantasztikus madarak egy mesés albumban

Az ecetes srác jegyzetei

Bartus Marcell Az ecetes srác jegyzetei című könyvéről azt írják méltatói, hogy ennek a kötetnek köszönhetően sokkal tudatosabban állnak a takarításhoz, amivel időt takarítanak meg és hatékonyabb is a munkavégzésük. Nos, lássuk, igazuk van-e! 

KÖNYVAJÁNLÓ

AZ ECETES SRÁC JEGYZETEI

Szerző: Bartus Marcell

Kiadó: Booklab Könyvek

Kötés: keménytábla, 128 oldal

Illusztráció: Ambrus-Varga Eliza

Mi történik, ha egy színész a takarítás megszállottja lesz? – Bartus Marcell: Az ecetes srác jegyzetei

Valljuk be őszintén: kevés olyan könyv akad, amelynek már a címe is mosolyt csal az ember arcára, de ez Az ecetes srác jegyzetei című kiadványnak sikerült. A szerző ráadásul nem aprózza el a bemutatkozást: a cím mellett ott díszeleg a "Durván bővített kiadás!" felirat, az első lapokon pedig magabiztos kijelentés fogadja az olvasót: „Nem szépítem, ez a vegyszermentes háztartás bibliája – pedig utálom a hasonlatokat.” Ennél szerényebben is lehetne ajánlani egy könyvet, de Bartus Marcell láthatóan nem a visszafogottság híve. A kérdés már csak az: valóban tud-e annyit ez a kötet, mint amennyit ígér?

A rövid válasz: meglepően sokat.

Miről szól?

Bartus Marcell abból az egyszerű felismerésből indul ki, hogy a rendezett otthon nem pusztán esztétikai kérdés. Meggyőződése szerint a rend és a rendszer a mindennapi életünkre is pozitív hatással van, és ezt a gondolatot következetesen végigviszi a teljes köteten. A könyv bemutatja a természetes takarítás alapanyagait – többek között az ecetet, a szódabikarbónát, a citromsavat, a mosószódát, a nátrium-perkarbonátot és az illóolajokat –, ismerteti azok tulajdonságait, felhasználási lehetőségeit, valamint praktikus recepteket és keverési arányokat is közöl. Különösen hasznos, hogy a szerző nem feltételez előzetes tudást. A kezdő olvasó ugyanúgy eligazodik a mértékegységek között, mint az, aki már régóta kísérletezik természetes tisztítószerekkel. Az olyan apróságok, mint a teáskanálnyi vagy evőkanálnyi mennyiségek grammra történő átváltása, első pillantásra jelentéktelennek tűnhetnek, a mindennapokban azonban rengeteg bosszúságtól kímélik meg az embert.

A könyv és a működő gyakorlat

Manapság rengeteg olyan életmódkönyv jelenik meg, amely jól hangzó elméleteket sorol fel, de a gyakorlatban kevés segítséget nyújt - Bartus Marcell könyve szerencsére nem ebbe a kategóriába tartozik. A leírt módszerek egyszerűek, könnyen kivitelezhetők és valóban használhatók. Nem csupán arról van szó, hogy milyen természetes anyagokat használjunk, hanem arról is, hogy mikor, milyen felületen és milyen célra érdemes őket alkalmazni. Ez az a gyakorlati szemlélet, amely miatt a kötet valóban képes megkönnyíteni a háztartási munkát. A könyv ráadásul folyamatosan arra ösztönzi az olvasót, hogy ne görcsösen, hanem tudatosan álljon a rendrakáshoz. Nem a tökéletesség hajszolása a cél, hanem az, hogy kevesebb energiával érjünk el jobb eredményt.

Humor, ami nem öncélú

Már a nyitó idézet is jól jelzi a könyv hangulatát:

"Semmi sem inspirálja a tisztaságot jobban, mint egy váratlan vendég." (Radhika Mundra)

Ki az, aki egyszer sem került már ilyen helyzetbe? Bartus Marcell végig közvetlen stílusban ír, gyakran él öniróniával és játékos kiszólásokkal. Ez különösen jót tesz egy olyan témának, amelyet a legtöbben inkább kötelező rossznak tekintenek. Olvasás közben nekem is többször eszembe jutott: hogyan lehetséges, hogy egy fiatal, trendi farmeres színész éppen a vegyszermentes takarítás megszállottja lett? Bevallom, hatvanon túl én még soha nem ébredtem olyan lelkesedéssel, hogy "de jó, ma ablakot fogok pucolni", a szerző viszont képes arra rávenni szövegeivel, hogy az ember legalább elgondolkodjon rajta: talán nem is maga a takarítás a probléma, hanem az, ahogyan eddig hozzáálltunk. És amikor már azt hinnénk, hogy most következik a lelkiismeret-furdalást keltő motivációs beszéd, egyszer csak odaveti a könyv egyik legemberibb mondatát:

"Ne feledd! Azzal sincs semmi probléma, hogyha ma nincs kedved takarítani!"

A cikk szerzőjének személyes megjegyzése

"Szép otthonunk csak akkor lehet, hogyha megfelelően karbantartjuk" - szögezi le Bartus Marcell mindjárt az előszavában. Hiszi, hogyha rend és rendszer van van az otthonunkban, akkor könnyebb lesz a rend és a rendszer az életünkben is. Van igazsága? Hogy a csudába ne lenne! Már csak azt nem értem, hogy 1) a színészdiplomához kinek jut eszébe egy Semmelweiss egyetemi oklevelet IS szerezni?! 2) ennek a fiatal, szemüveges srácnak a hányavetin trendi öltözetében hogy a fenében lehet pont a takarítással, rendrakással és vegyszermentes háztartással kapcsolatos becsípődése, amikor én, a hatvanplusszos asszony legfeljebb kötelességérzettel vegyes fanyalgással tudok bármilyen munkára, ezen belül különösen a háztartási tevékenységekre reflektálni? És erre mit olvasok az előszó utolsó mondatában? Na, mit?! "Kérlek, élvezd ezt az extrán bővített és javított kiadást, és változtasd meg az életed!" Drága fiam, nyeltem egyet: megpróbálom, de semmiért sem kezeskedek!

Nézzétek ezt a macskás képet, ami a kötet utolsó lapjainak egyikén szerepel!

Jelzem, engem és a takarítási feladatokhoz való hozzáállásomat ábrázolja.

Tűpontosan.

Dramaturgia

A könyv felépítése logikus és fokozatos. Az előszó személyes kapcsolatot alakít ki az olvasóval, majd az alapanyagok és alapfogalmak ismertetése következik. Ezután egyre konkrétabb felhasználási módokat mutat be, végül komplexebb háztartási helyzetekre is gyakorlati megoldásokat kínál. A szerző végig fenntartja az érdeklődést azzal, hogy a száraz információkat humorral, személyes tapasztalatokkal és motiváló gondolatokkal szakítja meg. Emiatt a könyv inkább olvastatja magát, mint egy regény, mintsem egy hagyományos háztartási szakkönyv.

Ami különösen tetszett

A kötet egyik legnagyobb kihívása, hogy úgy ad át ismereteket, hogy nem akar mindenáron tökéletes háziasszonyokat vagy házigazdákat nevelni tanácsai által - sokkal inkább arra biztat, hogy találjuk meg a saját működő rendszerünket, használjunk egyszerűbb, környezetbarátabb megoldásokat, és ne bonyolítsuk túl a mindennapokat. A természetes tisztítószerek alkalmazása nemcsak környezetvédelmi szempontból előnyös, hanem hosszú távon gazdaságosabb is. A szerző ezt nem dogmatikusan, hanem rengeteg gyakorlati példán keresztül mutatja be.

Kiknek ajánlható?

Szinte mindenkinek! Elsősorban azoknak, akik szeretnének kevesebb vegyszert használni, egyszerűbbé tenni a háztartási munkát, pénzt és időt megtakarítani, vagy csak végre rendet teremteni maguk körül. De azoknak is érdemes kézbe venniük, akik eddig úgy gondolták, hogy a takarítás kizárólag szükséges rossz. Könnyen lehet, hogy a könyv végére sem lesz a kedvenc időtöltésük a felmosás, de biztosan más szemmel fognak nézni rá.

Zárszó

Az ecetes srác jegyzetei nem azért működik, mert csodaszereket ígér, hanem azért, mert egyszerű, jól használható megoldásokat kínál, amelyeket bárki beépíthet a hétköznapjaiba. Bartus Marcell nem kioktatni akar, hanem segíteni, és ezt olyan közvetlen, humoros stílusban teszi, hogy az olvasó szinte észrevétlenül sajátít el egy új szemléletet. Ritka az a könyv, amely egyszerre informatív, szórakoztató és valóban hasznos - ez a kötet ezek közé tartozik. Ha pedig a végére még mindig nincs kedvünk kitakarítani a fürdőszobát, legalább már nem lesz lelkiismeret-furdalásunk miatta – hiszen maga az Ecetes srác mondta: azzal sincs semmi baj, ha ma nincs kedvünk takarítani.

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

„A mi otthonunk elég tiszta ahhoz, hogy egészséges legyen,

és egész piszkos ahhoz, hogy boldog legyen."

Tiszta, egészséges és fenntartható otthont szeretnél – drága vegyszerek nélkül? Bartus Marcell tRENDrakó olcsó, kipróbált, környezetbarát technikákat kínál a csak egy-egy szennyeződésre bevethető, bolti takarítószerek serege helyett.

Takarítás, mosás, a konyha, a fürdőszoba és a házikedvencek tisztán tartása: mindenhez találsz praktikus ötleteket és könnyen elkészíthető tisztítószereket. Az ecetes srác jegyzetei durván bővített kiadása az eddigieken túl 60 új tippel és recepttel segít, hogy te is átéld a vegyszermentes tisztaság élményét.

Természetes takarításra fel!

„Bartus Marcell, vagy ahogy a már gyakorlott ökoháziasszonyok hivatkoznak rá, »az ecetes srác« tízezreket inspirál a természetes és pénztárcabarát takarításra."

Nők Lapja

„Imádom az egész koncepciót. Együltő helyemben végigolvastam, pedig ezek »csak« tisztítószerreceptek és takarítási tippek :D"

brittta (moly.hu)

A szerzőről

Bartus Marcell, azaz tRENDrakó, a fenntartható és vegyszermentes háztartás egyik legismertebb hazai arca. Eredetileg közegészségügyi felügyelő, ám szakmai tudását és kreativitását ma már leginkább a környezettudatos életmód népszerűsítésére fordítja.

Közérthető, gyakorlatias stílusával azt mutatja meg, hogyan lehet egyszerű alapanyagokkal – mindenféle felesleges vegyszer nélkül – tiszta és egészséges otthont teremteni.

A közösségi médiában milliókhoz jut el az üzenete: a rend, a tudatosság és a természetesség nem luxus, hanem mindennapi döntés kérdése. Könyveiben és tartalmaiban nemcsak takarítási praktikákat ad át, hanem szemléletet is – egy olyan életmódét, amelyben a környezet védelme, az egészség és a lelki jóllét kéz a kézben jár.

Az ecetes srác jegyzetei – Durván bővített kiadás a negyedik könyve.

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó oldalán.

Kövess minket Facebookon is!