Az utolsó vacsora című kötet fantasztikus izgalmakkal teli thriller, ahol egy gyilkosság nyomán szinte mindenki gyanúsított lehet az emberölési ügyben. A világ vége után két megállóval lévő exkluzív helyszínen a sztárséf testén a rendszeresítetteken túl újabb lyukat nyitnak, ami a hóviharral, az elszigeteltséggel és a különböző érdekekkel küzdő, emberekkel teli épületkomplexumban elszabadítja a poklot. Két oknyomozó újságíró igyekszik megszerezni az események feletti uralmat, miközben a gyilkos még ott rejtőzik körükben. 

Könyvajánló

Szerző: Tasmina Perry

Fordító: Simonyi Ágnes

Kiadó: 21. Század Kiadó

Az utolsó vacsora

Egy isten háta mögötti hely, aminek sztárolása folyamatos a közönség által, ami a közeli falun kívül 80 km-re található a legközelebbi lakott településtől, óriási krízisek helyszínévé avanzsál. A hely ikonjává kinőtt séf, akin áll vagy bukik a komplexum megélhetése, felmond, a tulajok kiakadva, óriási hóvihar készülődik, és akkor erőszakos halált hal valaki. Valaki? Maga a séf, Viggo Widlund!

Idézet a műből

A Titanic, gondolta keserűen. Viggo a jéghegy. Önző, arrogáns, és el van telve azzal a torz meggyőződéssel, hogy az egész univerzum őkörülötte forog. Ezért nem állhatta Theo soha Viggót, a hamisított viking harcost. Még hogy viking! Kis híján hangosan felnevetett a gondolatra. Az igazi törzsfőnökök gondoskodnak a népükről; nem hagyják őket cserben.

Főbb szereplők

Viggo Widlund -  a Kluven nevű exkluzív étterem tulajdonos séfje, az életmódmagazinok állandó szereplője. A vele készült interjúkban rendszerint a séfek archetípusaként ábrázolták – macsó, robbanékony, félőrült –, és konyhai bolondériáira rátettek még egy lapáttal, amikor elhintették, hogy viking séf, aki jávorszarvasra vadászva egy szál dárdával a kezében trappol végig az erdőn. Ezekhez természetesen úgy is néz ki, mint egy viking.

Lara Stone - oknyomozó újságíró, hat hónapja mondott fel London elismert országos napilapjánál, a Chronicle-nél. amikor barátnőjét (Sandrine-t) meggyilkolták, és a nyomozás során maga is kishíján életét vesztette. Azóta szabadúszó.

Alex Ford - Chronicle főszerkesztő-helyettese, akinek az a meglátása, hogy a világtörténelmet érzelmek – féltékenység, düh, szerelem és kétségbeesés – teremtik meg. Itt lehet megtalálni a híreket – az emberek titkos motivációiban.

Helyszín

Kiruna repülőteréről egy óra kocsiút  az észak-svédországi hely, ahová hőseink, Lara és Alex tartanak. Kluvenbe mennek, a szezon utolsó vacsorájára. A Kluven Európa egyik legexkluzívabb célpontja a gourmand-ok számára, és Viggo Widlund az ínyencek világának már-már legendás alakja, ráadásul a közös asztalnál csupán tizenkét főre terítenek. Sok pénzzel vagy nagyszerű összeköttetésekkel rendelkezőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki a Kluvenben étkezhessen – általában mind a kettőnek. Viggo 20-30 fogást készített ilyenkor a 12 vendégnek. Amellett, hogy a vendégei imádták s sztárséfet, a személyzet nagy része szerint Viggo csak egy nagyképű idióta, hatalmas egóval.

A Kluven azonban autentikus helyből kezd Disneylanddé válni. "De vannak dolgok, amiket nem lehet megzabolázni – és az úgynevezett társa rá fog jönni erre", gondolja Viggo a hely működtetőivel, Martin és Anna Svensonnal kapcsolatban. Azért indul késsel a kezében a komplexum tulajdonosaihoz, hogy megmondja: vége. Vége a Kluvennek, nem csinálja tovább. A kés jelképes ajándék volt az étterem megnyitásakor Martinéktól Viggonak, amit most visszaad nekik. Igen ám, de Viggo Widlund azóta márkanév lett, akinek kiszállásától szinte mindenki idegbeteg lett, megélhetések vannak lehúzva a klotyón a fenti döntés következtében. "Viggo istent játszik" - gondolják sokan, - "és közben szarik ránk". Az utolsó vacsora, a világ leginnovatívabb ételsorának elkészítése ennek a felrobbant, feszültségekkel teli konyhának jegyében készül elő a konyhán.

Idézet a műből

– Oké, szóval mi idézhette ezt elő? Mi bír rá valakit, hogy gyilkoljon?

– A féltékenység, a frusztráció, a félelem és bármelyik negatív érzelem. De akár az úgynevezett „jók” is: a lojalitás vagy az empátia, például az eutanázia esetében. Természetesen a legerőteljesebb a szerelem. A szerelemért bármit megteszünk. Jót és rosszat egyaránt.

Ez bizony remek történet, csupa feszültség és különalkuk sora az egész mű. Egyrészt Cara bizonytalansága a barátnője halála miatt (Lara Stone1, a sorozat első darabja), plusz feszültség Alex jelenléte, a konyhában minden csupa düh és agresszió, indulat és feldúltság, elárultság érzése, bosszúszomj, és a vendégek közül sem mindegyik a puszta élvezetért fizetett bődületes pénzt a vacsorán való részvételért. Akad a vendégek között olyan is, aki szerint Viggo művészetének alapja nem más, mint hazugság, egyszerűen nincs benne eredetiség, a vikingvadember-imázs meg jórészt csak marketingfogás.

A Prológus ismeretében az bizonyos, hogy Viggo menekült valami elől, a halála előtti hetekben zaklatott és űzött benyomást tett mindenkire, félt valamitől. Közvetlenül meggyilkolása előtt viszont felszabadult volt, mint aki nyomás alól szabadult fel, mert lehetősége nyílt döntésre jutni. Mindenesetre egy biztos: a gyilkos még mindig ott van az étteremkomplexumban, lehet vendég, de lehet a személyzet tagja is. A két oknyomozó újságíró, Lara Stone (akiről a sorozat nevét kapta) és Alex Ford az események nyomába ered. A hóvihar miatt biztosak abban, hogy a gyilkos még körükben van.

Kinek állt érdekében Viggot eltenni láb alól? Szinte minden jelenlévőnek. És ki az, aki közülük megtette? Hát... ehhez el kell olvasnod a művet! (Ami mellesleg sokkal jobban sikerült történet, mint a Lara Stone-sorozat első darabja.)

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

Egy hólepte pihenőhely

Egy luxusétterem

Egy fogás, amiért érdemes meghalni

Viggo Widlund a gasztrovilág dédelgetett kedvence. Kluven nevű étterme, amely messze, a svéd vidéken található, az exkluzív konyhák minden toplistáját vezeti. Csak egyetlen út visz oda, és egyetlen asztal található a Kluvenben, amelyet tizenkét szerencsés kiválasztott ülhet körül.

Lara Stone, az oknyomozó újságíró is megkaparint egy foglalást, és biztos benne, hogy emlékezetes este elébe néz. De az étlapon a gyilkosság szerepel.

Viggót holtan találják, mindenki gyanúsított, aki a hólepte pihenőhelyen töltötte a hétvégét. Ki tudja bogozni Lara a hazugságok szövedékét? Megtalálja a gyilkost, mielőtt őt is megölik?

Tasmina Perry  megannyi Sunday Times Bestseller szerzője, könyvei milliós példányszámban keltek el világszerte. 
J. L. Butler álnéven thrillereket is ír.
„Senki más nem ráz össze ilyen ínycsiklandozó koktélt intrikából, szenvedélyből és csillogásból.” Hello Magazine

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!
A képek a kiadó oldalairól származnak.

Szerző	Tasmina Perry
Eredeti cím	The Last Supper
Fordító	Simonyi Ágnes
Kiadás éve	2023
Oldalszám	368
Kötés típusa	puhatáblás
	Tasmina Perry
ISBN:	9789635684298
Elérhetőség:	Raktáron
Gyártó:	21. Század Kiadó

A Leviatán

Könyvajánló - Rosie Andrews: A Leviatán

A KULT sorozat újabb kiváló írása A Leviatán, amelyben a történelmi rejtély, misztikus, horror és fantasy alkot tökéletes elegyet.

A 21. Század Kiadó KULT sorozatában rengeteg szuper könyv kapott helyet. Így került a kezembe Rosie Andrews A Leviatán című kötete is, melynél már a borító is megvett kilóra. Meseszép borító, ígéretes fülszöveg, egy kiemelkedő kötetekben bővelkedő sorozat, kell ennél több? Ugye, hogy nem.

A szerző elrepíti az olvasókat a 17. századi angol polgárháború kezdetére, amikor is a narrátorunk, Thomas, akinek arra a hírre kell hazatérnie, hogy a 16 éves húga azt állítja az új szolgálójuk egy szörnyeteg, akitől meg kell őket menteni.

Thomas hazatér, apja szélütést kapott, amitől szinte cselekvőképtelenné vált, az állataik mind elhullottak, a szolgálólány, Chrissa pedig letartóztatás alatt áll boszorkányság vádja miatt. Ha ez még nem lenne elég meghökkentő lista, már itt is a következő csavar: a tárgyalást elhalasztják, mert azt állítja, hogy Thomasék apjától terhes.

Sokan nem hittek a boszorkányságban, Thomas is szkeptikus, igyekszik kibogozni, hogy mi is történt, amikor gyanús haláleset történik Chrissa cellájában. Kutatásai elviszik egészen a tengerig, babonák, furcsaságok, sőt még egy sötét titok is a felszínre kerül.

Mi, olvasóként itt kapunk egy kis extrát a fiatal Thomashoz képest, mert nekünk évtizedekkel később meséli el, hogy mi is történt vele, miközben megtudjuk, hogy a padlásán fogvatartott nő a mai napig rettegéssel tölti el...

A szerző megfelelő ritmusban, jó nyelvezettel, helyleírásokkal igyekszik elvarázsolni az olvasót abba a korba. A polgárháború csak a háttérben mocorog, de lejön a lapokról, hogy ismeri az érát és abszolút jól adja vissza a kor hangulatát.

A könyvet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Többet szeretnél megtudni a könyvről?

Kattints a képre és rendeld meg kedvezményesen a kiadótól!

Kövess minket a Facebook-on is!

Egy hadifogoly, aki ezreknek adott reményt

A virágokat ne felejtsd

Alvilági ​becsület, a nagysikerű Harlemi kavarás című kötet folytatása

Holnap ilyenkor

A ​bálnacsont színház

Trió

Mulandó ​és örök, mint az ifjúság, a barátság, a szerelem. Három gyerekkori barát története ez a könyv, a Trió, akik felnőve eltávolodtak egymástól, és akiket nem mindig hordott tenyerén az élet. Talán az utolsó nagy próbatétel újra összehozza őket, hogy bizonyítsák: „Neked mindig lesz egy vadonatúj verdánk, tele tankkal” - azaz számíthatsz rám, számíthatok rátok. 

Könyvajánló

Író: Valérie Perrin

Fordító: Kácsor Zsolt

Kiadó: Európa Kiadó

Trió

A nyolcvanas évek derekán három kiskamasz véd- és dacszövetséget köt az iskola felső tagozatában. Étienne Beaulieu a legforróbb fejű köztük, egyben ő a főnök is (úrifiú, burzsujgyerek), Nina Beau a szív, aki a legérzékenyebb az álmok iránt (az a kis zabigyerek, egy hippi lánya, mondják róla mások). Étienne celeblétről és az azzal járó aranyéletről ábrándozik, Ninát az éneklés, a rajzolás és a várható "nagyszerelem" élteti, Adrien Bobin, a trió harmadik tagja pedig tűzön-vízen át követte őket bárhová. A három embert ugyanaz az az álom éltette: el innen, mihelyst felnőnek! Mielőbb el akartak húzni ebből a poros kisvárosból és elmenni egy forgalmas, zajos és lüktető nagyvárosba, ahol éjszaka is élet és fény van, ahol mozgólépcsők és kirakatok vannak, meg idegen emberekkel tömött járdák. Mennyire sikerül ez, és milyen törést okoz az életükben a valóság? Sértődékenységek, elhallgatások adják a mű gerincét, amikor a fiatalkori álmok részbeni feladását próbálja mindegyik főhős feldolgozni.

A múltban és a jelenben (2017-ben) játszódó történet a főhősök kiskamasz, nagy kamasz és fiatal felnőtt korát mutatja be, illetve a jelenüket, amikor már 40 évesek. A múltban beszámol jól megfontolt, okosan de kegyetlenül kivitelezett tanári túlkapásokról (bűnbaktartás), ahol az egyik főhős rettenetes abúzusnak lesz elszenvedője, amely egész felnőttkorát meghatározza hozzáállás és cinizmus kérdésében. A felnövés- és identitástörténet plasztikus naturalizmussal írja le a nagy álmok és a fiatalkorban elkövetett hibák folyamatát és azok következményeit, az olvasó csak letörten bólogathat hozzá, hogy bizony, bizony, sok ilyen történik, történt és történni is fog fiatal felnőttekkel, akik sem önreflexióban, sem belátási képességben még nem tartanak ott, hogy ne csak magába a szerelembe legyenek szerelmesek, hogy fel merjék vállalni magukat a társadalmi elvárásokkal szemben is, hogy ki tudják mondani valójukat feszítő gondolataikat, hogy gyengeségeiket teremtő jövőbe tudják és akarják transzformálni.

Idézetek a műből:

Eszébe jut, hogy mit mondogattak annak idején Adriennel: „Ha az élet elvesz, valamit ad cserébe.” De néha az élet csal. Tisztességtelen módon keveri újra a kártyákat. Az élet olykor a képünkbe hazudik és csúnyán átver.

Jó napot, kölcsönadná a kocsiját? Azért kellene, hogy nyugodtan elmehessek meghalni. Nyugi, a barátaim a temetésem után visszahozzák. Addig is elnézést a kellemetlenségekért, természetesen megtérítjük a költségeit.

Miért csak most találkoztam veled? – suhan át Ninán. – Hogy maradhattam le majdnem az életemről?

A szerző plasztikusan tárja az olvasók elé egy kisváros gazdaságilag és egzisztenciálisan lecsúszó embereit és környezetüket. A kilábalás óriási erőfeszítéseket követel a főhősöktől, akikből ketten is visszatérnek ebbe a miliőbe, sérülten és keserűen élve mindennapjaikat. Nina rettenetesen beleválaszt a házassága során, Adrien felvállalja ugyan önmagát, de csak félig-meddig, Étienne pedig egész felnőtt életében retteg egy múltbeli lehetséges változó miatt, ő az egyedüli, aki képes volt kiszakadni a kisvárosból. 

Valamennyien sérültek, bizalmatlanok és feszültek a 40-es éveikre. Adrien és Étienne nagyon összevesztek, nem tudni, min, évtizedek óta nem beszélnek egymással. Negyvenesként rengeteg változóval kell megküzdeniük: új szerelem, borzasztó betegség, indulatok, ki nem beszélt problémák, kudarcba fordult kapcsolatok, kontrollmániás férj, menekülések, függőségekből való szabadulás, önpusztítással küzdés az életben maradásért. Az egyik főhősnek az sem tesz jót, hogy egy múltbeli eltűnés és egy autó roncsai egy csontvázzal a jelenben (akár) összefüggésbe hozhatók személyével. Ezernyi titok, elhallgatás, abúzus, tabuk, szorongások, kíméletlenségek, megoldhatatlan helyzetekből való kiverekedések jellemzik Valérie Perrin művét. A gyerekkori település határában lévő Foret-tó partjának alakítása és a tó kotrása során a mederben talált autó csontvázastól felgyorsítja az eseményeket. A járművet 1994-ben lopták el, mégpedig augusztus 17-én. Ez eddig önmagában semmit sem jelent, csakhogy az eljárás során a nyomozók rájönnek, hogy az autólopás dátuma éppen egybe esik a 18 évesen köddé vált Clotilde Marais eltűnésének időpontjával, akit akkoriban gyakran láttak az egyik főhőssel.

Idézetek a műből:

Leállítja magát, nem akar arra gondolni, hogy talán tennie kellett volna valamit. És végül azt mondja magának, hogy mindenkinek megvan a saját élete, hogy lehetetlen megmenteni az egész világot. Az emberek dolga, hogy megmentsék magukat.

Tudod, Nina, az ember hisz egy csomó dolgot, aztán egyszer csak rádöbben, hogy tévedett.

Milyen gyakran csukjuk be a szemünket és fordulunk el, ha baj van? – gondolja Gé. – Van egy gyerek, aki túl gyakran sír, van egy erőszakos szomszéd, akit nem lehet kibírni, van egy magányos, idős nő, aki támogatásra szorulna, és ahelyett, hogy cselekednénk, hogy közbelépnénk, inkább összepakolunk és elmegyünk. Hogy ne lássunk semmit. Hogy ne érezzünk semmit.

Amikor a sorscsapás ismét összehozza őket egy végzetes kalandra, 40 körüliek, önként visszatérnek kamaszkoruk összetartó létezésébe, csak most a tét nagyobb, mint akkoriban. Az élet derekára összkapták magukat, hogy beteljesítsék fiatalkoruk szlogenjét: „Neked mindig lesz egy vadonatúj verdánk, tele tankkal” - azaz számíthattok rám, számíthatok rátok.

A történet maga, annak íve, a dramaturgia nem ereszti az olvasót, hiába mered helyenként borzadállyal teli pillantásokkal a lapokra, a szerző egyszerűen annyi intenzitással képes visszaadni, de még inkább belevarázsolni a könyvet kezében tartó embert gyermekkori-fiatal felnőttkori valóságokba, hogy újra meg újra csak lapozni fog a műben, hogy gyerünk, haladjunk, tudni akarja, hogy oldják meg a főhősök a bekövetkező kríziseket. Persze, jórészt bugyután, érzések diktálta zavaros megoldási elgondolások mentén, és kell 20 év, mire kibogozzák magukat a nem beszélünk, nem találkozunk, nem érdekeltek szövevényes balgaságából.

Mik a mű tanulságai? Lássuk:

- mindenki felmenti magát így vagy úgy a múltban elkövetett hibáiért, csak ennek időtartama és a felmentés mélysége változó

- mindenkinek vannak olyan történései, amiket egész életében szégyellni fog, ha visszagondol rájuk

- ha beszéltek volna... ha nem feltételezésekbe bocsátkoztak volna egymással... ha nem titkolták volna egymás elől gyengeségeiket... ha hajlandók lettek volna problémáikat nem szőnyeg alá söpörni, ha és ha és ha. (Ha mindezt megtörtént volna, nem lett volna miről regényt írni.)

- a feltételezések elemzése során a hiányzó logikai hézagok saját fantáziával történő kitöltésével óriási tévútra lehet jutni, és évtizedekig hordozni a soha meg sem történt iránti bűntudatunkat

- minden szülő életében eljöhet az a pont, ahol képtelen segíteni sarján, minden óvó szó és tett sértődést kiváltó, én jobban tudom deklarációkkal teli, falra hányt borsó, a kamasz / a fiatal felnőtt meg csak megy és megy fejjel a falnak (szívszorító, elképesztő és rettenetesen nehéz időszak)

- a társunkat nem birtokoljuk, nem a mienk, csak velünk együtt megy az úton, és bármennyire is nehéz vagy fájdalmas, joga van más úton, nélkülünk haladni tovább

Szerintem olvassátok! A 152. oldalon van egy nagy hoppá, csupa nagy betűvel, tucatnyi felkiáltó jellel. Aztán a 188. oldalon megint, és a hogy haladunk, csupa-csupa hoppá az egész, amíg el nem érünk az első BUMM-hoz. Aztán a másodikhoz meg a sokadikhoz. Aztarohadt'...!

Fülszöveg

Mulandó ​és örök, mint az ifjúság, a barátság, a szerelem.

1986. Adrien, Étienne és Nina a felső tagozaton ismerkednek meg egymással, és rövid időn belül elválaszthatatlan barátokká válnak. Van egy közös álmuk: együtt akarják elhagyni a porfészket, ahol felnőttek, hogy Párizsba költözzenek, és örökre életükre együtt maradjanak.

2017. Egy autó kerül elő a szülővárosuk melletti tóból. Virginie, az újságírónő kapja a feladatot, hogy tudósítson az ügy fejleményeiről. Lassan, lépésről lépésre tárul fel előttünk az a rendkívüli kötelék, amely a három gyermekkori jóbarátot összefűzi. Megtudjuk, hogy mi lett velük, hogy a barátságuk története miként kapcsolódik a hirtelen előkerült autóroncshoz.

Valérie Perrin képes megragadni az élet apró dolgainak gyakran nem is sejtett árnyalatait. Ebben a megrendítő és lebilincselő történetben a kamaszkor mélységeit tárja fel előttünk, a múló időét, amely nemcsak egyesíthet minket, hanem akár közénk is állhat, hogy mindörökre elválasszon egymástól. Előző regényei, a Másodvirágzás és A vasárnap koldusai óriási sikert arattak, és immár harminc nyelven, összesen több millió példányban keltek el világszerte.

„Virginie-nek hívnak. Nina, Adrien és Étienne közül ma már csak Adrien áll szóba velem.
Nina megvet, ami pedig Étienne-t illeti, belőle nekem van elegem…
Pedig gyerekkorunk óta csodálom őket. Soha, senkihez nem kötődtem egész életemben, csak hozzájuk. Hármójukhoz. A trió tagjaihoz…

És persze Louise-hoz.”

Valérie Perrin 1967-ben született, A vasárnap koldusai (Les oubliés du dimanche, 2015) az első regénye – amellyel berobbant a francia irodalmi életbe. 13 irodalmi díjat nyert el vele, köztük a legjobb első regénynek járó Chambéry-díjat, a Chronos-díjat és a francia könyvesek díját. Irodalmi munkássága előtt fotósként dolgozott, majd 2006-ban találkozott a világhírű filmrendezővel, Claude Lelouchsal, akivel azóta egy párt alkot, és nemcsak filmforgatásokon dolgozik fotósként, de egy ideje besegít a forgatókönyvírásba is.

Második könyvét, a Másodvirágzás (Changer l'eau des fleurs, 2018) című regényét 26 nyelvre fordították le, és csak Franciaországban több mint egymillió példányban kelt el. Harmadik regénye Trois címmel 2021-ben jelent meg.

Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

Termékadatok

Cím: Trió

Szerző: Valérie Perrin

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalak száma: 672

Megjelenés: 2023. szeptember 20.

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789635047031

Méret: 197 mm x 142 mm x 53 mm

A dán horda

Könyvajánló - Bjorn Andreas Bull-Hansen: A dán horda

Krisztus ​után 1007-et írunk. Hajóács Thorstein Vingulmorknak, a Vík gazdag keleti partvidékének törzsfője. Az északi népek egyik leghatalmasabb nagyurává vált, rabláncok között töltött múltja már csupán ködös emlék. Szeretett felesége, Sigrid két fiúgyermeket szült neki, az erdő széléről istenszobrok figyelik a sorsát. A földjén béke és jólét uralkodik, ám egyre sűrűsödnek a háború fellegei. A nagyratörő Eirík jarl és Villásszakállú Svein, a dánok királya szemet vetett az angol királyságokra. Eldöntötték, hogy visszafoglalják az egykor dán fennhatóság alatt álló területeket, és elűzik trónjáról a gyűlölt Ethelred királyt.

A regény azokba a vérgőzös évekbe repíti vissza az olvasót, amikor észak királyai és jarljai összefogtak, hogy lerohanják az angol szigetet. Ám nemcsak a háború kora ez, hanem a változásé is: a kereszténység egyre terjed, és hamarosan örökre megváltoztatja az egész északi világot. Hajóács Thorstein, a hírhedt jomsviking, Vingulmork törzsfője királyok és nagyurak között, egy régi és egy új korszak határán egyensúlyoz. A Jomsviking-sorozat még sok köteten át folytatódni fog… Ez közülük a harmadik.

A kötet az egyik kedvenc időszakomban játszódik: abban az időben, amikor a brit szigetek sorsa még kétséges, amikor viking népek foglalták el és uralták egy részét, és nagyon úgy nézett ki, hogy a dán királyság lesz az úr azon a vidéken is. Végül másképp alakult, de a brit szigetekre örökre rányomta bélyegét az északi népek jelenléte. Anglia visszaszorul, sőt, majdnem el is tűnik végleg. Bár a főhős, Thorstein fiktív szereplő, megjelennek mellette a kor valós urai és királyai is, ahogy a korábbi kötetekben is, ez pedig ad egy valóságos, történelmi hangulatú színezetet a történetnek.

Mindazonáltal ez lett talán a leggyengébb a három közül: talán a túl magas elvárásaim miatt érzem így, vagy azért, mert kissé önismétlővé válik a sztori, és Thorsteint nem érzem annyira erős, karizmatikus vezetőnek, mint ahogy Bull-Hansen sugallja, alakja eltörpül a kor valós szereplői és monumentális eseményei között. Lehet, hogy három kötet elég lett volna ennek a rabszolgából úrrá vált jomsvikingnek a történetéből, de a nagy sikernek hála Bull-Hansen folytatja, ki tudja, meddig.

Apám valaha azt mondta nekem, mi, férfiak olyanok vagyunk, mint a vas. Meg kell kalapálódnunk, meg kell edződnünk. Különben gyengék maradunk, és a Valhallában gyengéknek nincs helye.

Nem volt ez rossz, csak így harmadjára mintha kicsit fáradt volna a történet is, a karakterek is, nem mert nagyobb csavarokat és erősebb színezetet belevinni, és továbbra is a vérbosszú az, ami mozgatja a szálakat. Remélem, a következő kötetre ismét magára talál és úgy csavarja tovább Thorstein életének szálait, hogy érdekes és fordulatos, sőt, akár váratlan is legyen a végkifejlet. Aki szereti a korszakot, a vikingeket és olvasta az első két kötetet, annak kötelező ez is :)

Bjørn Andreas Bull-Hansen 1972-ben született Oslóban. Profi súlyemelői karrierjének egy baleset vetett véget 23 éves korában. Közgazdaságtant tanult, de mindig is érdekelte az írás, első novelláit röviddel a balesete után adták ki, és azóta sem hagyta abba az alkotást. Világsikert A viking című 2017-es regényével ért el, amely egy történelmi alapokon nyugvó regénysorozat első része. Egy jelenleg 635 ezer feliratkozóval rendelkező Youtube-csatornája van, ahol a viking életmód és kultúra bemutatása mellett korunk problémáiról és a mindennapjairól is beszél. (Hozzátenném, hogy belehallgatva a videóiba, sok dologgal nem értek vele egyet személy szerint, de ez egész más lapra tartozik.) 

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

A túra

 Könyvajánló - Lucy Clarke: A túra

Ideális kirándulóidő van

Négy barát túrára indul Norvégiába, a gyönyörű erdőségbe. Maguk mögött hagyják átlagos hétköznapjaikat. Köztük és a hegycsúcs között nincs semmi egyéb, csak az érintetlen erdő és a metszően kék ég.

Ez az ideális hely arra, hogy valaki eltűnjön

De az erdőnek van egy sötét oldala: egy éve itt tűnt el egy nő. Azóta a hegységet gyanakvás és megválaszolatlan kérdések övezik.

A baráti társaság útja most éppen a rejtélyek kellős közepébe vezet. És a túraúton várja őket valaki, aki megtenne mindent, hogy a titok ne kerüljön a felszínre – akár meg is akadályozza a barátokat abban, hogy élve kijussanak az erdőből.

A kötet elején fejezetről fejezetre megismerünk négy barátnőt, akik hosszú évek óta minden évben közösen mennek nyaralni valahová. Idén Liz választotta a célpontot, mégpedig a gyönyörű norvég hegyet, Blafjellt és a környező erdőségeket, ahová egy négy napos vadkemping-túrára indulnak. Liznek családja van, bár a férjével most egy kísérleti egyhónapos különélés kezdődött, úgy, hogy a gyerekek ne vegyék észre - ő most elmegy egy hétre a barátnőivel a szokott évi nyaralásra, következő héten pedig a férje megy a családjához - hogy eldöntsék, együtt vagy külön szeretnék-e folytatni. Liz a helyi háziorvos, aki nemrégiben fedezte fel, hogy a sétának milyen sok pozitív hatása van - azóta sokszor "írja fel" receptre a betegeinek a napi rendszeres sétát is. Ráadásul az egyik barátnőjével anno az iskolában éppen erről a térségről írtak egy házi dolgozatot, akkor el is határozták, hogy egyszer meglátogatják.

Aztán a szingli Helena, akitől a lehető legtávolabb áll a vadkempingezés, de hát a közös éves nyaralást csak nem mondhatja le - és épp azon aggódik, vajon terhes-e vagy sem. Igazi nagyvilági életet él, egy modern dolgozó nő, rendezvényszervező, aki a legnagyobb cégeknek szervez le mindent és bármit az utolsó dologig, ami csak felmerülhet - cserébe viszont az igen magas bérezésért elvárják, hogy a nap 24 órájában rendelkezésre álljon. Ez a hét lesz a pihenése, kiszakadása a mókuskerékből. Maggie, az elvált nő, aki egyedül neveli a 3 éves kislányát, akit most kénytelen a szörnyű apjára hagyni - és aki volt már minden a pultostól a virágárusig. És Joni, a befutott, ám egyre lejjebb csúszó zenész, akit jelenleg a kokain és az alkalmi kapcsolatok tartanak életben - vagy sodorják éppen egyre mélyebbre? Az utóbbi közös nyaralások a turnék és egyebek miatt kihagyta, de most úgy érzi, szüksége van rá, ezért váratlanul, saját magát is meglepve elindul Berlinből, a legutóbbi koncert helyszínéről Norvégia felé, hogy csatlakozzon a lányokhoz.

Ők négyen elindulnak a norvég vadonban - ott, ahol egy évvel korábban egy nő eltűnt nyomtalanul - mit sem tudva arról, hogy valaki a nyomukban van. Valaki, aki az életükre akar törni...

Mivel már a kötet elején világos volt, hogy egyikük meg fog halni, ahogy fokozatosan megismertem őket, egyre jobban izgultam, hogy vajon melyikük? Egyikük sem tűnt érdemesnek a halálra, egyiküket sem akartam "elveszíteni", és mindegyiknél érdekelt a magánéletük, az otthoni életük, hogy merre, mire jutnak, mi történik még velük - elvégre ez csak egy egyhetes kis kiruccanás abból az életből - de mégis örökre megváltoztatja mindannyiukat. 

Olvasmányos, érdekes és letehetetlen regény, aminek a hangulata és hangvétele most rendkívül jólesett, éppen erre volt szükségem. Mindez egy gyönyörű norvég erdőben - nagyrészt -, és az egész megbolondítva egy jól sikerült borítóval. Kell ennél több egy jó könyvhöz? Izgalmas, a székre szegező történet érdekes szereplőkkel, mégis egy könnyű, egydélutános, haladós olvasmány, ami jó élményt ígér mindazoknak, akik szeretik a gyönyörű helyeken játszódó thrillerbe hajló túlélőtúrákat.

Lucy Clarke

Mindenesetre számomra sokkal jobb élmény, sokkal jobb olvasmány volt, mint Lucy Clarke előző könyve, az Egy a lányok közül, amit kissé mesterkéltnek, itt-ott túlírtnak, és a kapcsolatokat tekintve kevéssé valószerűnek, túlságosan gyerekesnek éreztem. Ebben a kötetben a négy barátnő kapcsolata és személyisége is kiforrottabb, érettebb, fejlettebb, ráadásul sokszínűbb is - arról nem is beszélve, hogy számomra a sötét, vadregényes norvég erdők-hegyek sokkal, de sokkal vonzóbbak, mint a mediterrán tengerpart, ahol az a kötet játszódott. :)

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.