Könyvajánló - S. F. Williamson: Sárkányok háborúja

Egy fiatal harcos lázadó megfejtette a sárkányok titkos nyelvét. De vajon ez a tudás elég, hogy békét hozzon egy forróngó világban?

S. F. Williamson Sárkányok nyelvén című könyve nekem nagyon tetszett, így örömmel vettem kézbe a folytatást, amely a Sárkányok háborúja címet kapta. Külsőre már az első rész is egy műalkotás, a második kötet is ugyanolyan gyönyörűen mutat mellette a polcon. Viszont, ha még nem találkoztál a sorozattal, az első részről írt ajánlómat megtalálod a címre kattintva. Érdemes olvasni, egy klassz fantasy vagány főszereplővel, beszélő sárkányokkal.

#1 Sárkányok nyelvén

Na, de csapjunk is bele. A folytatás szerintem ambiciózusabb, sötétebb és nagyobb léptékű lett. Talán épp emiatt, de a karakterek kevesebb figyelmet kaptak és a kötet feléig kellett várni, hogy igazán beinduljanak az események. A regény rögtön visszadob az események sűrűjébe, ott vesszük fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt.

Viviennek ezúttal sincs ideje unatkozni, a korábbi feszültségek nyílt háborúvá fajulnak, azt pedig már eddig is tudtuk, ha Vivienről van szó, hogy nem egyszerűen egy tehetséges nyelvész, hanem olyan ember, akinek a döntései egész népek sorsát befolyásolhatják. Ezúttal a tét azonban még nagyobb és ezt a könyv hangulata is végig érezteti velünk.

Vivienből lesz a birodalom egyik legkeresettebb lázadója, ráadásul egy nagyon durva, lehetetlennek tűnő feladat hárul rá, mivel ő az egyetlen, aki képes megfejteni egy ősi sárkánynyelvet. Szerintem őt most is könnyű kedvelni. Nem unalmas és messze nem hibátlan hős. Rengeteget vívódik, sokszor rossz döntéseket hoz és folyamatosan próbálja kitalálni, kiben bízhat meg, de felnő lassan a feladataihoz, mostanra valódi, elhivatott lázadóvá vált.

Szeretem, amikor a szerző nem fest tökéletes képet a szereplőiről. Itt sem csinált Vivienből legyőzhetetlen főszereplőt, hagyta hibázni és tanulni. Mellette korábbi szereplők közül többen visszatérnek, de ők kevesebb szerepet kapnak, ezúttal az új találkozások és szövetségek kerülnek igazán előtérbe. Egy kicsi jutott most is a romantikus szálból. Őszintén szólva még nem biztos, hogy tudom hova tegyem Atlast. Az ő tettei, viselkedése biztos, hogy megosztja az olvasókat, de mindenki majd eldönti maga, hogy mit kezd vele. Én a megértem, de nem fogom érte kedvelni kupacba tettem a kölyköt.

Vivien küldetése ezúttal Skócia távoli szigeteire vezeti, ahol egy elfeledett sárkányfajjal próbál kapcsolatot teremteni. Imádtam, hogy ezzel még tovább bővül a világ, amit megismerhetünk. Ezek az újonnan megismert sárkányok saját kultúrával, nyelvvel és hagyományokkal rendelkeznek és ezek lehetnek, amelyek eldönthetik a háború kimenetelét. Egy élő, lélegző, igazi közösség az övék.

A világépítés, a háború, az akciók és a polotikai játszmák mellett a regény központi kérdése továbbra sem az, hogy ki a legerősebb, hanem hogy a nyelv lehet-e a béke kulcsa. Ez az a pont, ahol megint eszembe jutott, mennyire különleges, hogy itt a nyelvészet nem csak érdekes háttérdíszlet, hanem a történet egyik legfontosabb mozgatórugója. Szeretünk megfeledkezni erről, pedig a mindennapjaink legfontosabb része a kommunikáció.

Szerettem, hogy az előzőekben felsoroltak mellett a kulturális különbségek és olyan erkölcsi kérdések, amelyekre nincs egyértelmű válasz is főszerepben vannak a kötetben. Attól függetlenül, hogy épp ezek miatt éreztem néha lassabbnak a történetet, de közben ezek miatt sokkal több gondolatot hagy maga után, mint egy átlagos sárkányos fantasy.

Összességében szerintem ez egy érettebb és kicsit komorabb folytatás, mint az első rész. Lehet, hogy nem pörög végig ugyanazzal a lendülettel, de cserébe sokkal mélyebbre ás a világban és a szereplőkben. Ha az első könyvben nemcsak a sárkányokat szeretted, hanem azt is, ahogyan a nyelv, a kultúra és a politika összefonódott a történettel, akkor szerintem ezt a részt is élvezni fogod. Bőven maradtak a végére nyitott kérdések, úgyhogy én izgatottan várom a folytatást is.

A könyvet az Agave Könyvek és az Anassa Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!