Andrus Kivirähk regénye, a Pillangó egy hangulatos, fanyar humorú időutazás a 20. század eleji észt színház varázslatos világába. A fiatal színésznő, Erika bizarr és csodás sztorija, ahol a művészet, a szürreális mesék és a valóság tutira beszippant.

Pár napja hoztam haza Andrus Kivirähk Pillangó című könyvét, leültem és pár óra múlva elégedetten csuktam be. Szeretem a Polar Könyveket, nagyon örülök, hogy egyre több északi írót ismerhetek meg hála nekik. És most bocsi, senki nem fogja érteni, hogy északhoz ez miként kerül ide: nagyon szeretem Gabriel García Márquezt. Ezután már sokan sejtik, hogy az észtek írója hozott egy jó kis sztorit szürreális, fanyar humorral tálalva. Azok, akik hozzám hasonlóan szeretik azokat a történeteket, amikben a valóság és a tündérmese keveredik, tutira szeretni fogják ezt a szürreális, mégis végtelenül emberi világot.

Az utunk Tallinba visz, de nem most, hanem több mint 100 évvel ezelőtt, nem sokkal azután, hogy a legendás észt nemzeti színház, az Estonia megalakult. A történet mesélője August Michelson színész, aki egészen sajátos pozícióból zúdítja ránk a pletykákat. Sajátos alatt azt értem, hogy már nincs az élők között. A kötetben a síron túlról tekint vissza a fiatalságára és gátlások nélkül avat be minket a színházi világ legszaftosabb és legbizarrabb titkaiba.

Középpontban az észt színház igazi úttörői állnak. Olyan művészek, akik valójában élő, létező személyek voltak és meghatározták a színházi világot. Paul Pinna és Theodor Altermann, a megszállott színházcsinálók, valamint August nagy szerelme, a gyönyörű és légies balerina, Erika Tetzky (spoiler: ő a címbéli Pillangó). Erika nem egyszerűen táncol, hanem szinte lebeg a színpadon. Ő a formálódó társulat igazi lelke, akinek rövid, de annál ragyogóbb életét Kivirähk nagyon-nagyon jó, szerethető, szívbemarkoló stílusban mutatja be.

Estonia, 1913. (Forrás: Estonia)

És itt jön be a mágikus realizmus, mert a szerző világában a színházépítés valóban mágikus, ahol manók tanyáznak, a színfalak mögött víziemberek kávéznak, és a színház falai körül egy baljós kutya ólálkodik, aki maga a sötétség és a fenyegető halál szimbóluma. A szereplők pedig olyan természetességgel egyezkednek ezekkel a túlvilági lényekkel, mintha csak a sarki zöldségesnél vásárolnának.

Nagyon tetszett, hogy betekintést nyertünk egy világba, ahol a művészek a semmiből, csodákkal és cselekkel felépítik az Estonia színházat. Közben látjuk a fergeteges utazásaikat, a színházi intrikákat, az alakuló szerelmeket, de azt is, ahogy Erikát lassan felőrli a művészet és a színpad iránti imádat.

Ami miatt talán megosztó lehet ez a könyv, és amúgy, ami engem pont megfogott, hogy nagyon kettős. Egyrészt groteszk, humoros, kacagtató, de közben ott van benne a líraiság is. A Pillangó egyszerre szellemes paródia a színházcsinálás megszállottságáról és egy kis lamentálás az idő múlásáról, a szépség elillanásáról és a szerelmünk elvesztéséről.

A regény szíve August párja, Erika, aki a valóságban is Estonia első balerinája volt. Gyönyörű volt, törékeny és megszállottja a táncnak, akit sajnos rettentő fiatalon elvitt egy súlyos betegség. A kötetben a legszebb pillanatokat neki köszönhetjük, amelyekben olyan légiesen táncol, akár egy pillangó, meghazudtolva a fizika törvényeit. Ezen a különleges nőn keresztül tökéletesen mutatja be a szerző, hogy a pillanatnyi szépség könnyen elillanhat...

Imádtam! Groteszk, abszurd, elvitt a mágikus realizmus világába is, kaptunk szép, szomorú lírát is, miközben magával ragadó a hangulata. Tetszett a fanyar humora és szívesen vesztem el a színház világában. Olvasás közben is tudtam, hogy a kötet szereplői létező, történelmi alakok mégis kicsit mesebeli karakterekké váltak. Nálam nyert és remélem olvashatok még a szerzőtől.

Köszönöm a lehetőséget a Polar Könyvek csapatának!

A regény a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon is!

Főkép: Erika és August, forrás: Estoonlased maskiga ja maskita

A hegedűkészítő

Strega

A tengeri tehén és egyéb kihalt állatok

Bűntudat, apaság, újrakezdés