Könyvajánló - Erdős Gáspár: „Írta egy zsidó ember Bécs közelében”
Egy napló, amely nyolcvan év után is megrendítően aktuális.
Főkép: fb.com/lirakonyv
Egy valódi ember története sokkal nagyobb hatást képes gyakorolni rám, mint egy regény. A Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában megjelent „Írta egy zsidó ember Bécs közelében” pontosan ilyen könyv. Nem fikció, nem utólag megszépített visszaemlékezés, hanem egy napló, amelyet Erdős Gáspár 1944–45-ben, deportálása idején írt. Elképzelni is nehéz milyen lehetett ezeket a sorokat úgy papírra vetni, hogy nem tudhatta, megéri-e a következő napot (vagy hogy valaha bárki elolvassa őket).
Erdős Gáspár egy mezőtúri kereskedő volt, aki hatvanöt évesen, feleségével együtt került a holokauszt örvényébe. A könyv nem rögtön a táborban kezdődik, hanem megmutatja azt a fokozatos folyamatot, ahogyan egy teljesen hétköznapi ember élete egyik napról a másikra darabokra hullik. Az üzlet elvesztése, a gettó, a szolnoki gyűjtőtábor, majd a deportálás mind olyan események, amelyeket nem történészként, hanem egy átlagember szemszögéből élünk át.
A cím is sokat elárul: „Írta egy zsidó ember Bécs közelében.” Ez az egyszerű mondat állt a kézirat elején, amelyet apró papírlapokra, titokban vezetett. Minden egyes bejegyzés hatalmas kockázatot jelentett, hiszen ha a feljegyzéseket megtalálják, annak súlyos következményei lehettek volna. Mégis írt tovább. Talán azért, hogy nyoma maradjon annak, ami velük történt. Talán azért, hogy egyszer valaki megértse, mit éltek át.
Ebben a naplóban nem csak a szerző saját történetéről olvashatunk. Erdős Gáspár folyamatosan figyelte az embereket maga körül. Feljegyezte a fogolytársai nevét, történeteit, a beszélgetéseiket, a reményeiket és a félelmeiket. Olyan apró pillanatokat örökített meg, amelyek egy történelemkönyvbe soha nem kerülnének be, mégis ezek mutatják meg igazán, milyen volt embernek maradni embertelen körülmények között.
A deportálás után Gáspár és felesége nem Auschwitzba kerültek, hanem Ausztriába, Bécs környékére kényszermunkára. A naplóban részletesen bemutatta a munkatábor mindennapjait, az állandó bizonytalanságot és azt a különös kettősséget, hogy a túlélés reménye és a halál közelsége egyszerre volt jelen. Nincsenek nagy drámai monológok vagy hatásvadász jelenetek, csak a valóság, amely önmagában is elég megrázó.
Ami különösen tetszett ebben a kiadásban, hogy nem egyszerűen közreadták a naplót. A szerkesztő, Várkonyi Tamás, elképesztő alapossággal dolgozta fel az anyagot. A könyv tele van korabeli fényképekkel, dokumentumokkal, levelekkel, családtörténetekkel és magyarázatokkal, amelyek segítenek elhelyezni a naplót a környezetében. Olyan érzés, mintha nemcsak egy ember történetét olvasnánk, hanem egy egész közösség elveszett emlékeit raknánk össze darabonként.
A napló bejegyzések mellett egy valódi történelmi nyomozás bontakozik ki az olvasó szeme előtt. A szerkesztők megpróbálták felkutatni a naplóban szereplő emberek sorsát, rekonstruálták a család történetét és megmutatták, mi lett azokkal, akik túlélték - vagy éppen nem élték túl - a háborút. Ettől lesz ez a könyv egy igazán értékes kordokumentum is.
Az ilyen naplókat az teszi különlegessé, hogy nem utólagos visszaemlékezések, hanem a történések közben született feljegyzések. Írásuk közben Erdős Gáspár még nem tudta, hogyan végződik majd a története. Nem látta előre a háború végét, nem ismerte a történelemkönyvek válaszait. Így vele együtt élhetjük át a bizonytalanságot, a reményt és a félelmet, ami egészen más élmény, mint egy később megírt memoár.
Erdős nem próbált hőssé válni, nem akart irodalmi művet alkotni, egyszerűen lejegyezte mindazt, amit lát és átél. Sokszor egy-egy rövid megfigyelés vagy néhány egyszerű mondat sokkal mélyebben megérinti az embert, mint a legmegrázóbb regények hosszú leírásai.
Ez biztosan nem az a könyv, amit egy hétvége alatt elolvas az ember, majd visszatesz a polcra. Sokszor meg kellett állnom közben, idő kellett ahhoz, hogy megemésszem, amit olvastam. Nem azért, mert nehéz lenne a szöveg, hanem mert megrázó, ijesztő, fájdalmas. Az ilyen naplók olvasása közben még inkább rádöbbenek, hogy a történelem nem évszámokból áll, hanem emberekből.
Az „Írta egy zsidó ember Bécs közelében” ezért sokkal több, mint egy holokausztnapló. Egyszerre személyes vallomás, családtörténet és történelmi dokumentum, amely nyolcvan év távlatából is megrendítő erejű. Egy olyan kötet, ami emlékezteti az embereket arra, milyen fontos megőrizni egy-egy ember történetét is. Mert amíg ezek a történetek velünk maradnak, addig azok is tovább élnek, akik egykor leírták őket.
Köszönjük a lehetőséget a Magvető Kiadónak!
A kötet kedvezményes áron megrendelhető a kiadó honlapján a borítóképre kattintva.
Kövess minket Facebookon!
A fiú, aki igazságot szolgáltatott
Megrendítő kisregény a holokauszt jelenre gyakorolt hatásairól
Megjegyzés küldése