Könyvajánló - Rumena Buzsarovszka: Nem megyek én sehova
Főkép forrása: fb.com/europakiado
Rumena Buzsarovszka neve valószínűleg nem ismeretlen azoknak, akik szeretik a kortárs közép- és kelet-európai irodalmat. Az észak-macedón írónő az utóbbi években nemzetközi szinten is komoly figyelmet kapott, elsősorban azért, mert elképesztő pontossággal tud írni az emberi kapcsolatokról, a családi játszmákról és a mindennapi élet apró tragikomédiáiról. A Nem megyek én sehova című novelláskötete sem kivétel: egyszerre szórakoztató, keserédes és nagyon ismerős.
A könyv hét novellát tartalmaz, amelyek különböző emberek történetein keresztül járják körül az egyik legaktuálisabb kérdést: vajon tényleg jobb élet vár ránk valahol máshol? A szereplők többsége valamilyen módon kapcsolódik a kivándorláshoz, a hazatéréshez vagy ahhoz az érzéshez, hogy két világ között rekedt.
A történetek hősei hétköznapi emberek. Nők, akik külföldre költöztek a párjukkal, férfiak, akik hosszú évek után térnek vissza szülőhazájukba, családok, akik azt remélik, hogy egy másik országban majd minden könnyebb lesz. Buzsarovszka azonban gyorsan megmutatja, hogy a problémáink sajnos nem maradnak a reptéren, amikor felszállunk a gépre.
A novellák egyik legerősebb motívuma az otthon keresése. Mit jelent egyáltalán otthon lenni? Egy helyet? Egy nyelvet? Azokat az embereket, akik körülvesznek? A szereplők gyakran úgy érzik, hogy már nem tartoznak igazán oda, ahonnan eljöttek, de ahhoz a világhoz sem, ahová megérkeztek.
Különösen tetszett, hogy a szerző nem idealizál semmit. Nem festi le a Nyugatot csodavilágként, de nem is romantizálja a Balkánt. Ehelyett hús-vér embereket mutat, akik ugyanazokkal a bizonytalanságokkal, félelmekkel és csalódásokkal küzdenek, bárhol éljenek is.
A szerző stílusa nagyon könnyen olvasható, mégis sokatmondó. Néhány jól eltalált mondattal képes komplett életeket felvázolni. A párbeszédei természetesek, a szereplői pedig annyira hitelesek, hogy néha az az érzésünk, mintha a szomszédainkat vagy a saját rokonainkat figyelnénk. Legtöbbjük számomra nem volt igazán szerethető karakter, mégis megmozgattak bennem valamit. Főleg a bántalmazottak iránti empátiám nem hagyott nyugodni olvasás közben.
A kötetben, bár nehéz sorsokról olvasunk, azért akad finom humor is. Nem a hangosan nevetős fajta, inkább az a keserédes irónia, amikor felismerjük, mennyire abszurdak tudnak lenni az emberi viselkedés bizonyos mintái. Sok jelenet egyszerre vicces és szomorú, ami emlékezetessé teszi a történeteket.
A kötet nem akar kész válaszokat adni. Nem mondja meg, hogy érdemes-e elköltözni vagy inkább maradni kell. Jó döntés volt szerintem a szerzőtől, hogy nem foglalt állást egyik életforma mellett sem. Helyette inkább kérdéseket tesz fel, és ránk, olvasókra bízza, hogy megtaláljuk a saját válaszainkat.
Magyar olvasóként különösen könnyű kapcsolódni ezekhez a történetekhez. A kivándorlás, a külföldi munkavállalás, a „jobb élet” reménye vagy éppen a hazatérés dilemmája nálunk is sok család életének része. Emiatt a könyv nemcsak egy másik ország társadalmáról mesél, hanem rólunk is.
Összességében a Nem megyek én sehova egy intelligens, érzékeny és nagyon emberi novelláskötet. Azoknak ajánlom, akik szeretik a karakterközpontú történeteket és a finom társadalomkritikát. Nem hangos, nem látványos könyv, de pontosan azok közé tartozik, amelyek csendben, lassan, mégis mélyen hatnak.
Köszönöm a lehetőséget az Európa Könyvkiadónak!
A regény a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon is!
Hidegvérrel: Ahogy az amerikai álom amerikai rémálommá válik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése