Könyvajánló - Truman Capote: Hidegvérrel
Szeretem, amikor egy régi könyvet "leporol" egy kiadó és új köntösben, sok esetben finomítva a fordításon ismét elénk teszi. Truman Capote Hidegvérrel című könyvét olvastam valamikor 15-20 éve. Már akkor is megfogott, szóval nem volt kérdés, hogy szívesen veszem újra a kezembe az új kiadást. Nem azért, mert véres vagy brutális (bár az is), hanem mert annyira nyugtalanítóan emberi. Ez az a könyv, amely után nehéz ugyanúgy nézni a true crime műfajra, mert gyakorlatilag itt kezdődött minden.
A történet valós eseményeken alapul. 1959-ben, a kansasi Holcomb kisvárosában brutálisan meggyilkolják a Clutter család négy tagját. Herbert Clutter tisztességes, köztiszteletben álló gazda, a család pedig kívülről nézve maga az amerikai álom. Pont ezért sokkolja annyira a közösséget a gyilkosság, ahol nincs nyilvánvaló indíték, nincs személyes bosszú, nincs logikus magyarázat.
A legérdekesebb viszont az, hogy Capote nem klasszikus krimit írt. Nem az a kérdés, hogy ki a gyilkos, mert azt nagyon hamar megtudjuk. A valódi rejtély az, hogy miért történt mindez. Mi visz rá két embert arra, hogy egy teljesen ártatlan családot kivégezzen? És lehet-e erre egyáltalán értelmes választ találni?
A két elkövető, Perry Smith és Dick Hickock az amerikai irodalom egyik legemlékezetesebb bűnözőpárosa. Dick elsőre magabiztos, manipulatív figurának tűnik, Perry viszont sokkal összetettebb karakter. Sebzett, érzékeny, intelligens és teljesen kiszámíthatatlan egyszerre. Az olvasó néha azon kapja magát, hogy szinte sajnálja őt aztán eszébe jut, mit tett.
Capote könyvének egyik legnagyobb erőssége, hogy a szerző senkit nem egyszerű szörnyetegként mutat be. Nem mentegeti a gyilkosokat, de megpróbálja megérteni őket. Ezen a ponton kicsit kényelmetlenné válik a regény, mert sokkal egyszerűbb lenne fekete-fehér történetként olvasni, de a szerző nem hagyja ezt.
A feszültség szinte végig elviselhetetlen, pedig már az elején tudjuk a tragédia végét. Capote filmszerű jelenetekben váltogatja a Clutter család utolsó óráit és a gyilkosok mozgását. Mi pedig pontosan tudjuk, hogy a két történetszál össze fog érni, mégis reménykedünk, hogy valami megváltozik. Ettől lesz szerintem ez a könyv szinte horrorisztikus élmény.
A Hidegvérrelt nehéz lenne besorolni egy kategóriába. Mert nem is teljesen regény, de nem is hagyományos újságírás. A szerző egyébként dokumentumregénynek nevezte. Éveket töltött kutatással, interjúkkal és jegyzeteléssel, hogy a valós történetet regényszerűen tudja elmesélni. Persze itt-ott színezett például a párbeszédeken, de mégis, ezzel a kötettel gyakorlatilag forradalmasította a true crime és a narratív újságírás műfaját.
Nekem nagyon tetszett benne, hogy úgy olvastatja magát, mint egy nagy amerikai regény, miközben valódi emberekről és valódi tragédiáról szól. Maga Truman Capote is legalább olyan érdekes figura volt, mint a könyvei. Az Álom luxuskivitelben szerzőjeként már világhírű volt, amikor belefogott ebbe a projektbe. Hat évet töltött a történettel, kapcsolatba került a nyomozókkal, a helyiekkel, sőt magukkal a gyilkosokkal is. Többen úgy vélik, hogy a könyv érzelmileg teljesen felemésztette. Később ő maga is azt mondta, hogy ez a regény majdnem tönkretette.
Több mint fél évszázaddal a megjelenése után is elképesztően erős olvasmány. Nemcsak egy bűntény története, hanem egy nyugtalanító utazás az emberi lélek legsötétebb részeibe. Ha szereted a true crime műfaját, ez szerintem kötelező darab. Ha pedig nem szereted, akkor azért érdemes elolvasni, mert ez a könyv megmutatja, hogy a való élet sokszor hátborzongatóbb, mint bármelyik krimi.
A Hidegvérrel Magyarországon először 1969-ben jelent meg. Az Európa Könyvkiadó most Szíjgyártó László eredeti fordítását Wertheimer Gábor átdolgozásában adta közre, és kapott egy klassz új borítót is.
Köszönöm a lehetőséget az Európa Könyvkiadónak!
A regény a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon is!
Főkép: fb.com/europakiado
Megjegyzés küldése