A múlt lankái

Örökségek súlya és a csend örvényei, ezzel az egy mondattal jellemezhető Cserháti Éva közelmúltban megjelent könyve, A múlt lankái. Örökölt hallgatások borította lepel arról, hogyan él tovább a kimondatlan fájdalom - generációkon át. 

KÖNYVAJÁNLÓ

A MÚLT LANKÁI

Szerző: Cserháti Éva
Kiadó: General Press Kiadó
Kötés: keménytábla, védőborító, 264 oldal

Örökségek súlya és a csend örvényei - ezzel az egy mondattal jellemezhető Cserháti Éva közelmúltban megjelent könyve, A múlt lankái. Egy halk, melankolikus, mégis mélyen megrázó történet női sorsokról, örökölt hallgatásokról és arról a különös pontról, ahol a múlt már nemcsak emlék, hanem teher is. A regény nem egyszerűen családtörténet: sokkal inkább annak vizsgálata, hogyan él tovább generációkon keresztül a kimondatlan fájdalom.

A kötet elsősorban lélektani családregény, erős szépirodalmi igénnyel. A történet lassú sodrású, atmoszférikus, erősen érzelmi fókuszú mű, amelyben legalább akkora szerepe van a belső történéseknek, mint a konkrét eseményeknek. A regény hangulatát végig átitatja az esőáztatta angol táj melankóliája, a múlt súlya és az identitáskeresés bizonytalansága. Ez a könyv nem a látványos cselekményre épít, hanem az emberi kapcsolatok rezdüléseire, a trauma öröklődésére és a gyógyulás apró, törékeny pillanataira.

A középpontban Emese áll, egy húszas évei végén járó tanárnő, aki testi-lelki összeomlás után Angliába utazik, hogy teljesítse nagyanyja utolsó kívánságát. A távoli kisváros, az idegen ház és a csendes dombvidék azonban nemcsak menedékké válik számára, hanem egyfajta belső átjáróvá is: a múlt lassan elkezdi feltárni magát előtte. A történet három nő - Emese, az édesanyja és a nagymama, Olga - sorsát kapcsolja össze. A regény egyik legerősebb kérdése az, hogy vajon mennyit hordozunk magunkban azokból az életekből, amelyeket előttünk éltek végig. A családi örökség itt nem tárgyakat vagy vagyont jelent, hanem elhallgatott történeteket, félelmeket, túlélési stratégiákat és kimondatlan szeretetet. A múlt fokozatos feltárása közben Emese nemcsak a családja történetével szembesül, hanem önmagával is. A regény egyik legnagyobb ereje éppen az, hogy a külső utazást finoman belső utazássá alakítja.

A könyv dramaturgiája rétegzett és érzékenyen felépített. A jelen és múlt egymásba fonódása fokozatosan mélyíti a történetet, miközben a szerző ügyesen adagolja az érzelmi csúcspontokat. A regény nem lineárisan halad: az emlékek, családi titkok és történelmi lenyomatok lassan rakódnak egymásra. A tempó tudatosan lassú, szemlélődő. Ez a fajta narráció különösen jól működik, mert az olvasó szinte együtt lélegzik Emesével. A csendeknek, a tájleírásoknak és a hétköznapi pillanatoknak is jelentőségük lesz. A történet emiatt nem olvastatja magát harsány eszközökkel - inkább beszippant. A finoman adagolt múltfeltárás és az érzelmi realizmus miatt a regény végig megőrzi feszültségét, még akkor is, amikor látszólag kevés esemény történik.

A karaktereket elemezve, Emese figurája rendkívül hiteles. Sebezhető, elfáradt, önmagát kereső nő, aki egyszerre próbál menekülni és válaszokat találni. Nem klasszikus erős női főhős, inkább nagyon emberi: bizonytalan, sérült és fokozatosan tanul újra kapcsolódni önmagához. Olga, a nagymama alakja a regény egyik legizgalmasabb figurája. Az ő múltja nemcsak családi emlékként jelenik meg, hanem történelmi és erkölcsi kérdéseket is felvet. Olga generációja a túlélés nyelvét beszélte – még akkor is, ha ennek ára a hallgatás volt. A regény fontos témája, hogyan öröklődnek a női minták generációról generációra. Az anyák és lányok kapcsolata itt nem idealizált, hanem fájdalmasan valóságos: szeretet és távolság, gondoskodás és elhallgatás egyszerre van jelen bennük. Helyet kap még a témák közül a generációs traumák, a női identitáskeresés, a hallgatás öröksége, a gyász és feldolgozás és az újrakezdés lehetősége.

Ez a regény elsősorban azoknak szól, akik szeretik az érzelmileg mély, lassú építkezésű történeteket. Ajánlható a kortárs magyar szépirodalom kedvelőinek, valamint azoknak az olvasóknak, akik szeretik a generációs családregényeket és a női sorsokat középpontba állító történeteket. Ha valaki a fordulatos, pörgős cselekményt keresi, talán türelmet igényel majd tőle ez a könyv. De aki hajlandó belemerülni a csendjeibe és a finom rezdüléseibe, annak nagyon sokat adhat.

A múlt lankái nem egyszerűen a múltról szól, hanem arról is, hogyan próbálunk együtt élni vele. Arról, hogy a családi történetek akkor is bennünk élnek, ha senki nem mondja ki őket hangosan. És arról, hogy néha a legnagyobb bátorság nem a menekülésben, hanem a visszanézésben rejlik.

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

Három nő, három sors. Egy hallgatásokból, veszteségekből és kimondatlan szeretetből épült örökség.

Emese, a húszas évei végén járó tanárnő élete mélypontjára kerül. Egy testi és lelki összeomlás után úgy dönt, Angliába utazik, hogy eleget tegyen nagyanyja, Olga utolsó kívánságának. Egy távoli kisvárosban, egy ismeretlen nő vendégszobájában próbálja meg újrarendezni az életét, vagy legalább lezárni mindazt, amit már nem bír tovább cipelni.
De a csend, az eső, az idegen ház konyhája és a Long Mynd szemközti dombjai mögül lassan új hangok szűrődnek be. Emese teste és lelke elkezd emlékezni, mozdulni, érzékelni. Egy váratlan vihar, egy forró tea, egy reggel, amikor már nem olyan nehéz felkelni. És valami, ami még nem a megoldás, de már nem is a vég.
Cserháti Éva regényében három nő sorsa fonódik össze egy finoman rétegzett történetben. A múlt lankái a női örökség súlyáról és erejéről mesél, arról, amit kimondtak, és arról is, amit elhallgattak. Mit kezdünk a családi múlt hibáival, eszméivel, hallgatásaival? Hogyan tud egy nő saját utat találni, ha a nagymamája a forradalmat, az anyja a túlélést választotta – és ő egyikben sem hisz?

„A belső csendből, melyhez csak hozzátett a fülembe fütyülő, kapucnimat cibáló szél, egyetlen érzés fakadt: egy percre teljesnek éreztem magam… Nem gyászoltam a múlt veszteségeit, és nem szorongattak a jövő lehetséges fájdalmai. Teljességérzetem testetlen volt, de figyelmem egyetlen képre összpontosult: Sarah apró háza, mint örök ígéret húzódott meg a dombok ölelésében”.

Cserháti Éva kortárs magyar író és műfordító, aki elsősorban krimijeivel vált ismertté az olvasók körében. Nevéhez fűződik a népszerű K.É.Z.-sorozat is, amelyben a bűnügyi történeteket pszichológiai érzékenységgel ötvözi. Emellett a magyar Krimifesztivál egyik szervezője, és aktívan részt vesz az irodalmi életben. Idejét Magyarország és Anglia között osztja meg, ahol kreatív írást és pilatest is oktat. A múlt lankái című művével új oldalát mutatta meg: a krimi helyett ezúttal egy mélyen személyes, lélektani családregényt írt.

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó oldalán.

Kövess minket Facebookon is!

A ​pőre fény

Könyvajánló - Bridget Collins: A ​pőre fény

Egy háború utáni angol faluban egy ősi, domboldalba vájt arc őriz valami sötét titkot, miközben egy megtört művész és egy magányos nő között lassan különös kapcsolat alakul ki. Bridget Collins regénye egyszerre romantikus, folklór és horror, valamint nyomasztó, mégis valahol szép történet a traumáról és az elfojtott vágyakról.

Bridget Collins neve valószínűleg már ismerős lehet annak, aki szereti a kicsit sötétebb, érzelmesebb történelmi regényeket, főleg a A ​könyvkötő hatalmas sikere után lett nagyon felkapott szerző. A 21. Század Kiadó KULT sorozatában elhozta A pőre fény című regényét, ami egyszerre gótikus, melankolikus, romantikus és picit horroros.

A történet az első világháború után játszódik egy eldugott angol faluban, Haltingtonban. A falu fölött egy hatalmas, krétába vájt arc néz le a vidékre, amit mindenki csak Arcnak hív. A helyiek szerint ez az ősi alakzat védi őket valami sötét dologtól, ami a dombok alatt rejtőzik. Persze senki sem tudja biztosan, hogy ez csak babona-e, de a könyv elejétől ott van az a furcsa érzés az olvasóban, hogy valami nagyon nincs rendben.

A főszereplő Kit Clayton, aki művész, és eléggé megtört emberként érkezik a faluba. A háború alatt olyan katonáknak készített maszkokat, akiknek az arcát szétroncsolta a front (csak érdekességként említem, hogy amúgy ez valós történelmi dolog, amitől nyomasztóbb az egész háttér). Kit folyamatosan cipeli magával a traumáit, és emiatt az egész karakternek van egy nagyon törékeny, fura aurája.

A másik fontos szereplő Florence, aki tipikusan az a nő, aki egész életében másokról gondoskodott, miközben saját magát teljesen háttérbe szorította. Kit érkezése teljesen felkavarja az életét és szépen lassan kialakul köztük egy nagyon finom, visszafogott, de érzelmileg erős kapcsolat. Nem nagy drámai romantika, inkább olyan csendes, óvatos közeledés, amitől az egész hitelesebbnek érződik.

És ott van Phoebe is, Florence kamasz unokahúga, aki elsőre engem durván idegesített. Manipulatív, fura, néha már ijesztő. Oké, épp ezek az amúgy idegesítő vonásai tették érdekes karakterre, mert sosem tudod, mire készül. Ahogy halad a történet, egyre jobban látszik, hogy ő is tele van fájdalommal és félelemmel, és így válik a történet egyik legösszetettebb figurájává.

Ami szerintem jól működik, hogy a természetfeletti szál sokáig csak a háttérben mozog. Végig ott lebeg a kérdés, hogy tényleg van-e valami gonosz erő a falu körül, vagy minden csak a háború utáni trauma és a babonák miatt tűnik nyomasztónak. Emiatt a könyv inkább feszült és hátborzongató, mint klasszikus horror.

Aztán a vége felé már vannak furcsa jelenések, árnyak, temetős jelenetek, ott már kicsit rákapcsol a könyv. Kis spoiler, kiderül, hogy az Arc tényleg több egyszerű legendánál és a falubeliek félelmei nem teljesen alaptalanok. Főleg, hogy Kit és Florance útban is vannak...

Bridget Collins elképesztően jól tud hangulatot teremteni, de nekem kicsit lassú volt a könyv és a beharangozó alapján sokkal horrorosabb valamire számítottam. Inkább egy kicsit melankolikus történelmi regény folklórral és horror beütéssel, nem pedig folyamatos rettegés.

Hozzám egyik karakter sem került igazán közel, de érdekessé tette őket a háborús trauma, az identitáskeresés és a magány. A sztorihoz hozzátett még ez a visszafogott, szomorkás románc is.

Főleg azoknak ajánlanám, akik szeretik az atmoszférikus, lassan építkező könyveket. Ha bírod a ködös angol falvakat, a titkokat, a népi hiedelmeket, akkor nagyon jó választás lehet. Ha viszont valaki gyors tempójú horrort vagy pörgős fantasy-t vár, annak biztos, hogy túl lassú lesz. Ez inkább az a könyv, amit a hangulata miatt fogsz szeretni, nem a pörgős, ijesztő cselekmény miatt.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, 21. Század Kiadó!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Versek & imák

A csendes lány

Az ​erdő istene

Technokraták a pártállamban

A Technokraták a pártállamban című kötet legfontosabb kérdései: lehet-e szakmailag racionális egy diktatúra? Mi történik akkor, amikor a politikai képződmény minden problémájára technikai megoldást keres, miközben magát a rendszert már senki sem meri megkérdőjelezni? 

KÖNYVAJÁNLÓ

TECHNOKRATÁK A PÁRTÁLLAMBAN

Szerző: Bódy Zsombor

Kiadó: Jaffa Kiadó

Kötés: keménytábla, 224 oldal

Vajon valóban kizárólag dilettáns pártkáderek irányították a szocialista Magyarországot? A közgondolkodásban máig él az a leegyszerűsítő kép, hogy a Rákosi- és Kádár-korszak gazdaságát politikailag lojális, de szakmailag gyenge vezetők működtették. Bódy Zsombor új könyve azonban ennél jóval árnyaltabb és nyugtalanítóbb képet rajzol fel: a pártállam működéséhez elengedhetetlen volt egy olyan technokrata elit, amelynek tagjai gyakran még a Horthy-korszakból „öröklődtek át” a kommunista rendszerbe. A Technokraták a pártállamban – A szakértelem és a hatalom dinamikája a szocializmusban nem egyszerű történeti monográfia. Sokkal inkább annak feltárása, hogyan próbált együtt élni egymással ideológia és szakértelem, politikai kontroll és mérnöki racionalitás egy olyan rendszerben, amely egyszerre akarta modernizálni és teljes ellenőrzés alatt tartani a társadalmat.

Bódy Zsombor könyve elsősorban történeti-szociológiai szakkönyv, ugyanakkor olvasmányos politikai-társadalomtörténeti esszéként is működik. A kötet a tudományos igényességet ötvözi az érthető, letisztult stílussal, így nemcsak szakembereknek, hanem a 20. századi magyar történelem iránt érdeklődő laikus olvasóknak is befogadható.

A kötet központi kérdése egyszerűnek tűnik: milyen szerepet játszottak a mérnökök, közgazdászok, műszaki szakemberek és technokraták az államszocialista rendszer működtetésében? Bódy szerint a technokrácia lényege az a hit, hogy a társadalom problémái tudományos alapon, szakértői racionalitással megoldhatók. A 20. század közepén ez a gondolat nemcsak Nyugaton, hanem a szocialista blokkban is meghatározóvá vált. A különbség inkább az volt, hogy a keleti blokkban mindezt egy ideológiailag vezérelt pártállam keretei között próbálták megvalósítani. A könyv főként az 1945 utáni két évtizedre koncentrál. Bemutatja, hogyan integrálta a kommunista rendszer a korábbi mérnökelitet, miként alakult át a műszaki értelmiség szervezeti világa, hogyan működött együtt a technokrata gondolkodás és a marxista ideológia, milyen szerepet kaptak a szakemberek az Akadémián és az iparirányításban, valamint hogyan születtek meg a korszak ikonikus nagyprojektjei.

A könyv egyik legerősebb felismerése, hogy a pártállam modernizációs sikereinek jelentős része valójában nem a kommunista rendszer saját teljesítménye volt, hanem korábbi - gyakran még a Horthy-korszakból származó - fejlesztési elképzelések továbbvitele.

Lehet-e szakmailag racionális egy diktatúra? Bódy egyik legnagyobb erénye, hogy nem moralizál túl sokat. Nem leegyszerűsítő ítéleteket mond, hanem rendszert próbál megérteni. A könyvből világosan kirajzolódik, hogy a kommunista vezetésnek szüksége volt a magasan képzett szakemberekre. Egy híd, egy erőmű vagy egy olajfinomító ugyanis nem ideológiai jelszavaktól működik, hanem mérnöki tudástól. Ezért fordulhatott elő, hogy korábbi konzervatív vagy jobboldali szakemberek is fontos pozíciókban maradhattak a pártállamban. A rendszer sokszor pragmatikusabb volt, mint azt utólag gondolnánk. A könyv különösen érdekes részei közé tartozik az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) működésének bemutatása. Ez a szervezet lényegében a szocialista Magyarország technológiai agyközpontjaként működött: fejlesztési koncepciókat készített, koordinálta az ipari modernizációt és részt vett a számítástechnikai fejlesztésekben is.

A SZTAKI, a Videoton vagy az energiaipari modernizáció története ma is meglepően aktuális kérdéseket vet fel:

- lehet-e innováció politikai szabadság nélkül?

- működhet-e versenyképes technológiai fejlődés piaci verseny hiányában?
- meddig tudja a szakértelem ellensúlyozni a rendszerhibákat?

Könyvében a szerző megmutatja, hogy a rendszer nem pusztán erőszakkal működött, hanem kompromisszumokkal, szakmai alkukkal és kölcsönös függésekkel. A mérnököknek szükségük volt az állam gigantikus projektjeire, az államnak pedig szüksége volt a mérnökökre. Ez az együttműködés azonban végül zsákutcába futott. A tervgazdaság képtelen volt megteremteni azt az innovációs környezetet, amely valódi technológiai áttörésekhez vezethetett volna. Magyarország fejlesztett, kutatott, modernizált - mégis fokozatosan lemaradt. A könyv egyik legkeserűbb tanulsága éppen ez, a szakértelem önmagában nem képes megmenteni egy rosszul működő rendszert.

Bódy Zsombor könyve fontos és ritka munka. Nem mítoszokat gyárt, hanem mítoszokat bont le. Megmutatja, hogy a pártállam világa nem fekete-fehér rendszer volt, hanem szakemberek, politikusok, kompromisszumok és kudarcok bonyolult hálózata. A Technokraták a pártállamban egyik legnagyobb erénye éppen az, hogy képes egyszerre beszélni hatalomról, modernizációról, mérnöki racionalitásról és történelmi illúziókról, mindezt száraz akadémiai modor nélkül. És talán ez a könyv legfontosabb kérdése is: mi történik akkor, amikor egy rendszer minden problémájára technikai megoldást keres, miközben magát a rendszert már senki sem meri megkérdőjelezni?

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

A létező szocializmussal kapcsolatos egyik közkeletű vélekedés, hogy a pártállami rendszerben a politikai lojalitás, a párthűség mindennél többet ért, a szakértelemnél is – azaz hiába volt valaki nagy tudású szakember a maga területén, ha nem volt jó káder, akkor nem jutott előre. Ez a könyv azonban árnyalja a képet. A pártállam ugyanis meg volt győződve arról, hogy a technokrata szakemberek tudása a társadalmi fejlődés kulcsa, ami az országot a kapitalizmust meghaladó boldog szocialista jövőbe vezeti. Éppen ezért a nagy cél érdekében sokszor eltekintett a szakemberek nem éppen munkásmozgalmi politikai múltjától is.
Mégis, politika és szaktudás egymás mellett élése nem volt konfliktusmentes, és a korszak technokrata elitjének alaptapasztalata volt a hatalommal való folytonos viaskodás vagy éppen alkudozás kényszere. A szerző, Bódy Zsombor történész, szociológus, az ELTE Társadalomtudományi Kar Összehasonlító Történeti Szociológia Tanszékének egyetemi tanára betekintést ad ebbe az együttélésbe, amelyben a tudományos elit a szocialista hatalommal hol együttműködött, hol küzdött, de mindig a határait feszegette. A könyvből kiderül az is, hogyan vált a szaktudás egyszerre a rendszer motorjává és áldozatává, és hogyan vallott kudarcot a pártállamnak a tudományba, a szaktudásba vetett hiten alapuló diktatórikus fejlesztő politikája.

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó oldalán.

Kövess minket Facebookon is!

Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye

Heather Fawcett: Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye címet viselő fantasy játékos, szellemes és meglepően mély utazás egy nő önazonosságának megtalálásáról, miközben a háttérben varázslók, romos üzletek és makacs négylábúak alakítják a sorsát.

KÖNYVAJÁNLÓ

Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye

Szerző: Heather Fawcett

Fordító: Ballai Mária

Kiadó: Agave Könyvek

Kötés: puhatábla, 352 oldal

Van valami ellenállhatatlan abban, amikor egy történet a legkisebb, legjelentéktelenebbnek hitt szereplőjéből farag hőst – és közben még macskákat is ad mellé. Heather Fawcett Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye pontosan ilyen regény: játékos, szellemes és meglepően mély utazás egy nő önazonosságának megtalálásáról, miközben a háttérben varázslók, romos üzletek és makacs négylábúak alakítják a sorsát.

A főhős, Agnes, 35 éves, özvegy, saját bevallása szerint is jelentéktelen külsejű, de nemes ügyért küzd: macskamenhelyének keres kiadó ingatlant. A régi hely tönkrement, és hiába a mottója, ami így hangzik: A macska az otthon lelke - a világ nem kér belőlük. Nemtörődöm varázslók párbajoztak az utcán, jelentőst kárt okozva a körülöttük elhelyezkedő ingatlanokban. Szóval, új helyet keres, de senki sem áll vele szóba tovább, mihelyt megtudja, milyen célra venné ki a helyiséget. A legtöbb bérbeadó utálja ugyan a varázslókat, és ha a macskákat nem is, de amint megjelenik előttük egy négylábúak által leamortizált kégli víziója... Már teljesen reménytelenül baktat Montreal utcáin, amikor belebotlik egy elhanyagolt, elhagyatott kendőboltba. Érdeklődni próbál felőle a szomszédos könyvárusnál, ahol ingerült elutasításba tenyerel bele, miszerint ha tudja, kik vannak ott, azért ne érdeklődjön, ha meg nem tudja, kik vannak ott, azért meneküljön innen minél messzebb. Ez a pillanat nemcsak a cselekmény fordulópontja, hanem egy új élet kapuja is - még ha első ránézésre inkább csapdának tűnik.

Agnes nem hagyja annyiban a goromba választ, csak bekopog az ingatlanba, ahol egy jóképű férfi tessékeli be a helyiségbe (Yannick Abrams, afféle varázslótanonc és gondnok egyben). A sorozatos elutasítások után Agnes azonnal elfogadja a lehetőséget, hogy beköltözzön, pedig a megérzése azt kiabálja, hogy eszébe ne jusson idehozni a macskáit, mert valami nincs rendben az ingatlannal. A következő napokban azon gyötrődik, hogy vajon miért ajánlották fel neki az üzletet, pláne ennyire kedvező áron, de azon is, hogy ő miért nem utasította vissza egyből őket. Már éppen kezdi belakni a helyet, amikor dramatikus körülmények között találkozik a Havelock Renard nevű varázslóval, akit csak nemes egyszerűséggel Boszorkánykirálynak ismer a nagyérdemű. Egy nagy port felvert dobása után eltűnt a nyilvánosság elől, és nem mellesleg allergiás a macskákra. Amíg Agnes szerint a férfi a világ legönzőbb teremtménye, addig Havelock úgy érzi, hogy ez a nő egy felettébb kínos és bosszantó erkölcscsősz, akinek lételeme a kioktatás. Innen szép nyerni!

A regény klasszikus, mégis friss dramaturgiai ívet követ: az induló reménytelenséget fokozatosan váltja fel a titkokkal teli új helyszín felfedezése, majd a konfliktusok és karakterek ütközése. Agnes döntése, hogy elfogadja a gyanúsan könnyen megszerzett üzletet, elindítja a történetet egyre mélyebb és veszélyesebb irányba. A cselekmény egyik legerősebb pontja a fokozatos feszültségépítés: a kezdetben ártatlannak tűnő helyzet egyre több rejtélyt tár fel, különösen amikor megjelenik Havelock Renard, a hírhedt Boszorkánykirály. Az ő múltja – amelyben egy majdnem apokaliptikus esemény is szerepel – komoly súlyt ad a történetnek, és éles kontrasztot képez Agnes hétköznapi, mégis makacsul erkölcsös világával. A dramaturgia csúcspontja nemcsak a mágikus konfliktusokban rejlik, hanem abban is, ahogyan a karakterek - és igen, a macskák is - kulcsszerepet kapnak a megoldásban.

Agnes Aubert igazi „csendes hős”: nem látványos, nem karizmatikus a klasszikus értelemben, mégis rendíthetetlen. Erős rendigénye és megmentő ösztöne egyszerre teszi szerethetővé és esendővé. Hajlamos hagyni, hogy mások – sőt, a macskák – irányítsák, mégis benne rejlik az a belső erő, amely végül változást hoz. Havelock Renard karaktere ennek tökéletes ellenpontja: arrogáns, önző és zárkózott, ugyanakkor múltjának súlya és sebezhetősége fokozatosan árnyalja a róla alkotott képet. Kettejük dinamikája adja a regény egyik legszórakoztatóbb és legmélyebb rétegét: a kölcsönös irritációból lassan kialakuló, bonyolult kapcsolat. A mellékszereplők sem maradnak háttérben: Élise, Agnes húga, az állandó, kissé nyomasztó gondoskodás megtestesítője, míg a macskák - különösen Őfelsége, a zsarnok fekete kandúr, és Sikoly, a kissé együgyű, de kulcsfontosságú cica - nem csupán humorforrások, hanem a történet aktív alakítói (jelentős szerepük lesz a végső megoldásban).

A regény leginkább urban fantasy, erős cozy fantasy és romantikus elemekkel átszőtt karakterdráma. A mágikus világ nem grandiózus csatákban, hanem egy hétköznapi városi közegbe ágyazva jelenik meg, ami különösen szerethetővé teszi. Emellett jelentős hangsúlyt kap az önismeret és a gyász feldolgozása is. Ez a könyv ideális választás azoknak, akik szeretik a könnyedebb, mégis tartalmas fantasy történeteket, macskarajongóknak (nekik szinte kötelező olvasmány), romantikus szálakat kedvelőknek, de nem túlzó formában, valamint mindazoknak, akik szeretik az „egyszerű emberből lesz hős” típusú történeteket.

Az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye nem akar világot megváltani – és talán éppen ezért sikerül neki. Egy történet arról, hogy a legnagyobb változások nem látványos varázslatokkal, hanem apró, makacs döntésekkel kezdődnek. Agnes nem különleges – és pontosan ez teszi azzá. Mert néha nem az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e megmenteni a világot, hanem az, hogy hajlandóak vagyunk-e kinyitni egy ajtót, amely mögött káosz, macskaszőr… és egy teljesen új élet vár.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben.

Agnes Aubert világát a listák tartják egyben. Ezek segítették át férje halálán, és most, a macskamenhelye vezetőjeként is úgy érzi, aprólékos szervezettsége az egyetlen dolog, ami megóvhatja a rá bízott cicákat – köztük Őfelségét, Sikolyt és az édes, öreg Thoreau-t – a teljes káosztól.

Amikor azonban kénytelen átköltöztetni a menhelyét, Agnes hamar rájön, hogy az új üzlethelyiségben valami nagyon nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat.

Agnesnek esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül.

Hogy megvédje a menhelyet, vajon Agnes képes lesz-e félretenni a kényelmes rendet, és beengedni egy kis káoszt az életébe? Netán megengedni magának, hogy újra szeressen? Hamarosan ugyanis kiderül, hogy nem csak a megmentett cicák kaphatnak második esélyt.

Heather Fawcett kanadai írónő, aki elsősorban fantasy műveiről ismert. Írásaira jellemző a könnyed, humoros hangvétel, valamint az erős női főszereplők és a finoman adagolt mágikus világépítés. Gyakran ötvözi a klasszikus fantasy elemeket modern, hétköznapi környezettel, így történetei egyszerre meseszerűek és nagyon is emberiek

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó oldalán.

Kövess minket Facebookon is!

A szabadságról

 Könyvajánló - Timothy Snyder: A szabadságról

Csak az ember lehet szabad, nem az ország, amiben él.

A szabadságot nem mások adják, nekünk kell úgy élnünk, hogy a birtokunkban maradjon.

A szabadság nem pusztán annyiból áll, hogy biztonságban vagyunk.

Ha egy országot elfoglalnak, akkor nem szabad. De attól, hogy az emberek feljöhetnek az óvóhelyről, még nem biztos, hogy szabaddá válik.

A szabadság nem pusztán a rossz hiánya, hanem éppenséggel a jó jelenléte. Maga a választás, hogy nem hódolunk be, hogy normálisan lehet élni, vannak vágyaink, reményeink, van jövőképünk.

Az ember nem születik szabadnak. Szabadságunk az életünk kereteitől, mások tetteitől függ. De ha szabadon élsz, magad döntheted el, mit és mikor teszel kockára – írja ezt Snyder egy furcsa korszakban, melyben a szabadságot olyanok és olyan helyeken veszélyeztetik, akiktől és ahol nem számítottunk rá.

Ez a könyv maga a szabadság. Talán ez tette az év egyik legnagyobb könyvsikerévé.

Timothy Snyder a jelenkori sötét idők legnagyobb formátumú értelmezője, a Yale történelemprofesszora. A zsarnokságról című műve #1 New York Times bestseller volt. Könyvei – Fekete föld, A szabadság felszámolása, Véres övezet – világszerte több mint negyven nyelven jelentek meg. 2025-ben feleségével az Egyesült Államokból Kanadába költözött.

A szabadságról lassú könyv, és meglepően sokáig tart elolvasni. Nem a tempója miatt, nem is a hossza miatt, hanem mert újra és újra megakasztja az olvasót egy-egy gondolattal. Olyasmivel, ami miatt érdemes letenni a könyvet és végiggondolni mind a saját helyzetünket, mind a saját véleményünket.

Snyder alapvető állítása egyszerre egyszerű és kellemetlenül aktuális: a szabadságot hajlamosak vagyunk félreérteni. Sok politikai gondolkodás a szabadságot negatív fogalomként kezeli — vagyis úgy, mint valamitől való mentességet. Ne szóljanak bele az életünkbe. Ne korlátozzanak. Ne vegyenek el semmit. Snyder szerint viszont ez önmagában kevés. Attól még, hogy valaki nincs közvetlen elnyomás alatt, nem feltétlenül szabad. A szabadság szerinte pozitív állapot: lehetőség a cselekvésre, a választásra, a gondolkodásra, az emberi méltóság megélésére.

És talán pont ezért ennyire nyugtalanító ez a könyv. Mert folyamatosan arra kényszerít, hogy újradefiniáljuk azokat a fogalmakat, amelyeket már rég magától értetődőnek hittünk.

A kötet öt nagy pillére — szuverenitás, kiszámíthatatlanság, mobilitás, tényszerűség és szolidaritás — elsőre akár elvont filozófiai konstrukciónak is tűnhet, de Snyder végig nagyon konkrét marad. Történelemről beszél, politikáról, technológiáról, algoritmusokról, háborúról, propagandáról, klímaváltozásról, közösségi médiáról, és közben valahogy mégis végig ugyanarról ír: az emberről. Arról, hogyan válunk lassan kiszolgáltatottá olyan rendszereknek, amelyeket részben mi magunk építettünk fel.

Különösen erős része a könyvnek az, ahogyan a közösségi média működéséről ír. Snyder szerint a modern algoritmusok nem egyszerűen reklámokat próbálnak eladni nekünk, hanem fokozatosan kiszámíthatóvá teszik az embereket. Ez pedig alapvetően szembemegy a szabadság fogalmával. Ha egy rendszer pontosan tudja, mire fogsz kattintani, mitől leszel dühös, mitől fogsz félni, mire reagálsz ösztönösen, akkor idővel nemcsak megfigyel, hanem formálni is kezd. És ez a gondolat különösen nyomasztó egy olyan korszakban, ahol az emberek jelentős része szinte teljesen online térben éli a társadalmi és politikai valóságát.

Nagyon érdekes volt az is, hogy Snyder mennyire következetesen kapcsolja össze a jelen problémáit a történelemmel. Nem pusztán példálózik fasizmussal, kommunizmussal vagy birodalmi gondolkodással, hanem azt próbálja megmutatni, milyen mintázatok ismétlődnek újra és újra. Hogy a mozdulatlanság, a félelem, a propagandára épülő politika mennyire könnyen képes elhitetni az emberekkel, hogy a biztonság fontosabb a szabadságnál. Pedig a kettő nem ugyanaz, és nincs is köze egymáshoz ilyen téren.

És itt válik igazán erőssé a könyv egyik legfontosabb gondolata: hogy a szabadság nem természetes állapot. Nem alapbeállítás. Nem valami, ami automatikusan „jár”. Hanem törékeny és fenntartandó dolog. Függ intézményektől, közösségektől, oktatástól, valóságtól, sőt attól is, hogy az emberek hajlandóak-e felelősséget vállalni egymásért.

Snyder stílusa érdekes elegye a történésznek és a filozófusnak. Vannak részek, ahol szinte esszészerűen személyes lesz — például amikor a gyerekkoráról vagy saját tapasztalatairól ír –, máshol pedig kifejezetten sűrű és elméleti, mint pl a Leib és Körper körüli filozófiai fejtegetések. Ez nem az a könyv, amit az ember este fáradtan, fél szemmel olvas. Néha meg kell állni benne. Visszalapozni. Hagyni ülepedni bizonyos mondatokat.

„Csak az ember lehet szabad, nem az ország, amiben él.”

Ez például első olvasásra szinte egyszerű kijelentésnek hat, de minél tovább gondolkodik rajta az ember, annál több minden nyílik ki mögötte. Ahogyan az is, hogy a szabadság nem pusztán a rossz hiánya, hanem a jó jelenléte. A lehetőség arra, hogy az embernek legyen jövőképe. Hogy tudjon remélni. Hogy legyen mozgástere — fizikailag, szellemileg, társadalmilag.

A könyv egyik legmegrázóbb rétege számomra éppen az volt, hogy Snyder mennyire nem elméleti problémaként kezeli mindezt. Érezni rajta, hogy szerinte ezek a kérdések most történnek körülöttünk. Nem valamikor a múltban, nem tankönyvekben, hanem a jelen politikájában, technológiai rendszereiben, médiájában, háborúiban. És ettől az egész kap egy furcsa sürgetettséget.

A szabadságról nem könnyű olvasmány, és nem is hibátlan. Vannak részei, amelyek talán túlírtak vagy nehezen befogadhatók. De mégis, ritka az olyan könyv, amely ennyire komolyan veszi az olvasóját. Snyder nem leegyszerűsít, nem próbál mindenáron kényelmes válaszokat adni. Inkább gondolkodásra kényszerít. Arra, hogy az ember megvizsgálja saját viszonyát a szabadsághoz, a valósághoz, a felelősséghez.

És talán ez a könyv legfontosabb mondanivalója. Nem megmondani akarja, mit gondoljunk, hanem visszaadni annak az igényét, hogy egyáltalán gondolkodjunk.

A kötet a 21. Század kiadó gondozásában, L'Homme Ilona fordításában jelent meg. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

A Bajkeverők

Felségárulás, kalózok, a tengeri szél illata, a szabadság vágya és a mágia csillogása - ezeket ígéri A Bajkeverők című ifjúsági regény. A világ tele van veszéllyel és csalódással, mégis érdemes útnak indulni benne, mert a legcsodálatosabb történetek mindig azokkal kezdődnek, akik mernek bajkeverők lenni. 

KÖNYVAJÁNLÓ

A BAJKEVERŐK

Szerző: Tamzin Merchant
Fordító: Németi Anita
Kiadó: Manó Könyvek
Kötés: puha tábla, 608 oldal

Mi történik akkor, amikor egy fiatal lányt felségárulással vádolnak meg egy olyan világban, ahol a mágia egyszerre csodálat tárgya és félelmetes veszélyforrás? Amikor a biztonságot jelentő otthon helyét átveszi a nyílt tenger, a kalózlegendák, az üldöztetés és az igazság utáni hajsza? Tamzin Merchant A Bajkeverők című regénye pontosan ebbe a sodró lendületű, varázslatos kalandba rántja bele az olvasót, miközben emlékeztet arra is, hogy a legnagyobb bátorság sokszor nem a kardforgatásban, hanem az önmagunkhoz való hűségben rejlik.

A Kalaposok-sorozat harmadik kötete egyszerre őrzi meg a korábbi részek szerethető hangulatát és nyit új, tengeri kalandokkal teli fejezetet Kordélia történetében. Kalózok, mágikus hozzávalók, tiltott varázslatok, különös szigetek és szívhez szóló barátságok teszik ezt a regényt igazán emlékezetessé. A Bajkeverők klasszikus ifjúsági fantasy, amely erősen épít a kalandregények hagyományaira is. A történetben keveredik a steampunkos hangulatú alternatív London, a mágikus világépítés, a tengeri kalóztörténetek romantikája és a coming-of-age regények érzelmi fejlődése. Tamzin Merchant stílusa könnyed és humoros, ugyanakkor időnként meglepően érett gondolatokat fogalmaz meg hatalomról, felelősségről és erkölcsről.

A könyv egyik legnagyobb erőssége, hogy folyamatosan mozgásban tartja az eseményeket. Az olvasó szinte együtt sodródik a szereplőkkel egyik veszélyből a másikba, miközben a történet sosem veszti el játékos, csodákkal teli atmoszféráját.

A világ olyan gyönyörű, hogy néha szavak sincsenek rá – gondolta. Ilyenkor nem tehetsz mást, át kell adnod magad ennek a szépségnek, hogy eggyé válj vele.

Ez az idézet tökéletesen összefoglalja a regény hangulatát: a veszélyek és intrikák mögött végig ott lüktet a világ szépsége és varázsa.

Tartalom - menekülésből legendás kaland! Kalapos Kordélia végre arra készül, hogy édesapjával tengeri útra induljon, és különleges mágikus hozzávalókat gyűjtsenek a híres kalapkészítő család számára. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek: egy félresikerült akció következtében Kordéliát felségárulással vádolják meg, így kénytelen menekülni Londonból. A lány Proszperóval és barátaival hajóra száll, hogy felkutassák a rettegett Bajkeverők szigetét. Az út során veszélyes tengeri kalandok, különös teremtmények, vad dzsungelek és titkos összeesküvések keresztezik az útjukat. A történet egyik legizgalmasabb eleme, hogy a szereplőknek újra és újra felül kell vizsgálniuk, kit tekintenek valódi hősnek és ki az, aki csak annak mutatja magát.

Néha a legveszélyesebb kalózokon nem is látszik, hogy kalózok, mert álruhába bújnak és tiszteletreméltó úriembereknek adják ki magukat.

A regény ügyesen játszik a látszat és valóság kettősségével, miközben izgalmas kalandregény marad az első oldaltól az utolsóig.

A mű dramaturgiájának fő eleme, hogy minden folyamatos mozgásban van: Tamzin Merchant nagyon jól érzi az ifjúsági fantasyk ritmusát. A történet gyorsan indul, és szinte nincs olyan fejezete, ahol ne történne valami fontos vagy váratlan fordulat. A tengeri utazás különösen sokszínűvé teszi a cselekményt: minden új helyszín új veszélyeket és új karaktereket hoz magával. A regény dramaturgiája epizodikus jellegű, de mégsem esik szét. Az egyes kalandok fokozatosan építik fel a nagyobb konfliktust, miközben Kordélia személyes fejlődése is hangsúlyos marad. A humor és a feszültség jól kiegyensúlyozza egymást – ezt remekül példázza a könyv egyik legszórakoztatóbb jelenete is:

– Nincs rumos grog – jelentette be Kordélia.
– N-nincs grog? – nyelt nagyot Davey Fogg.
– Sebaj – vigasztalta Sam. – Majd hegedűszóval múlatjuk az időt.
– A grog az egyetlen dolog, ami elviselhetővé teszi a hegedűszót.

Az ilyen pillanatok teszik igazán szerethetővé a regényt, mert a komolyabb témák mellett mindig marad hely a könnyedségnek és az öniróniának is.

A karakterek és kapcsolatok elemzésekor egyértelmű, hogy Kordélia továbbra is kiváló főhős: bátor, makacs, kíváncsi és olykor impulzív, de éppen ettől válik hitelessé. Nem hibátlan hős, hanem olyan szereplő, aki folyamatosan tanul a döntéseiből. A mellékszereplők szintén sokat hozzáadnak a történethez. Sam, Pupák és Proszperó nem pusztán kísérők, hanem valódi társak, akiknek saját személyiségük és motivációik vannak. A Bajkeverők között feltűnő karakterek pedig tovább árnyalják a világot: sokukról kiderül, hogy nem egyszerűen jók vagy rosszak.

Az egyik legerősebb gondolat éppen ehhez kapcsolódik:

Néha a jó emberek rossz dolgokat cselekednek, de jó okuk van rá. És persze vannak olyan gazfickók, akik hősnek állítják be magukat.

A könyv fontos üzenete, hogy az emberek és a döntéseik ritkán fekete-fehérek. Ez az erkölcsi összetettség különösen értékessé teszi a fiatalabb olvasók számára is.

A világépítés varázsa elbűvöli az olvasót. Merchant fantáziája ezúttal is lenyűgöző. A mágikus kalapkészítés ötlete önmagában is különleges, de A Bajkeverők tovább tágítja ezt az univerzumot. Az Elveszett Lelkek Szigete, a mágikus hozzávalók, a furcsa találmányok és az abszurd humor egyszerre teremtenek meseszerű és élő világot.

A könyv egyik legszórakoztatóbb eleme a mágikus édességek és különleges tárgyak rendszere:

Ez a gall csodanugát! Miközben eszed, kifogástalanul beszéled a francia nyelvet.

Az ilyen kreatív ötletek adják a sorozat egyedi báját, és könnyen emlékezetessé teszik az olvasmányélményt.

A Bajkeverők elsősorban a 8-10-14 éves korosztály számára ideális választás, de a fantáziadús ifjúsági fantasyk kedvelői életkortól függetlenül élvezhetik. Azoknak különösen ajánlható, akik szeretik a kalózos történeteket, a mágikus világokat és az olyan kalandregényeket, amelyek egyszerre viccesek és érzelmesek. A Kalaposok-sorozat harmadik része méltó folytatás: izgalmasabb, nagyobb léptékű és érzelmileg is érettebb, mint az elődei. Egy olyan történet, amelyben a tengeri szél illata, a szabadság vágya és a mágia csillogása végig ott marad az olvasóval az utolsó oldal után is. És talán ez a regény legnagyobb ereje: emlékeztet rá, hogy a világ tele van veszéllyel és csalódással, mégis érdemes útnak indulni benne – mert a legcsodálatosabb történetek mindig azokkal kezdődnek, akik mernek bajkeverők lenni.

Szerintem olvassátok! A mű tartalmát Paola Escobar kifejező illusztrációi teszik kifejezőbbé.

Fülszöveg

Kalapos Kordélia alig várja, hogy a Kis Medve fedélzetén édesapjával végre nekivágjanak az izgalmas tengeri kalandnak, és távoli szigeteken varázserejű hozzávalókat gyűjtsenek a család által készített különleges kalapokhoz. Egy balul elsült akció miatt azonban minden máshogy alakul… Kordéliát felségárulással vádolják, menekülnie kell Londonból. Hajóra száll Proszperóval és a legjobb barátaival, mert tudja, csak úgy bizonyíthatja be ártatlanságát, ha megtalálja a hírhedt kalózbanda, a Bajkeverők szigetét. Nem is sejti, mennyi váratlan, veszélyes, mégis csodás pillanatot tartogat számukra ez az utazás! 

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó oldalán.

Kövess minket Facebookon is!

Ezüstköpeny

Könyvajánló - L. K. Steven: Ezüstköpeny (Ezüstköpeny 1.)

"Romba döntheti a világot…
…és romba döntheti a vezér fiát."

Egy sötét fantasy, ahol mindenki titkol valamit, senki sem teljesen jó vagy rossz és a romantika inkább veszélyes, mint cukormázas. Ez L. K. Steven sorozatnyitó kötete, az Ezüstköpeny. Elrepít egy olyan világba, ahol a mágia fájdalomból és érzelmekből táplálkozik, a háttérben pedig bűnszervezetek, árulások és bosszúhadjáratok mozgatják a szálakat. Már az első fejezetekben érezni, hogy ez nem az a fantasy, ahol minden szépen és biztonságosan alakul.

A sztori főszereplője Saffron Killoran, akit szülei már kicsi gyerekként varázsolni tanítottak, de aztán szüleit meggyilkolják és már csak egy dolog élteti: bosszút állni azokon, akik lemészárolták a családját. Kitanulja a varázslás csínját-bínját és szép lassan beszivárog azok közé, akiket el akar pusztítani. Az egész könyvben ott van ez a feszült beépített ügynök hangulat, mintha egy fantasy és egy maffiatörténet keveréke lenne.

Saffron karaktere nagyon jól megírt, nekem tetszett, szerintem az egyik legjobb része a könyvnek. Nem tökéletes hősnő, sőt. Sokszor makacs, manipulatív és teljesen megszállott, de pont ettől működik annyira jól. Nem az a típus, aki mindig helyes döntéseket hoz, inkább olyan, aki képes belecsúszni egyre sötétebb dolgokba, miközben próbálja meggyőzni magát arról, hogy még mindig ő áll a jó oldalon.

A világépítés is nagyon erős. A mágia itt nem egyszerű varázslás, hanem valami sokkal nyersebb és veszélyesebb dolog. Az egész rendszernek van egy kicsit nyugtalanító hangulata, amitől az egész könyv sokkal felnőttesebbnek érződik, mint egy átlagos romantasy. Nemcsak a harcok vagy az intrikák sötétek, hanem az egész világ lelke.

És persze ott van Levan is. A tipikus dark romantikus sztorik pasija, a veszélyesen vonzó csávó, akit elvileg nem kéne kedvelni, mégis lehetetlen nem figyelni rá. A közte és Saffron közötti dinamika végig tele van feszültséggel, bizalmatlansággal és kimondatlan dolgokkal. Nem az a szerelem első látásra típusú történet, inkább idegőrlő kapcsolat az övék, ahol folyamatosan azon gondolkodsz, hogy most éppen megcsókolni vagy megölni akarják egymást.

Ebben a sztoriban semmi sem fekete vagy fehér. Ahogy haladunk előre a történetben Saffron egyre inkább ébred rá, hogy azok az emberek, akiket egész életében szörnyetegnek hitt, néha sokkal emberibbek, mint várta. Emiatt a bosszúszál sem lesz egyszerű, nem annyiról szól, hogy megkeresi és megöli őket, hanem tele van az útja morális dilemmákkal és nehéz döntésekkel.

Hangulatában az Ezüstköpeny szerintem tökéletes azoknak, akik szeretik a titkos társaságokat és a sötét romantasykat. Van benne egy kis maffiás fantasy hangulat, meg az a fajta nyomasztó atmoszféra, amitől hajnal kettőkor is újabb fejezetet akarsz olvasni.

Néha úgy éreztem, hogy robban a túl sok információtól, és volt pár jelenet, ahol éreztem, hogy gyorsabban halad a sztori, mint kellett volna. A romantikus szál lassú építkezésű, szóval aki azonnali nagy érzelmeket vár, annak türelmesnek kell lennie. Én úgy éreztem, hogy a hangulat és a karakterek sodortak magukkal.

Készülj fel, mert a könyv vége szerintem brutális lett. Nem akarok spoilerezni, de az utolsó fejezetek után konkrétan az az érzésed, hogy ide nekem AZONNAL a folytatást. Az írónő nagyon jól ért ahhoz, hogyan hagyja ott az olvasót a teljes káoszban. És itt jön a rossz hír: angolul is még csak ősszel érkezik a második rész...

Összességében az Ezüstköpeny egy sötét, addiktív és kicsit veszélyes fantasy, tele bosszúval, titkokkal és morálisan szürke karakterekkel. Ha szereted az intenzív hangulatú romantasykat, ahol senkiben sem lehet teljesen megbízni, akkor ez a könyv nagyon jó választás lehet.

A kötetet a General Press Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Főkép: fb.com/generalpress

25 nyár

Hitszegő barát

Egy érdekes romantikával színezett thriller