Könyvajánló - L. K. Steven: Ezüstköpeny (Ezüstköpeny 1.)

"Romba döntheti a világot…
…és romba döntheti a vezér fiát."

Egy sötét fantasy, ahol mindenki titkol valamit, senki sem teljesen jó vagy rossz és a romantika inkább veszélyes, mint cukormázas. Ez L. K. Steven sorozatnyitó kötete, az Ezüstköpeny. Elrepít egy olyan világba, ahol a mágia fájdalomból és érzelmekből táplálkozik, a háttérben pedig bűnszervezetek, árulások és bosszúhadjáratok mozgatják a szálakat. Már az első fejezetekben érezni, hogy ez nem az a fantasy, ahol minden szépen és biztonságosan alakul.

A sztori főszereplője Saffron Killoran, akit szülei már kicsi gyerekként varázsolni tanítottak, de aztán szüleit meggyilkolják és már csak egy dolog élteti: bosszút állni azokon, akik lemészárolták a családját. Kitanulja a varázslás csínját-bínját és szép lassan beszivárog azok közé, akiket el akar pusztítani. Az egész könyvben ott van ez a feszült beépített ügynök hangulat, mintha egy fantasy és egy maffiatörténet keveréke lenne.

Saffron karaktere nagyon jól megírt, nekem tetszett, szerintem az egyik legjobb része a könyvnek. Nem tökéletes hősnő, sőt. Sokszor makacs, manipulatív és teljesen megszállott, de pont ettől működik annyira jól. Nem az a típus, aki mindig helyes döntéseket hoz, inkább olyan, aki képes belecsúszni egyre sötétebb dolgokba, miközben próbálja meggyőzni magát arról, hogy még mindig ő áll a jó oldalon.

A világépítés is nagyon erős. A mágia itt nem egyszerű varázslás, hanem valami sokkal nyersebb és veszélyesebb dolog. Az egész rendszernek van egy kicsit nyugtalanító hangulata, amitől az egész könyv sokkal felnőttesebbnek érződik, mint egy átlagos romantasy. Nemcsak a harcok vagy az intrikák sötétek, hanem az egész világ lelke.

És persze ott van Levan is. A tipikus dark romantikus sztorik pasija, a veszélyesen vonzó csávó, akit elvileg nem kéne kedvelni, mégis lehetetlen nem figyelni rá. A közte és Saffron közötti dinamika végig tele van feszültséggel, bizalmatlansággal és kimondatlan dolgokkal. Nem az a szerelem első látásra típusú történet, inkább idegőrlő kapcsolat az övék, ahol folyamatosan azon gondolkodsz, hogy most éppen megcsókolni vagy megölni akarják egymást.

Ebben a sztoriban semmi sem fekete vagy fehér. Ahogy haladunk előre a történetben Saffron egyre inkább ébred rá, hogy azok az emberek, akiket egész életében szörnyetegnek hitt, néha sokkal emberibbek, mint várta. Emiatt a bosszúszál sem lesz egyszerű, nem annyiról szól, hogy megkeresi és megöli őket, hanem tele van az útja morális dilemmákkal és nehéz döntésekkel.

Hangulatában az Ezüstköpeny szerintem tökéletes azoknak, akik szeretik a titkos társaságokat és a sötét romantasykat. Van benne egy kis maffiás fantasy hangulat, meg az a fajta nyomasztó atmoszféra, amitől hajnal kettőkor is újabb fejezetet akarsz olvasni.

Néha úgy éreztem, hogy robban a túl sok információtól, és volt pár jelenet, ahol éreztem, hogy gyorsabban halad a sztori, mint kellett volna. A romantikus szál lassú építkezésű, szóval aki azonnali nagy érzelmeket vár, annak türelmesnek kell lennie. Én úgy éreztem, hogy a hangulat és a karakterek sodortak magukkal.

Készülj fel, mert a könyv vége szerintem brutális lett. Nem akarok spoilerezni, de az utolsó fejezetek után konkrétan az az érzésed, hogy ide nekem AZONNAL a folytatást. Az írónő nagyon jól ért ahhoz, hogyan hagyja ott az olvasót a teljes káoszban. És itt jön a rossz hír: angolul is még csak ősszel érkezik a második rész...

Összességében az Ezüstköpeny egy sötét, addiktív és kicsit veszélyes fantasy, tele bosszúval, titkokkal és morálisan szürke karakterekkel. Ha szereted az intenzív hangulatú romantasykat, ahol senkiben sem lehet teljesen megbízni, akkor ez a könyv nagyon jó választás lehet.

A kötetet a General Press Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!