Nemzeti parkok a világ minden tájáról - Yellowstone Nemzet Park, USA
A világ legelső nemzeti parkja a csaknem 9000 négyzetkilométer kiterjedésű Yellowstone, amelynek neve mára fogalommá vált. Ismerjük meg jobban a hamarosan 151 éves nemzeti parkot!
A hatalmas park (csak viszonyításként: Bács-Kiskun megye 8445 négyzetkilométer) az amerikai Montana, Idaho és Wyoming államok területén fekszik, és a védelemnek hála egyike a Föld utolsó nagy érintetlen ökoszisztémáinak. A térség egy ún. nyugvó szupervulkán területén fekszik, sokezer évvel ezelőtt egy hatalmas erupció helyszíne volt, aminek során vulkáni hamu terítette be a teljes Közép-Nyugatot (USA középső északi 12 állama kb.), Mexikó északi részét és a Csendes-óceán partközeli részeit. Az elmúlt 2 millió évben háromszor tört ki a Yellowstone szupervulkán, utoljára kb. 640 ezer éve. Szupervulkánnak az olyan hatalmas kiterjedésű és erőteljes vulkánokat nevezzük, amelyek képesek egyszerre több, mint 1000 köbkilométernyi anyagot kilövellni, és a kitörés olyan nagy területet érint, hogy egyben klímaváltozást is okoz.
Ha a Yellowstone ma kitörne, a környező államokban minden élőlény azonnal elpusztulna, és több tonnányi kéngáz kerülne a levegőbe, aminek hatására Észak-Amerika teljes élővilága néhány órán belül megsemmisülne. A hamu 3 napon belül elérné Európát is, majd az ún. vulkáni tél következne, ami miatt 12-15 °C fokkal csökkenne az átlaghőmérséklet, és szinte világszerte megbénulna az élet.
Az biztos, hogy ez a vulkán ki fog törni egyszer - hogy mikor, az kb. megjósolhatatlan. De most még egy gyönyörű és színes élővilágnak ad helyet - amely éppen a korábbi kitörések nyomán kialakuló gazdag talajnak is köszönhető.
A Yellowstone területén nagyjából 11 ezer éve jelent meg az ember, az itt található obszidiánból készítettek szúró- és vágóeszközöket, amelyekből találtak példányokat a távoli Mississippi völgyeiben is, ami bizonyíték arra, hogy a korai indián-törzsek kereskedtek a távolabb élőkkel is. 1806-ban a Lewis és Clark-féle expedíció egy tagja, John Colter elszakadt a társaitól, és 1807 telén keressztülvágott a mai Yellowstone északi részén. Miután összetűzésbe keveredett néhány indián-törzzsel, és felépült, pokolbéli tájakról számolt be, bugyogó folyókról és feltörő gejzírekről - ekkor még lázálomnak, hallucinációnak, vagy egyenesen mesének hitték beszámolóját, ám a következő években egyre több prémvadász is ugyanilyen élményekről számolt be. A későbbi évtizedekben több kutatóexpedíció is indult a térségbe, de vagy meghiúsultak, vagy olyanok járták be, akiknek a szava nem számított túl hitelesnek, aztán az amerikai polgárháború megakasztotta a törekvéseket. Az első igazi expedíció, amely bejárta a terület egy részét és pontos naplót is vezetett, az 1869-es Folsom-expedíció, majd egy évre rá Washburn-Langford-Doane-expedíció, amelynek tagjai között földmérő, geológus és író is volt. Mintákat vettek a talajből, vízből, tanulmányozták az itt élő állatvilágot. C. Hedges javasolta először 1870-ben, hogy a terület kapjon védettséget.
1871-ben egy nagyszabadású kutató-expedíció során fotográfiák és festmények is készültek a Yellowstone ikonikus helyszíneiről, élővilágáról, majd részletes jelentést írtak az amerikai kongresszusnak, aminek nyomán 1872 március 1-jén kivették a területet az elárverezendő földek közül, és létrehozták a világ első védett nemzeti parkját. Langfordot nevezték ki a park élére, ám ekkor még állami támogatást nem kapott, így eszközök és emberek híján a területen nem tudták betartatni az aláírt törvényeket, így rengeteg orvvadász és egyéb károsította veszélyeztette ezt az egyedülálló ökoszisztémát.
1877-től kezdve biztosítanak állami pénzt a terület védelmére, az első parkőr pedig Harry Yount volt, akit Philetus Norris, a Yellowstone második parkfelügyelője bérelt fel. Ettől kezdve fokozatosan, évről évre egyre több látogató szerette volna bejárni az egyedülálló területet, és a látogatószám növekedésével nőtt a védelemre és a fenntartásra fordított állami keret és emberi erőforrás is, ekkor dolgozták ki azt a rendszert, amely szerint - kisebb-nagyobb módosításokkal - a mai napig is működnek a nemzeti parkok, legalábbis az Egyesült Államok területén.
A park vizei közül a legnagyobb a Yellowstone-tó, amelynek partvonala 177 km, és innen ered a Mexikói-öböl felé tartó Yellowstone-folyó és a Csendes-óceánba torkolló Snake-folyó. A park területe nagyrészt egy fennsíkon fekszik, de több kisebb-nagyobb hegyvonulat és mély szurdokok keresztezik a többnyire erdős területet. Számtalan egyedi képződmény található meg itt, pl. a világ egyik legnagyobb megkövesedett erdeje, amelyet teljesen betemetett a hamu. Több kanyon, többszáz vízesés található itt, melyek közül a legnagyobb 94 méteres, nagy részük a Yellowstone-folyó mentén. Legmagasabb hegycsúcsa a 3462 m magas Eagle Peak (Sas-csúcs).
A Yellowstone a Nagy Yellowtsone Ökorendszer központi területe, de hozzá tartozik még a Grand Teton Nemzeti Park, és a környező erdőségek is. Ez az ökoszisztéma a Föld egyik legnagyobb érintetlen, háborítatlan élő rendszere. A farkasokat sikeresen kiirtották ugyan az 1800-as években, ám az 1990-es évek közepén több farkaspopulációt is nagy sikerrel telepítettek ide vissza, amely hozzájárult ahhoz, hogy a rendszer emberi beavatkozás nélkül is fennmaradjon, és a húsevők kordában tartsák a nagyvad-állományt, a folyóparti tisztásokon újra gyökeret eresztett a növényzet, mivel nem legelik le a patások, így a gyökérzet megtartja a földet, amelyet a folyó kevésbé erodál, visszaköltöztek a kis rágcsálok, amelynek nyomán a ragadozó madarak is. Egyike azon kevés területnek, amelyen minden faj megtalálható ma is, mint akkor, amikor a fehér ember először betette a lábát.
A park területén több ezer féle őshonos fa, cserje, zuzmó és egyéb növényzet él, több olyan is köztük, amely csak itt található meg. Állatvilágát tekintve többszáz grizzly és feketemedve, hiúzok, pumák, számos patás faj, farkasok, kisebb rágcsálók, ragadozó- és énekesmadarak népesítik be a gyönyörű fennsíkot.
A hatalmas gejzírekről és fortyogó tavakról ismert vidéket az utolsó nagy kitörés óta eltelt 640 ezer év során több kisebb-nagyobb földrengés is megrázta, és számos kisebb kitörés is volt, ám ezek egyike sem volt kataklizma méretű. A kétezres évek elejétől a terület nagy aktivitást mutat, számtalan kisebb-nagyobb rengést észleltek, bár a kutatók szerint az egész bolygót érintő szuperkitörés nem várható a közeljövőben, a növekvő aktivitások nyomán kisebb kitörések elképzelhetőek. A park területét és az alatta húzódó szupervulkánt szeizmográfiai és egyéb geolgiai eszközökkel folyamatosan megfigyelik és elemzik a működését, ami hozzájárult sok tudományos eredményhez azóta is.
Reméljük, ez az egyedi ökoszisztéma még sokáig velünk marad, színesítve a bolygó élővilágát és hozzájárulva páratlan szépségéhez.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése