Miért szeretjük annyira az apokalipszist?

Időről időre felmerülnek világvége jóslatok, de amikor odaérünk a dátumhoz, a világ pedig bosszantó következetességgel tovább működik. Tom Phillips Az elcseszett világvége című könyve ezt a különös emberi szokást vizsgálja – szellemesen, alaposan és néha meglehetősen kijózanító módon.

KÖNYVAJÁNLÓ

AZ ELCSESZETT VILÁGVÉGE

Miért szeretjük annyira az apokalipszist?

Szerző: Tom Phillips

Fordító: Sziklai István

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Kötés: puhatábla, 432 oldal 

Tom Phillips: Az elcseszett világvége

Miért szeretjük annyira az apokalipszist?

Mi van, ha nem a világvége közeleg, hanem egyszerűen csak a mi világunk változik meg – és mi nem tudjuk, hogyan kellene együtt élnünk ezzel a változással? Az emberiség történetében újra és újra felbukkannak a végítélet prófétái, akik pontos dátumot, égi jeleket, pusztító katasztrófákat és megváltó fordulatot ígérnek. Aztán eljön a megjósolt nap, a világ pedig bosszantó következetességgel tovább működik. Tom Phillips Az elcseszett világvége című könyve ezt a különös emberi szokást vizsgálja – szellemesen, alaposan és néha meglehetősen kijózanító módon.

A világvége, amely folyton elmarad

Phillips történelmi és társadalomlélektani utazásra hív, megismertet bennünket a különféle korok hamis prófétáival, világvégeváró közösségeivel, vallási mozgalmaival és tömegpánikjaival. A történetek az ókortól a modern világig vezetnek, miközben a szerző azt kutatja, miért gondolták oly sokan, hogy már csak napok, hónapok vagy legfeljebb néhány év van hátra a történelemből.

Az apokalipszis nem kizárólag vallási fogalom, a világ pusztulásának képzete a modern, tudományos-technológiai gondolkodásban is jelen van: a nukleáris fenyegetés, a környezeti válság és a mesterséges intelligenciát övező félelmek mind felvetik az emberiség jövőjének kérdését. Phillips azonban különbséget tesz a valós veszélyek és a bizonyítékok nélkül hirdetett végítéletek között, nem azt állítja, hogy nincs mitől tartanunk, hanem azt, hogy a félelmeinket is érdemes megvizsgálnunk.

Miért hittük mindig, hogy közel a vég?

A válasz részben az emberi természetben rejlik. Félünk az elmúlástól, nehezen viseljük a bizonytalanságot, és szeretnénk hinni abban, hogy a kaotikus események mögött valamilyen átfogó terv húzódik meg. A világvége elmélete egyszerre kínál magyarázatot a jelen bajaira és ígéretet egy igazságosabb jövőre. Aki saját korát elviselhetetlennek érzi, könnyen úgy gondolhatja, hogy a fennálló rendnek meg kell semmisülnie, aki pedig úgy véli, hogy a jó és a rossz küzdelmének hamarosan vége szakad, a pusztulást akár felszabadulásként is várhatja. Phillips Kolumbusz Kristóf példáján keresztül azt is megmutatja, hogy a világvége hite nem feltétlenül passzív rettegés: olykor cselekvésre, hódításra és a próféciák beteljesítésének elősegítésére ösztönöz.

Idézet a műből

1806-ban egy tyúk tojást tojt, aminek héján tisztán kivehető volt a ,,Kriztus közelg" felirat. Ezt - nem alaptalanul - a világvége közeledtének jeleként vették, és ez az érzés tovább erősödött, amikor a tyúk később még több tojást tojt, amelyeken ugyanaz a felirat volt látható. A tyúk, ahogyan az várható volt, a város beszédtémájává vált.

A tyúk tulajdonosa, egy bizonyos Mary Bateman, szerette volna megosztani a világgal a közelgő második eljövetel fontos hírét. Ezt úgy oldotta meg, hogy kiállította a tojásokat, és az embereknek egy pennyt számított fel azért, hogy megnézhessék őket. A tojásnézés díján kívül apró emléktárgyakat is árult, amelyekről azt állította, hogy biztosítják birtokosuknak a mennyországba jutást, amikor eljön az ítélet napja.

Ezen a ponton az Önhöz hasonló figyelmes olvasó talán már kezdi sejteni, mi is történt itt valójában.

Hamarosan kiderült, hogy a leedsi próféta tyúk apokaliptikus tojásai nem is olyanok, mint amilyennek tűnnek. Egy orvos, miután megvizsgálta az egyik tojást, felfigyelt rá, hogy a felirat inkább a héjra van írva, és nem annak szerves része. Emellett a ,,Krisztus" szót is rosszul írták, amire aligha számítanánk egy isteni beavatkozástól. Továbbá, amikor a tyúkot elvették Marytől, rejtélyes módon abbahagyta a csodás tojások tojását. Kiderült, hogy Mary Bateman egyszerűen csak fogta a tojásokat, ráírta, hogy ,,Kriztus közelg", majd... visszatuszkolta őket a szerencsétlen tyúkba, és azután egyszerűen csak megvárta, amíg újra ,,tojik". Ez bizonyos értelemben egyfajta második eljövetelnek nevezhető, de nem egészen annak, amiről szó volt. Mondanom sem kell, hogy a világ nem ért véget 1806-ban, bár a szegény tyúknak valószínűleg úgy tűnhetett, mintha eljött volna a világvége.

Mary Batemanről kiderült, hogy hivatásos bűnöző és megrögzött csaló, aki számos rablásban részt vett, és egy alkalommal az egyik tűzvész áldozatainak szánt jótékonysági adományokat is megcsapolta. Néhány évvel a tyúkos botrány után aztán valóban vége lett az ő világának - elítélték és kivégezték, mert halálos mérget adott egy betegeskedő nőnek, akinek hamis, varázserejű gyógyszereket ígért. A sors torz fintora, hogy miután a bűneiért felakasztották, Mary holttestét kiállították - és az embereknek három pennyt kellett fizetniük, hogy megnézhessék, míg a bőréből kivágott darabokat szerencsetalizmánként árulták.

A világ mulandó, de a csalás örök.

Amikor a jóslat találkozik a katasztrófával

A történelem valóban tele van járványokkal, háborúkkal, éhínségekkel, természeti csapásokkal és társadalmi összeomlásokkal, ezek az események könnyen megerősíthetik azt az érzést, hogy elérkezett az utolsó idő. Amikor egyszerre több válság sújtja a világot, az ember hajlamos összefüggő, végzetes történetté rendezni őket. Csakhogy egy katasztrófa bekövetkezése nem bizonyítja a világvége-jóslat igazát! A járvány valóságos, a háború valóságos, a klímaváltozás veszélye is valóságos – ám ezekből nem következik automatikusan, hogy egy természetfeletti vagy mindent lezáró végítélet dátuma is helyes. A véletlen egybeesések, a szelektív emlékezet és az utólagos magyarázatok könnyen hitelesebbnek láttathatják a jóslatokat, mint amilyenek valójában.

Humor a szakadék szélén

A téma súlyossága ellenére a szerző iróniával és csípős humorral tárja elénk az emberi hiszékenység és önáltatás történeteit, a rengeteg információ nemcsak gondolkodásra késztet, hanem gyakran nevetésre is. A humor azonban nem öncélú, inkább eszköz arra, hogy segítsen távolabbról szemlélni azokat a félelmeket, amelyek közelről nézve mindent elborítanak. A könyv nem bagatellizálja a jövő veszélyeit, azt a képzetet sem kelti, hogy a jelenben - jövőben minden jól fog alakulni, helyette arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk és válasszuk külön a megalapozott aggodalmat a szenzációhajhász pániktól.

Tom Phillips - a szerzőről röviden 

Tom Phillips brit újságíró és ismeretterjesztő szerző. Korábban a BuzzFeed UK szerkesztőségi igazgatójaként dolgozott, majd a Full Fact nevű brit tényellenőrző szervezet vezető szerkesztője lett. Könyveiben a történelem, a tévedések, a félretájékoztatás és az emberi hiszékenység témáit dolgozza fel közérthetően, humorral és alapos kutatómunkával. Korábbi művei közé tartozik a Humans és a Truth; Az elcseszett világvége ebbe a szellemes, kritikus ismeretterjesztő életműbe illeszkedik.

Kinek ajánlom?

Azoknak, akiket érdekel a történelem, a vallások, a társadalomlélektan, a tévhitek kialakulása, vagy egyszerűen szeretnék jobban megérteni, miért tér vissza újra és újra a végítélet gondolata. Különösen ajánlom azoknak, akik a jelen válságai közepette szeretnének józanabb perspektívát találni, anélkül, hogy elbagatellizálnák a valódi veszélyeket.

Zárszó

Kijelenthetjük, lehet, hogy a világ nem holnap ér véget, de az biztos, hogy újra és újra véget ér egy világ, amelyet addig ismertünk. Tom Phillips könyve arra emlékeztet, hogy a változástól való félelmünk nem új keletű, és a katasztrófák árnyékában is képesek vagyunk tovább élni, gondolkodni és újrakezdeni. Talán nem a világvége pontos dátumát kellene kutatnunk, hanem azt megtanulnunk, hogyan maradjunk emberek akkor is, amikor körülöttünk minden bizonytalanná válik.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Úgy érzi, közeleg a végítélet? Úgy tűnik, minden lángol, és egyik katasztrófa követi a másikat?

Akkor szolgáljon vigasztalásul, hogy nem ön az első, aki így érzi. Ha van valami, amiben az emberek a történelem során mind egyetértettek, az az, hogy a történelem már nem fog sokáig tartani.

Ez a könyv az apokalipszisról szól, és arról, hogy az emberek mindig is úgy hitték, rendkívül közel van. Az évezredek során furcsa szektákkal, kudarcot vallott prófétákkal és tömegpánikkal, az utolsó napokat megjósló, szent harcosokkal, és a megmenekülést földönkívüliektől váró kertvárosiakkal fogunk találkozni. Visszautazunk a ,,létezés legrosszabb időszakába", amikor a világ egyszerre küzdött a világjárvánnyal és a klímaválsággal. És kitekintünk a jövőbe is, hogy feltegyük a nyugtalanító kérdést: hogyan végződhet mindez?
De ez a könyv arról is szól, hogyan élünk egy olyan világban, ahol a katasztrófa mindig közel van - legyen annak okozója egy őrült, aki bármikor megnyomhatja a nukleáris pusztítás gombját, vagy éppen a környezetünk lassú összeomlása. Mert amikor a világvégéről beszélünk, valójában a mi világunk végéről beszélünk. A végítélet iránti megszállottságunk valójában a változás iránti vágyunkról és félelmünkről szól, és arról, hogy - végső soron - hogyan meríthetünk belőle reményt.

,,Fergeteges... Tobzódó humor." The Times
,,Szellemes, szórakoztató és kissé nyugtalanító... Valószínűleg jól teszik, ha elolvassák." Sarah Knight, a The Life-ChangingMagic of NotGiving a F*ck című könyv szerzője
,,Zseniális. Végtelenül, végtelenül zseniális." Jeremy Clarkson
,,Roppant vicces." Mark Watson
,,Olvasmányos és szórakoztató." Telegraph

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó érdekeltségébe tartozó oldalon.

Kövess minket Facebookon is!