Szellemkép

 Könyvajánló - Siri Hustvedt: Szellemkép

Szellem akarok lenni. Szellemmé akarok válni – mondta a haldokló Paul Auster a feleségének. Siri Hustvedt számára azzá is lett: minduntalan szétáradó jelenlétté. Siri reggelente Paul régi melegítőnadrágjában ül le írni, a házban még érezni véli szivarkái illatát, és újra meg újra fellapozza férje könyveit.

Hosszú idő után most először visszaolvassa saját szerelmes leveleit is, egy közös történet hajnaláról. A gyásznak, az emlékezetnek és a szerelemnek e páratlan könyvében a lehetetlennel próbálkozik: életben tudja-e tartani férje szellemét, ha nem hagyja abba vele a több évtizede megkezdett dialógusukat és az együtt gondolkodásukat. A kötetben maga Paul is szóhoz jut, levelei, regényei és felidézett mondatai által.

New York legendássá vált íróházaspárjának szövetsége, szerelmi és életközössége alig különbözik másokétól. Ők is szerettek, nevettek és féltek. Ez a gyengéd, megalkuvás nélkül őszinte és bölcs mű Siri Hustvedt és Paul Auster negyvenhárom éven át tartó házasságának teljes, lüktető története. Annak feltárása, miként mozdítja ki a gyász az időt a sarkaiból, és egy közös élet mélységes intimitása hogyan hagyja ott kitörölhetetlen nyomát a mindennapokon.

A Szellemkép, Siri Hustvedt eddigi legszemélyesebb alkotása a férje halála után született. „Nem sokkal Paul halála után észrevettem, milyen nehezemre esik még egy aprócska hazugság is. A gyász radikálisan őszintévé tett.” A hiány, az emlékezet és a múlhatatlan szerelem meditatív feldolgozása lett ez a kötet, mely magában foglalja Paul Auster legeslegutolsó írását is: annak a műnek az első harmincöt oldalát, amelyet egy rövid, unokájuknak szóló levélfüzérnek szánt. Miles Auster Hustvedt Ostrander 2024. január 1-jén jött a világra. Paul Auster 2024. április 30-án hunyt el.

Nagyjából nyolc-tíz éve ismerkedtem meg Paul Auster írásaival, és akkor még nem gondoltam volna, hogy idővel az egyik kedvenc szerzőm lesz. A New York trilógia volt az első könyvem tőle, aztán következett többek között a Timbuktu, a Brooklyni balgaságok és az Utazások a szkriptóriumban, hogy csak a kedvenceimet említsem. Nehéz lenne egyetlen kedvencet választanom, mert mindegyik regénye különleges a maga módján. Van valami nagyon sajátos Auster világában, és a történeteiben valamilyen formában ő maga is jelen van.

Siri Hustvedt Szellemkép című könyve egészen másfajta olvasmányélmény. Paul Auster halála után a felesége nem egyszerűen emléket állít a férjének, hanem megpróbálja továbbvinni azt a párbeszédet, amelyet több mint négy évtizeden át folytattak egymással. Levelek, régi feljegyzések, regényrészletek és személyes emlékek segítségével idézi fel közös életüket, miközben a saját gyászával is szembenéz. Auster maga is megszólal a könyv lapjain, így a két ember hangja valahogyan a halálon túl is találkozik.

Megrázó volt olvasni Hustvedt leveleit, a fájdalmát, a hiányt és azt a folyamatot, ahogyan próbálja megtalálni a helyét egy olyan világban, amelyből egyszer csak eltűnt a társa, és közben szembenézni a saját démonaival is. A könyv sokszor zavarba ejtően őszinte, olyan személyes részleteket is megoszt, amelyek olvasóként szinte olyan érzést keltenek, mintha valami nagyon intim dologba nyernénk betekintést. Nem könnyű kívülállóként olvasni ezt a búcsút, különösen úgy, hogy közben az emberben ott van a saját olvasói kötődése is ahhoz, akitől most el kell köszönnie.

A Szellemkép nemcsak Paul Austerről szól, hanem arról a negyvenhárom évről is, amelyet együtt töltöttek. A szerelemről, a közös gondolkodásról, a hétköznapokról, a levelezésről, azokról az apró szokásokról, amelyek egy hosszú kapcsolat részévé válnak. Hustvedt írásából nagyon erősen érződik, mennyire összefonódott a két ember élete, és hogy egy ilyen veszteség után nem lehet egyszerűen visszatérni a korábbi mindennapokhoz. A gyász átírja az időt, az emlékeket, még a legegyszerűbb mozdulatokat is: egy régi ruhadarab, egy ismerős illat vagy egy könyv is képes újra jelenvalóvá tenni azt, aki már nincs ott.

Számomra különleges élmény volt ez a könyv. Auster regényei után most egy egészen más oldaláról ismerhettem meg őt, miközben Siri Hustvedt is közelebb került hozzám azzal, ahogyan megmutatta a közös életüket és a veszteségét. Nem könnyű olvasmány, és nem is feltétlenül azért, mert szomorú, hanem mert a szerző olyan őszinteséggel beszél a legszemélyesebb érzéseiről, hogy nehéz érzelmileg távol maradni. A könyv része Paul Auster utolsó írásának harmincöt oldala is, amelyet az unokájuknak szánt – ez a töredék különösen szép és fájdalmas lezárása ennek a közös történetnek.

A Szellemkép elsősorban azoknak lehet igazán meghatározó olvasmány, akik ismerik és szeretik Paul Auster műveit, de azoknak is érdemes kézbe venniük, akiket a gyász, az emlékezés és egy hosszú, mély kapcsolat története érdekel. Nekem egyszerre volt megrendítő találkozás egy szeretett szerzővel és egy nagyon személyes búcsú attól az embertől, akinek a könyvei évekkel ezelőtt különleges helyet kaptak az olvasmányaim között.

A könyvet az Európa Könyvkiadó adta ki Pék Zoltán fordításában, elérhető a borítóra kattintva kedvezményes áron.