Ha szereted azokat a történeteket, ahol a nyári idill mögött valami egészen nyugtalanító lapul, akkor ezt a könyvet ne hagyd ki. Egy különös filmfesztivál, eltűnt emberek, Twin Peaks-hangulat és rengeteg rejtély.

Lichter Péter baromi jól feltalálja magát, ha valami kicsit szokatlant kell alkotni. Talán pont emiatt fogott meg tavaly megjelent regénye, A ​detektív, aki tintahalakkal álmodott, ami, hogy idézzem magam a korábbi posztomból, okos, szellemes és szórakoztató írás. A címre kattintva olvashattok róla. Ha eddig kimaradt, érdemes felvenni az tervezett könyvek közé.

Kicsit ezt a fonalat viszi tovább legújabb könyvében. A detektív, aki baglyokat filmezett című regényt sem lehet egyszerűen egyetlen műfajba besorolni. Elvileg krimi, de közben thriller, misztikus történet és filmes kulisszatitkokkal átszőtt regény is. Ha egy hagyományos nyomozós történetet vársz, valószínűleg meg fog lepni, de ha szereted azokat a könyveket, amelyek mernek eltérni a megszokott sémáktól, akkor nagyon izgalmas olvasmány lehet.

A történet egy festői horvát szigeten, Velunon veszi kezdetét, ahová Lichter Péter -a szerző alteregójaként megjelenő filmes - és a felesége, Léna egy különleges filmfesztivál meghívására érkeznek. Első pillantásra minden tökéletesnek tűnik: napsütés, tengerpart, vetítések és izgalmas filmes beszélgetések. A nyugodt nyári hangulat azonban hamar megbillen, amikor kiderül, hogy a fesztivál körül egészen különös dolgok történnek. A filmek itt nem csupán szórakoztatnak, hanem mintha képesek lennének összemosni a valóság és a képzelet határát.

A főszereplő ezúttal sem egy klasszikus nyomozó, sokkal inkább egy kíváncsi megfigyelő, aki akarva-akaratlanul sodródik bele az eseményekbe. Léna végig fontos támasza marad, miközben újra felbukkan Roger is, aki egy eltűnt vietnámi lány ügyében nyomoz. Ahogy egyre több szál kapcsolódik össze, úgy válik egyre nyugtalanítóbbá a történet, és az ember egy ponton már azt sem tudja eldönteni, hogy egy bűnügyi rejtély közepén jár vagy valami egészen másba csöppent.

A regény szépen, ráérősen építkezik. Nem siet el semmit, inkább hagyja, hogy az olvasó elmerüljön a különös sziget atmoszférájában és megismerje a szereplőket, mielőtt igazán elszabadulnának az események. Amikor viszont beindul a történet, hirtelen minden sokkal sötétebbé és kiszámíthatatlanabbá válik: eltűnések, gyilkosságok, titkos helyszínek és álomszerű jelenetek követik egymást. A valóság folyamatosan kicsúszik a szereplők és az olvasó keze közül. Mire a végére értem, már én sem voltam benne teljesen biztos, hogy mi volt valódi, és mi csak a történet újabb ügyes illúziója.

Közben kapunk egy csomó infót filmkészítésről is. A szerző maga is filmrendező, és ez érződik is a könyvön. Nemcsak díszletként használja a filmes világot, hanem folyamatosan játszik azzal a gondolattal, hogy hol ér véget a művészet, és hol kezdődik a valóság. Emiatt néha olyan érzés, mintha nem is egy regényt, hanem egy érdekesen megrendezett filmet néznél.

Időnként azt éreztem, hogy a nyomozás szinte teljesen a háttérbe szorult, helyette a hangulat és az önreflexió került előtérbe. Persze attól, mert én élvezem ezt a játékot a műfajokkal, biztos vagyok benne, hogy ez nem mindenkinél fog működni. Akik pörgős, klasszikus krimit keresnek, túl lassúnak vagy túl különösnek érzik majd. De azok, akik szeretik azokat a könyveket, amelyek szándékosan összezavarják az olvasót, valószínűleg imádni fogják.

Szeretnél többet megtudni a könyvről?

Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Prae Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!