Idegen világok

 Könyvajánló – Lisa Kaltenegger: Idegen világok

Gyerekkorunkban szerintem sokan ugyanazt csináltuk: kiültünk egy nyári estén az udvarra, felnéztünk az égre, és eljátszottunk a gondolattal, hogy vajon tényleg egyedül vagyunk-e az Univerzumban. Hány csillag lehet odafent? Hány bolygó kering körülöttük? És vajon valamelyiken éppen most néz fel valaki ugyanígy az égre, és ugyanezeket a kérdéseket teszi fel?

Sokáig ezek a kérdések inkább a sci-fi világába tartoztak, ma viszont már egyre kevésbé. Az elmúlt évtizedekben olyan műszereink lettek, amelyekkel már nemcsak találgatni tudunk, hanem valóban vizsgálni is a távoli bolygókat. Lisa Kaltenegger könyve arról a különleges pillanatról szól, amikor egy évezredes filozófiai kérdésből lassan valódi tudomány lesz.

Mindig szerettem azokat az ismeretterjesztő könyveket, amelyek nem egyszerűen adatokat sorolnak egymás után, hanem megmutatják azt is, hogyan dolgoznak a kutatók. Az Idegen világok ilyen könyv. Nemcsak azt tudjuk meg belőle, milyen exobolygókat ismerünk ma, hanem azt is, hogyan lehet egy több száz vagy több ezer fényévre lévő világ légköréből következtetni arra, hogy vajon létezhet-e rajta élet. Egészen lenyűgöző belegondolni, hogy miközben mi innen, a Földről néhány apró fénypontra nézünk, valójában már azoknak a bolygóknak a légkörét elemzik, és olyan molekulák után kutatnak, amelyek akár az élet nyomai is lehetnek.

A könyv egyik legnagyobb erőssége szerintem az, hogy folyamatosan képes fenntartani a rácsodálkozás érzését. Egymás után ismerjük meg a különlegesebbnél különlegesebb világokat. Magányosan sodródó bolygókat, amelyeknek nincs csillaguk. Két nap körül keringő világokat. Lakható holdakat óriásbolygók mellett. Olyan helyeket, amelyek néhány évtizede még kizárólag a science fiction írók fantáziájában léteztek, ma pedig már valódi kutatási területek.

Olvasás közben többször is azon kaptam magam, hogy leteszem a könyvet, megnyitom a böngészőt, és elkezdek képeket keresni. A szerző rengeteg galaxist, ködöt és különleges égitestet említ, én pedig egyszerűen látni akartam őket. Persze a kötetben is találunk számos ábrát és rajzot, amelyek jól segítik a megértést, de bevallom, nagyon hiányoztak a színes fotók. Folyton a James Webb-űrteleszkóp elképesztő felvételei jártak a fejemben. Ahogy sorra említette a különböző ködöket, csillagkeletkezési régiókat vagy távoli galaxisokat, szinte kényszert éreztem, hogy rájuk keressek. A Webb által készített képek egyszerűen lélegzetelállítóak, és szerintem még tovább emelték volna az olvasás élményét. Ugyanakkor ennek lett egy pozitív mellékhatása is: sokkal több időt töltöttem ezeknek az objektumoknak a felfedezésével, mint amennyit egyébként valószínűleg rászántam volna.

Azt is nagyon szerettem, hogy Lisa Kaltenegger nem tesz úgy, mintha minden kérdésre tudnánk a választ. Inkább megmutatja, hol tart most a tudomány, mit tudunk biztosan, mit valószínűsítünk, és melyek azok a kérdések, amelyekre talán csak évek vagy évtizedek múlva kapunk választ. Ez szerintem sokkal izgalmasabb, mint amikor valaki mindenáron biztos kijelentéseket akar tenni.

Külön öröm volt olvasni arról is, hogy a modern csillagászat ma már mennyire összetett tudomány. Nemcsak csillagászok dolgoznak ezen a területen, hanem fizikusok, kémikusok, geológusok, biológusok és még számos más tudományág kutatói is. Hiszen ha valóban választ szeretnénk kapni arra, hogy létezik-e élet a Földön kívül, akkor ehhez egyszerre kell értenünk a bolygók kialakulásához, a légkörök működéséhez, a kémiához és magához az élethez is.

Az Idegen világok számomra pontosan azt nyújtotta, amit egy jó ismeretterjesztő könyvtől várok. Rengeteg új információt kaptam, közben mégis végig azt éreztem, hogy egy lelkes kutató mesél nekem arról, amit a legjobban szeret a világon. Informatív, közérthető és rendkívül érdekes olvasmány, amely újra és újra emlékeztet arra, milyen hihetetlenül különleges korban élünk. Abban a korban, amikor már nemcsak elképzeljük az idegen világokat, hanem lassan valóban meg is ismerhetjük őket.

És ki tudja? Lehet, hogy néhány évtized múlva már nem az lesz a kérdés, hogy egyedül vagyunk-e a Világegyetemben, hanem az, hogy mikor és hogyan vehetjük fel a kapcsolatot velük. A magam részéről úgy gondolom, hogy már csak a nagy számok törvénye alapján statisztikailag lehetetlen, hogy egyedül legyünk. Csak a legtöbb helyen az élet lehet, hogy megmaradt mikroszinten, máshol most alakul, megint máshol már évmilliókkal, akár milliárdokkal ezelőtt kihunyt. Úgy vélem, hogy sok szempontból izgalmas és kihívásokkal teli korban élek. Talán megérhetem, hogy ezekre a kérdésekre valódi válaszok szülessenek.

Talán nem meglepő, hogy ez a téma különösen közel áll hozzám. Az Univerzum, a kozmológia, az asztrofizika és az élet eredetének kérdése évtizedek óta az egyik legnagyobb érdeklődési területem. Tizenhat éves voltam, amikor Timothy Ferris egyik könyvéből készítettem egy fizikaelőadást az iskolában. Nem értettem mindent elsőre, sőt sokszor újra kellett olvasnom egy-egy részt, kutakodni az iskolakönyvtárban és az interneten, számtalan rajzot és egyebet készíteni, hogy egyáltalán megértsem, miről is szól, de éppen ezt szerettem benne. Azt az érzést, amikor az embernek dolgoznia kell egy gondolatért, aztán egyszer csak összeáll a kép. Azóta Carl Sagantól Stephen Hawkingen, Brian Greene-en, Leonard Mlodinowon, John Gribbinen, John D. Barrow-n, Paul Daviesen, Michio Kakun, Neil deGrasse Tysonon, Brian Coxon és Carlo Rovellin át rengeteg szerző könyve került a polcaimra. Éppen ezért külön öröm volt ismét egy olyan kötetet olvasni, amely egyszerre közérthető, tudományosan hiteles és képes átadni azt a lelkesedést is, ami ezt a kutatási területet ennyire különlegessé teszi. Ezt a fajta lelkesedést ritkán érzem olvasás közben, és általában azon tudósok könyvénél sikerül, akik valami újat is mondanak, és akiknek a könyvén át süt a lelkesedésük, a rajongásuk is a téma iránt.

Lisa Kaltenegger osztrák születésű asztrofizikus, az exobolygók és a földön kívüli élet kutatásának egyik legismertebb alakja. A Carl Sagan Institute alapító igazgatója, kutatásai pedig elsősorban arra irányulnak, hogyan lehet távoli bolygók légkörében az életre utaló nyomokat azonosítani. Munkatársaival olyan módszereket fejleszt, amelyek segítségével a James Webb Space Telescope megfigyeléseiből következtetni lehet arra, hogy egy exobolygó lakható-e, vagy akár jelen lehet-e rajta valamilyen életforma. Tudományos munkája mellett fontos céljának tekinti, hogy a legújabb kutatási eredményeket a nagyközönség számára is érthetően és izgalmasan mutassa be – ennek kiváló példája az Idegen világok is.

A főképen a James Webb űrteleszkóp által készített kép látható a Teremtés Oszlopai nevű nebuláról.

A kötet Both Előd fordításában, a Typotex Kiadó jóvoltából jelent meg nálunk. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!