Könyvajánló - Annie Ernaux: A szégyen
„Apám egy júniusi vasárnap kora délutánján meg akarta ölni az anyámat." Ezzel a mondattal kezdődik ez a megrázó történet egy tizenkét éves lányról, és egy emlékről, amely örökös viszonyítási pont maradt egész életében. A regény feltárja a rettenetes esemény okait és következményeit: a kislány eltávolodását a valóságtól és az állandó szégyenérzetet. Az 1997-ben írt A szégyen felidézi a szerző korábban megjelent műveiből ismert érzékeny, okos lány gyermekkorát a normandiai kisvárosban és a katolikus magániskolában, és azt a pillanatot, amelytől kezdve kívülállóként tekintett magára abban a világban.
Vannak regények, amelyek egyetlen mondattal képesek megragadni az olvasót. Olyan erővel és egyszerűséggel fogalmaznak meg valamit, hogy utána szinte lehetetlen félretenni őket. Annie Ernaux A szégyen című könyve is ilyen. Már az első mondata szíven üt: „Apám egy júniusi vasárnap kora délutánján meg akarta ölni az anyámat.”
Kevés író van, aki ennyire bátran képes saját életének legfájdalmasabb emlékeihez nyúlni. Annie Ernaux művei mindig a személyes tapasztalatból indulnak ki, de soha nem maradnak pusztán önéletrajzi vallomások. Egyetlen ember történetén keresztül olyan érzésekről beszél, amelyek valamilyen formában szinte mindannyiunk számára ismerősek.
A Szégyen középpontjában egy tizenkét éves lány áll, akinek az élete egyetlen délután alatt végérvényesen megváltozik. Egy olyan élmény éri, amely nemcsak a családjáról alkotott képét rombolja szét, hanem azt is, ahogyan önmagára tekint. Ettől kezdve a szégyen nem egyszerű érzéssé válik, hanem állandó kísérőjévé, amely meghatározza a világhoz és a saját múltjához való viszonyát.
Mindig érdekesnek tartottam, hogy mennyire másképp emlékezünk a gyerekkorunkra felnőttként. Vannak események, amelyek akkor talán fel sem tűnnek, évekkel később mégis egészen új jelentést kapnak. Más emlékek viszont már abban a pillanatban olyan mély nyomot hagynak bennünk, hogy egész életünk során hozzájuk mérünk mindent, ami utána történik. Ernaux könyve ezt próbálja megérteni és megfogni. Nem csupán azt meséli el, mi történt azon a bizonyos napon, hanem azt is, hogyan épül be egyetlen trauma az ember identitásába.
Ami különösen lenyűgöz Annie Ernaux írásaiban, hogy rendkívül tárgyilagosan fogalmaz. Nem próbálja dramatizálni a történetet, nem akarja kierőszakolni az olvasó együttérzését. Éppen ez a visszafogottság teszi ennyire megrázóvá. Mintha nem is regényt olvasnánk, hanem valakit hallgatnánk, aki hosszú évtizedek után végre képes pontos szavakat találni arra, amit gyermekként még megérteni sem tudott.
A szégyen ráadásul ebben a könyvben jóval többet jelent egyetlen családi eseménynél. Szól a társadalmi különbségekről, a vallásról, a kívülállóság érzéséről és arról is, milyen könnyen kezdjük el mások tekintetén keresztül szemlélni önmagunkat. Hogy egy gyermek milyen gyorsan képes elhinni: vele van a baj.
Olvasás közben többször eszembe jutott, mennyire különös dolog az emlékezet. Nem egyszerűen megőrzi a múltat, hanem újra és újra átírja, értelmezi, összekapcsolja a későbbi tapasztalatainkkal. Ernaux nem azt keresi, hogy pontosan mi történt, hanem azt, hogyan él tovább bennünk egy emlék évtizedeken keresztül.
A Szégyen nem könnyű olvasmány, de csendes, elgondolkodtató könyv, amely lassan bontja ki a mondanivalóját, és sok kérdést az olvasóra bíz. Éppen ezért nem feltétlenül a cselekménye marad meg az emberben, hanem az a nyugtalanító érzés, hogy egyetlen gyermekkori pillanat milyen hosszú árnyékot vethet egy egész életre.
Annie Ernaux ismét bebizonyítja, hogy a legszemélyesebb történetek gyakran a legegyetemesebbek is. Mert bár a konkrét emlék az övé, a szégyen, a kívülállóság vagy a múlt feldolgozásának nehézsége sokkal több ember számára lehet ismerős, mint elsőre gondolnánk.
A kötet Lőrinszky Ildikó fordításában, a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése