A Hideg polgárháború – Csonka-Magyarország születése 1919–1922 nem csupán egy korszak történetét meséli el, hanem azt is megmutatja, hogyan született meg az a politikai és társadalmi valóság, amelynek következményei még ma is velünk élnek.
KÖNYVAJÁNLÓHIDEG POLGÁRHÁBORÚ
Szerző: Hatos PálKiadó: Jaffa KiadóKötés: keménytábla, 360 oldal
Amikor a béke csak látszat: Hatos Pál Hideg polgárháború című könyvéről
Azt gondolnánk, hogy az első világháború utáni Magyarország, Trianon, Horthy Miklós felemelkedése vagy a fehérterror eseményei látszólag jól ismert fejezetei a magyar történelemnek - Hatos Pál azonban legújabb könyvében arra figyelmeztet: a történelem valójában ritkán olyan egyszerű, mint ahogyan az iskolai tankönyvek lapjain megjelenik. A Hideg polgárháború – Csonka-Magyarország születése 1919–1922 nem csupán egy korszak történetét meséli el, hanem azt is megmutatja, hogyan született meg az a politikai és társadalmi valóság, amelynek következményei még ma is velünk élnek.
A kötet az 1919-es Tanácsköztársaság bukásától indul, és az 1922-re megszilárduló bethleni rendszerig követi végig Magyarország útját. Hatos nem egyszerű kronológiai rendben sorolja az eseményeket, hanem tematikus fejezeteken keresztül tárja fel a korszak legfontosabb jelenségeit. Kiemelt figyelmet kap a román megszállás időszaka, a fehérterror működése, a politikai emigráció élete, Trianon társadalmi és lelki következményei, IV. Károly sikertelen visszatérési kísérletei, valamint Bethlen István hatalomépítésének kulisszatitkai. A szerző ugyanakkor nem áll meg a politikai elit világánál: bemutatja a hétköznapi emberek életét, a fővárosi szórakozóhelyek újjáéledését, a vallásosság változásait, a házasodási és válási szokásokat, sőt a korrupció és klientúra működését is.
Hatos Pál szerint az 1919 és 1922 közötti Magyarország nem lezárt polgárháború utáni ország volt, hanem egy olyan társadalom, amelyben a konfliktusok csupán befagytak. A politikai táborok, ideológiák és társadalmi csoportok közötti ellentétek nem oldódtak meg, csak más formában folytatódtak tovább. A szerző részletesen bemutatja a fehérterror kegyetlenségeit, a politikai bosszúhadjáratok működését és az antiszemitizmus erősödését. Megrázó sorokban ír arról, hogy 1920 elején még a mérsékelt szociáldemokrata vezetők sem érezték magukat biztonságban Magyarországon:
„Az országban dühöngő fehérterror miatt 1920 elején a magyar politikai baloldal szinte egész vezérkara Bécsben tartózkodott…”
A könyv ugyanakkor nem elégszik meg a terror és az erőszak bemutatásával. A szerző folyamatosan azt vizsgálja, miként működött a társadalom a politikai válság közepette - miközben vidéken és a határvidékeken katonai konfliktusok zajlottak, Budapesten újra megnyitottak az orfeumok:
„A budapesti orfeumokban újra szólt az édes muzsika, és folyt a pezsgő, a jazz tébolya pedig hamarabb megérkezett a bűnös Budapestre, mint Horthy Miklós Nemzeti Hadserege.”
Ez az állandó kettősség – tragédia és normalitás, összeomlás és alkalmazkodás – végigkíséri az egész könyvet. Különösen izgalmasak a Trianonról szóló fejezetek. Hatos nem csupán a veszteség érzését mutatja be, hanem azt is, hogyan alakult át az ország a békeszerződés után. Meglepő példákat hoz arra, hogy egyes városok gazdasági vagy kulturális értelemben még profitálni is tudtak az új helyzetből. A kötet egyik legerősebb gondolata, hogy a történelem nem fekete-fehér szereplők története. A szerző nem hősöket és gonoszokat keres, hanem embereket, akik saját koruk korlátai között próbáltak eligazodni - éppen emiatt válik a könyv egyszerre történelmi munkává és társadalmi önvizsgálattá. A stílus szintén figyelemre méltó. Hatos Pál barokkosan hömpölygő mondatai, finom iróniája és szarkasztikus humora különleges olvasmányélményt teremtenek, a korabeli források gyakori idézése pedig élővé és kézzelfoghatóvá teszi az eseményeket.
A Hideg polgárháború elsősorban azoknak ajánlható, akik szeretnének mélyebben megérteni egy olyan korszakot, amely alapvetően meghatározta a 20. századi Magyarország sorsát. Nemcsak történelemrajongóknak szól, hanem mindazoknak is, akik kíváncsiak arra, hogyan születnek politikai mítoszok, miként öröklődnek tovább társadalmi traumák, és miért olyan nehéz lezárni bizonyos történelmi konfliktusokat. A könyv különösen értékes lehet azok számára, akik a Trianon körüli leegyszerűsített narratívák helyett árnyaltabb képet szeretnének kapni a korszakról. Emellett azoknak is élvezetes olvasmány, akik szeretik a gazdag forrásanyaggal dolgozó, mégis lendületesen megírt történelmi műveket.
A kötet történettudományi ismeretterjesztő mű, ugyanakkor jóval több egy hagyományos politikatörténeti összefoglalónál. Hatos Pál a társadalomtörténet, a mentalitástörténet és a kultúrtörténet eszközeit ötvözi, miközben olvasmányos stílusban mutatja be a korszak eseményeit. A könyv a szerző első világháború utáni Magyarországot feldolgozó trilógiájának harmadik, lezáró darabja.
Hatos Pál könyve nem egyszerűen az 1919 és 1922 közötti évekről szól. Arról beszél, hogyan él tovább egy társadalomban a feldolgozatlan múlt, hogyan merevednek meg az ellentétek, és miként válik a politika a mindennapi élet szinte minden területének meghatározó erejévé. A Hideg polgárháború egyszerre hiánypótló történelmi munka és elgondolkodtató társadalmi tükör. Talán nem véletlen, hogy a könyv egyik legemlékezetesebb gondolata magáról a történelemről szól:
„A »korszak« – minden korszak – elgondolás, konstrukció eredménye, mely oly kényelmesen és hasznosan szolgál, akár egy túrabakancs, ha a múltnak erdejében járt és járatlan ösvényein elindulunk, de egyáltalán nem objektív valóság, nem maga a múlt.”
Aki elolvassa ezt a kötetet, valószínűleg más szemmel tekint majd nemcsak a Horthy-korszak kezdetére, hanem a jelen politikai és társadalmi törésvonalaira is. Ez pedig minden igazán jó történelmi könyv ismérve.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Tanácsköztársaság megbukott, Kun Béla elmenekült, Tolnában már Prónay Pál katonái akasztottak kegyetlen élvezettel bűnöst és ártatlant egyaránt. „Zsidó szadizmusra fehérbosszú” – írta le elkeseredetten Jászi Oszkár 1919 forró augusztusában a fehérterrortól izzó magyar helyzetet. Nyers, indulatos szavak. „Háborúban vagyunk, sőt amiben vagyunk, az rosszabb, mint a háború” – indokolta Horthy Miklós egy másik bizalmas embere, Kozma Miklós huszárszázados a fehérterror elkerülhetetlenségét.
A magyar történelem egyik mélypontjához érkezett. Az ország nagy része román, szerb, cseh megszállás alatt állt, a vörös rongyait levetett Budapest szinte éhezett, s az elkövetkező hónapokban hetenként változott, hogy milyen kormánya van az országnak. Ám a kommün napjaiban alámerült fővárosi félvilág hamar újjászületett, a budapesti orfeumokban újra szólt az édes muzsika és folyt a pezsgő, a szabad szerelmeiről hírhedtté lett Becker Baby vetkezett, egy snájdig fiatal miniszteri titkár – a budapesti pszichoanalitikus kör tagja –, Jellinek Morton pedig milliókat sikkasztott. És aztán jött Trianon, gyászpompa és harangzúgás, nagy fogadkozások: „Nem, nem soha”. 1920 nyarán megszületett a jelszó is: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország.”
Hatos Pál történész, egyetemi tanár, a modern magyar történelem kutatója. Munkásságának középpontjában a 19–20. századi magyar társadalom- és politikatörténet áll. Számos jelentős mű szerzője, amelyek közül különösen nagy visszhangot váltott ki az első világháború utáni összeomlást feldolgozó trilógiája: Az elátkozott köztársaság, Rosszfiúk világforradalma és a trilógiát lezáró Hideg polgárháború. Kutatásaira jellemző a forrásgazdagság, a társadalomtörténeti szemlélet és az olvasmányos előadásmód.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése