Könyvajánló - Marcus Kliewer: Azelőtt itt éltünk
Vajon mi történne, ha egy idegen család becsöngetne hozzád azzal, hogy régen ők éltek a házadban és te beengednéd őket? Marcus Kliewer Azelőtt itt éltünk című regénye ebből az egyszerű döntésből bont ki egy lassan kúszó, pszichológiai thrillert, ami után a saját otthonod sem tűnik majd teljesen ártalmatlannak...
Marcus Kliewer Azelőtt itt éltünk című regénye az a fajta könyv, amit az ember „csak még egy fejezetet” felkiáltással olvas hajnalig, aztán utána egy kicsit gyanakodva néz körbe a saját lakásában. Alapvetően egy kísértetházas horror, de hamar kiderül, hogy itt nem a hangos ijesztgetés a lényeg, hanem az a lassú, alattomos érzés, amikor már nem vagy biztos benne, kinek és minek hihetsz.
A történet Eve-re és párjára, Charlie-ra fókuszál, akik egy eldugott, erdőszéli régi házat megvesznek és nekikezdenek a felújításoknak. Az első érdekesség a sztoriban akkor jön, amikor egy nap megjelenik egy család az ajtóban azzal, hogy ők régen ebben a házban éltek, és csak egy gyors nosztalgikus látogatásra bemennének. Eve beengedi őket, és itt követi el azt a klasszikus horrorhibát, amit olvasóként már előre sikítva próbálnánk megakadályozni.
A vendégek túl sokáig maradnak, furcsán viselkednek, és az egész helyzet egyre kellemetlenebb lesz, míg végül átbillen valami egészen másba, furába, bizarrba. Először eltűnik egy gyerek, érthetetlen módon kezdenek megváltozni a ház részletei, majd Charlie is nyomtalanul felszívódik. Innentől a történet már nemcsak arról szól, hogy mi történik a házban, hanem arról is, hogy Eve mennyire bízhat meg a saját emlékeiben és érzékelésében.
Tetszett, hogy a szerző ügyesen játszik a formával: a klasszikus narrációt dokumentumok, rendőrségi jegyzőkönyvek és netes fórumrészletek törik meg, amelyek egy titokzatos, ijesztő jelenséget próbálnak feltérképezni. Ezek a betétek egyszerre adnak háttérmagyarázatot és kavarják még jobban össze a képet, mert sosem egyértelmű, hogy valódi információt kapunk-e, vagy csak egy újabb torzított nézőpontot. Olvasás közben egyre erősebb az érzés: lehet, hogy a ház nem egyszerűen kísértetjárta, hanem valahogy átírja azokat, akik belépnek.
Egy enyhe spoiler: a könyv nem ad minden kérdésre tiszta választ, és a végére a valóság szó szerint több verzióban kezd el létezni. Vannak utalások arra, hogy a ház különböző idősíkokat vagy emlékeket csúsztat egymásra, és az sem teljesen kizárt, hogy Eve már jóval korábban elvesztette a kapaszkodót, mint gondolnánk. A befejezés inkább hideg borzongás, mint nagy lezárás.
Ez a regény azoknak való, akik szeretik, ha egy horror nem magyaráz túl mindent, és hajlandók együtt élni a bizonytalansággal. Ha szereted a pszichológiai feszültséget, az ismerős, de mégis rossz tereket, és nem bánod, ha egy könyv kicsit szétszedi a valóságérzékedet, ez a kötet nyerő lehet nálad. Nem komfortolvasmány, de pont ezért emlékezetes. Nekem tetszett.
Köszönjük Könyvmolyképző Kiadó!
Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel megrendelheted a kötetet!
Érdekelnek a könyvújdonságok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése