Senki nem látott semmit

 Könyvajánló - Andrea Mara: Senki nem látott semmit

Senki nem látta, mi történt.

Állsz a zsúfolt peronon a londoni metróban. A két kislányod előtted felugrik a szerelvényre. Te is utánuk lépnél, de záródnak az ajtók, a metró elhúz. A peronon maradtál.

Mindenki hazudik.

Amíg a következő megállóhoz érsz, azt sulykolod magadban, hogy minden rendben lesz. De pánikba esel, mert nem két gyerek vár a peronon. Csak egy.

Valaki hibás.

A másik lányod hova tűnt? Magával vitte egy idegen? Vagy nem is sejted, de jól ismered a tettest? Senki nem mond igazat. Minél hosszabbra nyúlik a keresés, annál nehezebb lesz megtalálni a lányodat.

Ez a regény már az első bekezdéseivel olyan helyzetbe szorítja az olvasót, ahonnan nincs kényelmes visszaút. Andrea Mara: Senki nem látott semmit c. regénye nem a klasszikus értelemben vett krimi felütésével él, hanem egy hétköznapi pillanatot választ – egy zsúfolt londoni metróperont, egy rutinszerű hazautazást, egy anyát és a gyerekeit –, majd ebbe a banalitásba hasít bele a legősibb rémület. Az a néhány másodperc, amikor az ajtók bezáródnak, és az ember rájön, hogy elszakadt a gyerekétől, itt nem csupán cselekményindító elem, hanem egy olyan töréspont, amely után minden mozdulat, minden gondolat és minden emlék új megvilágításba kerül.

A regény egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy nem a hiányra, hanem a bizonytalanságra épít. Nem tudjuk, mi történt. Nem tudjuk, ki hibázott. Nem tudjuk, kiben lehet megbízni. Mara nagyon tudatosan bontja le az olvasó biztonságérzetét: miközben a keresés zajlik, egyre világosabbá válik, hogy a történet nem pusztán egy eltűnt gyerekről szól, hanem arról, milyen törékeny az a narratíva, amit a saját életünkről építünk. A „mindenki hazudik” nem egyszerű thrilleres túlzás, hanem lassan kibomló tapasztalat: hazudunk másoknak, hazudunk a hatóságoknak, és – talán a legijesztőbb módon – hazudunk önmagunknak is.

Andrea Mara különösen érzékenyen nyúl a szülői bűntudat és felelősség kérdéséhez. A főszereplő belső monológjai nemcsak a pánikról szólnak, hanem arról a végtelen önvádról is, amely azonnal bekapcsol, amikor valami visszafordíthatatlannak tűnik. A regény így nemcsak külső nyomozás, hanem belső vizsgálat is: mikor hibáztunk először, hol siklott ki valami, és vajon tényleg azon a peronon történt-e minden. A múlt apró döntései, elhallgatásai és félreértései fokozatosan válnak ugyanolyan fontossá, mint a jelen eseményei.

A cselekmény feszes, mégis hagy időt a lélektani rétegek kibontására. A londoni környezet nem puszta díszlet: a város arctalansága, a tömeg közönye és az intézményi eljárások hideg racionalitása mind felerősítik azt az érzést, hogy egyéni tragédiák milyen könnyen vesznek el a rendszer zajában. Mara ügyesen egyensúlyoz akció és elmélyülés között, és közben folyamatosan fenntartja azt a nyomasztó kérdést, hogy vajon a veszély kívülről érkezik-e – vagy sokkal közelebbről, mint hinnénk.

A Senki nem látott semmit nem ad gyors megkönnyebbülést. Ez a könyv nem engedi el az olvasó kezét az utolsó oldalon sem: a történet sokkal inkább kérdéseket hagy maga után, mint megnyugtató válaszokat. Pont ettől válik igazán emlékezetessé. Nemcsak egy eltűnés történetét meséli el, hanem azt a tapasztalatot, amikor a bizalom, a család és az önazonosság repedezni kezd – és már nem lehet pontosan megmondani, hol van a határ áldozat és felelős között.

Andrea Mara ír származású szerző, aki korábban jogászként dolgozott, mielőtt a pszichológiai thrillerek felé fordult volna. Regényeire jellemző a hétköznapi élethelyzetekből kiinduló, mégis mélyen nyugtalanító történetvezetés, valamint az emberi kapcsolatok árnyalt, empatikus ábrázolása. A Senki nem látott semmit nemcsak nemzetközi sikert aratott, hanem megerősítette Marát mint a modern, lélektani fókuszú thriller egyik markáns hangját, aki különösen érzékenyen ír a szülőség, a veszteség és a kimondatlan igazságok terhéről.

A kötet a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg, a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!