Az autokrata állam ijesztő hatékonyságára van-e felkészült válasza a demokrácia csorbulását figyelőknek? Mit lehet azon túl tenni, hogy leszögezik: a demokrácia nem politikai oldal kérdése, hanem morál és állampolgári felelősség mentén megválaszolható lehetőség? Van-e a hatalomgyakorlásnak joga a profithoz, üzletággá teheti-e bárki is társadalma irányítási módszerét?
KÖNYVAJÁNLÓAUTOKRÁCIA Rt.
Szerző: Anne ApplebaumFordító: Medzibrodszky AlexandraKiadó: Európa KönyvkiadóKötés: puhatáblás, 248 oldal
Anne Applebaum Autokrácia Rt. című könyve azt az utat járja körül, hogyan ábrándulnak ki társadalmak, tömegek a demokrácia eszméjéből, látva annak gyakorlati elferdítéseit. Mert mit lehet mondani, amikor olyan folyamatok indulnak meg lavinaszerűen, amik a demokratikus értékek lebontását eredményezik? A kötet tartalma politikai-társadalmi esszé olyan illiberális rendszerekről, amelyek korábban demokratikus jellemzők mentén irányították rendszerüket - a szerző saját hazáját, Lengyelországot, és Magyarországot említette erre példaként.
Vajon miért fordulnak az egyes társadalmakban élő értelmiségiek és politikusok az autoriter rendszerek felé? Először is azt nézzük meg, mit jelent pontosan az a fogalom, hogy autoriter, társadalmi szempontból: tekintélyelvűséget jelent, ahol az adott állami szerveződés hatalmi szerve a döntéshozatal szempontjából teljes egészében a vezető kezében összpontosul, a követőknek nincs vagy csak marginális a szerepük a döntések kialakításában. Mi sérül ilyenkor? A konszenzusra törekvés lehetősége, a szélesebb körben való megvitatás igénye, amikor több szem többet láthat.
A kötet részben memoár, részben pedig komoly elemzés az autokrata berendezkedésű államokról. A szerző férje, Radosław Sikorski, lengyel politikus, így az asszony testközelből észlelhette, hogy a lengyel belpolitikai változások milyen szakadékokat hoztak létre olyan barátok, ismerősök között, akik egy része a klasszikus demokrácia mellett tették le voksukat, míg másik részük jobban hajlott a populista, nacionalista folyamatok felé. A mű fő üzenete, hogy a demokrácia nem magától értetendő, dolgozni kell rajta, legnagyobb ellensége a polgárok közönye a politika irányába. A demokrácia védelme, hívja fel a figyelmet Anne Applebaum, nem politikai oldal kérdése, hanem morál és állampolgári felelősség mentén megválaszolható lehetőség.
A mű elemzi azokat a folyamatokat, amelyek mentén létrejöhet az autoriter állam és annak hatalomgyakorlása. Egyrészt sokat számít a fenn már hivatkozott állampolgári közöny, másrészt kifejti, hogy ezek a szervezetek hogyan használják a médiát, a történelmi tényeket és a félelmet arra, hogy fenntartsák rendszerüket, harmadrészt tudatosítja, hogy az ilyen szerveződés nemcsak kényszerrel, hanem érzelmi manipulációval is létrehozható, amikor az állampolgárok biztonságát leegyszerűsített, igen-nem, fekete-fehér választási lehetőségekkel bombázzák, elhallgatva, hogy a témában alig-alig létezik olyan kérdés, amire ilyen egybites válaszok adhatók. Viszont: jól hangzanak, és ezek elvihetik a hangsúlyt olyasmikről, amik kínosak vagy kényelmetlenek a hatalom számára.
Autokrata rendszerekben legelőször a polgárok bizalma rendül meg, mert létrejön egy politikai üzletág, ami magas szinten foglalkozik a hatalomirányítással, kivéve abból a legnagyobb hasznot, amit csak kivehet, sérült ideológiáját normává téve: idetartozik a félelem fenntartása, a múlt átírása, a média és a propaganda maximális kihasználása, lojalitás elérése, hogy még tanult, széles látókörű emberek is inkább efelé hajlanak, ez a kisebb rossz számukra, ami rendet és stabilitást ígér, mindegy, milyen eszközökkel és áron. Anne Applebaum tudományos igényű munkájában teret enged a szenvedélynek is, amikor saját élményei alapján érzelmi kitettségét is vállalja annak érdekében, hogy az emberek párbeszédeket kezdeményezzenek, megteremtsék / kiköveteljék a megrendült bizalom helyreállítását, odafigyeljenek és vigyázzanak országuk demokratikus értékeire.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
„Mindannyian látjuk magunk előtt az autokrata állam karikatúráját. A képen az állam élén egy gazember a markában tartja a katonaságot és a rendőrséget, amely erőszakkal fenyegeti a lakosságot. Mindenfelé ádáz kollaboránsok, esetleg feltűnik a kép szélén néhány bátor másként gondolkodó. A huszonegyedik században azonban ennek a képnek már vajmi kevés köze van a valósághoz.
Manapság az autokráciákat nem egy gonosz ember vezeti. A hatalmat bonyolult hálózatok gyakorolják, amelyek kleptokratikus rendszerekre, katonai, félkatonai, rendőri erőszakszervekre és propagandát, dezinformációt terjesztő, megfigyelést végző szakértői csoportokra épülnek.”
Anne Applebaum új könyve elmélyült alapossággal tekinti át, hogy a „régi vágású” diktatúrákból autokráciákká váló rendszerek milyen ijesztő hatékonysággal dolgoznak a demokratikus világ meggyöngítésén. Az utóbbi évek, évtizedek hozadéka, hogy ázsiai, afrikai és európai országok hagyományos diktatúrákból autokráciákká alakultak, amelyek egyrészt profitalapon – is – működnek (innen a könyv címe), másrészt az ideológiai kérdésektől függetlenül az egymással történő folyamatos kooperációt is a rendszer fennmaradása feltételének tartják. Továbbá a zavaros tulajdonosi háttérrel bíró, de valójában a saját tulajdonukban lévő médiumokon – híroldalokon, újságokon, illetve közösségi oldalak álprofiljain – keresztül a manipuláció, a félretájékoztatás, a „hírmosás” eszközével arra törekszenek, hogy a demokráciákban, legalábbis látszólag, kaotikus állapotok alakuljanak ki, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy az autokratikus rendszerek stabilnak, már-már vonzónak tűnjenek a demokratikus országok polgárainak, akik – az autokraták reményei szerint – képtelenek eligazodni a hírözönben, képtelenek megkülönböztetni egymástól a valódi és a hamis híreket, és belefáradtak a demokráciákban uralkodó „rendetlenségbe”.
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a lenti képre kattintva,
az Európa Könyvkiadó oldaláról, ahol beleolvasó és kapcsolódó cikk is található.
Megjegyzés küldése