Nemzeti Parkok a világ minden tájáról - Jasper Nemzeti Park, Kanada
A Jasper Nemzeti Park a kanadai Sziklás-hegység egyik gyönyörű, gleccsertavakkal és hatalmas erdőségekkel borított vad tája. Kanada egyik legnagyobb és legvadabb nemzeti parkja, amely a Banff mellett húzódik északi irányban, mégis egészen más hangulatot hordoz: nyersebb, csendesebb. Nem fog úgy elvarázsolni – egyszerűen csak megmutatja a természet monumentális erejét.
A Jasper Nemzeti Park a Kanadát átszelő Sziklás-hegység része, amely 70–80 millió évvel ezelőtt emelkedett ki az ősi, összegyűrődő kőzetekből. A mai tájat azonban nem ez formálta igazán, hanem a jég. A jégkorszak gleccserei évmilliókon át borotválták és faragták a hegylánc csúcsait és völgyeit, mély kanyonokat vájtak, és tórendszerek sorát hagyták maguk után. Jasper ma is a jég mozdulásának és szeszélyének lenyomata: a kékes fényben csillogó olvadéktavak, a réteges palakő és mészkő falak, a morénák és a hóval szegett gerincek mind erről mesélnek.
A park egyik legkülönlegesebb geológiai kincse a Columbia Icefield, Észak-Amerika egyik legnagyobb jégmezője. Ebből az ősből ered a híres Athabasca-gleccser, amely ugyan évről évre visszahúzódik, de a múlt lenyomata még ma is ott vibrál a felszínében: a jég több mint 10 000 éves történetet őriz kristályrétegeiben.
Jasper területe a cree, a siksika, a stoney nakoda és a tsuut’ina népek ősi földje. Számukra a hegység nem csupán díszlet vagy turistaútvonal, hanem élő, lélegző jelenlét. A hegycsúcsok szellemek lakhelyei, az állatok nem vadak, hanem rokonok és tanítók, a források és tavak pedig a világ szívéből érkező ajándékok.
A cree legendák szerint a Sziklás-hegységet „óriások csontjaiból” építette a Föld, hogy stabilitást adjon a világnak. A Maligne Canyon környékén pedig úgy hitték, hogy a hegyi szellemek időnként hanggal válaszolnak a semmibe kiáltott szavakra – mintha a kanyon maga beszélne.
A park sok pontján ma is olvashatók a helyi népek történetei és hagyományai, amelyek arra emlékeztetnek, hogy Jasper tájai jóval azelőtt voltak otthonok, szent helyek, vadászterületek, hogy a modern világ felfedezte volna őket.
A Maligne-tó szellemszigetének története (Spirit Island)
A Stoney Nakoda nép szerint a hegyek lábánál élő ifjú harcos, Káh-Now, és a szomszéd törzsből származó lány, Aiyanna titokban találkoztak egy kis szigeten, a Maligne-tó közepén. A két törzs ellenséges viszonyban állt, így a szerelmük tiltott volt – de minden hajnalban itt, ezen a kis földnyúlványon esküdtek egymásnak örök szerelmet.
Egy nap a két klán közti viszály eldurvult, és Aiyannát nem engedték többé el a faluból. Káh-Now még egyszer elment a szigetre, hogy várja őt, de a lány nem jött. A harcos napokon át ott maradt, míg végül a hegyek könyörületből szellemmé változtatták: ő lett az, aki ma is őrzi a helyet.
A Spirit Island csendje ezért olyan mély: azt mondják, Káh-Now lelke még mindig figyel, hátha Aiyanna végre visszatér.
A Maligne Canyon „beszélő sziklái”
A Cree nép úgy tartotta, hogy a Maligne-szurdok mélyéről érkező moraj nem egyszerűen visszhang illetve a vizek és a mozgások természetes hangjai, hanem a wîhtiko, egy ősi hegyi szellem éneke.
Amikor a jégkorszak véget ért, a szellem elveszítette otthonát a gleccser mélyén, és a kanyonba költözött. Ha valaki átmegy a függőhidakon és hallgatózik a mélybe, időnként különös visszhangokat hall – mintha valami választ adna a kiáltásra.
A legenda szerint, aki tiszta szívvel kérdez a kanyontól, annak a wîhtiko megmutatja az igaz útját, de aki gúnyolódva kiabál le, azt a hang örökre kísérti.
A Whistlers Mountain „fütyörésző szelei”
A Cree nép szerint a hegy tetején él egy játékos hegyi szellem, aki fütyörészéssel hívogatja a vándorokat. A mai napig gyakran hallani furcsa sípoló, éles hangot a gerincek közt, különösen alkonyatkor.
A történet szerint ez a hang a szellem figyelmeztetése: ha barátként közelít az utazó, finom dallamokat hall. Ha azonban valaki nem tiszteli a hegyeket, vagy rossz szándékkal lép az ösvényre, a fütty viharba vált – és a szél elűzi a betolakodót.
Ezért kapta a hegy a nevét: „The Whistlers”, azaz a fütyülők hegye.
A Jasper-síkság bölényeinek áldása
A Sziklás-hegység előterében élő őslakosok hite szerint a bölények nem egyszerű állatok voltak, hanem a föld ajándékai: a Nagy Szellem küldöttei, akik saját testüket adták az emberek túléléséért.
A legenda szerint egyszer, amikor a törzset hosszú tél és éhínség sújtotta, egy hófehér bölény érkezett a síkságra. Nem rejtőzött – lassan, méltóságteljesen ment a vadászok elé, majd eltűnt, miután elegendő táplálékot biztosított.
A Jasper környéki első téllel kapcsolatos jóslat úgy szól:
„Ha köd ereszkedik a síkságra ősszel, a Fehér Bölény árnyéka áthaladt a földön, és enyhe tél jön.”
A Medicine Lake „eltűnő tava”
A tó különös vízjárását a helyiek sokáig szellemi jelenségnek tartották. Nyárra megtelik vízzel, télen pedig szinte teljesen eltűnik – mintha a föld meginná.
A legenda szerint a tó alatt óriások élnek. Nyáron, amikor a nap melege a hegyeket is felmelegíti, az óriások mély álomba merülnek, és nem isznak. Télen azonban felébrednek, és a hideg miatt szomjasak lesznek – ilyenkor isszák ki a tavat.
A Jasper részei a gleccsertavak, amelyek lélegzetelállító képet mutatnak:
Maligne Lake – a világ egyik legtöbbet fotózott szigetével, a Spirit Islanddel
Pyramid Lake – amely tükörként őrzi a mögötte magasodó Pyramid Mountain színeit
Medicine Lake – amely a föld alatt tűnik el tél végére, és csak nyárra telik meg újra vízzel
Athabasca-vízesés – amely a jég és víz közös erejének tökéletes példája
Ezek a tavak és vízesések nemcsak lenyűgözőek: történetük van, szinte saját személyiségük, és mindegyik másféle arcát mutatja annak, milyen, amikor a jég mérhetetlen ereje alakítja ki a tájat.
Jasper élővilágának gerincét a kanadai Sziklás-hegység szubatlantikus erdei adják: hatalmas fenyvesek, évszázados lucfenyők, Douglas-tuják és óriási sárgafenyők borítják a meredek hegyoldalakat. Az alacsonyabb völgyekben még lombhullató erdők is felbukkannak – nyárfák, mogyoróbokrok, borókák –, ahogy a folyók menti ártéri sávok puhafás ligetként kísérik végig az Athabasca kanyargó vonalát. Tavasszal a réteket vadvirágok borítják el; a tarka szőnyeget hegyi harangvirág, havasi napraforgó, ibolyaszínű aster és tűzliliom színezi. A magasabb hegyoldalak kopárnak tűnhetnek, de ott is külön világ él: apró, szélben kapaszkodó növények, mohák és zuzmók. Jasper flórája azért különleges, mert egyszerre őrzi hófödte magasságok jeges növényközösségét és a melegebb, napos völgyek barátságos zöldjét – a park minden négyzetkilométere más arcot mutat, ahogy a lombokon át változik a fény.
De a park talán legvarázslatosabb vonzereje az állatvilág: itt tényleg megtapasztalható, milyen az, amikor az ember vendég a természetben. A völgyekben hatalmas vapitik, jávorszarvasok, prérifarkasok és feketemedvék járják az erdőszéleket. A hegylábaknál gyakran tűnik fel a mesés külsejű hegyi kecske hófehér bundája, a sziklafalakon pedig muflonok lépkednek úgy, mintha a gravitáció rájuk nem is vonatkozna. A ritkább ragadozók – a puma és a hiúz – többnyire rejtve maradnak, jelenlétük inkább nyomokból olvasható ki: egy lábnyomból vagy egy frissen áttört hópárnából. A magasabb hegygerincek sasai és ölyvei köröznek a szélben, a vizekben hódok építenek gátakat, a tavaknál pedig réce- és gémfélék élnek. A jéghideg, kristálytiszta tavai és gyors sodrású hegyi folyói érzékeny, tiszta vizekhez kötődő halfajok otthonai. Itt él Alberta jelképes hala, a bikapisztráng, a folyami pisztráng, amely csak a legoxigéndúsabb hegyi vizekben képes fennmaradni. Mellette megtaláljuk a narancsvörös torokfoltjáról felismerhető vágott torkú pisztrángot, a mély, zöldes kékségű gleccsertavak alján élő tavi pisztrángot, valamint a betelepített, de ma már elterjedt szivárványos pisztrángot. A folyók kavicsos medrében fehérhalak és hegyipontyok úsznak, fontos táplálékul szolgálva a park ragadozó madarainak és emlőseinek. Jasper élővilága egyszerre vad és sérülékeny: egy olyan ökoszisztéma, amely még őrzi a terület ősi ritmusát.
A park 1984 óta az UNESCO Világörökség része, és a világ egyik legnagyobb sötét égbolt rezervátuma is. Jasperben az éjszaka valóban éjszaka: a Tejút hatalmas ívben borul a hegyek fölé, és a csillagok olyan tisztán ragyognak, mint valami lámpások. Északi fekvése miatt sűrűn látható az északi fény is a terület felett.
Jasper sokkal békésebb, mint Banff, éppen ezért a vadon élménye jóval tisztább. Kevesebb turista, hosszabb, csendesebb utak. A híres Icefields Parkway összeköti a két parkot – a világ egyik legszebb autóútjaként tartják számon.
A park egy részét a tavalyi évben súlyos erdőtűz pusztította el, ekkor le is zárták, de egyébként egész évben látogatható. Remélem, ez is egy olyan szelete marad a vadonnak, amit sikerül megőriznünk.
Megjegyzés küldése