Szerző: Szántó Dániel

Kiadó: Alexandra Kiadó

Kötés: puhatáblás, 448 oldal

Megtiszteltetés a jövőről írni - kezdi könyvét a szerző, Szántó Dániel - és azzal folytatja, hogy ez a jövő, a mesterséges intelligencia által ellátott feladatok már itt vannak körülöttünk, és bár a regény fikció, azért minden kitaláció mélyén ott parázslik a félelem, hogy mi van, ha...? Mi van ha a valóságban is megtörténik az MI önálló életre kelése és öntudatra ébredése? Mi van, ha kártékonynak vagy kiírtandónak tekintenek bennünket? Ember, gép, teremtő, teremtett - ki a gyilkos? alcímet viseli  A három törvény című vaskos kiadvány, amely műfaját tekintve sci-fi és krimijegyeket hordoz. Szántó Dániel ezt a művét a Várnay Benett-sorozat harmadik darabjába illesztette bele - az első két kötet ismerete nem szükséges az olvasáshoz, de aki ennyire jól ír, annak naná, hogy utána nézek, mi is volt a sorozat másik két darabja!

A cselekmény fő helyszíne Bécs, érintőlegesen Budapest, de említeni sem kéne tulajdonképpen. Napjaink szeptemberében járunk, ami éppen kissé hűvösre sikeredett. Az áldozat Varga Kende, egy nyálas szájú, öntelt, kissé erőszakos figura, még iskolába jár, és éppen dühösen, frusztrációktól szenvedve... menekül. A fiatalembert valaki - vagy valami? - üldözi, ő pedig az apja, Varga Mátyás, techmilliárdos rettenetes biztonsági berendezésekkel ellátott irodaházába szeretne minél hamarabb bejutni. Sikerül is neki, ám még sincs biztonságban: valami vagy valaki megöli, rítuálisan feldarabolja, még a szemét is kitépi.

Hamar felmerül a kérdés: gép vagy ember végzett Kendével? A cég ugyanis a Humanoid nevű vállalat, ami robotok előállításával foglalkozik, és a bebizonyosodik, hogy készültek olyan regisztrálástól mentes prototípusok, akik megtévesztésig hasonlítanak egy emberre, sőt, előfordulhat, hogy kinn mászkál az utcákon, a többi járókelő között. Az egyik nyomozó szerint a kivájt szem üzenet. De kinek? Ha az ügy kiszivárog, és miért ne szivárogna ki? - a média és azok fogyasztói válaszokat akarnak majd arról, hogy történhetett mindez, ki az elkövető, és hogy a gyilkosságnak köze van-e a Humaniod Vállalat emberszerű robotokra szakosodott iparágához.

Bécsben elindul a nyomozás, aminek élére nem a törtető, egoista Vance Ragnart jelölik ki, akinek karrierje fellendítéséhez és gyarlóságai kiéléséhez semmi sem lehet elég mocskos vagy túl drága. A jóképű, simulékony modorú nyomozó alig tudja palástolni indulatait, amikor kiderül, hogy az évszázad büntetőügyének, nyomozati cselekményeinek vezetését nem rá, hanem kolléganőjére bízták, plusz a nyakukba ültettek szakértőként egy börtönviselt embert is a magyar Várnay Benett képében.

Várnay Benett emiatt az ügy miatt kapott elnöki kegyelmet, amin eléggé csodálkozik is. Az ügy a férfi szakértelmét kívánja, mert első blikkre úgy néz ki, hogy egy MI az elkövető, márpedig akár így van, akár nem, ide élés szem kell. Benett nyomozó volt, ráadásul az egyik legkiválóbb a szakmájában. Kemény, öntörvényű, híres, elismert, ellentmondásos és... emberölési ügyben elítélt. Szakállas, kopasz, egyszerre kedves és vad tekintettel, titokzatos és kifinomult hanglejtéssel.  Lekezelő és megnyerő, kedves és bunkó, balhés, de kiváló nyomozó, azért került börtönbe, mert lelőtt a sorozatgyilkost. Igen. Miután megbilincselték. Aztán az ország legjobban őrzött fegyházából megszökött, hogy elkapjon egy korrupt zsarut. Ő értesítette a rendőröket és békésen megvárta a kiérkező zsarukat, hogy visszavigyék a börtönbe. A bécsi gyilkossággal kapcsolatban az a dolga, hogy találjon bizonyítékot, ami alapján minden kétséget kizáróan el lehet ítélni a gyilkost - vagy találjon bizonyítékot, amivel fel lehet menteni, akár ember, akár robot az elkövető. Ahogy halad az idő a nyomozással, Benettnek az az érzése, hogy már nem a válaszokat keresik a kérdésekre, hanem a kérdésekkel futnak a válaszok után. Olyan világban él, ahol a valóságot kerülni igyekeznek az emberek.

A regény érdekfeszítő, hamar abszolválja magának az olvasó kíváncsiságát, aki ugyan Asimov utánérzésnek címkézi a művet, de ezzel együtt is friss szemmel tekint rá. A modern korba helyezett cselekmény a ma illúzióját kelti, hogy igen, vagy nem vagyunk messze ettől a kortól, vagy már benne is élünk. A három törvény hasonlatos Asimovéhoz, aki látta az Én, a robot című filmet (forgatókönyve Asimov novellából lett megírva), és még szerette is a történetszálat, az itt sem fog csalódni: új kalandok, új értelmezések, szövevényes cselekedetek, elvarázsolja az embert és a jó dramaturgia mentén megteremtett hangulat nem enged üres járatot vagy könyv letételt. Lehet ciccegni, kamaszpanaszt és annak következményeit csócsálni, megállapítani, hogy amihez korlátlan mennyiségű pénzt lehet hozzárendelni, ott az éretlenség, meggondolatlanság, belátási képesség hiánya súlyos egyéni és társadalmi utóhatásokkal bír.

Lesznek benne nagy rohanások, versenyfutások az életért, humoros vagy macsó beszólások, felfedezhetünk benne lojalitást a kollégákkal kapcsolatban, undort a törtetőkkel, mismásolókkal szemben és kemény ellenérzéseket gátlástalanság vagy indokolatlan mélységű kegyetlenkedésekkel kapcsolatban. Igazi hullámvasút ez a regény, amiről az ember szédelegve száll le, hogy b...a+, ezt azért nem hittem volna. Mint kiderült, ez a kötet már a Várnay Benett-sorozat harmadik darabja - nagyon gyorsan be kell szereznem az első két kötetet is. Egészen biztos vagyok benne, hogy a harmadik rész önállóan is értékelhető mű, ugyanakkor, aki ennyire jól, gördülékenyen, érzékletesen, komoly szaktudással ír és varázsolja el olvasóit (mint engem), annak a személynek ismernem kell a többi kötetét is. Magabiztos cselekményvezetés, remek dramaturgia, kellően adagolt izgalmak - mi kell még?

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

Bécs, valamikor a közeljövőben.

Egy fiatal fiú feldarabolt holttestét találják meg a Humanoid nevű MI-kutatóintézet alapítójának irodájában. A biztonsági felvételek eltűntek, komolyan vehető gyanúsított alig akad – legalábbis emberi. A szálak egyre inkább az intézet által gyártott, emberszerű robotokhoz, a humanoidokhoz vezetnek, azokhoz a fejlett, MI-alapú gépekhez, akik a működésüket szabályozó három törvény szerint nem árthatnak embernek. Elméletben.

A nyomozásba bevonják Várnay Benettet is, az egykori nyomozót, akit elnöki kegyelemben részesítettek hosszú börtönbüntetése után. Benett idegenként mozog a mesterséges intelligencia uralta világban: elutasítja a technológiát, de kénytelen szembenézni annak mindent átható befolyásával és a társadalom torzulásával. Ahogy egyre mélyebbre ás a szövevényes ügyben, Benettnek rá kell jönnie: a kérdés már nem az, hogy egy gép képes-e ölni, hanem hogy ezt miként lehetne bebizonyítani?

Szántó Dániel új regénye, A három törvény nyomasztóan valószerű sci-fi krimi, amely húsba vágó kérdéseket tesz fel az ember és gép között húzódó határról, a döntési szabadságról, és arról, vajon kié a felelősség, ha a teremtett lény túlnő a teremtőjén?

Szántó Dániel, író

1989-ben, Szombathelyen születtem. Fiatalkori éveimben imádtam álmodozni, voltam már szuperhős, világbajnok atléta, önfeláldozó katona, zseniális pszichológus, hányatott sorsú űrhajós, iszákos nyomozó és még sok minden más, amire talán már nem is emlékszem. A regényeimben elvetemült gonosztevők után nyomozok, akik sokszor megoldhatatlannak vélt kihívások elé állítanak. Szeretem a sok szálon futó, elgondolkodtató, drámai és fordulatos történeteket, melyek nem mindig végződnek happy enddel. A jó krimi a részletekben rejlik.

Bár írói pályafutásomat krimikkel kezdtem, régi álmom volt, hogy egy hamisítatlan fantasy-történetet is papírra vethessek. A Dorian – Tündekard ennek az álomnak a valóra váltása.

Ami még érdekelhet