Egy háborút, ami nem nyerhető meg, sőt, világok pusztulását is okozhatja, mindenképpen meg kell akadályozni. Két MI, továbbá egy nyúl és az animája, meg a macskalány és egy szuperkatona megkísérli a lehetetlent.
KÖNYVAJÁNLÓVILÁGOK VISSZHANGJA
Szerző: M. R. CareyFordító: Habony GáborKiadó: Fumax Kiadó
M. R. Carey folytatja A végtelenség kapuja című sci-fijét immár a Világok visszhangjában, amely a Pándomínium-sorozat második darabja. Ha emlékszik az olvasó, az erősen függővégben félbevágott első rész azzal ért véget, hogy hőseink (Hadiz Tambuwal, Essien Nkanika, Öt Dombi Topáz Turmalin, röviden Páz, és az ő animája - Cimbi, valamint a macskalány, Moon) behúzott farokkal, éppen csak hogy menteni tudták bőrüket a kialakult krízishelyzetből Hadiz Tambuwal laborjába, ahol a Rupshe nevű mesterséges intelligencia igyekszik ellátni védelmüket, túlélésüket és terveket kovácsol a szintén MI-vé vált Hadizzal együtt.
Ugyanis olyan háború kezdődik két civilizáció között, amely nem nyerhető meg egyik fél által sem: a Pándomínium és a Géphegemónia végzetes lépésekre szánja el magát egymás világának leigázásáért. Mind a kettő erős alakulat, egyszerűen kioltják egymást, és magukkal együtt világok sorát is. A multiverzum mélyén rejtőzködve létezik azonban egy olyan erő, amely képes véget vetni a kialakuló konfliktushelyzetnek, a neve Anyamassza. Amíg az MI (Rupshe és Hadiz Tambuwal) három fronton is küzd, mégpedig: 1) Pándomínium meggyőzése a háború végzetes következményeit illetően 2) mélyfedésben adatokat szerezni a Pándomínium háborús terveivel és kifejlesztett fegyverével kapcsolatban 3) felvenni a kapcsolatot az Anyamasszával. Ez utóbbira kicsi, de különlegesen képzett kis csapatot küld: Essien Nkanika és a macskalány (Moon) a Tsakom nevű börtönbolygón teszi tiszteletét, azért, mert..., míg a nyúllány (Páz) és animája az Anyamassza nyomába erednek. Közben pedig, hogy jól megkeverjük az egészet, és ne értsünk meg mindent azonnal, van egy (plusz vagy mindenekfeletti) mesterséges intelligenciánk (is), ő mesélő, sőt, ő a szike is, aki / ami műtétet próbál végrehajtani a teljes univerzumon - és amikor letesszük a művet, kiderül, hogy ez az ő születéstörténete.
Nagyszerű kötet - bár a második rész első ötödét elengedtem volna, amíg végre jön a kibontakozás és nemcsak mindenféle tudományos leírásokon vérzek el, hogy nemcsak nem értem, hanem nem is érdekel. Erre mondhatja egy vérbeli sci-fi rajongó, hogy de hát ebben van a lényeg! Aláírom, ettől függetlenül a másik négyötöd jobban esett, amikor konkrét tervek végrehajtása került sorra. Sok humor található a folyamatos akciók között, karakterfejlődéseknek leszünk tanúi, ahogy versenyt futnak az idővel a megmaradásért cserébe. A kötet egyes vonásaiban hasonlít Stanislaw Lem Solarisára, Adrian Tchaikovszky agymenéseire, de a szemfüles olvasó némi Alastair Reynolds-cot is felfedez bennük. Ez persze semmit sem von le M. R. Carey művéből, eredeti megoldásokkal operál, kellő mértékben vegyíti a tudományt a sci-fivel és akcióval, nyers humorral lazít és valamiféle reményt ad az olvasónak a jövőt illetően.
A jövőt, amiben esetleg számolni kell az MI-k jogaival, reménykedve abban, hogy jóindulatuk nem múlik az emberiség iránt. Ki tudja...? A kötet végén felszabadult énségek tanulják a póráznélküliséget, mindennemű parancs vagy korlátozás nélkül. Mi a konklúzió? Hogy önmagától senki sem védhető meg. Hogy ebből mi lesz?! Azzal fejezem be, amivel a duológia első részét is zártam: a végtelen csak a kezdet!
Fülszöveg
KI NYERI A MULTIVERZUMÉRT INDÍTOTT HÁBORÚT?
A Pándomínium világainak összessége és a géphegemónia elkerülhetetlenül háborúba sodródik egymással, egy olyan globális háborúba, amelyet lehetetlen megnyerni, és amelynek bolygók ezrei esnek áldozatul. Legalábbis a Rupshe nevű, még a földi emberek által tervezett mesterséges intelligencia számításai ezt vetítik előre.
Ám valahol a multiverzum mélyén rejtőzködik egy erő, az Anyamassza, amely Rupshe szerint pillanatok alatt véget vethetne a háborúnak. A mesterséges intelligencia összeállít egy meglehetősen különös csapatot, hogy felkutassák.
A valószerűtlen hősöket küldetésük a Tsakom nevű börtönbolygótól egészen a posztapokaliptikus Föld mérgezett világáig viszi, amíg végül eljutnak magához az Anyamasszához is. De vajon sikerül-e meggyőzniük az ősidők óta semleges entitást, hogy segítsen nekik? És mi lesz, ha kifutnak az időből? A Pándomínium ugyanis már bevetni készül azt a valóságokat elemésztő fegyvert, amelynek hatását még a megalkotói sem képesek előre látni vagy kordában tartani.
A hazánkban is könyv- és filmsiker Kiéhezettek, a Lucifer, és sok más ismert képregény szerzője, Mike Carey duológiájának befejező kötete végre megérkezett!
ahol beleolvasó is található.
Kövess minket Facebookon is!
A képek a kiadó oldalairól származnak.
Megjegyzés küldése