Könyvajánló - Mark Lawrence: A lány és a hold
Az Abeth bolygón mindössze az egyenlítő mentén van egy keskeny, zöld folyosó, amit két oldalról a végtelen jég birodalma szorongat.
Yazt, a jégtörzsek leányát embert próbáló utazása a Folyosóra juttatja, ami minden álmát felülmúlja. De ebben a számára új világban is van valami, ami nem változik: az ellenségei továbbra is két lépéssel előtte járnak. Yaz eljut a Kegyes Irgalom Kolostorába, ahol apácák képzik azokat, akik bírnak az ősi ajándékok áldásával, de a lányra még itt is ármány és veszedelem vár, pedig Yaz sokat tanulhatna a nővérektől – már ha nem végzik ki idő előtt.
Küzdelmei azonban eltörpülnek a holdért folyó háború mellett. A Folyosó roppant jégfalai közt élők és a kietlen puszták népeinek sorsa egyaránt a holdon múlik, az ádáz küzdelem pedig megkezdődött. A győzelem végső eszköze a császári palota mélyén eltemetett Bárka. Mindenki azt reméli, hogy Yaz a Bárka kulcsa, amire az ősi titkok tudói nemzedékek óta vadásznak.
Csakhogy néha a remény önmagában még kevés…
A Vörös nővér és a Széthullott birodalom-trilógia világszerte sikeres írójának izgalmas, epikus fantasy-sorozata ezzel a kötettel lezárul!
Mark Lawrence egyik legjobb tulajdonsága a világépítés mesteri szintű kidolgozása, és ebben a könyvben ismét mindent túlszárnyal. Az Abeth bolygó különleges, elképesztően részletesen és érzékletesen felépített környezete lebilincselő. Különösen a Folyosó, a keskeny, zöld sáv az egyenlítő mentén, amelyet a végtelen jég birodalma öleli körül, olyan atmoszférát teremt, amelyben könnyű elmerülni. Lawrence nemcsak a fizikai világokat festi meg tökéletesen, hanem azok légkörét, hangulatát és történelmi mélységét is. Ez a világépítés valóban mély és hiteles, amiből az olvasó rögtön érzi, hogy ezt a környezetet nemcsak a lapokra írta, hanem valódi valósággá vált a képzeletében.
A regényben találkozunk régi kedvelt karakterekkel, akik sokak számára ismerősek lehetnek, ugyanakkor teljesen más szemszögből és helyzetben tűnnek fel. Lawrence remekül írja meg a karakterfejlődést, és azok, akik már olvasták a korábbi trilógiáit, észrevehetik, milyen más lehetőségeket adott nekik, ugyanakkor új oldalukat is megmutatja szereplőinek. A régi figurák és helyszínek egészen másképp jelennek meg, mint amit megszokhattunk, de ez csak növeli az összképet. Ez a fajta újraértelmezés és mélyítés különösen tetszett, mert Lawrence nem elégedett meg a sztereotípiákkal, hanem szabadjára engedte a képzeletet és az elsődleges érzelmeket.
Bár a sorozat első két kötete számomra nem feltétlenül tartozott a legjobbak közé, itt éreztem azt, hogy az író végre megtalálta a hangját ebben a trilógiában is. Kár, hogy ez az utolsó kötetre sikerült, mert most érzem azt, hogy ebből a világból akarok még. Az, ahogyan összefűzte a korábbi történésekkel... zseniális, és nagyon, NAGYON nehéz megállni, hogy semmiféle spoilert ne lőjek el. Aki olvasta már Lawrence korábbi munkáit, de ez a trilógia még nem volt meg neki: NE HAGYJA KI! Ilyet az első két kötet után nem írtam volna. Az újdonság, amit behozott, egészen váratlan volt — egy új, friss és eredeti irány, ami nagyon meglepett, de egyben nagyon is megnyert. Lawrence ezúttal belemerült a mélyebb filozófiai kérdésekbe is, és a karakterek is komplexebbek, szemben a korábbi részekkel. Ez a könyv többé már nem csak egy egyszerű fantasy történet, hanem egy valódi, gondolatébresztően összetett kaland egy különös világban.
Az egyik legérdekesebb vonása a műnek a mély világépítés mellett a karakterek fejlődése. Yazt, a jégtörzsek leányát figyelemmel követni külön élmény, hiszen az útja nemcsak fizikai, hanem érzelmi szempontból is kihívásokkal teli. Az ő próbái, vívódásai és fejlődése igazán emberi és hiteles. Yaz útja a Kegyes Irgalom Kolostora felé tele van feszültséggel: az apácák közössége, akik az ősi ajándékokat bírják, mind egyfajta színtere a rejtélyeknek és veszélyeknek, ahol egy pillanatra sem lehet könnyű a dolguk. Lawrence tudja, mikor tenyerel oda az olvasó szívéhez, ugyanakkor a veszélyek és árulások árnyékában sem feledkezik meg a lényeges kérdésekről.
A történetben azonban a holdért folytatott háború mégis minden sok más élmény fölé emelkedik. A hold egészen különleges, misztikus és titokzatos jelentőséget kap, ami összeköti a nép sorsát és a világ sorsát. Lawrence nagyon ügyesen szövögeti a politikai és mágikus elemeket, és aztán csavarokat is belevon, melyek a legnagyobb váratlan fordulatokat hozzák. A végső fejezetekben különösen érezni, hogy Lawrence nem fukarkodik a meglepetésekkel, és ebben a kötetben érezzük igazán, hogy a szerző megtalálta saját hangját, ami eddig hiányzott a trilógia első két részéből.
Mégis, ha egy kritikus szót keresnénk, talán az a legnagyobb bánat, hogy csak a zárókötetben sikerült igazán igazivá és magával ragadóvá válnia Lawrence stílusának és narratívájának. Az első két könyvben még érződött ez a bizonytalanság, mintha a szerző még keresgélné, mit is szeretne ezzel az egésszel - vagy lehet, hogy a végcél végig a szeme előtt lebegett, csak nem igazán tudta élettel megtölteni az odavezető kanyargós és jeges utat, de a végén minden összeállt – és ez az élmény nagyon megérte a várakozást. Sajnos, az első két részt inkább csak kedveltem, míg ez a zárókötet a valódi erejét mutatta meg, és igazi öröm volt olvasni.
Összességében azt mondhatom, hogy a A lány és a hold minden, amit egy fantasy rajongó csak kívánhat: lenyűgöző világépítés, mély karakterábrázolás, váratlan fordulatok és egy igazán apokaliptikus hangulat. Lawrence a trilógia zárásával ismét bebizonyította, hogy képes a maximumot nyújtani, és egy olyan történetet szőni, ami nemcsak szívhez szól, hanem el is gondolkodtat. Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a komplex, epikus fantasykat, és nyitottak az újdonságokra, mert ez a könyv bizony felülmúlhatatlan élmény volt számomra.
Köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Megjegyzés küldése