Könyvajánló - Ben Kane: Napóleon ügynöke
Oroszország, 1812. Franciaország végre méltó ellenfélre talált?
Oroszország lerohanásának előestéjén a félig francia, félig angol Matthieu Carrey Napóleon ötszázezres hadseregének soraiban találja magát. Mivel Sándor cár látszólag nem készült fel a háborúra, a francia győzelem biztosnak tűnik. A Grande Armée mindent elpusztít, ami az útjába kerül.
Carrey célja kevésbé világos. Zsarolás kényszere alatt kémnek áll a császár hadseregében, és azt reméli, hogy így követheti szerelmét, egy francia színésznőt, aki a moszkvai színházba ment dolgozni.
Ahogy az utánpótlás egyre fogyatkozik és beáll a fagy, a Grande Armée kezd összeomlani. A háború örvényébe sodródva Carrey veszélyes utazásra indul, miközben az oroszok éhes farkasként köröznek körülötte.
Ben Kane Napóleon ügynöke című regénye rendkívüli betekintést nyújt Napóleon 1812-es oroszországi hadjáratába, amely nem csupán történelmi események sorozataként, hanem a sorsfordító döntések és emberi drámák színpadaként is megjelenik. A regény középpontjában Matthieu Carrey áll, egy félig francia, félig angol férfi, aki a Grande Armée kémjeként szolgál. A történet szorosan összekapcsolódik a háborús eseményekkel, miközben személyes indíttatásai és küzdelmei is előtérbe kerülnek.
A cselekmény a francia hadsereg Oroszország elleni inváziójának előestéjén kezdődik. Sándor cár látszólagos készsége a háborúra zavarba ejtő, mivel a francia győzelem szinte elkerülhetetlennek tűnik a többszörös létszámfölény miatt. De Napóleon nem számolt az Orosz Birodalom legfőbb szövetségesével: az orosz téllel. Kane mesterien festi meg a hadsereg és az ötödik hadoszlop, a kémek világát, ahol a túlélés érdekében foggal-körömmel harcolnak. Carrey kémkedése mögött nem csupán a császár iránti elkötelezettség áll, hanem egy szívből jövő cél is: követni szerelmét, aki Oroszország fővárosában, Moszkvában kezdett új életet.
Az egyre erősödő hangok és ütések kakofóniájába kiabáló hang vegyült. Egy ököl eltalálta a számat, amitől az alsó ajkam úgy hasadt fel, mint egy túlérett szilva. Erre azonnal felcsapott a röhögés, de mégsem fájt annyira, talán azért, mert a fejem úgy kongott, mint valami templomi harang. Vágytam a teljes öntudatlanságra; akkor megszűnne a fájdalom. Akkor már agyon is verhetnek, az sem érdekel.
A hang újra felharsant, egyetlen szót bömbölt.
A tömeg kiabálása elhalt. Fejemet lelógatva vártam a következő ütést, a következő pofont. Nem jött. Először éreztem, hogy a felkaromon a szorítás enyhül. Megrogytam, és most eszméltem rá, hogy milyen gyenge vagyok; a parasztok rángattak újra álló helyzetbe. Még mindig nem jött az újabb ütés.
- Osztavity!
Felnéztem, és a tömegben megláttam egy lovas kozákot, aki szintén egyenruhát viselt, mint a többiek, csak sokkal pompásabbat és ízlésesebb szabásút. Szablya lógott az oldalán. Újabb parancsot vakkantott, mire a parasztok utat engedtek neki, csak a két ember maradt ott, akik a karomnál fogva tartottak.
Tompán rámeredtem, és eltűnődtem, vajon milyen újabb kínzás vár rám.
- Bocsánat, camerade - mondta. - Vous-etes français?
- Igen - nyögtem ki, és eszembe jutott, hogy az orosz tisztikar tagjai beszélnek franciául. Majd neki is elismételtem a Bellamytól hallott kifejezéseket.
Az arca azonnal érdeklődővé vált, amit aggodalom váltott fel.
- Elnézését kérem, uram, amiért ezt művelték magával. - Franciáról oroszra váltott, és először szóáradatot zúdított a parasztokra, akik meghunyászkodtak, és elhúzódtak a tiszt kezében lengetett lovaglóostor elől, majd a kozákoknak is kijutott a tirádából, akik megpróbáltatásaimat közelről szemlélték.
Miután felfedtem kilétemet, már a legnagyobb udvariassággal bántak velem, noha nem barátságosan. A kémeket mindenki lenézi, gondoltam elcsigázva, miközben két kozák betámogatott a kapitány sátrába.
A regény különlegessége, hogy a szerző alapos kutatómunkát végzett, számos történelmi dokumentumot, emlékiratot és levelet használt fel, ami hitelessé és élvezetessé teszi a szöveget. A történet során Kane figurái emberiek, realisztikusak, és a háború mindennapi brutalitása mellett a belső konfliktusaik és érzelmeik is jól megjelennek. Carrey karaktere különösen figyelemre méltó; hűség, emberség, szerelem és a túlélés iránti vágy küzd benne egymással.
Ahogy a cselekmény halad előre, a francia hadsereg utánpótlása ugrásszerűen csökken, a kemény orosz tél zord valóságával kellett szembenézniük. Kane bravúrosan ábrázolja, hogyan bontakozik ki a Grande Armée összeomlása, a harcok és a természeti körülmények hatására szinte szétmállik a hadsereg. A könyv feszültséggel teli pillanatai és felfokozott érzelmei szorosan összefonódnak, ezzel tükrözve a háború kegyetlenségét és a hősies küzdelmet a túlélésért.
A regény szívszorító és drámai elemekkel tarkított, ugyanakkor a fiktív és a valóság közötti határok ügyes kezelése is figyelemre méltó. Kane nemcsak a történelmi események hiteles ábrázolására törekszik, hanem a karakterek többszörösen összetett lelki állapotát is bemutatja, ami sokkal emberibbé teszi a cselekményt. A regény izgalmas kalandot ígér, tele meglepetésekkel és mély érzelmi töltettel.
Bevallom, én nagyon rossz vagyok fülszövegolvasásben. Tényleg. Nincs könyv, aminek elolvasom a fülszövegét. Így meglepve tapasztaltam, hogy ez a könyv nem egy életrajzi, történelmi leírás Napóleon egy valós kémjéről, hanem egy történelmi regény. Ez egy picit el is vette a kedvem tőle, de Ben Kane végül is meggyőzött, és nagy élvezettel vetettem bele magam a cselekménybe. Ráadásul hobbiból, csak úgy, elkezdtem franciát tanulni az egyik népszerű nyelvtanulós alkalmazáson, ebben pedig vannak francia mondatok is. Felüdülés volt tapasztalni, hogy nagyrészt értem őket, el is döntöttem, hogy hamarosan előveszem a Háború és béke régi fordítását is, úgyis rég olvastam már. :) Mellesleg nekem jobban tetszett volna a kötet eredeti munkacíme: 1812.
De térjünk vissza erre a regényre. A Napóleon ügynöke bemutatja a háború által okozott fájdalmakat és veszteségeket is, amit Carrey karakterének útja is szimbolizál. Az Oroszországba tett utazás nem csupán fizikai értelemben vett út, hanem az önfelfedezés, önismeret, a lojalitás és az emberi kapcsolatok mélyebb megértésének útja is. Kane képessége, hogy a történelmet élénk képekben és erős érzelmi hatással ábrázolja, a regényt olvasmányossá és emlékezetessé teszi.
A Napóleon ügynöke egy izgalmas és mélyen elgondolkodtató regény, amely nemcsak a történelem iránt érdeklődők számára kínál élvezetet, hanem mindazok számára is, akik értékelik a jól megírt karaktereket és drámai cselekményeket. Kane regénye tökéletes példa arra, hogyan lehet fiktív narratívákban valós történelmi hátteret felhasználni, hogy az olvasó számára egy maradandó élményt nyújtson.
Ben Kane brit író, aki 1970. április 29-én született Dublin közelében. A dublini Trinity College-ban szerzett történelem diplomát, ami alapot adott arra, hogy hiteles és részletgazdag történelmi regényeket írjon. 2009-ben debütált The Forgotten Legion című regényével, amely a római hadsereg életét mutatja be, és azóta több sikeres művet, például a The Silver Eagle és The Road to Rome című könyveket is publikált. Kane munkáira jellemző a széleskörű kutatás, a történelmi események figyelembevétele és a karakterek emberi mélységének ábrázolása. A Napóleon ügynöke című regénye is jól példázza ezt a megközelítést, amely izgalmas narratívát kínál Napóleon 1812-es oroszországi hadjáratáról. Kane munkái nemcsak szórakoztatóak, hanem tanulságosak is, így sokáig népszerűek maradnak a történelem iránt érdeklődők körében.
Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadó csapatának! A regény a borítóra kattintva elérhető kedvzményes áron:
