Az ország legnagyobb területű állatkertjében, a Szegedi Vadasparkban sok egzotikus faj mellett háztáji állatokkal is találkozhatunk, a park felfedezése pedig biztosítja az ajánlott napi 10.000 lépés megtételét.
Az Alföldön töltött pár nap befejezéseként Szeged felé vettük az irányt, hogy a februári napsütést kihasználva az állatvilág sokszínűségében gyönyörködhessünk. A szegedi vadaspark az év minden napján várja látogatóit, azonban érdemes tavasztól őszig felkeresni, mert ebben az időszakban óránként vannak programok (nem csak) gyerekeknek, míg télen leginkább az állatsimogató és a naponta kétszer élvezhető fókaetetés köré érdemes szervezni a látogatást.
A pénztárban a belépőink mellé egy praktikusan, nagyjából A6 méretre hajtogatott szórólapot is kaptunk, amely a programok mellett az állatkert vázlatos térképét is tartalmazza. Egyből bajban is voltunk, hogy merre induljunk, mert balra a császárpingvinek várnak, viszont jobbra ígéretesebb az útvonal. Utóbbira csábít Szuri-Kata is, aki végigkalauzol minket a rengeteg különböző faj élőhelyei között. Egy gyors pingvinnézés után végül a szurikáta nyomába eredtünk.
Ez olyan szempontból is jó döntésnek bizonyult, hogy még az első állat kifutójának elérése előtt láthattuk, mennyi örökbefogadás történt az állatkertben az utóbbi években. Az egyforma méretű, de a támogatás mértékétől függően eltérő színű táblácskák nagyjából 4 orrszarvúnyi felületet töltenek meg.
Afrika és Ázsia határmezsgyéjén vezetnek a szurikátanyomok és egyéb útbaigazító táblák. Egyes állatok (például a rozsomák) jó mókának tartják a környezetbe beolvadást, ezért többször jártunk úgy, hogy percekig álltunk egy-egy kifutó előtt, mire megtaláltuk, hogy mit is kellene látnunk. Minden faj mellett található A4-A3 méretű információs tábla, amin az alapadatok magyarul és angolul, a részletesebb leírás azonban jellemzően csak magyarul olvasható. Pár mondatban megismerhetjük az adott faj eredetét, történetét, de érdekességet is tanulhatunk, minthogy a csupasz turkálók 20-30 évig is élhetnek. Ezt a fajt mindenképp szerettem volna megemlíteni, mert én még sosem találkoztam a leginkább kopasz hörcsögre hasonlító lényekkel.
A Szavanna házzal szemben található egy játszótér a kisebbeknek, ami a mellette lévő információs molinó segítségével azt is bemutatja, a különböző állatok hogyan játszanak. A házban néhány lépcsőfok megtétele után pedig a zsiráfokkal kerülünk szemmagasságba, természetesen biztonságos távolságból figyelhetjük a négylábúakat.
Sétánkat folytatva újabb elágazáshoz érkezünk, amit mind fa-, mind élő formában egy szibériai tigris őriz.
Mivel jobbra sokkal rövidebb szakasz vár ránk, így ismét arra vettük az irányt, ahol Ázsia állatai vigyázzák belülről az állatkert parkolójában hagyott gépkocsikat.
Több macskaféle mellett ezen a területen láthatjuk az alföldi anoákat is, akik bár nem túl fotogének, de ennek ellenére azonnal belopják magukat a látogató szívébe.
Ázsia bebarangolása után ismét Afrikán, majd Ausztrálián át vezet az utunk a fókákhoz. Még volt egy kis időnk a délutáni etetésig, ezért tettünk egy kitérőt az ázsiai elefántokhoz, akiket épp az uzsonna elfogyasztása közben találtuk és csak egyikük döntött úgy, hogy nyilvánosság előtt fogyasztja el a nasit.
Szerencsénk volt, hogy ennyit kellett várni egy ormányos felbukkanására, mert ezidő alatt a vidrát is visszahozták az épületbe, aki szintén örömmel fogyasztotta el a neki osztott húst, illetve kifelé még a sarkantyús óriásteknősökre is felfigyeltünk.
Az elefántházhoz vezető úton visszafelé is elidőzhetünk az állatkert történetét bemutató molinók előtt. Mi ezeket csak gyorsolvasással futottuk végig, mert már közeledett a fókák etetésének ideje. Ez az a nagyjából fél órás program, amit minden látogatónak javaslok. A gondozók a medence sziklájára lépve elosztják az etetésre szánt halakat, majd indulhat a móka. Az elején párhuzamosan haladnak ketten a két borjúfókával, megvizsgálják a fókák hátát, hasát, uszonyait, megkapják az édesvíz miatt szükséges szemcseppet, majd a program elágazik és egymás után hajt végre feladatokat a két uszonyos. Már ha akarnak, Milo nevű állat ugyanis nagyon makacskodott, sokszori hívásra volt csak hajlandó visszajönni a gondozójához és ez társára is átragadt a 20. perc körül.
Nem igazi bemutatóról beszélhetünk, inkább csak a jóléthez szükséges napi mozgásról és agytornáról. Ha nem szerepel a terveinkben az állatkerti fürdés, álljunk a medencétől távolabb, mert motorcsónak üzemmódban rengeteg vizet mozgatnak meg úszás közben, a hullámok pedig túlcsapnak a medence (egyébként magas) peremén 🙂
Ez csak egyik, de télen is állandó programja az úgynevezett Zoo típusú találkozásoknak, melyek tavasztól őszig, napont más, változatos programot kínálnak kicsiknek és nagyoknak, így testközelbe hozva az állatkerti élményt.
A fókák után tovább kalandoztunk Dél-Amerika felé, ahol azonban sok üres kifutóval és ketreccel találkoztunk, de mindegyiken volt információ, hogy lakója melyik épületbe költözött be átvészelni a telet.
Ez is elég nagy terület és miután ráébredtünk, hogy egy órán belül zár a park, már leginkább csak az állatokat csodáltuk, az információk már elmaradoztak, mert eddigre már biztosak voltunk benne, hogy máskor még visszajövünk egy egész napra.
Európában is csak gyorsan körbenéztünk, azonban bármennyire is szorított az idő, nem tudtam megállni, hogy ne csodáljam 1-2 percig ezt a kiskecskét, aki olyan ruganyosan szaladgált fel-le a fatönkökön felnőtt felügyelete mellett, mintha csak pár centisek lennének.
Összesen 3,5 órát töltöttünk a kerítésen belül, de legalább még egyszer ennyi időt érdemelnek az itt összegyűjtött fajok, melyek egyedei közül több is európai vagy világszintű fajtamentési program keretében tölti Szegeden a napjait.
Ha Szuri-Katával kezdtem, a végén a figyelmeztető macit is illik megemlítenem: az állatkert gyerekbarátságát tükrözi az az egységes arculat, amely minden kerítésen, terráriumon figyelmeztet, hogy mit ne csináljunk, hogy a legkevésbé zavarjuk az állatokat, illetve óvjuk saját biztonságunkat.
A végére még egy kis ízelítő. Remélem sikerült kedvet hozni egy kis tavaszi kiránduláshoz. A vadaspark után érdemes átruccanni Mórahalomra is, ahol egy szuper bivalyrezervátumban sétálhatunk.
Ha szeretnél hasonló kirándulásokról és klassz könyvekről értesülni, kövess minket a Facebookon is!
Megjegyzés küldése