A Lyukas bakancslita egy szép, szomorú történet egy testvérpár különleges kapcsolatáról. Egy érdekes memoár, egy gyönyörű tisztelgés egy elveszített testvér előtt.

Royd Tolkien csodálatos kötetében egy különleges testvéri kapcsolatot ismerhetünk meg. A legendás szerző, J. R. R. Tolkien dédunokái, bár nem ismerték ősüket, életüket áthatotta a Tolkien láz. Royd többször járt Új-Zélandon, sőt, A király visszatér című filmben még kósza szerepet is sikerült szerezni. Öccsével, Mike-kal rendkivül szoros volt a kapcsolatuk. Már kisgyerekként is rengeteg kalandot éltek át együtt és a kötelék közöttük felnőttkorukban csak tovább erősödött.

Aztán egy napon kiderült, hogy Mike egy halálos betegséggel küzd (ALS) és apránként elveszíti a képességét a mozgásra, majd a beszédre is és néhány éven belül elhunyt. Rengeteg dolgot szeretett volna megtenni még életében, például elutazni Új-Zélandra, mert míg Royd majd egy tucat alkalommal járt ott, neki sosem volt megfelelő az időzítés. Ezt ugyan még sikerült megvalósítaniuk, de rengeteg álom beteljesületlen maradt. Aztán Mike előállt az ötlettel, hogy írna egy bakancslistát, amit halála után Roydnak kell teljesítenie és az egészből készítsen egy profi dokumentumfilmet az utókornak.

Royd és Mike Tolkien utolsó közös kalandja, látogatás Új-Zélandon, ahol természetesen nem maradhatott ki a túrából Hobbitfalva sem.

Miután Mike elment, Royd rettenetesen összetört, de a felszínen tartotta Mike utolsó kívánsága. Minden eszközt felhasználva végül másfél év alatt össze is jött a pénz a forgatócsoportra és kezdődhetett Royd különleges utazása. A kötet során két bakancslistás tétel között rengeteg történet kapott helyet a szokásaikról, lökött vicceikről és az is hamar kiderült, hogy a két testvér közül Mike volt a bevállalósabb, a vagányabb, aki rettenthetetlen volt, ezért aztán jó pár olyan tétel került a listára, aminél Roydnál rezgett a léc.

Ez a különleges kaland már a temetés napján elkezdődött. Itt már tudtam, hogy az életükben egymással sokat incselkedő testvérek nem fognak könnyű feladatot adni egymásnak. Royd dolga az volt, hogy a temetési szertartáson, miközben kiáll a gyászoló család, barátok elé, imitáljon egy szép nagy pofáraesést. Mike nem kímélte a tesót. De aztán érkezett egy igazán szép megemlékezről szóló feladat egy kis csavarral. A feladat: menjen vissza arra a helyre, ahol egy csodálatos napot töltöttek el még azelőtt, hogy kiderült volna a betegsége és tegyen meg egy hatalmas örültséget. A helyszín egy síparadicsom a francia Alpokban, ahol Roydnak egy leopárdmintás tangában, rózsaszín kalapban kellett felállni a snowboardra és leszánkázni a lejtőn. Micsoda kaland! De ez még barátokkal, mobillal rögzített őrült küldetés volt, ezután kezdte el megteremteni a lehetőséget a valódi dokumentumfilmre.

Végül pár nappal Mike halála előtt elindult Új-Zélandra, ahol folytatódott ez a különös gyászfeldolgozó utazás. Roydnak már a reptéren leszállították a lista következő tételét: Gandalfnak öltözve, a mágus nagy botjával el kell állnia a közlekedők útját. A srác persze kikészült, mert sose öltözött be, ráadásul itt már forgott a kamera is, de végül élvezte ezt a különös kalandot. Pláne, hogy megszerezték neki kölcsönbe Sir Ian McKellen valódi filmes jelmezét, amitől még különlegesebbé vált a dolog.

Ezután csak úgy záporoztak az érdekesebbnél érdekesebb tételek, amelyek mind előhoztak egy-egy emléket Roydból. Végig olyan érzése volt, hogy ott van vele Mike és együtt élik át ezeket a pillanatokat. A bakancslistán szereplő feladatoknak más-más céljük volt. Némelyik az együtt töltött időket idézte fel, akadtak olyan, amik csak arról szóltak, hogy Mike hülyét csináljon Roydból, de olyanok is, amiket Mike szeretett volna megcsinálni, de az élet nem adott rá neki elég időt.

Voltak könnyű feladatok, mint például egy mesebeli helyen kajakozni, egy tetoválást készítettni, szelfizni Gandalfnak öltözve szelfiket készíteni, de akadtak kemény diók, mint leugrani egy hídról, az évekig hatalmas ragaszkodással őrzött dús, hosszú hajtól való búcsú egy kopaszra borotválkozással, de egy pókoktól rettegő embertől azt kérni, hogy tegyen magára egy tarantulát...Mike, ez azért kicsit erős volt. Az utolsó tétel volt úgy gondolom a legkülönlegesebb: Mike nagy vágya volt, hogy ellátogasson a Machu Picchu-ra, ezért azt kérte, hogy a hamvainak egy részét ott szórják szét. Ez volt a végső búcsú. Megható zárása ez egy mozgalmas életnek.

A bakancslista utolsó tétele, Royd a Machu Picchu-n

Ez egy csodálatos utazás és rettentő boldog vagyok, hogy elkísérhettem a testvéreket erre az útra. Nagyon élveztem, olyannyira, hogy két nap alatt végig is olvastam. Szórakoztató, izgalmas kaland, szomorú, megrázó búcsú, megemlékezés egy kalandvágyó testvérről, ami az olvasót emlékezteti rá, hogy ne várjon a holnapra, ha valamit meg akar tenni, mert sosem tudhatjuk mikor lesz az utolsó napunk ezen a bolygón.

Köszönöm a lehetőséget a Cartaphilus Könyvkiadónak!

A kötet a borítóképre kattintva kedvezményes áron elérhető a kiadó honlapján.