Könyvajánló - Janice Hallett: A színjáték
Lower Lockwoodban, ebben az álmos angliai városkában az amatőr színjátszó csoport nagyban próbál. A rendező, Martin Hayward, és a darab főszereplője, Helen – civilben férj és feleség – borzasztó hírt kapnak: unokájuknál ritka fajtájú rákbetegséget diagnosztizálnak, amelynek gyógyítása irdatlan költségekkel jár. A társulat tagjai ezért gyűjtést szerveznek.
Azonban nincs mindenki meggyőződve arról, hogy ez a kezelés hatékony, mint ahogy arról sem, hogy a gyűjtés valóban nemes céllal zajlik. A közösségben nő a feszültség, amely a ruhapróbán tetőzik. Másnap találnak egy holttestet, és valakit letartóztatnak. A tárgyalást megelőzően két fiatal ügyvéd tekinti át az anyagot – e-maileket, üzeneteket, leveleket – és egyre erősödik a gyanú, hogy a gyilkos itt van köztük. A bizonyíték az iratokban található – várja, hogy valaki rábukkanjon.
Lower Lockwoodban gyilkosság történik: az áldozat a helyi színitársulat egy tagja, a gyanúsítottak pedig 15-en vannak. Ebben a szokatlan stílusú regényben együtt bogozhatjuk ki két elszánt ügyvédgyakornokkal, hogy mi történt.
A két ügyvédgyakornok, Femi és Charlotte megkapja az üggyel összefüggésben álló összes e-mailt és üzenetet, amelyet a gyanúsítottak írtak egymásnak vagy az áldozatnak, és ezekből az e-mailekből kell összerakni a több mint egy tucat ember kapcsolati hálóját, sőt, egyáltalán azt is, hogy ki az áldozat, ami a könyv feléig nagyjából ki sem derül (bár azért erős sejtéseim voltak rá). Nem könnyű, de hihetetlenül szórakoztató feladat volt kibogozni a szálakat úgy, hogy valójában nem látjuk a történéseket, csak az egymásnak írt levelek kapcsán kapunk képet a szereplők jelleméről, szokásaikról, erősségeikről és gyengéikről.
Már a legelejétől gyanús volt néhány dolog és néhány személy is, és bár nem feltétlen minden alakult a könyv végéig úgy, ahogy kigondoltam, azért nem tévedtem nagyot. Valódi régimódi krimi, de a modern, élvezhetőbb fajtából (én alapvetően nem szeretem az Agatha Christie-féle klasszikus krimiket.) Janice Hallett úgy idézi meg Christie világát és stílusát, hogy mégis maivá teszi, és elhagyja azt az egyedi vonást, ami miatt én pl. nem szeretem ezeket.
A regény felépítése rendkívül szokatlan: az már-már megszokott, hogy afféle betétként szerepelnek chatelések, sms-ek, e-mailek és hasonlók a regényekben, és általában nagyon szeretem ezeket, de itt jóformán CSAK ilyenek szerepelnek, eleinte egy kicsit hiányzott a megszokott regényes forma és kellett egy kis idő, hogy belerázódjak a Fairway-társulat leveleibe. Ezeket időről időre megszakítja a két ügyvédgyakornok egymással, vagy a főnökükkel folytatott párbeszéde, és időről időre megosztják velünk a gondolataikat az ügyről és a gyanúsítottakról egyaránt, melyek közül persze sok a vakvágány.
Én alapvetően nagyon szeretem a rejtvényeket és hasonló játékokat, ez a regény pedig egyszerre adta meg az olvasás és a rejtvény- vagy rejtélyfejtés örömét. A fordító, Endreffy Kata pedig ügyesen adta át a szereplők egyedi stílusát, egy idő után a feladó nevének elolvasása nélkül tudtam, ki írta ezt a levelet, és jó eséllyel azt is, kinek.
Janice Hallett brit újságíró, magazin-szerkesztő és egykor kormányzati kommunikációért felelős pozíciót is betöltött. Eddig három regény szerzője, magyarul ez az első kiadott könyve, melyet a 21. Század Kiadó testvérkiadója, a Next21 hozott el nekünk.
Köszönöm a lehetőséget a Next21 csapatának! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése