Kultúrpara

2022. október 26., szerda

"Szörnyek nincsenek, csak emberek."

 Könyvajánló - Stina Jackson: Összezárva

Egy távoli, magába zárt svéd falu. Hó, végtelenbe vesző utak, sötétségbe dermedt erdők, feneketlen kút – ez Ödesmark. A település lakói közt nem egy bizarr, torz figura akad, ám egyvalami közös mindannyiukban: a gyűlölet Vidar iránt, aki mások szerencsétlenségét kihasználva tetemes vagyont halmozott fel, amelyet a pletykák szerint a házában rejteget. Az öreg a lányával, Livvel, és az unokájával él egy fedél alatt, akiket rövid pórázon tart, és megnyomorítja az életüket. A férfi árgus szemmel figyeli a szomszédok minden lépését, és nem bízik a világon senkiben. Jóllehet Vidar szívós vénember, felette is eljárt az idő, így aztán a könnyű préda lehetősége sokak fantáziáját megmozgatja. És vannak, akik az erőszaktól sem riadnak vissza… Amikor Vidart meggyilkolják, szinte lehetetlen kideríteni, ki tette, mivel a faluban szinte mindenki hajlandó lett volna rá. Ám az erdő elleplezi a zajokat, a hó elnyomja a sikolyokat, a kút elfedi a titkot, a házak elrejtik a bűnösöket, a falu pedig hallgat.

 


Az Ezüstút című debütáló regényével egy csapásra híressé vált Stina Jackson új lélektani krimijében ismét Svédország legészakibb tájaira kalauzolja el az olvasót, miközben a mérgező emberi kapcsolatokat és a kitörés lehetőségét vagy lehetetlenségét boncolgatja.

Svédország északi, fagyos részén, egy kicsi, zárt településen, Ödesmarkban bonyolódik a történet, ami sokkal inkább dráma, mint krimi. A központi figura egy idős, szikár ember, Vidar, akit a kisvárosban szinte mindenki gyűlöl, hiszen mások nyomorán szedte meg magát, és együtt él a lányával és az unokájával, akik sehová sem mehetnek nélküle, a házban és az életükben egy törvény uralkodik: az ő szava.

Nem a vér köti össze az embereket, hanem a szégyen. Ettől vagyunk egy család.

Nem véletlenül kap szárnyra a pletyka a lányához fűződő kapcsolatáról - főleg, hogy kiköpött anyja. A vénember igazi rigolyás, mindenkit figyelő, mindenért morgó öreg, de korántsem hasonló Fredrik Backman szerethető és emberi Ovéjéhez: nem, Vidar rosszindulatú, semmibe veszi az embereket, egy fikarcnyi segítőkészség vagy jó érzés nincs benne. 

Így aztán amikor egy napon meggyilkolják, a nyomozó hatóságok meg vannak lőve, hiszen gyakorlatilag nem él ott a zord vidéken olyan ember, aki ne tette volna el örömmel láb alól az öreget. Az emberek pedig összezárnak...

A lucfenyők között tejszerű köd lebeg, és csak a saját vére zúgását hallja. Érzi, ahogy a szörny mozog, ki akar törni. Az ujjai merevek a fegyveren, a karja fáj a súlyától. Az erdőt megtölti a pirkadat, a fenyők utánanyúlnak, megütik és belékapnak, de a fájdalom csak feltüzeli, hajtja előre a szörnyet.

Ez a svéd regény egy igazi csemege a skandináv krimi rajongók számára, elsősorban azért, mert nélkülözi a hagyományos skandináv krimis kliséket, sokkal inkább mondanám lélektani drámának, amely megmutatja ezen a távoli, hideg és zord vidéken élő emberek lelkét és bajait is. És higgyétek el: az ilyen vidékeken sok-sok ilyen ember él. 



Ezt a könyvet közvetlenül a most olvasott regény előtt olvastam, és nagyon tetszik, ahogy összecseng a két különböző, sok szempontból mégis hasonló könyv stílusa: amit most olvasok, Alaszkának egy utolsó lakott csücskén, egy kitalált, óceánparti, zord, hideg és veszélyes vidékén játszódik, és ott is a családi és kisvárosi dinamika a fő mozgatórugó, ahogy itt is. Stina Jackson nagyon hitelesen ás le egész a mélyre: az az ember, aki ilyen helyre költözik, valami elől menekül vagy valamit keres, de kevesen bírják is ténylegesen. Aki pedig itt születik és nő fel, az beleszületik egy bizonyos helyzetbe, beleszületik abba a problémába, ami elől a szülők vagy nagyszülők menekültek. 

Van valami ijesztő azokban az emberekben, akik elveszítették mindenüket.

A regényt Dobosi Beáta fordította. Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A könyv elérhető a borítóra kattintva kedvezményes áron.



Kövess minket Facebookon!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése