Harlemi kavarás

Könyvajánló - Colson Whitehead: Harlemi kavarás

"Bűnregény? Moralitás? Társadalmi regény? Feketék és fehérek egymás mellett ebben a retró gyöngyszemben, amely végeredményben nem más, mint egy megható szerelmes levél a régi Harlemhez."

Colson Whitehead Harlemi kavarás című kötete a 60-as évek Harlemébe repíti el az olvasót. A regényben megismerjük a történet főhősét, Ray Carneyt, aki 1959-ben a 125. utcán működteti bútorboltját. A bolt hol megy, hol kevésbé, de szerencsére mindig beesik egy kis mellékes. Itt-ott egy "kamionról lepottyant" portéka, egy tv, egy rádió, néha ékszerek, órák, amiken segít túladni némi haszonért cserébe. Közben felesége várandós második gyermekükkel, jól jönne az extra bevétel, hogy nagyobb lakásba költözhessenek.

Egy nap felkeresi a zűrös, enyveskezű unokatestvére, Freddie, hogy lenne egy tuti balhé, amivel szép kis summához juthatnak. A környék legpatinásabb helyén, a Theresa Hotel széfjében rengeteg készpénz és ékszer várja, hogy ellopják. Meg is van rá a banda, Carneynak csak segíteni kéne elpattintani az árut.

Kisebb stiklikbe időnként beszáll, azokat nem is feltétlenül érzi bűnözésnek, de egy fegyveres balhé már egészen más tészta, ezért vissza is utasítja a lehetőséget. Aztán eltelik két hét és a hírek mindenhol a rablással vannak tele. A helyzet akkor kezd el forró lenni, amikor az egyik legnagyobb helyi gengszter, Penge Montague verőemberei jelennek meg a boltban, akik a hotel kirablása során ellopott egyik ékszert, egy rubinnal ékesített nyaklánc után érdeklődnek. Végigjárják a környék össze olyan üzletét, ahol tudják, hogy fű alatt szerzett áru is megfordul időnként.

Carney a látogatás után fel is keresi Freddie-t, hogy baj van és ekkor derül ki számára, hogy a srác "elfelejtette" felvilágosítani a társait, hogy Carney nincs benne a buliban, ezért nincs, aki elpasszolja a szajrét. Bízott benne, hogy rá fogja venni, hogy mégis beszálljon. Megismerjük apránként a rablás részleteit, a banda tagjait és általuk kicsit beleshetünk a bűnözők világába.

Hamar kiderül, hogy Freddie rossz emberekkel áll össze, ráadásul rossz emberektől is loptak és ezzel megindul a szarlavina. Árulás, gyilkosság, nincs idő unatkozni.

A szerző a regényt három részre tagolta. Az első részben a rablás van a középpontban, aztán a második részben ugrunk előre két évet és megnézzük mi változott azóta. Carney szeretne előre lépni az életben, de ez a világ már a borítékok, vesztegetések, védelmi pénzek időszaka. Bele is fut egy rossz üzletbe, amiből végül elég leleményesen, de aljas módon mászik ki egy kis bosszúhadjárat keretén belül.

Carney eleinte csak kis illegális üzletek, apró stiklik szereplője, de mire a harmadik rész végére érünk 1964-ben, már teljesen elmerült a mocskos borítékok áramlásában. Egész életében próbál egyensúlyozni a becsületes élet és az alvilági között.

A regény nagyon érzékletesen mutatja be a rasszizmussal, bűnözéssel, drogokkal, stricikkel, korrupcióval teli 60-as évek harlemi világát, teszi mindezt úgy, hogy csupán néhány erőszakos szituációval szembesül az olvasó. Ráadásul nagyon szuper helyszínleírásokkal is megörvendezteti a szerző az olvasókat. Számos helyszínen szinte ott éreztem magam a szereplőkkel. Például, amikor Carney '61-ben sétál az éjszakai New Yorkban: 

“… a Times Square más lénnyé változott, izzásig hevített, kábító bazárrá. A merész cégéreken fehér villanykörték hullámzottak-hunyorogtak, vékony neoncsövek masíroztak-páváskodtak - egy rózsaszín martinispohár, egy vágtató ló - az autódudák, füttyök és tánctermekből kihallatszó nagyzenekarok lármája közepette."

Beszippantott ez a borongós, veszélyes, sötét világ, amelynek bemutatásába Whitehead egy kis szarkasztikus humort is csempészett. Egy veszélyes, a feketék kiszolgáltatottságáról híres/hírhedt utcai lázongásokkal spékelt korszak felidézése popkult utalásokkal, hatalmi játszmákkal, öt év alatt bekövetkezett társadalmi változásokkal. Pék Zoltán ezúttal is kiválót alkotott a fordítással, nagyon olvasmányos, sodró lendületű a regény, bár egy-két apróság engem többször kicsit megakasztott az olvasásban.

Például: "elpitlikeltek a zsidók". Lehet, hogy az én szókincsem szegényes, de ezt a kifejezést sosem hallottam még, de szerencsére a Google jó barát, és megtudtam, hogy a tájnyelvben odébbállt jelent a pitlikelni. Nekem valahogy nem passzol a fekete bűnözők nyelvezetébe. Vagy '59-ben a bedzsinázták illetve a jampecos kifejezések. Lehet anakronizmus és a szerző is ezt a partidrogot használta, hogy kifejezze a bódult állapotot, de kicsit koridegennek hatott számomra.

Ezeket, ha elengedem, akkor egy jó kis regény, ami tökéletesen passzol a 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozatába. Érdekes karakterek egy izgalmas helyszínen. Olvasmányos és elgondolkodtató történet egy kiváló író tollából.

2512829.jpegKöszönjük, 21. Század Kiadó!

Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel megrendelheted a kötetet!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess minket Facebookon!

Erőteljes történet két fiú bonyolult barátságról a háború idején

Egy könyv, amely nélkülözhetetlen az amerikai múlt és az amerikai jelen megértéséhez

A megalázottság fájdalma

Share:

Megjegyzés küldése

Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes