Törött tulipánok

Mörk Leonóra legújabb műve, a Törött tulipánok a 17. századi Németalföldre (mai Hollandiába) kalauzolja az olvasót, lapjain gyönyörű színekben elevenedik meg Vermeer képeiről ismerős világ: tulipánok, gyönyörű tulipánok. Az idilli felszín alatt viszont mély titkok rejtőznek. Dacára a régi kornak, párhuzamokat lehet húzni a jelen között, ha a nők szabadságával hozzuk kapcsolatba a kérdést. A kötet a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg.

Ha bővebben is kíváncsi vagy a történetre, ma 19 óra 30 perckor online bemutató Mörk Leonórával, amelynek itt találhatod a létrehozott eseményét!

Könyvajánló - Mörk Leonóra: Törött tulipánok

Mörk Leonóra olyan időbe és korba viszi el történetével az olvasókat, ahol a maga korában viszonylag irigylésre méltó volt a nők helyzete - pláne saját korának, a 17. századnak más országokhoz hasonlított női sorsaihoz képest. A németalföldi hölgyeknek saját vagyona lehetett, saját nevükön dolgozhattak, nem a férjük vagy más férficsaládtagjuk neve alatt, tanulhattak és családjuk erkölcsi és anyagi támogatását is élvezhették ezekhez. Ez abban a korban nagy szó volt a világ más részeihez képest! 

Ahol párhuzamot lehet húzni a jelennel: a női biológia, amely - ha tetszik, ha nem - börtönbe zárja az akkori és mostani lányokat, asszonyokat is. Amíg várandós egy nő, gyermeket szül, csecsemőt gondoz, pici gyereket terelget, nincs mese, jelen kell lenni, mindezeket a feladatokat valakinek el kell látni, miközben az addig gyakorolt hivatás szükségszerűen csorbát szenved. Persze, elegendő pénz birtokában lehet gyermekgondozót kapni, de szülni és magzatot kihordani egyelőre - zömében - csak személyesen lehet. Ha pedig tudatosan nem akar gyermeket vállalni a nő, bizonyos értelemben az is börtön... 

A szerző, Mörk Leonóra és a dedikálásra váró könyvei

A kötet műfaját tekintve történelmi regény, számos ismert szereplővel, de az egyik főhős, Leentje alakja kitalált. Mellette viszont létező személy volt Christiaan Huygens csillagász, matematikus, Agnes Block a virágaival meg az ananászos üvegházával, Ruysch doktor a vérfagyasztó múzeumával, és az angol kertész, John Rose is.

A helyszín Németalföld (Hollandia) 1651-ben. Az olvasó maga elé képzelheti a neves festő, Vemeer képeiről ismerős világot: oromzatos téglaházak egyenes vonala a csatornák partján, fajanszvázákban méregdrága tulipánok pompáznak, csipkefőkötők alatti lányok sorjáznak itt-ott, vagy hajolnak ki az ablakokon. Idilli kép, nem? Pedig a felszín alatt itt is ugyanúgy, az örömökön túl fájdalmak, traumák húzódnak meg: szerelem kézben járva a hűtlenséggel, veszteség, fájdalom, halál. A változásokkal teli 1651-es év egy bátor nő és egy sebzett lelkű férfi történetét tárja a művet kézbe vevő ember elé.

Jan, a fiatal festő, aki Rembrandt egyik tanítványa volt, megbizatást kap egy igen gazdag, amszterdami kereskedőtől, amely egy vidéki udvarház helyszínét jelöli meg számára munkavégzési céllal. A festőt itt látták utoljára, mert innentől mintha cím és nyom nélkül felszívódott volna. Persze, vannak, akik ezt nem hagyják annyiban, a festő húga, Helena azonnal felkerekedik, hogy megnézze magának ezt a vidéki kúriát annak céljából, hogy valami kapaszkodót találjon bátyja eltűnésének ügyében. Miközben nyomoz, egyszerre vonzza és taszítja a ház nyugtanító légköre: mihez kezdjen egy tulipános képekkel teli albummal és egy ismeretlen nőt ábrázó, cinóberruhás képével? Mit jelenthet a kertben épülő labirintus? Az erdélyi magyar diáknak lehet köze fivére eltűnéséhez? És mit kezdjen gyerekkori játszótársa iránt érzett szenvedélyes szerelmével - viszonzásra talál vajon?

A műben mintha egyik jelentős szereplő története sem kapna egyértelmű lezárást, ami miatt fanyalognak is néhanyan itt-ott. Pedig... a való életben ki kap élete minden egyes kérdésére egyértelmű választ? Ki tudja megmondani, mi lett volna, ha akkor a strandon nem szólalkozol össze életed akkori értelmével? Ha ott és akkor jobban figyelsz vezetés közben? Ha engeded, hogy több fagyit egyen a gyereked? Ha meg merted volna kérdezni azt a másiktól, amit azóta sem mersz? 

Akkor miért is csodálkozunk azon, hogy egy történet ilyen szempontból szintén gondolkodnivalót ad, ki tudja? Talán, mert szeretjük a komplett hepiendeket. Talán, mert ha a saját életünkkel nem boldogulunk, olyan jó olvasni, hogy mások pedig igen, és igen, így kell(ene) ezt csinálni. Mörk Leonóra ezek szerint mer formabontó lenni: nagy piros pont neki érte. Bár, a Ruysch doktor-féle preparált magzatoktól azért kivert a víz... (A hátborzongató gyűjtemény ma is látogatható Szentpéterváron. Brrr.) (Ó, és láttad, ,hogy a fejezetek mind egy-egy színről kapták elnevezéseiket? Észbontó!)

A kötetet a Jaffa Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelhető a borítóképre kattintva!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebookon!

A képek Mörk Leonóra szerzői oldaláról származnak.