Vijjogók

Léteznek olyan közösségek, amelyeknek a hangját évszázadokon át nem akarta senki sem meghallani, akiknek máig is az elszenvedett fájdalom, kiszolgáltatottság nyomja el közlési lehetőségeiket. Veszprémi Szilveszter Vijjogók című verseskötete ezekhez a hangokhoz közelít: a múlt örökségéhez, a cigánysors terheihez, a családi emlékezethez és azokhoz a sebekhez, amelyek nemzedékről nemzedékre továbbadódnak.

KÖNYVAJÁNLÓ

VIJJOGÓK

Költő: Veszprémi Szilveszter

Kiadó: Prae Kiadó

Kötés: kartonált, visszahajtott füllel, 80 oldal 

Veszprémi Szilveszter: Vijjogók

Elhallgatott történetek, örökölt sebek és a megszólalás ereje

Sok történet hallgat bennünk, emberekben - ezeket nem azért nem mesélünk el, mert nincs hozzájuk szavunk, hanem azért nem, mert a fájdalom még nem engedi, hogy kimondjuk őket. Ennek analógiájára, léteznek olyan közösségek is, amelyeknek a hangját évszázadokon át nem akarta senki sem meghallani, akiknek ugyanúgy, mint a fenti csoportnak, az elszenvedett fájdalom, kiszolgáltatottság nyomja el közlési lehetőségeiket. Veszprémi Szilveszter Vijjogók című verseskötete ezekhez a hangokhoz közelít: a múlt örökségéhez, a cigánysors terheihez, a családi emlékezethez és azokhoz a sebekhez, amelyek nemzedékről nemzedékre továbbadódnak.

A vijjogás mint figyelmeztetés

A kötet címe már önmagában is nyugtalanító - a vijjogás éles, fájdalmas, messzire hallatszó hang: lehet riadó, panasz, vészjelzés vagy segélykiáltás. Nem dallamos ének, amely kényelmesen belesimul a háttérbe, hanem olyan hang, amely megakasztja a csendet. A verscímek – Aki éhen marad esténként, Akinek mérget köptek a levesébe, Akit nem tanítottak az apja nyelvére – egy veszteségekkel, nélkülözéssel és kirekesztettséggel terhelt világot rajzolnak ki. A „vijjogók” így azok jelképeivé válhatnak, akiknek a fájdalma sokáig nem kapott figyelmet, de a kötet nem egyszerűen együttérzést kér, hanem arra késztet, hogy meghalljuk a történetek mögött az emberi hangot, és felismerjük: a közösségi emlékezet nem lezárt múlt, hanem a jelenünket is alakító örökség.

A versek alaphangulata komor, ballada- és gyakran végzetszerű, de nem reménytelen. A mesék, imák, átkok és ismétlések ősi ritmusa olyan világot idéz meg, amelyben a kimondott szó közösséget teremt, megőriz és továbbad. A hiányok mélyén ott marad az élet ereje is.

Mese apáimról – a családi emlékezet határai

Mese apáimról

Az apám apjának az apjának az apja 

kapta a tündérekről a meséket,

itt súgták neki, a keresztútnál picit feljebb.

Hét tavasz eltelt, míg duruzsoltak a fülébe,

hazatérve csak mesélt a szájával,

minden, amit mondott, mese volt.

Úgy szerette ükanyámat, 

mint Czifra Mari Jézus Krisztust,

úgy dicsérte gyerekeit, 

mint az öreg király az egyszeri cigányt.

Jól mondta, bölcsen forgatta - mondják,

a putrijuk előtt ültek, ameddig elhallatszott,

és attól fogva az én családomban 

nincsen szó, ami ne volna mese,

így hagyták meg nekünk,

mert ezzel mindent el lehet mondani,

csak az én ükapám, dédapám, nagyapám 

és apám történetét nem,

amíg mesévé nem válnak, addig nem.

A Mese apáimról a történetmondás örökségét állítja középpontba. A vers egy távoli őssel kezdődik: „Az apám apjának az apjának az apja” kapja a tündérmeséket, majd a mesélés képessége nemzedékről nemzedékre továbböröklődik. A család története így egy közös, szinte mitikus eredetű hagyomány részévé válik. A szöveg vezérvonala, hogy „nincsen szó, ami ne volna mese” - a mese itt nem puszta kitaláció, hanem a világ értelmezésének és a tapasztalat átadásának eszköze. Segítségével szinte minden elmondható – kivéve azokat a személyes sorsokat, amelyek még nem távolodtak el eléggé ahhoz, hogy történetté formálódjanak.

A vége különösen erős: az ükapa, a dédapa, a nagyapa és az apa történetét csak akkor lehet elmondani, „amíg mesévé nem válnak, addig nem”. A fájdalomhoz idő kell; a közvetlen emlék még seb, a mesévé alakult múlt viszont már megosztható örökség. A vers egyszerre tiszteleg az ősök előtt és mutatja meg a megértés nehézségét.

Az eredendő bűn – a kirekesztettség örökölt terhe

Az eredendő bűn

Akinek Jézus Krisztus az erdő szélét adta házául,

és akinek a borsót szánta ételül, tőle származunk,

és utolsók vagyunk a népek között,

sorsunk elrendeltetett, mint a víz folyása:

nem lehet szerencsés, aki Krisztus asztalától késik el.

Mert amikor az felosztotta a földet,

a föld minden gazdagságát minden nép között,

akkor utolsónak és elárvultnak maradtunk,

pedig apánknak csak az éhség volt a bűne,

anyánknak a jó illatú borsója.

De aki Jézus Krisztus asztalától késik el,

utolsó marad, és minden gyereke utolsó lesz,

ezt rendelte a legigazabb herceg, 

és felette nincs szavunk.

Az Az eredendő bűn bibliai nyelvet és teremtéstörténeti motívumokat használ, hogy a társadalmi kirekesztettség tapasztalatát mutassa meg. A vers beszélője olyan közösség nevében szólal meg, amelynek az osztáskor csak a nélkülözés jutott: az erdő széle, a borsó, az éhség. A legmegrendítőbb sor szerint „apánknak csak az éhség volt a bűne, / anyánknak a jó illatú borsója”. A bűn fogalma itt kifordul önmagából: nem erkölcsi vétségről van szó, hanem olyan szegénységről, amelyet a közösségre rótt sorsként kezelnek. A vers ironikusan kérdőjelezi meg az isteni igazságosságot is: ha a rend valóban igazságos, miként öröklődhet tovább a hátrány nemzedékről nemzedékre? A „minden gyereke utolsó lesz” kijelentés a kirekesztés körforgását teszi fenyegetően érzékelhetővé. A bibliai hangnem egyszerre ad súlyt a panasznak és teszi láthatóvá az igazságtalanságot, amelyet a hagyomány mintha megmásíthatatlan végzetként fogadna el.

Veszprémi Szilveszterről röviden 

Veszprémi Szilveszter 1997-ben született Pécsen. Költő, blogger és közösségszervező, akinek munkásságában fontos szerepet kapnak a közösségi tapasztalatok, az identitás és az emlékezet kérdései. Első verseskötete, a Helyek, ahol rám öröm vár 2022-ben jelent meg. A Vijjogók második kötete, amely a roma meseirodalom alakjain és szimbólumain keresztül vizsgálja az egyén, a közösség és a tágabb világ kapcsolatát.

Kinek ajánlom?

Azoknak, akik a költészetben nem csupán szépséget, hanem kérdéseket és erkölcsi szembesítést is keresnek. Azoknak, akiket érdekel, hogyan válik a családi történet közösségi emlékezetté, és miként él tovább a múlt a nyelvben, a hallgatásban, az örökölt félelmekben.

Zárszó

A Vijjogók nem teaszürcsölés melletti olvasmány, de fontos könyv lehet mindazok számára, akik hajlandók figyelni a megszokott történetek mögött megbúvó, ritkán meghallott hangokra, és hajlandó olvasni egy kisebbség kirekesztését taglaló irodalmi művet, ami gyakran kényelmetlen érzéseket okoz saját magában. A vijjogás nem pusztán a fájdalom hangja, hanem figyelmeztetés is: amíg valakinek a története kimondatlan marad, addig a múlt sem hallgatott el igazán. A megértés azzal kezdődik, hogy végre nem fordítjuk el a fejünket.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Veszprémi Szilveszter Vijjogók című kötete a közösségi emlékezetből eredő és a személyes sebek térképe. A versek olyan egykori világot rajzolnak ki, amelyben a nyelv még élő anyag: mesékből, átkokból, imákból és kimondhatatlan vagy kimondatlan fájdalomból szövődik. A cigánysors nem egyszerűen témaként van jelen a kötetben, hanem mint létforma és örökség, amely egyszerre tart meg és taszít ki.
A versek ismétlésekre épülő, ráolvasásszerű beszédmódja, ritmusa egy ősi rendbe vezet el, ahol a közösség tagjai hagyományokon és történeteken keresztül kapcsolódtak egymáshoz. A megidézett alakok – anya, apa, ősök, számkivetettek – hangja a megértés utáni vágy kiáltása. A veszteségek az élet minden területére kiterjednek, és ami volt, mostanra töredékes, elmeséletlen, néma. Látszólag.
A Vijjogók verseinek mélyén ott az életigenlés és a múlt megelevenedése. A tűz, a test, a vágy ereje azt mutatja, hogy a mindent átszövő hiányok ellenére a nyelv és a mély érzések, a megértő odafordulás életet lehelnek a múltba, és jelenvalóvá teszik. A kötet versei nem együttérzést várnak, inkább teret adnak annak, hogy meghalljuk, amit nem akartunk hallani, és lássuk, amit mindig látni kell.

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó érdekeltségébe tartozó oldalon.

Kövess minket Facebookon is!