1896 - amikor Budapest egyetlen év alatt ünnepelt, építkezett, botrányoktól volt hangos, és közben mit sem sejtett arról, hogy történelmet ír. Morcsányi Elza a fentieket érzékelteti gördülékenyen megírt és gazdagon illusztrált művében, az Ezredéves körhintában.
KÖNYVAJÁNLÓEZREDÉVES KÖRHINTA
Kalandok, szenzációk a millennium évéből
Szerző: Morcsányi ElzaKiadó: Athenaeum KönyvkiadóKötés: keménytábla, 208 oldal 
Morcsányi ElzaEzredéves körhinta
Kalandok és szenzációk a millennium évéből
1896 - amikor Budapest egyetlen év alatt ünnepelt, építkezett, botrányoktól volt hangos, és közben mit sem sejtett arról, hogy történelmet ír.
Magyarország történetében az 1896-os év önmagában is képes megidézni egy egész korszakot. A honfoglalás ezredik évfordulójának ünneplése, a millenniumi kiállítás, a főváros látványos fejlődése, az új közlekedési lehetőségek és a kulturális élet pezsgése mind a boldog békeidők emblematikus időszakává tették - ám a fényes ünnepségek mögött ott volt egy másik Budapest is: bűnügyek, politikai viták, társadalmi változások, különös emberi sorsok és újságok címlapjára kívánkozó botrányok városa.
Ebbe a kettős világba invitál bennünket Morcsányi Elza Ezredéves körhinta – Kalandok és szenzációk a millennium évéből című kötete.
Egy év, tizenkét hónap, megszámlálhatatlan történet
A könyv műfaját tekintve történelmi ismeretterjesztő, dokumentarista igényű várostörténeti munka, amelyben a sajtótörténet, a művelődéstörténet és a társadalomtörténet elemei találkoznak. Nem hagyományos történelmi monográfia, és nem is regény: korabeli újságcikkekből, tudósításokból, beszámolókból építkezik, miközben az olvasót egy szubjektív válogatás segítségével vezeti végig az esztendő eseményein.
Részlet a könyvből
Nem túlzás azt állítani, hogy május 2-a volt a hónap (sőt talán az év) legjobban várt napja.
Az ünnepélyes megnyitón mindenki, aki számított, jelen volt - és azokból is rengetegen, akiknek nevét nem őrizte meg a történelem. Pompás hintókon, szebbnél szebb fogatokon, de rozoga fiákereken, omnibuszokon és a ,,megtelt" cédulát a szokásosnál jóval sűrűbben kihelyezni kénytelen villamoskocsikon (a földalatti átadására még egy napot várnunk kell!), valamint gyalogosan is elképesztő tömegek indultak meg a Városliget felé és lepték el az utcákat. És nem csak a városból, az egész országból, sőt az egész világból is voltak látogatók, a megnyitóra Európa számos országából és az Egyesült Államokból is érkeztek újságírók.
A kiállítás főkapujánál - Frommer Lajos építész által megálmodott nagyon tetszetős, könnyed francziarenaissance modorú építmény; arányai sikerültek, egyöntetűek és az egész mégis monumentális jellegű, mely bár csak ideiglenesnek készült, a kőépítkezésnek csalódásig hűen sikerült utánzata - nyújtották át belépőiket a középkori ruhába öltözött őröknek a frakkba öltözött urak és elegáns, világos tavaszi toilettjeikben pompázó hölgyek, hogy a megnyitóünnepség helyszínére eljussanak. A főkapuval szemben csodásan izgalmas látványosság, egy léggömb várta utasait a felszálláshoz, de nem érünk rá erre a kalandra - később azonban még szólunk róla - most vár minket a megnyitó!
Az 1885-ös Országos Általános Kiállításra épült Iparcsarnok impozáns épülete előtti teresedésen gyűlt össze a meghívott közönség, ennek közepén állították fel a királyi sátrat, amely fehér selyemben ragyogva, bíbor virágok tüzében égve, aranynyal elárasztva lebegett a királyi házat váró pódium és úgyszólván az egész ünnepi kép fölött. (...) A sátor előtt és mögött földre ereszkedett színes felhő, a spektrum minden színében tüzelő és nevető díszruhák tömege. A sátor előtt a magyar mente és a diplomaták aranyos frakkja, a sátor mögött a katonaság tiszti uniformisa ezrével. A díszruhás urak e nagy sokadalmát, mint a tavasz minden pazarságával meglepett virágágyak, alacsony tribünök fogták körül, megszállva hölgyek seregétől. A díszruhás urak között természetesen a kor legnagyobb nevei kivétel nélkül megjelentek. Apponyi Albert, Tisza Kálmán, Kossuth Ferenc, Bánffy Dezső díszmagyarban, Zichy, Karácsonyi, Batthyány és Andrássy grófok drágakövekkel ékesítve.
A szerző tizenkét fejezetre osztja a könyvet, minden hónapnak saját címet adva. Már ezek is sokat elárulnak a történetek hangulatáról: A haladás hajnala, Bálok és árnyak, Egy botrány első szikrái, A megszökött szenzáció, Tündérváros a Ligetben, A korona útja, Lángok fölött, A szárnyalás vége, Lágymányos Disneylandje, A király hídja, Szamaritánus vagy szélhámos? és végül A bulvár örök receptje. Ez a szerkezet nem egyszerű kronológiai felsorolás, inkább olyan, mintha egy korabeli újság szerkesztőségében járnánk, ahol minden nap újabb hír, szenzáció vagy rejtély kerül az asztalra.
A szerző bevezetőjében megfogalmazott hasonlat tetszetős: a tizenkét hónap történetein úgy haladunk végig, mint egy virágról virágra szálló méhecske, egyik eseménynél tovább időzünk, a másiknál csak röviden állunk meg. Ez a mozaikosság egyszerre erőssége és sajátossága a könyvnek, nem akarja elhitetni, hogy 1896 valamennyi fontos eseményét feldolgozza, hanem megmutatja, mi minden izgatta a korabeli emberek fantáziáját.
A millennium ragyogása és árnyoldalai 
Az 1896-os esztendő valóban a magyar modernizáció látványos időszaka volt, a millenniumi kiállítás májustól októberig közel hatmillió látogatót fogadott. Budapest közlekedése, építészete, vendéglátása és kulturális élete egyaránt fejlődött, a városlakók új technikai vívmányokkal találkozhattak, miközben a régi társadalmi normák is átalakulóban voltak.
A könyv egyik legérdekesebb vonása, hogy a nagy történelmi események mellett a kevésbé ünnepélyes történeteknek is helyet ad, hiszen a történelem nem csupán uralkodókról, politikusokról és monumentális építkezésekről szól, ugyanúgy része egy kasszafúró banda, egy szerelmi botrány, egy szökés vagy egy különös csalási ügy.
Jó példa erre Pulszky Károly esete, ami a korszak egyik jelentős kulturális botrányává nőtte ki magát: az Országos Képtár igazgatójaként műtárgyvásárlásokra fordított közpénzekkel nem tudott megfelelően elszámolni. A különösen nagy értékű Sebastiano del Piombo-festmény megvásárlása után 1895-ben vizsgálat indult ellene. A történet azonban árnyaltabb annál, mint amit a sikkasztás vádja sugall: Pulszkyt 1898-ban a bíróság felmentette, vagyis a sikkasztás nem bizonyosodott be. Az ügy mégis súlyosan megviselte, és egész életére rányomta bélyegét.
Tűz a Vásárcsarnokban – amikor a modernizáció (is) lángra kapott 
Nagyon érdekes az 1896-os Központi Vásárcsarnok építésének története (igen, a mai budapesti ikonikus piaccsarnok épülete). Pecz Samu tervei alapján a Fővám téren emelt monumentális épület a modern Budapest egyik jelképe lehetett volna már 1896-ban is, ám az átadás előtt komoly szerencsétlenség történt. A millennium éve nyarán tűz ütött ki az épület középhajójának tetőszerkezetében, a lángok a tető jelentős részét elpusztították. Pecz Samu később, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében megjelent beszámolójában mintegy 47 ezer forintra becsülte a kárt, és azt írta, hogy a helyreállítás körülbelül négy hónappal késleltette a befejezést. A korabeli műszaki leírások szerint a tűz oka nem tisztázódott teljes bizonyossággal; a korabeli sajtóban a tető alatt dolgozó bádogosok figyelmetlensége is felmerült.
A csarnok végül 1897. február 15-én nyílt meg. A történet különösen jól érzékelteti, hogy a millenniumi Budapest látványos fejlődése mögött mennyi munka, kockázat és váratlan akadály húzódott meg.
A szerző és a könyv hangulata
 |
| A kép Morcsányi Elza Facebook oldaláról származik. |
Morcsányi Elza író és városi sétavezető, aki Budapest múltját nem száraz évszámokkal, hanem történetekkel, emberi sorsokkal és különleges részletekkel teszi átélhetővé. A város iránti érdeklődése és a történetmesélés iránti érzéke ebben a kötetben is meghatározó.
A korabeli újságírás nyelvezete külön hangulatot ad a könyvnek, a szerző maga is megjegyzi, hogy a régi sajtó túláradó jelzői, hosszú mondatai, iróniája és nosztalgikus bája nem mindig az objektív történelmi igazságot képviselik, éppen ezért olvasás közben érdemes különválasztanunk a korabeli tudósító értelmezését a történelmi tényektől. A mű nem akarja megszelídíteni a múltat, hanem megengedi, hogy annak ellentmondásait is felfedezzük.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Ha egyetlen évet kell választani, amiben a boldog békeidők minden akarása, tettvágya és lendülete megjelenik, keresve sem lehet megfelelőbbet találni, mint az 1896-os esztendő. Ekkor tartotta lázban az országot és a fővárost a honfoglalás ezeréves évfordulójának megünneplése, aminek csúcspontja a májustól októberig közel hatmillió látogatót fogadó Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás volt, változatos kísérőprogramjaival.
Ám ez az időszak számos más szenzációt is tartogatott, szerelmi botrányregénytől váltóhamisításon át a kasszafúrásig, ezekből válogat Morcsányi Elza író, sétavezető, akinek kíséretében visszarepülhetünk az időben, és végigkövethetjük a millenniumi év ünnepségeit, pletykáit és szenzációit.
a kiadó érdekeltségébe tartozó oldalon.
Megjegyzés küldése