Titkok, amelyeket évtizedeken át őriznek a családok, sebek, amik generációkon keresztül sajognak, a múltból maradt relikviák, de ezek nem csak tárgyak, hanem a bátorság, a hűség és az emlékezés örökségei. Fiona Valpy A ruhakészítő ajándéka című regénye ezekről érzékenyen, izgalmasan és megrendítően mesél.
KÖNYVAJÁNLÓA ruhakészítő ajándéka
Szerző: Fiona ValpyFordító: Widder ZsuzsaKiadó: Next21 KiadóKötés: puhatábla, 304 oldal
Fiona Valpy: A ruhakészítő ajándéka – A múlt soha nem hallgat el egészen
Titkok, amelyeket évtizedeken át őriznek a családok, sebek, amik generációkon keresztül sajognak, a múltból maradt relikviák, de ezek nem csak tárgyak, hanem a bátorság, a hűség és az emlékezés örökségei. Fiona Valpy A ruhakészítő ajándéka című regénye a fentiekről érzékenyen, izgalmasan és megrendítően mesél.
Tartalom és dramaturgia
A történet két idősíkon bontakozik ki. 1940-ben, a náci megszállás alatt álló Párizsban három fiatal varrónő, Claire, Mireille és Vivienne életét követjük, ahol a divat elegáns világa mögött félelem, kiszolgáltatottság és veszély lappang. A három nő más-más módon próbál túlélni: Mireille az ellenállás ügyét szolgálja, Claire egy német tiszttel kerül kapcsolatba, majd súlyos csalódás után maga is az ellenállás felé fordul, Vivienne pedig olyan titkot hordoz, amelyet még barátnői előtt sem fedhet fel. Döntéseiknek, krízishelyzetekben való helytállásuknak súlyos következményei lesznek, amikért fizetniük kell.
A jelenben (2017) Claire unokája, Harriet érkezik Párizsba, hogy gyakornokként dolgozzon a divat világában. Egy régi fénykép nyomán azonban nemcsak nagyanyja múltját kezdi kutatni, hanem saját identitásának kérdéseivel is szembesül. A családi hallgatás mögött lassan feltárul egy fájdalmas történet, amelynek feldolgozása egész embert követel.
A két idősík összekapcsolása izgalmas dramaturgiai keretet teremt. A háborús szál a regény izgalmas és tragikus része: a történelmi háttér, a bizonytalanság és az erkölcsileg nehéz választások hitelesen érzékeltetik a megszállás embert próbáló mindennapjait, míg a jelen története a múlt örökségéről, a feldolgozatlan traumákról és az önmagunkhoz vezető útról szól. A párhuzamok olykor kissé kiszámítottnak, már-már klisének hatnak, de az alapgondolatnak mindenképpen helye van a múlt-jelen feldolgozásában.
A cikk szerzőjének személyes megjegyzése
A könyv tartalma simán foglyul ejtett a II. világháború francia múltjába való visszatekintéssel. Értem, hogy az író a jelenben miért azt a francia valóságot hozta történetszálul, ami a közelmúlt terrorcselekményeinek elkövetési idejébe és körülményeibe visz, ugyanakkor - isten bocsássa meg nekem - a dramaturgia ilyetén párhuzamba hozása számomra inkább hatásvadász jelleget öltött, mint helyi értékén kezelni tudtam vagy kezelni akartam volna. Jelzem, ezen mindössze egyéni ízlésem fanyalgott, ami a történet erejéből, dramaturgiai megoldásaiból - objektíven értékelve - egy vonást sem vesz el.
A szereplők – négy nő, négy sors
Mireille a bátorság és a cselekvő ellenállás megtestesítője, felismeri, hogy a hallgatás is választás, és a félelmet nem lehet egyszerűen elfogadni a világ rendjeként.
Claire összetettebb, bizonytalanabb figura, benne a túlélés vágya, az érzelmek és a félelem vívnak egymással küzdelmet. Sorsa arra figyelmeztet, hogy háborús körülmények között a döntések ritkán egyszerűek.
Vivienne titokzatosságával és elhallgatásaival tartja fenn a feszültséget. A története azt példázza, milyen veszélyes lehet, ha valakinek a túlélés érdekében saját magát is el kell rejtenie.
Harriet a múlt felé fordulva próbálja megérteni önmagát. Családi veszteségei és bizonytalanságai miatt szerette(i) múltjában a kutatás számára nem puszta kíváncsiság, hanem identitáskeresés: igenis, szeretné megtudni, honnan jött, milyen örökséget hordoz, és mihez kezdjen jelenében az egésszel.
A szerzőről
Kinek ajánlom a könyvet olvasásra?
Elsősorban a történelmi regények, a családi titkok, az erős női karakterek és a több generáción átívelő történetek kedvelőinek. Azoknak is, akiket érdekel, miként formálhatja a múlt az utódok életét.
Befejezésül
A Ruhakészítő ajándéka című regény arra emlékeztet, hogy a történelem nem csupán évszámokból és csatákból áll, hanem hétköznapi emberek sorsából, félelmeiből és döntéseiből. A múltat nem változtathatjuk meg, de megérthetjük, és talán azt is megtanulhatjuk belőle, hogyan éljünk bátrabban a jelenben, mert a legfontosabb örökség nem mindig az, amit kézbe vehetünk - néha egy történet, egy megőrzött emlék vagy egy asszony bátorsága az, ami generációkon át utat mutat.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Két generációval később Claire unokája Párizsba érkezik. Angliában nőtt fel, most megpróbálja feltárni, mi történt a háború alatt. Ugyanabban a házban lakik és dolgozik, mint annak idején a nagyanyja, és a tudomására jut valami: a családi múlt fájdalmas titkot rejt.
A három varrónőnek csupa rossz választással kellett szembenéznie. Nem volt kiút. Veszélybe sodorta őket az illegális tevékenység, de a végsőkig kitartottak egymás mellett. Hogyan tudták túlélni ezt a sötét, kilátástalan időszakot?
a kiadó érdekeltségébe tartozó oldalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése