Ketten indultak

Stájn Emma: Ketten indultak – de vajon ki jut haza?

Két testvér, két világ, egy feloldatlan tragédia

Fischer Levin és húga, Magdaléna, akit mindenki Lénának hív, 2016 augusztusában nyomtalanul eltűnnek. A tizenöt éves fiú öt nappal később előkerül, kiszáradva, bántalmazás nyomaival, ám a húgának se híre, se hamva, Levin pedig nem tudja vagy nem képes felidézni, mi történt velük. A család széthullik a történtek súlya alatt, az édesanya pedig képtelen megbocsátani fiának, hogy ő hazatért, Léna viszont nem. Két évvel később Levin még mindig a történtek foglya, a pszichológiai kezelések nem vezetnek eredményre, az emlékezet mélyére zárt események pedig továbbra sem engedik szabadulni a traumától. Egy újabb, különös incidens után pszichológusnő segítségével próbálnak közelebb jutni az igazsághoz. A regény azonban nem egyszerűen egy eltűnés rejtélyének felgöngyölítése: a hipnózis során feltáruló emléktöredékek egy egészen másik világba vezetnek, 1944 augusztusába, a második világháború utolsó, Magyarország számára is egyre pusztítóbb szakaszába.

Levin és Léna olyan közegbe kerül, ahol a mai gyermekkor természetesnek vett biztonsága ismeretlen fogalom. A fizikai erőszak, a tekintélyelvűség, a nélkülözés és a háborús fenyegetettség nem rendkívüli esemény, hanem a mindennapok része. A modern világ szabályai szerint gondolkodó fiú hamar ráébred: hiába ismeri a videojátékok csatáit, az életben nincsen újrakezdés gomb. A történet két idősíkja fokozatosan kapcsolódik össze. A jelenben Levin megpróbálja megérteni önmagát, a múltban pedig a túlélésért küzd. A két szál közötti kapcsolat nem pusztán a rejtély megoldásához visz közelebb, hanem ahhoz is, hogy megértsük, mit tesz az emberrel az erőszak, a félelem és az elhallgatás. 

Főbb karakterek elemzése

Levin – a gamer, akinek a valóság nem ad új életet

Levin a regény egyik legizgalmasabb alakja, mert egyszerre hordozza magában a modern kamasz sérülékenységét és a rendkívüli helyzetekben megmutatkozó alkalmazkodóképességet. A jelenben a szabályok és a kiszámíthatóság biztonságot jelentenek számára. Az online világban otthonosan mozog: ott megtalálja a helyét, ott figyelnek rá, és ott a kudarc is más természetű, mint a való életben. A játékok logikája világos: vannak feladatok, szabályok, ellenfelek és megoldások, de a valóságban nem minden helyzet értelmezhető ilyen egyszerűen. A háborús környezetben Levin olyan készségekről tesz tanúbizonyságot, amelyekről maga sem gondolta volna, hogy birtokában vannak. A modern fiú, aki korábban a képernyő előtt érezte magát biztonságban, hirtelen egy olyan világban találja magát, ahol a testi ügyesség, a gyakorlati tudás és a gyors döntés életet menthet. Mindez azonban nem teszi sérthetetlenné. Levin hajlamos azt hinni, hogy a dolgok megértése egyenlő az irányításukkal, pedig a trauma éppen arra figyelmezteti, hogy vannak események, amelyeket nem lehet egyszerűen logikai feladattá alakítani.

A fiú tragédiájának fontos része a kommunikációképtelensége is. Nem tudja szavakba önteni, mi történt vele, és az elfojtott emlékekkel együtt saját érzéseihez sem talál utat. A hallgatás kezdetben védekezésnek tűnhet, hosszú távon azonban akadállyá válik: nemcsak a múlt feltárását nehezíti meg, hanem a hozzá legközelebb álló emberekkel való kapcsolatát is.

Zsigmond – a túlélés könyörtelen logikája

Zsigmond, Frici apja a regény egyik legkeményebb figurája. Racionális, gyakorlatias ember, aki a világot nem annak alapján ítéli meg, milyennek kellene lennie, hanem aszerint, amilyen valójában. Az ő szemében a túléléshez fegyelem, alkalmazkodás és józan ítélőképesség kell. A háború nem romantikus kaland, a hősködés pedig egyszerűen balgaság, ha az ember nem érti, mivel jár a valódi veszély. Ezt különösen jól mutatja, amikor fia a honvédelemről és a katonai előmenetelről lelkesedik - Zsigmond indulatosan figyelmezteti: aki békében él, terített asztalhoz ül és vasalt inget visel, ne képzelje magát hősnek, amíg nem tudja, milyen árat követel a háború.

Zsigmond keménységét nem érdemes egyszerűen gonoszságként értelmezni, magatartásában ott van egy olyan korszak tapasztalata, amelyben a túlzott engedékenység, a naivitás vagy egy rossz döntés végzetes lehetett. Csakhogy az önvédelemre berendezkedett gondolkodásnak is megvan a maga ára: az ember könnyen elveszítheti a kapcsolatot azokkal az érzelmekkel, amelyek nem illeszkednek a túlélés logikájába, de mégis fontosok lennének. Zsigmond a regényben azt a világot képviseli, amelyben az embernek sokszor gyorsabban kell cselekednie, mint ahogyan megérthetné, mi történik körülötte.

Irén – az emberség a legkeményebb időkben

Irén, Zsigmond felesége más módon alkalmazkodik a kor elvárásaihoz. Elfogadja a hagyományos családi szerepeket, és általában nem kérdőjelezi meg férje döntéseit, ám mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne saját erkölcsi mércéje. Ha a helyzet úgy kívánja, képes szembeszállni a környezetével, sőt vakmerő bátorsággal kiállni az igazságtalansággal szemben. Amikor Levinből bűnbakot akarnak csinálni, Irén nem marad néma szemlélő: indulatosan és határozottan lép fel a fiú védelmében. Irén nem modern értelemben vett lázadó, mégis képes túllépni a szerepén, ha egy másik ember élete vagy méltósága forog kockán. Embersége nem elvont erkölcsi tanítás, hanem cselekvés. A regényben ő emlékeztet arra, hogy a történelmi körülmények magyarázhatják az emberek viselkedését, de nem mentenek fel minden döntést. A legnehezebb időkben is marad választásunk abban, hogy a kiszolgáltatottat magára hagyjuk-e, vagy megpróbáljuk megvédeni.

A pszichológusnő – a múlt kulcsát keresi

A pszichológusnő feladata első pillantásra világos: megérteni Levin különös viselkedését, feltárni az emlékezetében rejlő hiányokat, és megtalálni az összefüggést a fiú eltűnése, visszatérése és későbbi tettei között. A hipnózis segítségével nem egyszerűen emlékeket próbál előhívni, hanem olyan képességek és reakciók eredetére is választ keres, amelyek nehezen illeszthetők Levin addigi élettörténetébe. Miért képes olyan dolgokra, amelyeket elvileg soha nem tanult? Honnan származik az a gyakorlati tudás, amely egy másik korban akár az életben maradás feltétele lehetett?

A szakember ugyanakkor nem teljesen kívülálló. Saját családi múltja és traumákkal terhelt tapasztalatai is összekapcsolják Levin történetével. Ő maga is szembesült azzal, milyen nehéz az idősebb generációk hallgatásán áttörni, és hogy az igazságot nem lehet sem kikényszeríteni, sem pusztán könyörgéssel előcsalogatni. A pszichológusnő így nem csupán a rejtély megoldásának eszköze, hanem a regény egyik fontos kérdését is képviseli: hogyan lehet hozzáférni ahhoz, amit valaki már önmaga elől is elzárt?

A történelmi háttér 

1944 – amikor a gyermekből katonát akarnak faragni

Illusztráció a kiadványból

Stájn Emma regénye éppen azért hatásos, mert a történelmet nem pusztán évszámok és rendeletek soraként mutatja be, hanem a fiatalok szemszögéből láttatja, mit jelentett a gyakorlatban, amikor a hazafias szólamok mögött valódi életveszély húzódott meg. Frici lelkesedése, a katonai előmenetelről és az SS-be kerülés lehetőségéről szőtt álmai az akkori propaganda erejét mutatják, Zsigmond reakciója pedig kijózanító ellenpont: ő tudja, hogy a háború nem a hősiesség látványos pillanataiból, hanem a veszteség, a nélkülözés és a kiszolgáltatottság mindennapjaiból áll. A regény így a leventekorszak egyik legfontosabb tanulságára világít rá: a gyermekek és kamaszok nem a saját döntésükből kerülnek a történelem viharába, mégis nekik kell megfizetniük az árát.

Mit ad hozzá az időutazás?

Az időutazás a regényben sokkal több egy különleges történetvezetési megoldásnál, közvetlen összehasonlításra ad lehetőséget két korszak között: Levin nem könyvből tanulja meg, milyen volt 1944-ben élni, hanem kénytelen megtapasztalni. A gamer fiú számára a múlt kezdetben szinte abszurd, idegen világ. Nem érti az ott megszokott, mindennapi erőszakot, a testi fenyítést, a szigorú hierarchiát, és azt sem, miért kell olyan feladatokat elvégeznie, amelyek a jelenben már különlegesnek számítanának. 

Az időutazás ennek révén kétirányú tükröt tart elénk. Egyrészt láthatóvá teszi, mennyi minden változott az elmúlt évtizedekben, másrészt felteszi a kérdést: vajon a technikai fejlődés mellett nem veszítettünk-e el olyan készségeket, amelyek válsághelyzetben létfontosságúak lehetnek? A múlt és a jelen különbségei humorforrást is jelentenek. Levin mai szóhasználata, gondolkodásmódja és a régi világra adott reakciói oldják a történet komorságát. Ez a humor azonban nem teszi jelentéktelenné a veszélyt; éppen ellenkezőleg, még élesebbé teszi a két korszak közötti kontrasztot. Az időutazás a történelmi tanulságot személyes tapasztalattá alakítja, a múlt többé nem távoli, lezárt fejezet, hanem olyan valóság, amelynek következményei az emberi sorsokon keresztül ma is megérthetők.

Amikor a hallgatás is sebet ejt

A regény egyik legfájdalmasabb rétege Levin és édesanyja kapcsolatában bontakozik ki. Levin nem képes beszélni arról, ami vele történt, a trauma, az emlékezet hiányai és a szégyen vagy félelem lehetősége egyaránt megnehezíthetik, hogy szavakba öntse a történteket. Az anya azonban a saját fájdalmának foglya: nem tudja feldolgozni, hogy a lánya eltűnt, miközben a fia életben maradt. A gyász és a kétségbeesés lassan váddá keményedik benne. Mindketten hallgatnak, de egészen más okból. Levin azért, mert nem találja az utat az emlékeihez és a saját érzéseihez; az anya pedig azért, mert a fájdalma elzárja attól, hogy meghallja a fiát.

A kommunikációképtelenség így önálló tragédiává válik. Az anya nem tudja megadni Levinnek azt a biztonságot, amelyre a traumája után szüksége lenne, Levin pedig nem tudja megmutatni neki, hogy a hallgatása nem feltétlenül közöny vagy bűntudatot leplező menekülés. Nem tudnak egymás felé fordulni, mert mindketten a saját szenvedésükben rekedtek. Fontos azonban, hogy a hallgatást ne tekintsük egyszerűen tudatos döntésnek. A traumatikus emlékek felidézése nem mindig akarat kérdése, és a gyász sem oldható fel egyetlen őszinte beszélgetéssel. A regény mégis arra figyelmeztet: ha nem próbálunk kapcsolatot teremteni egymással, a kimondatlan fájdalom könnyen továbböröklődik.

Stájn Emma saját megfogalmazása szerint az emberi interakciót a túlélés egyik legfontosabb zálogának tartja, ez a gondolat a család történetében különösen erőteljesen jelenik meg. A társadalmi szintű erőszak és az egyéni tragédia ugyanarra a problémára mutat rá: mi történik velünk, amikor megszűnik a párbeszéd lehetősége?

A légy, amely többet jelent önmagánál

A regény egyik visszatérő motívuma a légy, amelynek jelentéséről a szerző külön is beszélt. Stájn Emma számára a légy azt jelképezi, hogy egy aprónak, jelentéktelennek tűnő dolog is sorsfordítóvá válhat. A motívum végigkíséri a történetet, összekapcsolja a szereplőket, és a megoldáshoz is kulcsot ad. A szerző még azt is elárulta, hogy a múltban a légy helyét egy szúnyog veszi át, mert a jelenet realitása ezt kívánta meg. A motívum azonban nem pusztán játékos írói ötlet, Stájn Emma értelmezésében Levin legnagyobb tragédiája nem kizárólag a húga elvesztése vagy a háború megtapasztalása, hanem az is, hogy volt lehetősége változtatni a helyzetén, megnyugvást találni és továbblépni, ám nem ismerte fel ezt a lehetőséget - ez pedig különösen nyugtalanító gondolat. Sokszor a nagy fordulatokat keressük az életünkben, miközben nem vesszük észre a jelentéktelennek látszó pillanatokat, amelyekben még más irányba fordulhatnánk. A regény légy-motívuma arra emlékeztet, hogy a sorsfordító események nem mindig látványosak, néha egy apró részlet, egy félreértett jel vagy egy elmaradt beszélgetés változtat meg mindent.

A szerző személyes családi emléket is beépített a történetbe: Halász István fényképe (lásd a blogillusztráció főképén), aki a regényben Halász Friciként jelenik meg, valós történelmi kötődést hordoz. A fénykép és a keret motívuma így a fikció mögött meghúzódó emlékezet fontosságát is hangsúlyozza. (Halász István fotója és a légy tárgyiasult figurája a szerző jóvoltából került a könyv mellé, egyes olvasók birtokába.)

A szerző szándéka: a múlt nem maradhat puszta történelem

Stájn Emma Facebook oldaláról és nekem adott nyilatkozatából egyértelmű, hogy a Ketten indultak nem kizárólag a múlt feldolgozására vállalkozik, a szerző a regény mélyebb mondanivalóját kifejezetten a jelenhez kapcsolja. Saját megfogalmazása szerint nap mint nap olyan gyermekekkel dolgozik, akiknek történetei kísértetiesen emlékeztetnek arra, amit történelemnek nevezünk, az írást ezért olyan lehetőségnek tekinti, amellyel a közgondolkodás formálásához is hozzájárulhat. Különösen fontos számára, hogy a fiúk ne váljanak ágyútöltelékké, a lányok pedig ne legyenek kénytelenek olyan traumákat átélni, amilyenekről Polcz Alaine is beszámolt.

A regény egyik társadalmi üzenete így hangzik: a politika saját céljai érdekében a legfiatalabb generációkat is feláldozhatja, márpedig ez nem helyes. A háborús propaganda, a hősiesség hamis ígérete és a közösségi elvárások olyan fiatalokat is veszélybe terelhetnek, akik még nem rendelkeznek a döntéshez szükséges élettapasztalattal. (Ezt határozottan kiemelve tacepaóznám az iskolák, középületek homlokzatára.) A másik fontos üzenet a múlthoz való viszonyunkról szól. Ahogy távolodunk egy tragikus történelmi korszak eseményeitől, úgy halványulhatnak el a tanulságok is. A korábban magától értetődőnek hitt figyelmeztetéseket hajlamosak vagyunk elfelejteni, és újra elkövetni ugyanazokat a hibákat. A szerző szándéka azért is figyelemre méltó, mert a súlyos témákat nem száraz történelmi tanulmányként, hanem kalandos, humorral átszőtt történetben dolgozza fel. A gamer főhős nézőpontja megkönnyíti a fiatalabb olvasók számára is a kapcsolódást, miközben a regény a felnőtteknek is bőven ad gondolkodnivalót.

Stájn Emma önmagáról

Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva mesterkurzusának elvégzését követően a kézirat azonnal elnyerte a Libri Kiadó tetszését és nyitókötete lett a Saját Szoba sorozatnak, 2024-től pedig már az egyetemi szociális munkás képzés szakirodalmi listáján is szerepel.

• 2022-ben a Felhő Café Kiadó gondozásában megjelent Abortusztörténetek című antológiában jelent meg egy, a tanácsadás emberi– és szakmai oldalát is bemutató novellám. Szerkesztők: Erdődi- Juhász Ágnes és Mérő Vera.

https://moly.hu/konyvek/erdodi-juhasz-agnes-mero-vera-szerk-abortusztortenetek

• A nevelőszülőség témában több írásom is megjelent a wmn.hu oldalon.

• A nevelőszülőkkel készült interjúim és egyéb írásaim a http://kobolcso.hu/ weboldalon és a szerzői oldalamon https://www.facebook.com/profile.php?id=100064036962141 olvashatók.

***

Zárszó

Ketten indultak – de vajon ki jut haza?

Stájn Emma regénye kalandos utazásnak indul, de jóval többet ad egy izgalmas időutazásnál. Megmutatja, milyen törékeny a biztonság, mennyire kiszolgáltatottá teheti az embert a történelem, és milyen súlyos következményekkel járhat, ha a félelem és a fájdalom elnémítja azokat, akiknek a leginkább szükségük lenne egymásra. A háborúban a túléléshez nem elég az ügyesség és a bátorság, szükség van emberségre, figyelemre és arra a képességre is, hogy észrevegyük a másik ember szenvedését. A regény tanulsága, hogy nem mindig az a legnagyobb veszteség, amit elszenvedünk, néha az is tragédia, ha nem vesszük észre, mikor nyílik lehetőségünk arra, hogy megmentsünk valamit abból, ami még megmaradt.

Mert valóban ketten indultak, két testvér, akiknek a sorsa elválaszthatatlannak látszott. De a történet végső kérdése túlmutat rajtuk: vajon mi felismerjük-e időben azokat az apró jeleket, amelyek még esélyt adnak a változtatásra? Meghalljuk-e a másik embert, mielőtt a hallgatás végleg közénk áll? És képesek vagyunk-e tanulni a múltból, mielőtt újra megismételjük annak legsötétebb hibáit? A Ketten indultak nem engedi, hogy a háború tragédiáját egyszerűen a történelem távoli, idegen eseményeként kezeljük, arra emlékeztet, hogy a történelem végső soron emberek életéből áll – olyan gyermekekéből, akiknek nem hősökké, hanem egyszerűen felnőttekké kellett volna válniuk.

Szerintem olvassátok!

Ami még érdekelhet