A Hannibal ante portas – Hírünk a világban nem azt ígéri, hogy megfejti a jövőt, inkább megtanít arra, hogyan érdemes kérdezni a jövőről. Romsics Ignác nem prófétaként ül a történelem fölött, hanem olyan történészként, aki tudja, hogy a múlt ismerete nélkül nehéz értelmezni a jelent. A kötet két tanulmányból álló történeti-politikai esszékötet: az első, nagyobb lélegzetű írás a világpolitikai erőviszonyok átalakulását követi nyomon, a második pedig azt vizsgálja, hogyan jelent meg Magyarország és az Orbán-rendszer a meghatározó nyugat-európai sajtóban 2010 és 2025 között.
KÖNYVAJÁNLÓ
HANNIBAL ANTE PORTAS
Hírünk a világban
Szerző: Romsics Ignác
Kiadó: Helikon Kiadó
Kötés: keménytábla, 212 oldal
Romsics Ignác: Hannibal ante portas – Hírünk a világban
Egy történész megpróbálja megmutatni, hogyan jutottunk el idáig – és miért nem tudhatjuk, merre tartunk
Nincs annál nyugtalanítóbb, mint amikor a történelem, amelyet többnyire lezárt események sorozataként szeretünk szemlélni, egyszer csak jelen időbe vált. Innentől már nem a tankönyvek lapjain szereplő birodalmak felemelkedéséről és bukásáról olvasunk, hanem azokról a folyamatokról, amelyeknek magunk is részesei vagyunk. Kik lesznek a következő évtizedek nagyhatalmai? Meddig marad meghatározó az Egyesült Államok? Mire készül Kína? Hová tart Oroszország? Képes lesz-e Európa önálló geopolitikai tényezővé válni? És közben: hogyan látják Magyarországot azok, akik kívülről figyelnek bennünket?
Romsics Ignác új kötete ezekkel a kérdésekkel szembesít. A Hannibal ante portas – Hírünk a világban két tanulmányból álló történeti-politikai esszékötet: az első, nagyobb lélegzetű írás a világpolitikai erőviszonyok átalakulását követi nyomon, a második pedig azt vizsgálja, hogyan jelent meg Magyarország és az Orbán-rendszer a meghatározó nyugat-európai sajtóban 2010 és 2025 között. A Helikonnál 2026 februárjában megjelent, 212 oldalas kötet egyszerre kíván történelmi panoráma és jelenidejű tükör lenni.
Hannibál már nem az Alpokon jön át
A cím természetesen történelmi utalás, a történelemben tájékozottak ismerik ezt a mondatot: Hannibal ante portas! – „Hannibál a kapuk előtt!” –, ami a közelgő veszély riadóját idézi. Az ókori Róma lakói számára Hannibál serege jelentette a fenyegetést, Romsicsnál azonban a metafora a 21. századi Európa bizonytalanságérzetére vonatkozik. A könyv nem valamiféle egyszerű „ki az ellenség?” történet, hanem éppen ellenkezőleg: Romsics egyik legfontosabb állítása, hogy a történelemben nincsenek mechanikusan ismétlődő forgatókönyvek. Vannak tendenciák, vannak történelmi analógiák, vannak felismerhető szabályszerűségek – de matematikai pontosságú törvények nincsenek.
„A történelemnek tehát legfeljebb szabályszerűségei vannak, matematikai értelemben vett szabályai nincsenek.”
A fenti gondolat nagyon fontos, az egész kötet erre van alapozva: miközben Romsics folyamatosan a múltból próbálja megérteni a jelent, nem esik abba a csapdába, hogy a múltból biztos jövőt jósoljon.
A nagyhatalmak története – Amerika, Kína, Oroszország és Európa
A Hannibal ante portas című első tanulmány meglehetősen messziről indít, Romsics a 19. század végétől tekinti át azt a hosszú folyamatot, amelynek során kialakult a 20. század, majd az ezredforduló világpolitikai rendszere. A két világháború, a hidegháború, a Szovjetunió felemelkedése és bukása, az Egyesült Államok világhatalmi szerepe, majd Kína gazdasági és politikai megerősödése mind ugyanabba a nagy történelmi kérdésbe futnak bele:
hogyan változik a világ erőközpontja?
A Szovjetunió 1989–1991-es szétesése után az Egyesült Államok egyedüli szuperhatalomként maradt a porondon. Ez azonban nem bizonyult tartós állapotnak, Kína felemelkedésével ismét olyan világ bontakozott ki, amelyben már nem egyetlen centrum határozza meg a nemzetközi viszonyokat. Romsics nem egyszerűen felsorolja ezeket az eseményeket, hanem azt próbálja megértetni, milyen hosszú folyamatok állnak a változások mögött. Soha nem a napi hírekből indul ki, hanem visszalép néhány lépést, és azt kérdezi: vajon honnan érkeztünk?
A történelem nem jóslás
Romsics nem vállalkozik arra, amire a kortárs politikai elemzések oly gyakran igen: nem akar biztos jövőt mondani. A szerző szerint az emberiség történetének alakulását annyi ismert és ismeretlen tényező befolyásolja, hogy a jövő pontosan nem látható előre. Tendenciákat lehet felismerni, alternatívákat lehet felvázolni, történelmi példákból lehet következtetéseket levonni – de a véletlen bármikor közbeszólhat. Ez nem pesszimizmus, inkább történészi szerénység, amely mögött egy fontos üzenet húzódik meg egy olyan korban, amikor a közélet tele van véglegesnek tűnő kijelentésekkel.
Ukrajna: egy háború, amely mögött egy egész világrend feszül
A könyv egyik hangsúlyos része az orosz–ukrán háború elemzése. Romsics nem pusztán két ország konfliktusaként tekint az eseményekre, a háború mögött megjelenik az Egyesült Államok és Kína rivalizálása, a Nyugat és Oroszország szembenállása, Európa biztonságpolitikai dilemmája, valamint a NATO és az Európai Unió jövőjének kérdése. Ezáltal Ukrajna nem csupán egy háború helyszíne lesz, hanem egy átalakuló világrend egyik legfontosabb ütközőpontja. Különösen érdekes Romsics megállapítása Volodimir Zelenszkij szerepéről: a szerző szerint az ukrán elnök az invázió első napjaiban tanúsított magatartásával – amikor nem hagyta el az országot, hanem a helyén maradt és az ellenállást irányította – történelmi jelentőségű politikai teljesítményt nyújtott.
Európa: gazdasági óriás vagy valódi hatalom?
A könyv egyik központi kérdése az Európai Unió jövője. Romsics gondolatmenete szerint Európa válaszút előtt áll. Az egyik lehetőség a politikai és védelmi integráció elmélyítése, amelynek révén az Európai Unió önálló globális hatalmi tényezővé válhatna. A másik út a nemzetállami szuverenitás erősítése és az integráció lazítása. Képes-e Európa önmagát megvédeni, ha nincs mögötte egy másik nagyhatalom? Romsics válasza nem egyszerű igen vagy nem, inkább megmutatja azt a történelmi folyamatot, amelynek eredményeként Európa gazdasági súlya jelentős maradt, miközben katonai és geopolitikai súlya nem feltétlenül áll arányban ezzel. A „gazdasági óriás agyaglábakon” metafora éppen ezért találó.
És akkor jön Magyarország – de nem a magyar tükörben
A kötet második része, a Hírünk a világban, számomra talán még izgalmasabb vállalkozás, Romsics ugyanis nem azt kérdezi, hogy mi mit gondolunk magunkról, inkább arra kíváncsi:
Mit gondolnak rólunk mások?
Ehhez négy különböző politikai karakterű nyugat-európai lap Magyarországról szóló cikkeit vizsgálja: a brit The Economist, a francia L’Express, a német Der Spiegel és a svájci Die Weltwoche anyagait. A vizsgálat a 2010–2025 közötti időszakra terjed ki. Ez azért különösen érdekes módszer, mert Romsics tudatosan kilép a magyar politikai sajtó megszokott értelmezési kereteiből, azt szeretné látni, hogyan nézünk ki kívülről. Ez a kép bizony meglehetősen ellentmondásos.
Orbán Viktor mint nemzetközi politikai szereplő
A négy sajtóorgánum nem ugyanúgy látja Orbán Viktort – és éppen ez adja az elemzés egyik legérdekesebb részét. Az Economist, a L’Express és a Der Spiegel egyre kritikusabban ábrázolta a magyar kormány politikáját, miközben a Weltwoche sokkal kedvezőbb képet közvetített róla, Romsics ugyanakkor nem áll be egyik oldal mögé sem, nem mondja meg az olvasónak, hogy kinek van igaza.
Megmutatja, hogy az egyes lapok hogyan látták Magyarországot, milyen fogalmakkal írták le Orbán politikáját, és milyen események kerültek a figyelmük középpontjába. A történész itt nem politikai publicistaként, hanem forrásokat rendszerező kutatóként viselkedik. A kitekintés mindenesetre megállapítja, hogy Orbán Viktor különállása, erős fellépése semmiképpen sem értékelhető a mögötte álló nagyhatalmi kikancsintások nélkül.
A szerzőről
Zárszó
A Hannibal ante portas – Hírünk a világban nem ígéri, hogy megfejti a jövőt, sokkal fontosabbat tesz, megtanít arra, hogyan érdemes kérdezni a jövőről. Romsics Ignác nem prófétaként ül a történelem fölött, inkább olyan történészként, aki tudja, hogy a múlt ismerete nélkül nehéz értelmezni a jelent, de azt is tudja, hogy a múltból nem lehet mechanikusan levezetni a holnapot. Mértéktartó, nem akar minden kérdésre végleges választ adni, és különösen nem akarja az olvasó helyett eldönteni, hogy mit gondoljon, helyette forrásokat, összefüggéseket, tendenciákat és alternatívákat kínál. A hazánk konkrét valóságával foglalkozó rész, a Hírünk a világban pedig még egy tükröt tart elénk: megmutatja, hogyan lát bennünket a világ – és azt is, mennyire más képet kaphatunk magunkról, ha időnként nem a saját tükrünkbe nézünk. Igen, ezért is találó a könyv címe: Hannibál már nem feltétlenül a kapuk előtt áll, sőt, az is lehet, a világ változott meg annyira, hogy már azt sem tudjuk pontosan, melyik kaput kell őriznünk. Egy azonban biztos: a történelem nem ért véget, a világrend nem végleges, és a következő fejezetet még nem írták meg. Romsics Ignác pedig nem jósolgat afelől, hogy mi lesz benne, hanem azt tanítja meg, hogyan olvassuk el majd, amikor elérkezik,
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Hannibal ante portas! Hannibál a kapuk előtt! – adták tovább a hírt a rémült római polgárok i. e. 217-ben, amikor az Alpokon átkelve az ókor egyik legnagyobb hadvezére seregei élén az örök város felé közeledett. Romsics Ignác új kötete első részének címe arra utal, hogy napjaink európai polgárai ismét fenyegetve érezhetik magukat. Az átalakulóban lévő világpolitika többféle lehetőséget rejt magában, s ezek egyike nem a tartós béke és a szilárd jogrend, hanem a nagyhatalmi ellentétek és a regionális konfliktusok állandósulása irányába mutat. Ezért döntő jelentőségű az Európai Unió jövője és békepárti szerepvállalása. Ha a 27 állam globális politikai hatalommá akar válni, és meg akarja védeni polgárait a külső veszélyektől, akkor közös kül- és védelempolitikára van szüksége. A tagállamok egy része ezt évek óta szorgalmazza, míg másik részük az integráció lazítására és a nemzetállami szuverenitás erősítésére törekszik. A 2010 óta hatalmon lévő Orbán-kormányzat ez utóbbiak közé tartozik. Orbán Viktornak és rendszerének nyugat-európai megítélése emiatt is ellentmondásos. Miközben az euroszkeptikus jobboldali sajtóban elismerően írnak róla, az Európa-párti liberális és demokratikus hírmagazinokban egyre keményebben bírálják. A könyv második része az Economist, az Express, a Spiegel és a Weltwoche című hetilapokban az elmúlt 15 évben ezzel kapcsolatban megjelent közleményeket elemzi.
a kiadó érdekeltségébe tartozó oldalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése