Drumindor

 Könyvajánló – Michael J. Sullivan: Drumindor

Néha már azt sem egyszerű fejben tartani, hogy Elan történelmének éppen melyik pontján járunk. Michael J. Sullivan világában ugyanis mostanra négy különböző korszakot is bejártunk, és ha az ember egy egészen más időszakban játszódó könyv után veszi kézbe a következőt, kellhet néhány fejezet, mire újra minden a helyére kerül. Én legalábbis néha érzem ezt az elején. Aztán lassan visszarázódom, ismerőssé válnak a nevek, a helyszínek, a világ működése, és megint ott vagyok, ahol lenni szeretnék. Mert hiába kell egy kis idő, hogy újra fel tudjam venni a fonalat, Elanba mindig jó visszatérni.

A Drumindor ezúttal Royce és Hadrian társaságába visz vissza bennünket, a Riyria-Kezdetek ötödik kötetében. A két kalandor megbízást kap Lord Byrontól, akinek komoly problémát okoz egy feldühödött törp. Gravis Berlinget elbocsátották, és ő ezt olyan súlyos sértésnek veszi, hogy bosszút esküszik: el akarja pusztítani Drumindor legendás ikertornyait, a körülöttük fekvő várossal együtt. A tornyokat évszázadokkal korábban egy híres törpklán építette, így a történet mögött régi örökség, sérelmek és büszkeség is húzódik. Royce és Hadrian feladata, hogy megakadályozzák a katasztrófát, lehetőleg anélkül, hogy közben nekik is komolyabb bajuk esne.

A megbízás elsőre kifejezetten kellemesnek ígérkezik. A páros Tur Del Fur üdülőparadicsomába utazhat, a fizetség bőséges, a feladat pedig nem tűnik különösebben nehéznek. Egy kis kikapcsolódás a szokásos kalandok között, mi baj történhetne? Aki olvasott már Riyria-történetet, az valószínűleg sejti, hogy Royce és Hadrian esetében az ilyen terveket érdemes némi fenntartással kezelni. A könnyűnek tűnő megbízásokból náluk ritkán lesz egyszerű munka, Gravis Berling pedig nem az a fajta ellenfél, akit el lehet intézni néhány nyugodt szóval.

A Riyria-könyvekben számomra mindig a két főszereplő kapcsolata az egyik legnagyobb vonzerő, ezért is szerettem meg már az egész világot az első sorozatával (ami ironikus módon történetileg az utolsó, hiszen csupa előzményeket ír Sullivan). Royce és Hadrian annyira különböző személyiségek, hogy néha már önmagában az is szórakoztató, ahogyan ugyanahhoz a helyzethez közelítenek. Royce cinikusabb, gyanakvóbb, és általában nem sok türelme van az emberekhez. Hadrian ezzel szemben jóval idealistább, és még akkor is hajlamos meglátni másokban a jót, amikor erre kevés oka lenne. Mégis remekül működnek együtt, és az évek során kialakult kötelékük a sorozat egyik legerősebb része. Egyszerűen jó velük lenni, akár éppen egy veszélyes ügybe keverednek, akár azon vitatkoznak, hogy mit is kellene tenniük.

Kedvelem Sullivan írásaiban, hogy a nagyobb történelmi összefüggések mellett mindig jut hely a szereplők közötti apróbb pillanatoknak. A humor, a szóváltások és a váratlan helyzetek sokszor legalább annyira hozzátartoznak az élményhez, mint maga a cselekmény. Royce és Hadrian kettőse pedig különösen hálás terep ehhez. Hiába tudjuk már, milyen jól kiegészítik egymást, még mindig lehet örülni annak, amikor újra együtt indulnak útnak.

A Drumindor történetében is ott van az a fajta kalandosság, amit szeretek Sullivan könyveiben. Egy különös megbízás, egy régi történetű helyszín, egy makacs ellenfél, és két figura, akiknek valahogy mindig sikerül a dolgok közepén találniuk magukat. Közben a világ sem puszta háttérként szolgál: Drumindor tornyaihoz múlt, hagyomány és személyes büszkeség kapcsolódik, Gravis tetteinek pedig megvannak a maga okai. 

Persze Elan világának követése időnként odafigyelést igényel. A különböző sorozatok más-más korszakokba vezetnek, és ha az ember megjelenési sorrendben olvassa őket, vagy éppen egy teljesen más időszakból érkezik vissza a Riyriához, az elején könnyű elveszíteni a fonalat. Nekem is kell néha egy kis idő, mire fejben átállok, és újra elhelyezem az eseményeket a nagy egészben. De ezt a kis kezdeti bizonytalanságot bőven ellensúlyozza, hogy mennyire szeretek ebben a világban időzni. Jó újra találkozni az ismerős szereplőkkel, felfedezni egy újabb szeletét Elan történelmének, és közben látni, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a különböző korszakok.

A Drumindor elsősorban azoknak lehet igazán jó élmény, akik már ismerik Royce-t és Hadriant, és szívesen töltenek velük még egy kalandot. Ugyanakkor a Riyria-krónikák kötetei önálló történetekként is olvashatók, így a könyv azok számára is működhet, akik most találkoznak először a párossal. Én mindenesetre örülök, hogy Sullivan ismét visszahozta őket, és újabb történetet kaptunk ebből a világból. Elanban még bőven van felfedeznivaló, én pedig egyelőre egyáltalán nem érzem úgy, hogy elegem lenne belőle.

Mégis időről időre felbukkan bennem az igény egy folytatásra. Nem előzményre. Közvetlen folytatásra.

A könyv a Fumax Kiadó jóvoltából, Matolcsy Kálmán fordításában jelent meg. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!