Mennyit ér az ember a társadalom szemében, ha nincs semmije, amivel láthatóvá tehetné magát? Egy tárgy képes reményt adni, átmenetileg megváltoztathatja a környezet tekintetét, ám nem teremthet valódi biztonságot, méltóságot vagy szeretetet. Ha pedig az ember teljes önértékelését egyetlen tárgyra építi, annak elvesztésekor önmagát is elveszítheti - erre és hasonló tanulságok levonására készteti Csabai László klasszikusok alkotásaiból korunk áthallásaira épített könyvét, A Da Vinci-köd című munkáját.
KÖNYVAJÁNLÓ A DA VINCI-KÖD
Szerző: Csabai LászlóKiadó: Magvető KiadóKötés: kartonált, 272 oldal
Csabai László: A Da Vinci-köd
Világirodalmi klasszikusok nyomában, Nyárliget utcáin
Egy márkás vattadzseki egy felnőtt élet küszöbén toporgónak többet jelenthet, mint egy egész ruhásszekrény: lehet a ruhadarab a vágyott szabadság megtestesítője, a társadalmi felemelkedés illúziója, szerelmi siker, sőt, akár az is, hogy az ember végre valakinek érezhesse magát. Csabai László A vattadzseki című novellájában a piros Adidas kabát nem egyszerű ruhadarab, hanem egy egész fiatalság álmait, kisebbrendűségi érzéseit és keserű csalódásait sűríti magába. A történet különlegessége, hogy miközben egy kelet-magyarországi város, Nyárliget mindennapjaiba vezet bennünket, a háttérben egy világirodalmi klasszikus, Nyikolaj Vasziljevics Gogol A köpönyeg című novellája sejlik fel. Csakhogy Csabainál a tizenkilencedik századi orosz hivatalnok kopott köpönyegét felváltja a késő Kádár-kor vágyott nyugati márkás dzsekije. A társadalom megváltozik, a tárgyak és a vágyak átalakulnak, de az emberi kiszolgáltatottság meglepően állandó marad.
A kötet világa – klasszikusok új köntösben
A Da Vinci-köd alcíme pontosan megjelöli Csabai vállalkozását: novellák, átiratok, továbbgondolások. A szerző ismert magyar és világirodalmi művekből indul ki, majd sajátos kelet-magyarországi közegbe helyezi át, illetve gondolja tovább azok történeteit. Novelláiban megjelennek világhírű szerzők, a teljesség igénye nélkül: például Kafka, Gogol, Csehov, Dan Brown, de Tar Sándor, Benedek Elek, Mészöly Miklós vagy Petőfi is. Az eredmény nem egyszerű utánzás, hanem önálló irodalmi játék, amelyben a klasszikus előzmény új jelentésekkel gazdagodik. Nyárliget egyértelműen Nyíregyházát idézi. A helyszín nem puszta díszlet: az itt élők mindennapjai, vágyai, társadalmi helyzete és lehetőségei adják a novellák igazi súlyát. A nagy irodalmi történetek így a magyar közelmúlt és jelen tapasztalataival találkoznak, miközben a kötet egyszerre szórakoztató irodalmi átirat és társadalmi látlelet. Csabai László nem akarja mindenáron megismételni az eredeti művek hatását, inkább megőrzi a felismerhető alaphelyzetet, de új környezetet, másfajta társadalmi viszonyokat és más emberi motivációkat rendel hozzá. A klasszikus történet így nem múzeumi tárgyként kerül elénk, hanem váratlanul ismerős, eleven tapasztalattá válik.
Csabai László – röviden a szerzőről
A vattadzseki – egy kabátba sűrített vágyak
A novella főhőse, Akai Ákos a késő Kádár-kor fiatalja. Nem különösebben lelkes a tanulásért vagy a munkáért; inkább nyugati életformáról, márkás holmikról, rockzenéről és társadalmi elismerésről álmodozik. Vágyainak középpontjába egy eredeti, piros Adidas vattadzseki kerül. A korabeli Magyarországon egy ilyen ruhadarab jóval több volt egyszerű divatcikknél, a nyugati termékekhez való hozzáférés korlátozott volt, a márkás holmikhoz gyakran csak a KGST-piacon, közvetítőkkel és jelentős felárral lehetett hozzájutni. A dzseki ezért Ákos számára a Nyugathoz való jelképes közeledést jelenti: azt ígéri, hogy viselője kitűnhet a szürke hétköznapokból, vonzóbbá válhat, és talán más társadalmi rangra emelkedhet.
Ákos összekuporgatja a pénzt, még a nagymamájától is kér, aki a saját temetésére félretett összegből ad neki. Ez a részlet különösen keserű: a fiú álmának megvalósítása egy idős ember biztonságát is veszélyezteti. A vágy tárgya így már megszületése előtt megmutatja, milyen aránytalanságokat teremt a fogyasztás kultusza. Amikor Ákos végre megszerzi a dzsekit, szinte föld fölött jár, környezete tekintete, a képzeletében megjelenő csodálat és a ruhadarab birtoklása egyetlen boldog pillanattá sűrűsödik. A kabát azonban nem ad neki valódi önbizalmat, inkább kölcsönöz neki egy elképzelt személyiséget, a fiú lassan összekeveri önmagát a tárggyal, amelyet visel.
A fordulat kegyetlen. Megverik, és elveszik tőle a dzsekit. A város élete zavartalanul folytatódik, az iskola áll, a hétköznapi kötelességek megmaradnak, csakhogy Ákos számára a világ elvesztette azt a jelentést, amelyet a kabát adott neki. Úgy gondolta, hogy a szeretett lány meghódítása csak ilyen státusszimbólumot jelentő tárggyal lehetséges, de a dzseki elrablása egyúttal Betti iránti reményeinek eltűnését is jelenti, a fiú a csalódását nem tudja feldolgozni. Később egy másik Adidas kabát megszerzésével (konkrétan ellopásával) próbálja visszanyerni azt, amit valójában soha nem birtokolt tartósan: a megbecsülés és a személyes érték illúzióját.
A novella keserű felismerése, hogy a tárgy elvesztése nem pusztán anyagi veszteség, Ákos ugyanis a saját identitását kötötte hozzá. Amikor elveszik tőle, nemcsak a kabát marad másnál, hanem az a kép is összeomlik, amelyet önmagáról felépített.
Gogol: A köpönyeg – az eredeti történet röviden
Nyikolaj Vasziljevics Gogol 1842-ben megjelent novellájának főhőse Akakij Akakijevics Basmacskin, egy jelentéktelen, szegény szentpétervári hivatalnok. Munkatársai lenézik, életét a monoton másolás tölti ki. Amikor régi köpönyege végleg elhasználódik, nagy áldozatok árán új ruhadarabot készíttet magának. Az új köpönyeg rövid időre megváltoztatja az életét: örömet ad neki, és kollégái is másként tekintenek rá. Boldogsága azonban hamar véget ér, amikor az utcán kirabolják. Hiába próbál segítséget kérni a hatóságoktól, közönybe és megaláztatásba ütközik. Beteg lesz, majd meghal. A történet fantasztikus lezárásában szelleme visszatér, és mások köpönyegeinek elrablásával áll bosszút a rajta esett sérelmekért. Gogol műve nem egyszerűen egy ellopott kabát története, a köpönyeg a méltóság, a társadalmi láthatóság és az emberi kapcsolódás jelképe: Akakij addig szinte észrevétlen a világ számára, amíg meg nem jelenik az új ruhadarabban. Amikor pedig elveszít mindent, amit az jelentett neki, a környezete nem hajlandó felismerni a szenvedését. A novella groteszk és tragikus egyszerre: a jelentéktelennek látszó tárgy köré szerveződik egy ember egész élete, miközben a társadalom képtelen észre venni magának az embernek az értékét.
A két novella összehasonlítása – mi marad Gogolból Nyárligeten?
A legfontosabb párhuzam nyilvánvaló: mindkét főhős számára egy ruhadarab válik a vágyott emberi méltóság és a társadalmi elismerés hordozójává. Mindketten nagy reményeket fűznek hozzá, mindkettőjük boldogsága rövid életű, és mindketten megtapasztalják, hogy a tárgy elvesztése után a világ nem áll meg.
A különbségek azonban legalább ennyire lényegesek.
Szempont | Gogol: A köpönyeg | Csabai: A vattadzseki |
|---|---|---|
A ruhadarab jelentése | Melegség, méltóság, emberi láthatóság | Nyugati életforma, státusz, vonzerő, önazonosság |
A főhős | Szegény, visszahúzódó hivatalnok | Álmodozó, fogyasztási vágyakkal terhelt fiatal |
A társadalmi közeg | A cári hivatalnoki világ hierarchiája | A késő Kádár-kor hiánygazdasága és a KGST-piac |
A veszteség következménye | A főhős belehal a kiszolgáltatottságba | A főhős csalódik, majd a tárgy megszerzésének és elvesztésének körforgásába kerül |
A társadalom reakciója | Közöny, hivatali érzéketlenség | Közöny, erőszak, a fogyasztói értékrend uralma |
A párhuzam nem mechanikus, a szerző nem egyszerűen átülteti Gogol történetét a magyar valóságba, hanem megmutatja, miként változik meg ugyanaz az emberi alaphelyzet egy másik korszakban. Akakij Akakijevicsnek a köpönyeg elsősorban a hideg ellen kell, de az új ruhadarab társadalmi elismerést is hoz számára. Ákos esetében viszont a dzseki már eleve a társadalmi rang és a vágyott életforma jelképe. Nemcsak meleg ruhát akar, hanem azt szeretné, hogy mások másként nézzenek rá. Gogol világában a hivatalnoki hierarchia teszi láthatatlanná az embert, Csabai történetében a márkás termékek köré szerveződő társadalmi rangsor működik hasonlóan. Aki nem engedheti meg magának a megfelelő holmit, az mintha egy lépéssel hátrébb állna a többiekhez képest.
A legkeserűbb áthallás mégis a főhősök kiszolgáltatottsága. Akakij nem kap segítséget a hatóságoktól, Ákos panaszát pedig a rendőrség lényegtelen ügyként kezeli, sőt, más bűncselekménnyel is meggyanúsítja. Mindkét történetben kudarcot vall az a társadalmi intézményrendszer, amelynek az volna a feladata, hogy megvédje a kiszolgáltatott embert.
Csabai László azonban a történetet a fogyasztói vágyak és az identitás kérdésével is továbbviszi. Ákos nem egyszerűen áldozat: maga is belép abba a világba, amelyben a tárgyak értéke felülírja az emberi értékeket. Amikor később ő is eltulajdonít egy márkás kabátot, a korábbi veszteség nem erkölcsi felismeréshez vezet, hanem a körforgás folytatásához. Az áldozat részben maga is annak a rendszernek a részesévé válik, amely korábban megalázta. A fentiek alapján Gogol történetének társadalomkritikus ereje Csabainál új irányt kap: nemcsak az intézmények közönye, hanem a vágyak, a státuszverseny és a tárgyakhoz kötött önértékelés is fogságban tarthatja az embert.
Zárógondolat – a kabát alatt ott az ember
A vattadzseki (de a többi novella is) azért működik ilyen jól, mert Csabai László nem csupán új ruhába öltözteti Gogol (és a többiek) történetét. Megmutatja, hogy az emberi kiszolgáltatottság nem tűnik el attól, hogy megváltozik körülöttünk a világ. A cári hivatalnok köpönyege és a késő Kádár-kor Adidas dzsekije között csaknem másfél évszázad feszül, mégis ugyanaz a kérdés húzódik meg mindkét történet mélyén: mennyit ér az ember a társadalom szemében, ha nincs semmije, amivel láthatóvá tehetné magát?
Akakij Akakijevics és Akai Ákos sorsa különböző módon, de ugyanarra a keserű felismerésre vezet. A tárgy képes reményt adni, átmenetileg megváltoztathatja a környezet tekintetét, ám nem teremthet valódi biztonságot, méltóságot vagy szeretetet, ha pedig az ember teljes önértékelését egyetlen tárgyra építi, annak elvesztésekor önmagát is elveszítheti. Csabai László mindezeket nem súlyos erkölcsi prédikációval, hanem iróniával, pontos korszakrajzzal és feszes mondatokkal mondja el, a piros dzseki története egyszerre nevetséges és szívszorító, mert Ákos vágya mögött ott van valami nagyon is emberi: a vágy, hogy észre vegyék, hogy számítson valakinek, hogy ne maradjon láthatatlan - nem az a tragédia, hogy elveszítjük a kabátunkat, hanem az, ha a kabát nélkül már önmagunkat sem találjuk.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
a kiadó érdekeltségébe tartozó oldalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése