Mit szabad egy lánynak? Mitől lesz valaki „jó nő”? Mikor kell alkalmazkodni, és mikor kell végre kimondani: eddig és ne tovább? Mit kezdjünk azzal, ha a testünk nem úgy működik, ahogyan elvárják tőle? És vajon mi történik akkor, amikor az ember már nem tud kapaszkodni azokba a szabályokba, amelyeket gyerekkorától kezdve igazságként kapott? Kiss Edina Lány a cseresznyefán című novelláskötete ezekhez a kérdésekhez nyúl hozzá, nem finomkodva, de nem is harsányan, inkább úgy, ahogy a valódi, nehéz beszélgetések zajlanak: néha humorral, néha fájdalommal, néha egészen különös képekkel.
KÖNYVAJÁNLÓLÁNY A CSERESZNYEFÁN
Szerző: Kiss EdinaKiadó: Partvonal KiadóKötés: keménytábla, 144 oldal
Hogyan maradhatunk önmagunk, amikor az élet arra kényszerít, hogy megváltozzunk? – Kiss Edina: Lány a cseresznyefán
A nővé válás útján határozott mérföldkövek húzódnak, de a legelső a legmeghatározóbb pillanat, amikor egy lány először döbben rá, hogy a teste már nem egészen az övé. Erről mindenkinek véleménye van, gyakran tapintatlanul ki is mondják, amitől a tapasztalattal nem rendelkező kiskorú egyének zavartan kapkodják a fejüket. Mit szabad egy lánynak? Mitől lesz valaki „jó nő”? Mikor kell alkalmazkodni, és mikor kell végre kimondani: eddig és ne tovább? Mit kezdjünk azzal, ha a testünk nem úgy működik, ahogyan elvárják tőle? És vajon mi történik akkor, amikor az ember már nem tud kapaszkodni azokba a szabályokba, amelyeket gyerekkorától kezdve igazságként kapott? Kiss Edina Lány a cseresznyefán című novelláskötete ezekhez a kérdésekhez nyúl hozzá, nem finomkodva, de nem is harsányan, inkább úgy, ahogy a valódi, nehéz beszélgetések zajlanak: néha humorral, néha fájdalommal, néha egészen különös képekkel.
És néha egy cseresznyefán töltött éjszakával.
Nyolc történet, egy nagy közös kérdés
A kötet nyolc novellát tartalmaz, amelyek első pillantásra különböző élethelyzeteket mutatnak. Van közöttük történet barátságról, párkapcsolatról, gyerekvállalásról, munkahelyi megfelelésről, veszteségről, újrakezdésről és a nővé válás egyik legelső, legmeghatározóbb tapasztalatáról, mégis hamar kiderül, hogy a történetek között erős láthatatlan kapcsolat húzódik. A szereplők többnyire akkor kerülnek választási helyzetbe, amikor az addig biztonságosnak hitt életük valamelyik tartóoszlopa meginog. A párkapcsolat nem azt adja, amit vártak tőle. A gyermekvállalás vágya összeütközik a másik ember akaratával. A munkahelyi elvárások szembekerülnek azzal, akik valójában vagyunk. Egy tragédia után pedig már nem az a kérdés, hogyan lehet visszatérni a régi élethez, hanem az, hogy egyáltalán lehetséges-e. A kötet központi kérdése talán ezért így fogalmazható meg: hogyan maradhatunk önmagunk, amikor az élet arra kényszerít, hogy megváltozzunk? A kiadói ajánló is a gyerekvállalást, a párkapcsolatot, valamint a munka és magánélet egyensúlyát emeli ki, miközben hangsúlyozza a szerző lágy képei és éles témaválasztásai közötti kontrasztot.
A test mint sors – és mint titok
A kötet témája a női testhez való viszony. A menstruáció, a gyermekvállalás, a termékenység, az anyaság lehetősége vagy lehetetlensége mind olyan kérdések, amelyek egyszerre biológiaiak és társadalmiak. A test azonban a novellákban nem pusztán „téma”: sokszor a történet konfliktusának hordozója. Ez különösen erőteljes a Lány a cseresznyefán című novellában.
A tizenhárom éves Ida első menstruációja önmagában is a felnőtté válás küszöbe. Csakhogy a nagymama régi hiedelmei azonnal ráépülnek erre a testi változásra. A vérző lány nem mászhat fára, mert „megbetegszik vagy elsorvad” a fa. A kislány pedig nem egyszerűen elhiszi vagy elutasítja ezt, hanem kísérletet végez, felmegy a cseresznyefára, hogy saját maga derítse ki, van-e igazság a történetben. Ida ezzel a lépésével nem pusztán engedelmeskedik vagy lázad, hanem tudni akar, ebben a kíváncsiságban már ott van a felnőtt nő egyik legfontosabb tulajdonsága: a saját tapasztalat megszerzésének vágya.
A novella elején a narrátor már felnőttként tekint vissza arra az éjszakára, amelyet tizenhárom évesen a fán töltött, a történet így egyszerre lesz kamaszkori kaland és emlékezés. A jelenből visszatekintő felnőtt tudása folyamatosan találkozik a múltbeli gyermek bizonytalanságával. A cseresznyefa szimbólum. Lehet az Édenkert. Lehet a női test. Lehet a veszély. Lehet a szabadság. És lehet mindaz, amit a lányoknak generációkon keresztül tiltanak, miközben soha senki nem magyarázza el nekik, hogy miért. A novella végén a hernyók és a fa története különös, ironikus és fájdalmas módon visszamenőleg is átértelmezi Ida egész éjszakáját. A természet nem azért büntette meg a fát, mert egy menstruáló lány felmászott rá. A természet egyszerűen természet volt. A leckét azonban Ida megtanulta - és ez a lecke nem arról szólt, hogy mit szabad egy vérző lánynak, hanem arról, hogy mennyire könnyű egy félelmet igazságnak hinni.
A cikk szerzőjének személyes megjegyzése
Nyolc novella – nyolc különböző élethelyzet
A Hétkarú óriások egy egész élet ívét fogja át: a születéstől a nagymamaságig, az élet különböző állomásain keresztül mutatja meg, hogyan érnek körbe az érzelmek és a tapasztalatok.
A Harminchárom forgás az életre szóló barátságot állítja középpontba, miközben kulturális különbségeket és a gyermekvállalás mindenáron való vágyát is érinti.
A Rejtély már egy egészen más helyzetet vizsgál: egy új párkapcsolatban az anya ikrei bizalmatlanul fogadják anyjuk új partnerét, egészen addig, amíg egy véletlenül kiderülő apróság át nem rendezi a viszonyokat.
A Pontban félúton egy indiai lány Dubaiban vezetett, tekervényes útján keresztül beszél a boldogság kereséséről.
A Ma vörösbort a kötet egyik legkeményebb kérdését teszi fel: meddig képes elmenni egy nő azért, hogy gyermeke lehessen? A gyermek utáni vágy itt már nem romantikus álom, hanem olyan erő, amely a hiedelmeket és babonákat is képes mozgósítani.
A Csapatépítés más típusú konfliktust mutat: egy okos, introvertált nő belső vitáját arról, hogy megfeleljen-e a környezetének, vagy merje végre önmagát adni.
Az Epos tragédia árnyékában szólal meg: egy nő és egy férfi monológjaiban azt vizsgálja, hogyan lehet úgy segíteni a másikon, hogy közben egyikük se veszítse el önmagát.
A címadó Lány a cseresznyefán pedig visszavisz bennünket a nővé válás egyik első küszöbéhez.
A történetek lelki értelemben közel vannak egymáshoz. Mindegyikben van valaki, aki valamit szeretne, és mindegyikben eljön a pillanat, amikor rá kell jönnie: nem biztos, hogy az élet azt az utat kínálja, amelyet ő előre elképzelt.
A dramaturgia: a történetek valódi tétje belül van
A novelláskötet dramaturgiájának egyik legfontosabb sajátossága, hogy a konfliktusok sokszor nem látványos külső eseményekben csúcsosodnak ki, a legfontosabb történések a szereplőkben mennek végbe: egy felismerés, egy döntés, egy emlék, egy kimondatlan mondat, egy addig elfogadott szabály megkérdőjelezése. Ez a lélektani novella egyik legnehezebb formája: az írónak úgy kell fenntartania a feszültséget, hogy közben nem feltétlenül történik „nagy dolog” - Kiss Edinánál a tét rendszerint az, hogy a szereplő hogyan értelmezi újra önmagát. Ezért a kötet dramaturgiája inkább belső, mint külső. A történetek gyakran egy hétköznapi szituációból indulnak, majd lassan mélyebb rétegek tárulnak fel. Egy kapcsolat mögött ott van a félelem. Egy gyermekvállalási konfliktus mögött ott van az önértékelés. Egy munkahelyi helyzet mögött ott van a megfelelési kényszer, és ettől a hétköznapi történetek egyszer csak személyessé válnak. Az olvasó nem kívülről figyeli a szereplőt, hanem könnyen azon kapja magát, hogy a saját életének valamelyik kérdését kezdi nézegetni.
Karakterek: esendő emberek, nem mindig példaképek, "csak" hitelesek
A kötet szereplői nem tökéletesek, nem azért érdekesek, mert mindig helyesen döntenek, hanem azért, mert pont úgy bizonytalanok, ahogy mi. A gyermekre vágyó nő nem feltétlenül bölcs, a kapcsolatát kereső ember nem mindig látja tisztán önmagát, az introvertált nő nem egyszerűen „jó kislány”, aki végül megtanul kiállni magáért, a kamaszlány pedig nem csupán lázadó - mindegyikükben van ellentmondás, ami hitelessé teszi a karaktereket.
Lágy képek, kemény kérdések
Kiss Edina prózájának egyik jellegzetessége a képiség, ehhez a kötetben szereplő novellákat Kisteleki Dóra látta el illusztrációkkal, amelyek kiválóan megjelenítik a szerző gondolatait. A cseresznyefa, a gyümölcsök, a kert, a vér, a hernyó, a fa pusztulásának veszélye mind egyszerre működnek konkrét elemként és szimbólumként, ami azonban egyben a kötet egyik lehetséges befogadási nehézsége is.
A műről szóló olvasói vélemények között van olyan, amely éppen ezt rója fel a könyvnek: az egyik olvasó szerint a metaforikus, rétegzett nyelv időnként elvonja a figyelmet a történetek lényegéről, és kifejezetten azoknak ajánlja a kötetet, akik szeretik az absztraktabb, erősen metaforikus novellákat. Más vélemények viszont éppen a líraiságot, a hangulatteremtést, a lélektani mélységet és a gondolkodásra ösztönző nyitottságot tartják a könyv erősségének. Bizony, egy könyvhöz az is hozzátartozik, hogy a tartalom nem feltétlenül működik minden olvasónál ugyanúgy. Aki a letisztult, cselekményközpontú novellákat szereti, annak bizonyára lesznek nehezebben befogadható részek, aki viszont szeret egy-egy képnél megállni, visszalapozni, továbbgondolni egy motívumot, annak éppen ez lehet a kötet egyik vonzereje.
Kinek ajánlom?
Elsősorban azoknak, akik szeretik a kortárs magyar novellát, különösen a lélektani és női fókuszú történeteket.
De nem csak nőknek, sőt! Férfiaknak azért, mert amúgy sem értik tizedét sem annak, ami egy nő mindennapi megélése, így kaphatnak egy kis ízelítőt egy-egy metakommunikációs kifejezésünk, erősebb verbális megnyilvánulásunk háttérben meghúzódó valóságtartalmairól (is).
Zárszó
A Lány a cseresznyefán számomra leginkább a nővé válás, a nőként való létezés és az önmagunkhoz való visszatalálás könyve. Nem azért, mert minden történetben nő a főszereplő, hanem azért, mert minden történetben ott van az a kérdés, amely előbb-utóbb mindannyiunkat elér: ki vagyok én akkor, amikor már nem tudok úgy élni, ahogyan eddig éltem?
A címadó novella a fentieknek erős összefoglalója. Egy tizenhárom éves lány felmászik egy cseresznyefára, mert tudni akarja, igaz-e, amit a felnőttek mondanak róla. Aztán eltölt ott egy egész éjszakát, és mire lejön, talán még nem tudja pontosan, milyen nő lesz belőle – de már megtette az első lépést afelé, hogy a saját tapasztalata alapján akarja megérteni a világot. A cseresznyefa nemcsak egy fa, hanem egy határvonal is. Alatta van mindaz, amit mások mondtak nekünk arról, milyennek kell lennünk, fölötte pedig ott kezdődik az a világ, amelyet magunknak kell felfedeznünk. Mire az ember leereszkedik onnan, már tudja: nem minden örökölt igazság igaz, van, amit tovább kell vinni belőlük, van, amit el kell engedni, és van, amit előbb saját magunknak kell kipróbálnunk.
Kiss Edina kötete ilyen kérdésekkel enged el bennünket, nem hangosan, nem didaktikusan, hanem úgy, hogy becsukjuk a könyvet, és még sokáig ott marad bennünk a kép: egy lány ül egy cseresznyefán az éjszakában, és először próbálja kideríteni, mekkora ereje van valójában.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Írói pályáján a novella vált meghatározó műfajjá: első önálló novelláskötete, az Égszínkék 2020-ban, az Étertánc 2021-ben, az Éteri hangok című e-hangoskönyv 2022-ben, a Szólamok a szívkamrából pedig 2023-ban jelent meg. 2026-ban a Partvonal Kiadónál látott napvilágot a Lány a cseresznyefán.
A szerző saját bemutatkozása szerint történeteiben mindig fontos szerepet kapnak a mögöttes, összetett pszichológiai folyamatok és az azokból kibomló ok-okozati összefüggések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése