Közép-Európát nem érdemes úgy néznünk, mint Nyugat és Kelet közötti szerencsétlen ütközőzónát. Martyn Rady alkotását, a Közép-Európa új történetét sem azért olvassuk, hogy egyetlen történelmi eseményről mindent megtudjunk, hanem azért, hogy lássuk, hogyan kapcsolódik össze egymással kétezer évnyi történelem. Magyaroknak azért ad többet, mert az olvasó kénytelen perspektívát váltani és belehelyezkedni egy tágabb szemléletet adó helyzetbe, amikor nem számít a nemzeti büszkeség vagy érzékenység.
KÖNYVAJÁNLÓKÖZÉP-EURÓPA ÚJ TÖRTÉNETE
A Római Birodalomtól a posztkommunizmusig
Szerző: Martyn RadyFordító: Papolczy PéterKiadó: Helikon KiadóKötés: keménytábla, 592 oldal 
Martyn Rady és műve
 |
| Martyn Rady és műve |
Martyn Rady: Közép-Európa új története – Egy régió, amely soha nem tudott nyugton maradni
Mi történik akkor, ha valaki nem magyar, német, lengyel vagy cseh történelemként akarja elmesélni Közép-Európa történetét, hanem egyetlen, összefüggő történetként? Ha a határokat nem a mai országokhoz, hanem évszázadokon át változó birodalmakhoz, királyságokhoz, városokhoz, vallásokhoz és hatalmi érdekekhez igazítja? Martyn Rady erre vállalkozik monumentális, közel hatszáz oldalas munkájában, amely az ókortól a jelenig követi Közép-Európa sorsát. És ez a sors korántsem unalmas! Hunok, frankok, avarok, szlávok, magyarok, németek, lengyelek, csehek, Habsburgok, törökök, poroszok, oroszok, majd szovjetek követik egymást a térség színpadán. Királyságok születnek és tűnnek el, birodalmak szakadnak szét, térképeket rajzolnak újra, miközben az itt élők valahogy mindig megpróbálják újra megszervezni az életüket. Rady könyve ettől válik érdekfeszítővé, mert Közép-Európa története nála nem különálló nemzeti történetek gyűjteménye, hanem egyetlen, rendkívül összetett történet.
Műfaji besorolás
Történelmi ismeretterjesztő mű, történeti szintézis, politikatörténeti panoráma, amelyben a társadalom-, gazdaság- és kultúrtörténet is helyet kap. A Közép-Európa új története tudományos igényű, ugyanakkor kifejezetten olvasmányos történelmi összefoglalás. Az angol eredeti, The Middle Kingdoms: A New History of Central Europe 2023-ban jelent meg. A kötet mintegy kétezer év történetét fogja át.
Közép-Európa – de hol is van?
Már maga a címben szereplő fogalom problematikus. Hol kezdődik és hol ér véget Közép-Európa? Rady egyik fontos vállalása éppen az, hogy nem fogadja el magától értetődőnek a térség hagyományos felosztását. Nem egyszerűen a „Németország és Oroszország közötti területként” tekint rá, hanem történelmi-kulturális egységként próbálja megragadni. A könyv így a német területeket, Ukrajnát és Svájcot is bevonja abba a közép-európai történetbe, amelynek hagyományos elbeszélése gyakran Lengyelországra, Magyarországra és a mai Csehországra koncentrál. A magyar olvasó számára különösen érdekes lehet, hogy Rady nem a megszokott nemzeti perspektívából nézi Magyarországot. Nem akarja sem dicsőíteni, sem különösebben ostorozni: egyszerűen megpróbálja beilleszteni a régió történetébe, ami bizony helyenként kényelmetlen, sőt, néha pirulásig bosszantó is.
Miért „új” Közép-Európa története?
Rady természetesen nem azt állítja, hogy az előtte született történészek nem ismerték volna a hunokat, a Habsburgokat, a török háborúkat, 1848-at, a világháborúkat vagy a kommunizmust. A kötet újdonsága elsősorban a nézőpontban és a szerkesztési elvben keresendő. A Közép-Európáról szóló történelmi munkák jelentős része nemzeti történetekből építkezik: külön történetként beszél Magyarországról, Lengyelországról, Csehországról, Ausztriáról vagy Németországról. Rady ezzel szemben ezeket az országokat és egykori államokat ugyanannak a történelmi térnek a szereplőiként kezeli. A szerző tudatosan szembemegy a nemzetállami történetírás hagyományával, és a régiót nem egyszerűen „vitatott térként”, hanem saját politikai szereplőkkel rendelkező történelmi régióként értelmezi. Nem azt kérdezi elsősorban, hogyan lett magyar, cseh, lengyel vagy német egy-egy terület, hanem azt, hogyan működött együtt, hogyan ütközött és hogyan hatott egymásra ez a sok különböző állam és nép. Ezért kap fontos szerepet például a Hanza-szövetség, a városi önkormányzatok, a rendi gyűlések és diéták világa is. Rady egyik visszatérő tétele, hogy Közép-Európában a hatalom soha nem kizárólag az uralkodó kezében volt: a rendeknek, városoknak, nemességnek és különféle testületeknek is komoly beleszólásuk lehetett. Az "új története" tehát inkább új összefüggésrendszert, mint új történelmi tényeket jelent.
Kétezer év – 34 fejezetben
Rady a Római Birodalom hanyatlásától indul, és eljut egészen a posztkommunista korszakig, illetve a jelenkorig. A fejezetcímek már önmagukban jelzik, hogy nem száraz kronológiára kell számítanunk.
A tartalomjegyzék önmagában is elárulja, hogy Rady történelme nem a hagyományos tankönyvi hangon szólal meg. A szerző nemcsak azt akarja elmondani, mi történt, hanem azt is, hogy az adott korszak mennyire abszurd, ellentmondásos vagy éppen komikus tudott lenni.
A történelem anekdotákban – amikor Bismarck a padon alszik
A könyv egyik vonzereje az anekdotikus történetmesélés. Rady láthatóan pontosan tudja, hogy kétezer év történelmét nem lehet pusztán évszámokkal és uralkodólistákkal elmesélni, ezért időről időre odaszúr egy-egy történetet, amely hirtelen emberközelivé teszi a távoli múltat.
Az egyik kedvenc példa Bismarck. A ma Londonba látogató turista akár arra a Temze-parti padra is rápillanthat, ahol az ifjú Bismarck 1855-ben, egy külügyminisztériumi látogatás előtt, a másnaposságát heverte ki. Ez mindössze néhány mondat, mégis többet tesz egy történelmi alak emberközelivé hozásához, mint egy hosszú életrajzi bekezdés.
Ugyanilyen remek a porosz államról szóló régi bonmot: vajon Poroszország hadsereggel rendelkező királyság volt, vagy királysággal rendelkező hadsereg?
Vagy ott van II. József egyik vetélytársa a túlszabályozásban: Károly Tivadar pfalzi választófejedelem, aki 35 év alatt állítólag 120 ezer rendeletet adott ki, köztük egészen bizarr, a halak hosszának mérésére vonatkozó előírásokat is.
És aztán ott a történelem egyik legismertebb prágai jelenete: a defenesztráció. Két régens és egy titkár repül ki a vár ablakán, majd túlélik a zuhanást – Rady pedig nem mulasztja el megjegyezni, hogy akkor még nem egy aszfaltozott parkolóra estek.
Talán még szórakoztatóbb Zsigmond király 1412-es budai ünnepsége. A történészek kongresszusnak nevezik, Zsigmond viszont sokkal kellemesebben fogalmazott: „a vidám táncok és a derű napjai”.
Ezek az apró történetek nem puszta díszítések, Rady ezekkel lélegzethez juttatja a több ezer éves panorámát.
A humor mögött azonban nagyon komoly történelem van
A szerző humorérzéke nem jelenti azt, hogy a könyv könnyed lenne. A huszadik századhoz érve a hangnem érezhetően elsötétül. Az első világháború, a nemzeti konfliktusok, az antiszemitizmus, a holokauszt, a második világháború és a kommunista diktatúrák története már nem engedi meg ugyanazt a könnyed játékosságot. Rady egyik fontos felismerése, hogy Közép-Európa nem pusztán háborúk színtere volt, hanem egymást követő politikai, vallási és ideológiai kísérletek laboratóriuma is. A régióban egyszerre született meg reneszánsz kultúra, reformáció, felvilágosodás, romantika és modern nacionalizmus – ugyanakkor ugyanitt váltak a nacionalista eszmék sokszor egymás ellen fordítható politikai fegyverré. A kiadói ismertető is ezt a kettősséget hangsúlyozza: Közép-Európa egyszerre volt kulturális újítások szülőhelye és állandó politikai-vallási konfliktusok terepe. A második világháború korszakának egyik legfontosabb tanulsága pedig az, hogy a civilizáció és a barbárság közötti határ sokkal vékonyabb, mint szeretnénk hinni.
Magyarország kívülről
Magyar olvasóként különösen érdekes lehet Rady Magyarország-ábrázolása. A brit történész nem vesz részt a magyar nemzeti emlékezet vitáiban, ezért időnként meglehetősen hideg tárgyilagossággal beszél olyan eseményekről és személyekről, amelyekhez mi érzelmileg erősen kötődünk. Nos, ez egyszerre lehet felszabadító és bosszantó. Az olvasói értékelések is érzékeltetik ezt a kettősséget: van, aki éppen a tárgyilagosságot üdvözli és a megszokott nemzeti narratívák hiánya miatt örül, míg mások bizonyos magyar vonatkozású megállapításokat vitathatónak vagy kifejezetten zavarónak találtak. Itt érdemes megállni egy pillanatra: egy történelmi szintézis nem attól értékes, hogy minden állításával egyetértünk. Éppen az a haszna, hogy megmutatja, ugyanazt a múltat más történelmi kultúrák hogyan látják - Rady könyve ebből a szempontból különösen jó vitaindító.
A térképek szerepe
Egy ilyen hatalmas történeti anyagnál könnyű elveszíteni a fonalat: ugyanaz a terület más és más államhoz tartozik, birodalmak tűnnek fel és tűnnek el, határok mozdulnak el, miközben az olvasó próbálja követni, hogy tulajdonképpen hol is járunk. A kötetben szereplő térképek ezért nem pusztán illusztrációk, segítenek megérteni a folyamatos területi változásokat és azt, hogyan alakult át Közép-Európa politikai térképe. A könyvhöz készült jegyzetek is kiemelik a térképek hasznosságát.
A könyv erőssége és gyenge pontja
A legnagyobb erősség egyben a legnagyobb kockázat is: Rady kétezer évet akar elmesélni egyetlen kötetben, ami lenyűgöző vállalkozás, de szükségszerűen kompromisszumokkal jár. Aki egy-egy korszak specialistájaként olvassa a könyvet, könnyen találhat olyan részeket, amelyeket túlságosan rövidnek vagy leegyszerűsítettnek érez. Egy szakmai recenzió is megjegyzi, hogy a hatalmas vállalkozás miatt egyes részek szükségképpen vázlatosak, és bizonyos korszakok – különösen a porosz és német történelem egyes fejezetei – kevésbé újszerűek, ez azonban nem feltétlenül hiba. Egy ilyen könyv elsősorban panoráma, nem pedig részletes monográfia. Nem azért olvassuk, hogy egyetlen történelmi eseményről mindent megtudjunk, hanem azért, hogy lássuk: hogyan kapcsolódik össze egymással kétezer évnyi történelem.
Martyn Rady rövid életrajza
Martyn Rady brit történész, a University College London Közép-Európa-történeti professzor emeritusa. Pályája során elsősorban Magyarország, a Habsburgok és Közép-Európa történetével foglalkozott. A magyar történelem mellett kutatta többek között a huszitákat, V. Károly császárt és még olyan különleges témákat is, mint a vámpírizmus.
Legismertebb munkái közé tartozik The Habsburgs: To Rule the World és The Habsburg Empire: A Very Short Introduction. A The Middle Kingdoms ennek a hosszú kutatói pályának az egyik legnagyobb léptékű összegzése. Jelenleg emeritus professzorként szerepel az UCL szakmai bemutatásában.
Kinek ajánlom?
Elsősorban annak, aki nem egy ország, hanem egy egész régió történetére kíváncsi.
Annak viszont kevésbé ajánlanám, aki egyetlen korszak mélyreható, részletező feldolgozását keresi. Ehhez ez a könyv túl nagy területet próbál egyszerre befogni.
Zárszó
Martyn Rady szerint Közép-Európát nem érdemes úgy néznünk, mint Nyugat és Kelet közötti szerencsétlen ütközőzónát, mert ez a térség önálló történelmi világ. Itt birodalmak születtek és omlottak össze. Itt találkozott kereszténység és iszlám, katolicizmus és protestantizmus, monarchia és köztársaság, liberalizmus és nacionalizmus, demokrácia és diktatúra. És ugyanitt született rengeteg olyan kulturális teljesítmény is, amely nélkül Európa egészen másképp nézne ki. A könyv nem engedi szétszabdalni ezt a történetet nemzeti határokkal. A magyar olvasónak pedig különösen hasznos lehet a perspektívaváltás, néha ugyanis nem árt, ha valaki kívülről ránéz arra a múltra, amelyről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy már mindent tudunk róla. Mert lehet, hogy ismerjük a történeteket, de nem biztos, hogy ugyanazt a történetet látjuk bennük.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Most, amikor Közép-Európában újból jelentkeznek azok a feszültségek, amelyek soha nem csitultak el és nem oldódtak meg teljesen, s amikor a régiót újból fenyegeti keletről a hatalmas Oroszország, nem árt mélyebben megismernünk Közép-Európa múltját és konfliktusaink gyökereit.
Martyn Rady új könyvében végigkövethetjük, ahogy a népvándorlás korában egymást követő hullámokban ideérkező népcsoportok folyamatos és csak ritkán csituló harcok közepette mégiscsak többé-kevésbé stabil államokat hoznak létre, hogy aztán földjeiket tatárok, törökök, majd oroszok (és szovjetek) dúlják szét, újra meg újra szétszaggatva és saját vízióik szerint átalakítva a régiót.
Az itt élő népek-nemzetek nagyszerű kulturális teljesítményekkel gazdagították a világot, ugyanakkor bennük alakult ki az a modern nacionalizmus is, amely aztán számos alkalommal szembefordította őket egymással. Vallási és politikai eszmék folyamatos csatatere volt Közép-Európa, amelyben Magyarország – nyelvrokonok nélkül – hol több, hol kevesebb sikerrel próbálta megtalálni a helyét.
a kiadó oldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése